Az Oroszorszag napi politikai topikban temazva lettek a Varsoi Szerzödesnek a tamado-preventiv csapas tervei 1960-es az 1970-es evek viszonylataban, a VSZ-nek a katonai doktrinainak alakulasai, de mivel a tema komplex, igy egy törtenelmi szaktopikban valo megtargyalasa idealisabb megoldasnak tünik a temara.
A konkret tervek mibensegenek viszonylataban meghatarozo a mindenkori - a kommunista ideologianak a szovjet valtozata szerinti, abbol eredö - szovjet felfogas es a cselekvest, tervek keszitest erintö motivacioja a szovjet-Szovjetunionak az enyhülesi, biztonsag(es kül) politika iranyanak viszonylataban, valamint az ezekkel szorosan összefüggö katonai strategiajat erintöen, beleertve annak idövel az alakulasat is egy deffenziv vonal fele.
Különbözö hozzaallasok a Kremlben/Unterschiedliche Haltungen im Kreml:
Ez ^ lesz a következökben kifejtve.
Folyt. Köv.
-/-
Folyt.
Tehat a Kremlben a különbözö hozzaallasok:
a szovjet külpolitika harom komponensenek >
- a diplomaciai megallapodasok letrejöttere az akarat
- a katonai potencialnak a pszichologiai hatasa
- a kampanyoknak a nyugati kormanyokra gyakorolt nyomasa
milyen relativ sulya volt, az nem volt mindenkorra fixen meghatarozva, hanem attol függött, hogy a vezetes mikor mire tette a hangsulyt.
A politbüro a hatarozatait egyöntetüen hozta, de a tagjai elterö preferenciakkal rendelkeztek, a SU kommunista partjanak a fötitkara Brezsnyev - akinek mindig az utolso szo kimondasa biztositva volt - nagyon faradozott azon, hogy az USA,val, a NATO-tagallamokkal es mindenekelött az NSZK-val megallapodasokat kössön, ennek elerese miatt nem tett hangsulyt sem a fegyverkezes bekorlatozasara, sem a bonni kelet-politikara, emiatt aztan osztatlan egyetertest kapott.
Brezsnyevnek a legfontosabb szövetsegese Grecsko/Gretschko? hadügymimisztertel szemben – aki minden ügyben ami a reszortjat erintette megbeszeleseket az USA-val elutasitott - a KB-ben az illetekes titkar, Dmitrij Ustinov volt - aki ugyan ugyan ugy szorgalmazta es tamogatta a katonai ipari komlexumnak az erdekeit, de a masik szuperhatalommal egy bizonyos egyeztetest helyenvalonak tartott. De erröl a katonasagbol sokan nem akartak hallani, mert az orszagnak a biztonsagat egyedül a maximalis vedelmi eröfeszitesekben lattak garantalva.
Brezsnyev a makacs vonakodas, elutasitas, ellenallas miatt kenyszeritve volt a kerdesnek a feltevesere, hogy vajon biztosan lehet-e azt allitani, hogy egy fekezes nelküli felfegyverkezesi verseny a Szovjetunionak az eröviszonyait javitani fogja-e, amikor ezt senki sem tudta garantalni, kijelentette azt hogy ertelmetlen a gazdasai eröt, potencialt a katonai kiadasok folyamatos növelesevel kimeriteni.
Bresznyev alatt a döntesmechanizmus, annak a gyakorlata, a döntesek vegrehajtasa:
az NSZK-val valo targyalashoz a KGB fönöke, Andropov egy titkos vonalat Brezsnyevnek a rendelkezesere bocsajtott amivel Brezsnyev a szovjet külügyminiszteriumot meg tudta kerülni, es közvetlen uton tudott megallapodasokra jutni. A fötitkar elvileg korlatozas nelkül tudott mindent meghatarozni, de a vegrehajtasnal korlatokba ütközött, ennek egyik oka az volt, hogy ahogy Brezsnyev egy hatarozatot meghozott, azt követöen alig mutatott annak a vegrehajtasa irant erdeklödest - a vegrehajtast es a folyamatban levö dolgokat rendszeresen az illetekes vezetösegi tagra hagyta, amit ezek abbol maguk fontosnak tartottak, azt altalaban helyeseltek, igy gyakran a sajat szandekukat aztan akkor is tovabb követtek, amikor ezek a meghozott döntessel es a döntesnek a varhato, remelt hatasaval nem voltak azonosak, nem estek teljesen egybe az abban foglaltakkal. Ezen kivül Brezsnyev a hivatalos alkalmakon kivül nem akarta hogy politikai kerdesekkel zavarva legyen, igy a kollegai a KB-ben gyakran kenyszerültek arra, hogy a fötitkar bevonasa nelkül sürgös esetekben maguk döntsenek.
