A 36 évesen „nyugdíjba vonult” Cseh László a Kőbánya SC-ben használt brutális edzésmódszerekről beszélt egy interjúban. A magyar úszólegenda szerint egykori vezetőedzője, Turi György testileg és lelkileg is bántalmazta az úszókat.
Én csak azon gondolkodom, hol volt közben az úszószövetség? El nem tudom képzelni, hogy ne fordult volna soha senki panasszal hozzájuk és soha egyetlen durvaságból nem lett ügy! Vagy a vágyott érmek mindent felülírnak? Lehet, hogy nem csak a durva eszközökkel operáló edzőket kellene felelősségre vonni. Egyébként marad minden, ahogy szokott: soha semminek nincs következménye.
„Igen, volt bot, pálca. A partról valóban azzal ütöttem a gyerek könyökét, ha nem emelte elég magasra, vagy kólintottam fejbe, ha mélyen lógatta azt, és ugyanígy javítottam a hibát gumikötelezés közben is.(...)
És igen, bevallom azt is, megütöttem egy lányt is.
Szepesi Nikit. Nyakon vágtam.”
Szepesi Niki bántalmazásáról Reményi Diána számolt be, aki 2007-ben, 21 évesen hagyta ott Turit a bántalmazás miatt.
Az öttusából nagyon hamar kivették a ló számot, de ha gyerekeket sanyargatnak mindenki kussol. Okádék emberek között élünk, és aki azt mondja pár nevelő célzatú pofon senkinek nem árt, az elmehet a kva anyjába.
"Cseh László mindössze egy a sok ezer megtört gyermek közül, s beszámolója csakis azért jutott el magyarok százezreihez, mert neki kihúzták a szelvényét: bajnok lett, úgyhogy az ő sztorija érdekli a közvéleményt."
"A bántalmazás nem börtönben, hanem uszodában történt. A bántalmazók nem erőszakos bűnözők, hanem erőszakos edzők voltak, az áldozatok pedig nem rossz útra tért felnőttek, hanem ártatlan gyermekek. Kár bármelyik magyarnak azt hinnie, hogy az ő félrenézése nem legitimálja az uszoda kövén zokogó kölykök megnyomorítását. Ezt a poklot nem más, mint a magyarok aranyéhsége tartja fenn, és táplálja nap mint nap gyermekek gyötrelmével és könnyeivel. Hány kiskorú életével tartozik még a magyarság a Gonosznak, hogy négyévenként fél órán át elég nagynak és sikeresnek érezhesse magát?"
Most Kiss Noémi, az azóta íróvá vált egykori úszó, Egerszegi Krisztina edzőtársa folytatta a sort. Állítása szerint előfordult, hogy az edző egy fiút agyba-főbe vert a vécében, amiért az nem teljesítette a szintet.
Azt mindig is tudni lehetett, hogy az uszodák világa kemény helynek számít, az edzők nem válogatnak az eszközökben, hogy tanítványaikból kihozzák a legjobb eredményt. Ennek érdekében, még a testi fenyítésektől sem riadtak vissza, erről beszélt most a Blikknek Kiss Noémi is, valamint arról, hogy míg a fiúkat verték, nem volt ritka, hogy a lányokat szexuálisan molesztálták.
Ha már az úszásban lekerült a címlapokról akkor ki kell találni valami szaftos dolgot, hogy újra oda kerülhessen. ( Mint a kivénhedt színésznők a fiatal kori erőszakolásokról) . Ezekért a cikkekért is jár pénz?
"igaz, nem vall kifejezetten pedagógusi vénára ezt veréssel kikényszeríteni... Bár meglehetősen dühítő
lehet látni, hogy valaki hagyja elkallódni a saját tehetségét.
De az edző elvárásai nem képezhetik vita tárgyát (!) - főleg nem a gyermek részéről.
Az stresszelte, hogy az edző elvárta tőle, hogy jobb legyen ??
"gyerekkínzás", jaj... 😀"
Nos ha ebben oly nagyon hiszel, akkor talán nézd vissza azt a TV-ben leadott interjút, amelyben Gyurta
Dániel vallott az édesapja és az edzője között még egész korai stádiumban lefolyt megbeszélésről és amelynek pont ez a kérdés / probléma volt a tárgya. Az sem mellékes körülmény (már ha személyesen
ezt az edzői, nevelői módszert megfelelőnek - célirányosnak találod, hogy az említett apuka valszeg ismerhette az uszodában, ezen - egyébként eredményes edző - tárgybani sport-pedagógiai módszerét
és éppen emiatt folytatta le az inkriminált beszélgetést vele, aminek eredményeként Gy. D. - vel nem fordulhatott elő ilyen "esemény". És láss csodát, Gy. D. mégis - nyilván valami csoda folytán - valami
rejtélyes úton - módon olimpiai és világbajnok i címeket szerzett a magyar úszósportnak. Tehát igenis lehetséges fizikai fenyítést mellőzve is eljutni az eredményes szerepléshez - ez kétségbevonhatatlan - szerintem. Készséggel elismerem, hogy egyes edzők módszertani felkészültsége és repertoárja nyilván
erősen eltérő és ezek hatékonysága sem értékelhető objektív módon. Ami pedig az idehozott ökölvívói példádat illeti, én azt kifejezetten rossznak tartanám, ha akárcsak még az amatőrök között is ez meg-határozó, és üdvözítő eleme lenne egy sportoló alap-magatartása fejlesztéséhez - épp egy ilyen harcos sportágban.
