Az utóbbi időben hazánkban is egyre több érzékenyítő médiatartalmat kapunk, miszerint a bolygónk megmentése érdekében változtassunk életmódunkon. Szokjunk le a húsevésről? Nem! Az embernek kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozásra van szüksége.
Ha olyan lennék, mint ő, azt kívánnám etesse a saját gyerekét ezzel a készítménnyel. De mivel én normális vagyok és van némi erkölcsi érzékem is, csak őt etetném 10-15 évig műhusival. Mondjuk, nem vagyok benne biztos, hogy élne még 10 év múlva is. Valószínűleg előbb elvinné a rák.
A környezeti hatásokat tekintve a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy az in vitro – azaz laboratóriumi körülmények közötti – ”laborhús” előállítás nem nyújt környezeti előnyt a valódi hús előállításához képest.
...
Még nem világos, hogy a tenyésztett ”hús” előállítása éghajlati szempontból fenntarthatóbb alternatívát kínál-e a hagyományos húselőállításnál. Nem mindenkit győzött meg annyira a tenyésztett ”hús” kapcsán hangoztatott pozitív ”zöld lábnyom”, sőt egyesek arra figyelmeztetnek, hogy a technológia több kárt okozhat, mint hasznot.
..
Szükség van a mesterségesen előállított ”hús” termelési folyamatának részletes és átlátható elemzésére (LCA). A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy a tenyésztett ”hús” előállítása nem nyújt környezeti előnyt a természetes húselőállításhoz képest.
..
A már rendelkezésre álló tanulmányok kimutatták, hogy a sejtek tenyésztésére használt bioreaktorok sok energiát használnak fel, igen magas CO2-kibocsátással. A gyakorlatban a laboratóriumban tenyésztett ”hús” előállítása kezdetben ugyan kisebb mértékű környezeti terhelést okozhat, mint az állattenyésztés, de ez a különbség azonban hosszú távon eltűnik
..
Fentieken túl elmondható, hogy nagyon gyakran figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a laboratóriumi ”hús” tenyésztés energiaigényes folyamat, és olyan vegyületek és molekulák felhasználásával jár, amelyek általában nem engedélyezettek az állattenyésztésben, mint például a növekedési hormonok és az antibiotikumok.
Ameddig ez csak egy publikáció, addig a hitelessége sem nagyobb annál, amelyik az ellenkezőjét állította. De hátha több kutatócsoport is rákattan a témára.
Amúgy az étkezés hatásával kapcsolatos vizsgálatoknál nagy probléma, hogy elég laza megfigyeléseken alapulnak (mivel etikai okból szigorúbb emberkísérletek nem nagyon lehetnek), és túl sok a tisztázatlan tényező, amelyek bármelyike kihathat az eredményre. Például bizonyos táplálékok fogyasztása összefügghet azzal, mennyire jellemző az egészséges életmód a fogyasztóival, és a táplálékon kívüli tényezők miatt más az egészségi állapotuk.
Az mindkettő finom, de alapvetően más kategória. A phó/ramen teljes étkezés akar lenni, és az ízesítése elbírja, hogy egy nagy kazal tésztát eszel vele. A magyar húsleves után kell még valami mást is enni. Ha megpróbálod teljes étkezéssé tenni rengeteg cérnametélttel, az nem lesz finom. (Szerintem legtöbbünk kipróbálta gyerekkorában, vagy ha akkor nem akkor egyetemistaként :)
Ezen a területen az a legfurcsább, hogy az ember ízlését nagy mértékben befolyásolja a megszokás. Pl. egyszer megkóstoltam a híres vietnami pho levest, úgy voltam vele, hogy meg tudom enni, de a mi sárgarépa-petrezselyem-pasztinák-stb. ízesítésű húslevesünket inkább kívánom. Ha mondjuk kolbászt kívánok enni, akkor olyan élményre vágyom, amilyenek a gyerekkoromban megtapasztalt kolbászok voltak. Egy vega utánzat pedig sose lesz ugyanolyan, és ezért fog csalódást okozni még akkor is, ha tulajdonképpen nem olyan rossz. Tehát helyből biztosítva van a negatív élmény.
Azt sosem értettem, hogy miért erőlködnek a vegánok azon, hogy hústartalmú ételeket vegán formában készítsék el. Mert van már vegán szalonna is, de minek ez nekik? Egyék úgy ahogy akarják, találjanak ki ételeket, adjanak neki nevet és egyék. Vagy ennyire szeretik az önámítást? Mondjuk amit művelnek tényleg az.