A hadseregnek/katonasagnak a marsalljainak emiatt a nagyon is vedett, ovott informaciomonopoljuk miatt minden kerdesben ami a fegyveres eröket es a fegyverrendszereket erintette nagy befolyasuk volt ha arrol volt szo, hogy az ezekkel összefügö intezkedeseket es targyalasi poziciokat megiteljek. A külügyminiszteriumban vagy mashol nem voltak vedelmi szakertök, a KB-politbüronak a hatarozatait kizarolag azokra a tervezetekre tamaszkodva kellett meghoznia, melyet a generalstab/vezerkar kidolgozott.
A külügyi reszort mely vonalvivö hatosagkent müködött, es a tervezteket lezarva fogalmazott, a szakismeretek hianyaban nem eszközölt azokban valtoztatast, ezeket a politbüto majdnem mindig feltetel nelkül elfogadta, ha megis nagyon ritka esetekben korrekciot vegzett, ezek altalaban a lenyegest nem erintettek.
Ket öt fös csoport volt az USA-val valo fegyverkezesi targyalasokhoz:
- a politbüro altal letesitett 5 fös bizottsagban a hadügyminiszter volt a bizottsag elnöke, a külügyminiszter es a KGB nagyfönöke a ket helyettese, valamint a katonai-iparkomplexnek a vezetöje, es kezdetben meg a Tudomanyos Akademianak egy tagja volt a bizottsagban, addig az un Nagy Öt (bolsja pjaterka?) -ben >
- 1976-ig a harom elöször emlitettre redukalodott a bizottsag letszama, es idövel a kis 5 ( malaja pjaterka?) mely vegig megtartotta a letszamat, egyre jobban jelentöseget kapott, es ha sürgösseg eset allt fenn, akkor a bizottsag teljesen önalloan jart el.
A katonasagnak az informaciomonopolja tovabbra is biztositotta a döntö befolyast mindket 5-ös bizottsagra, nemcsak a tagyalasokra magukra, hanem azoknak a folyasarol valo beszamolokat erintöen is.
Bar Brezsnyev tartott attol, hogy az orszagnak jolete es gazdasaganak az ereje a tulzott katonai-fegyverkezesi kiadasok miatt kart fog szenvedni, de alternativ informaciok hianyaban nagyreszt teljesitette vizsgalat nelkül a követeleseket, ha azok neki mint szüksegesseg a szovjet biztonsaghoz voltak prezentalva, meg akkor is mint pl 1976. kezdeten, amikor a katonasag egyes tagjai kezdemenyezö javaslatot tettek a nepgazdasag fejlödese erdekeben a fegyverkezesi kiadasok befagyasztasat erintöen, ez Grecskotol - es kesöbb annak az utodjatol Ustinovtol is- el lett utasitva.
Amikor a következö evekben a marsalloknak a penzügyi követelesei allandoan növekedtek, a Brezsnyev vezetese alatt allo politbüto rendszeresen mindenfele felülvizsgalat nelkül ezeknek a követeleseknek helyt adott.
A ministretanacs vezetöje Koszigin nagy aggodalommal nezte hogy a Szovjetunionak az anyagi termeleskepessege a katonai költsegvetessel tul lett terhelve, de ezt szinte semmivel sem tudta befolyasolni, mert a fötitkar vele szemben sertödöttseget es rivalizalast velemezöen allt, a vezetesen belül Kosziginre mint vesztes lett tekintve, aki csak azert volt a hivatalaban meghagyva, mert a gazdasagi szaktudasarol nehezen lehetett lemondani. Ha egy javaslatot tett, mely tulmutatott a hataskören, akkor annak az elutasitasa szinte biztos volt, de a fegyverkezesi lobbyval szemben mar eleve a kezdettöl semmi eselye nem volt.