Akkor tiltassék be az ökölvívás is! Egymást verik azért, hogy a közönség szórakozzon.
Az élsport, sajnos, nem az egészségről szól, tanúskodik erről számtalan sérülés, halál. 😔
Annyival módosítanám a korábban leírtakat, hogy valószínűleg azért verte (ha egyáltalán) az edző és nem zavarta el, mert látta benne a tehetséget. Jó, igaz, nem vall kifejezetten pedagógusi vénára ezt veréssel kikényszeríteni... Bár meglehetősen dühítő lehet látni, hogy valaki hagyja elkallódni a saját tehetségét.
De az edző elvárásai nem képezhetik vita tárgyát - főleg nem a gyermek részéről.
Az stresszelte, hogy az edző elvárta tőle, hogy jobb legyen??
Épp ezért lenne ideje leszámolni az olimpiával meg az élsporttal.
Ha ezt a célt gyerekkínzással érik el, az már nem a sportról meg az úszás szeretetéről szól, hanem a teljesítményhajhászásról mások érdekében.
Minek is? Hogy diktarúrát igazoljunk? Vagy hogy egyes sportigazgatók a médiával összefonódva busás fizetést markolhassanak fel?
Ha én lettem volna akkora szerencsétlen, hogy elkxrja erre - az egyébként jó - hobbira a gyerekkorát, talán én is leúsztam volna mindenkit. De ha nem sikerül érmet szerezni, mehetnék meleg forgatásra heteróként, mint teszik ezt sokan akik nem váltak be.
Elmondhatom, hogy nem a levegőbe beszélek. Én is jártam úszni, heti három nap, napi két edzés. Hét-nyolc évesen, a nyolcvanas évek közepén-végén. Azért hagytam abba, mert a többiek voltak bunkók velem. Lehet, hiba volt. De nem is én vagyok a lényeg.
Az edzők.
Szigorúak voltak, a bordásfalon lógás alap büntetés volt - de a fenyítés mellett a váll lazítását is szolgálta.
Én nem emlékszem, hogy bárkit is vertek volna. Ha mégis, megérdemelte. Van olyan gyerek, akit azért küldenek sportolni, mert nem bírnak vele, "ott majd levezeti..."
Nem láttunk még olyat, hogy a fenyített gyerek sírva rohan anyucihoz, hogy a csúnya tanárbácsi elverte, csak éppen azt felejti el elrebegni pontosan, hogy miért? Bunkó, aljas, hálátlan embernek hívják az ilyet.
Cseh Laci messze nem tartozott a legjobbak közé.
Ez, egyébként, újkori jelenség. Amikor beindult a pedofilozás az egyik öreg mesterre, a korábbi, igen nagy nevű tanítványai álltak ki mellé egy emberként. Az iskolákban ugyanez van. A tanár nem tehet semmit, mert rögtön benne van a hírekben, a gyerek meg mobilozik, cigizik stb - órán.
De tartom magam az eredeti, első hozzászólásomhoz is, miszerint az úriembert azért verték, mert nem volt jó a hozzáállása, nem akarta a maximumot nyújtani. Valóban hiba volt megütni. Az első edzés után kellett volna elzavarni!
Egészen pontosan azzal a sráccal volt egy 8 fős (akkor még kölyök - serdülő) csoportban és nem is volt
egyedül azzal, ahogy mi is úgy döntöttünk (az ő egyetértésével), hogy ez nem feltétlenül kell a kisérő - jelensége legyen annak, hogy ha valaki sportolni szeretne. Ez utóbbit csak azért biggyesztettem hozzá,
mert egy másik (be)szóló valahogy úgy reagált, hogy "nem volt kötelező oda járni". És tényleg nem volt kötelező. Elég volt, ha valaki (gyerek) szerette a tornát és nem is művelte rosszul. Erről elég csak annyi,
hogy az a bizonyos 8 fős gyerekcsoport már egy alapos, többlépcsős válogatás-rostálás eredményeként
jött létre, azaz az edző(k) ide már csak és csak olyan gyerekeket válogattak, akikkel komoly szándékaik
voltak. Szerintem ez az utóbbi fajta megnyilvánulás sokkal inkább azt lellemzi (aki ennyit tud hozzáfűzni
és nem azt, ami annak a sajátja, akinek ez nem feltétlenül tetsző dolog. Ez még nem baj. Nam vagyunk egyformák. Ki ilyen, ki meg olyan. Erről ennyit.
