hanem azt is, hogy miért úgy és miért nem célszerű másképp
CiniKuss gondolataira is hajazva, én úgy látom, hogy már csak nyomokban létezik az az egyre gyérülő kisebbség, aki hatékony tanácsot tudna nyújtani abban a kérdésben, hogy mi lehet a megoldás az említett népességfogyás letöréséhez. Emellett persze a túlnépesedés égető gondját is kezelni kell.
A fogyás kérdésében a szakértők többsége - végre valahára - egyetért, a kiváltó okot illetően. A lezajló mechanizmus összetett, s számos pszichológiailag magyarázható tényező hat, de mindannyian arra a szexforradalomra utalnak, amely évtizedekkel ezelőtt, szinte diadalmámorban, végigsöpört a világ civilizált területein. És nem csak a fogyás a tény, hanem a fiatalok körében diagnosztizálható, és egyre nagyobb százalékban megjelenő pszichés zavarok tömege, amely levezethető a generációról generációra átterjedő olyan mérgező hatásokból, amelyek a hétköznapi súlyos traumák megéléséből, és feldolgozatlanságból erednek. Itt a szexuális szabadság, illetve szabadosság eredményeként nagymértékben elburjánzó megcsalások, elhagyások, szakítások, válások mellékhatásairól van szó, amelyet eddig senki sem vett komolyan, különösen nem azt, amiben ezek a felnövekvő gyermekek lelki fejlődését alapvetően befolyásolja. Azt gondoljuk utódainkról nevelgetvén őket, hogy: Ó, még csak egy gyerek! Közben figyelmen kívül hagyta egy egész generáció azt, hogy a gyerekkori, és gyermekként tévesen megítélt történések képzik a felnőttkori viselkedés, beállítottság alapját, amely felnőttként csak nagy nehézségek árán korrigálható. Nem csak fogyás van, hanem a kisebb létszámú korosztály egy része nem, vagy csak nehézségek árán használható, illetve az érintettek utódaira átöröklődik e nem kívánt elváltozás.
Bizony nem véletlen, hogy J. D. Unwin kutatásában megjelenik az a három generációs késés észlelése, amely egy szexuális lazítást követően romba dönti a társadalmi berendezkedést. Az 1934-ben közzétett vaskos mű idejében még senki sem gondolta, hogy ennek gyakorlati megvalósulása következik be úgy, hogy még egy évszázad se telik el. Pedig Unwin 15 esetben mutatta ki egyértelműen azt az összefüggést, ami a történelem során mindig ugyanúgy zajlott le. Függetlenül időpontbeli, helybéli, vagy etnikai tényezőktől.
Mai divatos hozzáállással megkérdezhető, hogy a tanulmány ismeretében ez tényleg csak egy spontán jelenség volt?
Talán itt hívnám fel (újra és újra) a figyelmüket azoknak - akiknek ez még nem tisztult le - arra, hogy ezek a "készenlétiek" ma nagyrészt azok az idősebbek, akik az elmúlt években hagyták ott a munkahelyüket, a nyugdíj kapcsán, illetve akik fokozatosan eltávoznak földi létükből.
Először is rengetegen vannak, hiszen ők a II. VH után született Baby-Boom "gyerekek" (s nálunk meg a Ratkó ifjak), és általuk indult be a világon a civilizált régióban a népességfogyás. Tehát az utódok (már felnőtt gyermekeik, unokáik) arányaiban sokkal alacsonyabb létszámban leledzenek - hozzájuk képest.
Ez nem csak ellátási problémát okoz (a munkaképeseknek ez nagy teher), hanem a szolgáltatásokban - különösen a szakértelmet igénylőkben - is mind növekvő hiányhoz vezet. S a szakmailag képzetteket lehetetlen a túlnépesedő régióból importálni (ott is mi kellünk, egyre nagyobb számban, és ez világprobléma).
A "demográfiai tél"-nek becézett jelenség nem egyszerűen egy hidegebb időszak, hanem egy mind inkább gyorsuló "elfagyás", melynek hatása milliárdokat fog érinteni, s nincs rá gyors megoldás, hiszen arra is szakemberek tömege kellene, akik azonban máshol meg létfontosságú feladatokat igyekszenek megoldani, teljes túlhajszoltságban (példa: egészségügy).
