Több millió név foglalkozást jelent, kovács. molnár, juhász stb. Felhasználható a király, császár, kán. mágus, cár, bán nevek is . Idegen nevekben is előfordul foglalkozás. filmekben, festményeken, zenében és minden más helyen megtalálhatók foglalkozások. Kérem a személyek valódi foglalkozását is tüntessétek fel, és illusztrációt is kérek! Játszatok velem.
Kovács, kovács, fölgyűrted jól az inget, aztán megemelted két szép gyereked és bemártottad a tűzbe. Most ott pirosodnak, ahol a fiatal madár! Meg ahol a sokkal nagyobb virágok, melyeket oda kéne tenni a házad elé. A nap is ott kél ha meglóbálod fejed fölött a kalapácsot s az üllő megcsendül belé, akár a dalolók szive. Ez a legkékebb tavon él, ahol a halak vert ezüst lelke nyugszik, este eljön tisztán, kéken, bekocog minden ablakon: Kalapálj csak, hiszen szépeket kalapálsz te! A juharfa is úgy nő, ahogy nagyot lépsz, fütyülsz és a homlokod megbököd! Te vagy a kovács és kikalapálod a virágokat.
Szép szál legény vagy, egy röpüléssel Magosabb vagy a magos madárnál. Csinos mesterség a tiéd, de az az enyém is. Szijjas nyergedben hátradülsz, nézed, hogy a föld elfordul kelet felé, Én meg hosszu seprűvel takarítom az egyesület poros termeit, Tagok se nyitják ilyenkor erős lökéssel sarkig az ajtót, Tárva áll az, a nap arany deszkákat nyujt be rajta. Papir is akad, hát lehajolok, derekamra dől a seprünyél, Ugy bámészkodik fölfelé és verset is írok, Azt se magamról, olyan egyszerü az életem. Szállj, csak szállj, én ügyellek téged, a rendőr is fölemeli szigorú fejét – Hegyes sisakja két szélén két torony karcsu póznáival – Nyujtott nyakkal futnak a lovak, a tejes kannák összekocódnak, Öt ujj között a felnyujtott alma csillog. Te elröpülsz, A felhők gyűrődnek, mint a paplanod, Lassan te is megöregedsz, hosszu szakálladon átsüt a napfény S homlokod fölött az ég Lehorpad és földuzzad megint A fiatal lányok szagától.
Takarékos emberhez illőn Répaleveleket kevertem dohányomba Ezért pipám Igen hálás volt Göthös szavakkal noszogatott Kékszivü Fia után S hogy elértem a tavi toronyhoz Az estéli violák lelke A szűz kicsi fiúkák tavának mélyén Már költögette Az aranyhajút: – No ébredj, látod, ma is oly sokat nőttünk Már a boltos is azt mondta: Urfi S jövőre már egész biztosan Hosszú nadrágot vesz nekünk Az édesanyánk – –
És ott A hiú némbernek rakott toronyban Az alkoholtilalom ellenére Felkötötte magát A harangozó.