Ez a topik a következő kérdésről szólna: halál után inkább megsemmisülnél, vagy inkább örökké szenvednél, HA MÁR csak ez a két lehetőséged van. Nem úgy értve, hogy az embert választhat, hanem úgy, hogy melyiket tartanád igazságosabbnak. Én inkább örökké szenvednék, mint megsemmisülnék.
Mutassad hun van? Szerintem eleve baromság, ugyanis ha igazad lenne, akkor a gyerekek halálukkor automatikusan pokolra mennének. De nekem aszonták hogy ha egy gyerek megdöglik akkor Istenhez megy
Meg nem is logikus. Akkor már sokkal egyszerűbb magával az örök szenvedéssel kezdeni, a földi élet kihagyható, vigintillió év múlva úgysem emlékszik rá senki.
akkor miért kérded, hogy a egyén hogyan döntene, ha úgyis isten döntése lehet csak igazságos. egyébként meg hogyan dönthetne valaki, ha nem tudja mi felett kell dönteni igazságosan.
visszatérve az előző gondolatomhoz, hogy a te örök szenvedésed egyben azt is jelenti, hogy valaki a károdra örökké boldog. ha ez így van, akkor eleve az lenne az igazságos, hogy három választásod van: vagy egy élet boldog, egy élet áldozat, váltakozva, vagy megszűnhetsz, ha eleged van az egészből. hogy lehet, hogy ha olyan nagyszerű vagy, hogy megmutathatod a szenvedéseddel másoknak az igazat, akkor nincs esélyed sem arra, hogy boldog legyél. csak szenvedhetsz, vagy megszűnhetsz. eleve igazságtalan a felvetésed, az alaphelyzet hibás. ezért írtam, hogy rohadtul megbüntetném azokat, akik ilyen helyzetbe kényszerítenek. és nem áldoznám fel magam senki kedvéért, pláne nem véglegesen. és nem is szűnnék meg. ha már olyan jót akarnak itt egyesek tenni az emberekkel/lényekkel, akkor csak és kizárólag a boldogság-szenvedés váltakozása a helyes. kivéve persze, ha a nagy igazságosztók olyan károkat okoztak, amit soha nem tudnak helyrehozni... csak gyilkossággal vagy örök elnyomással.
