Az első perzsa nagykirály, Nagy Kura származását elmesélve Hérodotosz több mitikus blokkot is belesző a történetébe. Kura állítólag egy méd királylánytól, Mandanétól született. A történet egy részlete így hangzik: "Harpagosz ... nyomban el is küldött Asztüagésznak egy gulyásáért, akiről tudta, hogy a legalkalmasabb legelőkön, a leginkább vadak járta hegyekben szokott tartózkodni; a neve Mitradatész volt. Egy vele együtt szolgáló nővel élt. A nő neve, akivel együtt élt, görög nyelven Künó volt, médül Szpakó. A kutyát ugyanis szpakának hívják a médek (οὔνομα δὲ τῇ γυναικὶ ἦν τῇ συνοίκεε Κυνὼ κατὰ τὴν Ἑλλήνων γλῶσσαν, κατὰ δὲ τὴν Μηδικὴν Σπακώ) ... A gulyás úgy látta, hogy az asszony az adott helyzetben a legjobbat tanácsolja, s nyomban aszerint is cselekedett. Azt a fiút, akit halálra kellett volna vinnie, átadta feleségének, saját halott fiát pedig abba az edénybe tette, amelyben a másikat hozta volt, a másik gyermek minden ékességével feldíszítette, kivitte a legelhagyottabb hegyre, s ott kitette" (I, 110, 113).
Orosz собака 'kutya, szuka' (vö. a Kik voltak a szkíták? rovatbeli 8698. hsz.-ommal).
Using comparative phonology of proper names attested in Old Persian, Roland Kent notes several other Old Persian words that appear to be borrowings from Median: for example, taxma, 'brave', as in the proper name Taxmaspada. Diakonoff includes paridaiza, 'paradise'; vazraka, 'great' and xshayathiya, 'royal'. In the mid-5th century BCE, Herodotus (Histories 1.110) noted that spaka is the Median word for a female dog. This term and meaning are preserved in living Iranian languages such as Talyshi.
Míg az istenséget jelentő középperzsa yaztā/yazdāt (tsz. yaztān/yazdan) a mai magyar nyelv őrizte meg legtisztábban (ez a kifejezés az isten imádatára helyezi a hangsúlyt), azonos jelentésű óperzsa elődjét, a bagát a szláv nyelvek vitték tovább. Lásd: avesztai bag̲h̲a, szanszkrit bhaga, pahlavl bag̲h̲ 'isten'. Nem csupán istenségekre, hanem előkelő személyekre is használták, 'úr' értelemben:parth. baγ, baktr. bago, szogd βγ-, kp. bay (tsz. bayān, baʾān), talán a török bäg, bey méltóságnév is innen eredeztethető. A szlávoknál pedig: ószl. богъ, bolg. бог, ukr. бiг, род. п. бо́га, szerb-horv. бȏг, род. бȍга, szlovén bȯ̑g, cseh bůh.