"Szerencsére" ezekről jócskán elterelik a figyelmet a mindenféle egyéb világkatasztrófával fenyegetés, melyek száma egyre szaporodik (hála azoknak akik az említett "rostát" vezérlik). így nem robbanhat ki az a világbotrány, aminek már rég ki kellett volna robbannia. De így - a feszültségek halmozódásával - végül még nagyobbat fog szólni (itt is a Hankiss Elemér által is elemzett Társadalmi csapdák mechanizmusa működik).
A baj már olyan nagy, hogy egy világszerte elterjed kórokozó mögé akarják bújtatni.
az ott szerepeltetettek gondos válogatáson, rostán esnek át, mielőtt a kamera elé kerülhetnének.
A szerkesztők szerencséjére kis hazánkban hülyékből egyre jobb a felhozatal...
Az usákoknál van egy olyan fogalom, hogy "stand-by knowledge", a "készenléti tudás". Ez lehet, hogy aznap, azon a héten vagy abban a hónapban nem termel számlázható hasznot, de kritikus helyzetekben kihúzhatja a céget a bajból. Ezeket az embereket a tapasztalatuk, a felhalmozott tudásuk miatt "tartják". Ők azok, akik nem csak azt tudják, hogy kell valamit csinálni, hanem azt is, hogy miért úgy és miért nem célszerű másképp...
"Ezt a nagymérvű változást az idősek jól látják, a fiatalok meg semmit sem vesznek belőle
észre,mert beleszülettek. ("sajnos", még mindig nagyon sok az az okos idős!)"
Egy jól működő "család" - ban, ahol az időseket már nem csak nyűgnek tekintik (mert több helyen már
a "pattintott kő"-korszakban felismerték, hogy az idősebbjét azért kell életben tartani - etetni, stb, mert szükség van az emlékezetükre és a bennük addigra felhalmozott tudásra) és ráadásul azért is felettébb hasznosak. Mert ameddig az érett felnőttkorúak, akik még kvalifikált munka végzésére is alkalmasak és hajlamosak munkavégzésre, emellett meg épp az idősebbek azok, akik a tanulásra alkalmas - hajlandó fiataloknak is át tudják adni a bennük felhalmozott tudást-tapasztalatot. Szerintem a rendesen működő családban ez természetesen magától értetődően működik. Persze nyilván kevés helyen alakul ez így.
Ami pedig az "Észbontók" - beli delikvenseket illeti, az a gyanúm, hogy az ott szerepeltetettek gondos válogatáson, rostán esnek át, mielőtt a kamera elé kerülhetnének. Van az a kontra-szelekció, ha értjük egymást. És emellett - ráadásul - ha jól megfizetik, az ember gyermeke sok minden aljasságra is képes.
Ez nem az oktatás! Ez több mint fél évszázad alatt kibontakozott, súlyos társadalmi probléma, amely az egész nyugati civilizációban megjelenik!
Az előre megtervezett "kulturális forradalom" egész jól alakul, azaz sikerült a civilizációnkat egy hanyatlásba taszítani. A módszer régi, az eddig megbukott kultúrákban mind spontán jelent meg, ám amióta erről - még 1934-ben - tanulmány is készült, azóta feltehető, hogy tudatos folyamatként zajlott. A kiváltó oka az lehetett, hogy egyesek szerint az emberiség egyre nagyobb létszámú, és egyre okosabb lett, amely kezdett veszélyessé válni.
Ezt a nagymérvű változást az idősek jól látják, a fiatalok meg semmit sem vesznek belőle észre, mert beleszülettek. ("sajnos", még mindig nagyon sok az az okos idős!)
Az egyik tv csatornán megy az Észbontó nevű játék. A feltett kérdésekre adandó válasz viszont komoly Meg kell nézni, hogy egyszerű történelmi vagy kultúr kérdésekre milyen sötét válaszokat adnak szinte frissen érettségizett fiatalok