"A mai napig nyílt titok, hogy a tornász vagy a balettos lányokkal sem finomkodnak - bizony még ők is kapnak."
Sőt van, hogy még le is kell feküdniük az edzővel vagy "csupán" orális szexre kényszerítik őket... az is normális szerinted?
"Úgy gondolom, hogy a kemény fizikai teljesítmények eléréséhez kemény fizikai módszerek szükségesek és ha nem is feltétlen verés, vagy megalázás, de ezek olyan ősi fegyelmező / motiváló eljárások"
Én pedig úgy gondolom, hogy sportedzőként nagyon sok beteg lelkű, szadista ember (többnyire férfi) éli ki az erőszakosságát és frusztrációit a tanítványokon... nem kéne büntetlenül hagyni. Néha egy kis extra kínzás plusz etap/feladat formájában vagy enyhe fenyítés beleférhet, de az említetted brutális combrúgás, pecabottal való megsuhintás egészen biztosan NEM.
Őszintén csodálkozom ezeken a kommenteken, to mazochisták vagy ennyire szolgalelkűek vagytok?!?
Van egy olyan jelenete is, amikor a főszereplő Kanadában edzősködve az otthonról hozott minta alapján hirtelen lekever egyet egy renitens tanítványának. "Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellett megszegik" a fogadtatás.
Az eredményei azt bizonyítják, hogy eredményes volt az edzési módszer és ő sem roppant össze.
Annak idején, a 80-as években teljesen normális, tudomásul vett tény volt a testi fenyítés az edzéseken.
Sima tornaórán bordásfalon történő húzódzkodásnál a tesitanár az mondta: 'FEL!' - akkor fenn kellett maradni, amíg azt nem mondta: "LE!"
Ha valaki idő eljött elengedte magát, olyat kapott egy üvegszálas pecabott vékonyabb végével, hogy egyből visszaugrott.
Többségünk rajongott a tanárért: Nem azért, mert vert - hanem mert megtanított, hogy érjük el és tágítsuk a teljesítőképességünk határait és ezt a tényt képes volt megtanítani és így elfogadtatni a számunkra.
Nem sokkal később küzdősportokra jártam, ott alapnak számított pl. a brutális combrugás, ha valaki rosszul teljesített, de ha még pimasz is volt, akkor aztán megnézhette magát, olyan irgalmatlan verést kapott.
Tudomásul vettük, természetes volt. Azért mentünk oda, hogy kemény emberekké váljunk.
Aki nem bírta, lekopott.
A mai napig nyílt titok, hogy a tornász vagy a balettos lányokkal sem finomkodnak - bizony még ők is kapnak.
Úgy gondolom, hogy a kemény fizikai teljesítmények eléréséhez kemény fizikai módszerek szükségesek és ha nem is feltétlen verés, vagy megalázás, de ezek olyan ősi fegyelmező / motiváló eljárások, hogy egyhamar aligha fognak kikopni az élsportból.
Szvsz, ez egyáltalán nem egy úszás-specifikus jelenség volt. Unokaöcsém tornázott gyakorlatilag egy-néhány évvel korábbi korszakban, mint Cseh László (8 - 14 évesen) és éppen az edzésen látott. ehhez hasonlóan leírható, és az edzői - versenyzői kapcsolatban igen gyakran tapasztalható anomáliák láttán döntöttünk úgy, hogy ha ez a bevett módszer, illetve gyakorlat, úgy inkább abba kell hagyni a verseny-szerű tornát. Tehát nem a versenyzés - okozta megterhelés, hanem az edzői magatartás volt a döntés
oka. Nem történt ott semmiféle drámai körülmények közötti szakítás - kenyértörés. éppen - csak arról döntöttünk (az érintett egyetértésével), hogy, ha ez az ára egy majdani élsport-szintű tornának, úgy,
azt nem feltétlenül kell megfizetni. Semmi egyéb nem történt.
Cseh László részeletesen leírja az úszóvilágban csak „cárként” emlegetett Turi György durva bántalmazásait. „Hogy nem mosolyogva jártam edzésre, hanem letörten. Nem azért, mert nem akartam edzeni, hanem azért, mert megszoktam, hogy az edzés az valami olyan dolog, amit nem feltétlenül lehet maradéktalanul végrehajtani. A Kőbánya SC-ben az egész edzés arról szólt, hogy talán, éppenhogy meg tudjuk csinálni azt, amit előírtak, amit a medence partjáról elvártak tőlünk.
Kimondott célként fogalmazódott meg az, hogy meg kell törni a versenyzőt.
Ez többször el is hangzott az edző szájából.
Cseh elmondása alapján, ha Kőbányán nem sikerült százszázalékban megfelelni az edző kívánalmainak, akkor „jött az ordibálás, a büntetés”.