Brezsnyev maga körül egy belsö vezetö kört összeallitott, akik a fontos dönteseket hoztak meg, ehhez elsö sorban a fegyverkezesnek a KB-ban a vezetöje Ustinov, a KGB nagyfönöke Andropov tartozott, akihez bizalmas kapcsolat kötötte, Gromiko külügyminiszter, akihez szinten egy szoros szemelyes kapcsolat kötötte, es emiatt Gromiko allandoan Brezsnyevnek az oldalan allt, ugyan akkor megprobalt nem szembe kerülni Brezsnyevnek a mar emlitett masik ket baratjaval, akiknek a nagy hatalmaval tisztaban volt.
Suslov (Michail) mint Hruscsovnak a tervezett utodja elöször vezetö funkciokat kapott, melyeket Brezsnyev magatol csinalt, Suslov predesztinalta magat mint az ideologia igazsaganak az ovoja-vedöje Brezsnyevnek a rokonszenvet, tamogatasat elvezte.
Ponomarjevnek (Boris) a KB nemzetközi osztalyanak a vezetöjenek mint a KB alacsonyabb jelöltstatusszal rendelkezö a fötitkarral valo feszült kapcsolata miatt a vezetesben keves sulya volt, de a marxista-leninista tanitasra hivatkozva - amelyhez valo szoros kötödeset a fötitkar is ismerte, es osztotta - a pragmatikus szellemü Brezsnyevre megis tudott befolyast gyakorolni.
A kommunista partoknak az 1969-es nyarimoszkvai konferenciaja a vilagmeretü osztalyharcot mint celt – melynek a celja a szocialista forradalom – megerösitette a marxi-lenini tanitasnak az alapjain, es Suslov autoritasa miatt egy postulatum karaktert kapott, melynek központi jelentösege a szovjet külpolitikaban ketsegkivül vitathatalan volt. A mögöttes megertes/felfogas, hogy a nyugathoz egy feloldhatatlan , kibekithetetlen kapcsolat letezik, ez Grecskonak es Ustinovnak indoklasnak szolgalt az allando maximalis fegyverkezes követelesehez.
Az 1970-es evek közepetöl a belsö hatalmi viszony eltolodott, megvaltozott, Brezsnyev 74. novembereben kapta az elsö agyverzeset, 76. kezdeten a masodikat, ezek utan mindkettöt követöen honapokig intezkedesre keptelen volt, mindezek mellet folytatodott a szellemi es fizikai hanyatlasa.
Egyre jobban be lett kotlatozva az aktivitasa, dönteskepessegre az akarata, a nyilvanos fellepesei is korlatozottak lettek. A belsö dönteskörnek az akarata – Gromikoval bezarolag – adta aztan a vegsö lökest ahhoz hogy a dönteseket - nem mint korabban a fötitkar, akinek minden hatarozatot meg kellett hoznia - a belsö kör meghozza, annelkül hogy azokra Brezsnyev valoban befolyast gyakorolhatott volna.
Grecsko 1976-os hala utan Ustinov lett a hadügyminiszter, amivel ö megnagyobb sulyt nyert, minden targyalas arra ment ki, hogy a felfegyverkezes maximalizmus tamogatoi a politikai teret meg erösebben uraljak.
A partfönöknek az alapvetö aggodalma a gazdasagnak a tuleröltetett fegyverkezes miatti tulterhelese – mely követeleseket sem Ustinov sem Andropov nem akadalyott- ezt követöen mar egyaltalan nem volt tema, A belsö gazdasag igenyei es az enyhüles teljesen a hatterbe lett szoritva, a nemzetközi osztalyharc -amitöl ugyan a fötitkar soha nem tavolodott el, de alig szant figyelmet – egyre nagyobb sulyt kapott.
Folyt. Köv.: az europai biztonsagi konferencia elötti targyalasok/Verhandlungen vor der europäischen Sicherheitskonferenz
... a kelet-nyugati kapcsolatokban, abban is hogy a közeledes Europaban egy önjaro folyamat lenne, csalodas lett abban hogy a Szovjetunio altali fenyegetes csökken, es az USA-jelenletenek jelentösege Europaban idövel elveszik, pont ennek az ellenkezöje lett mint amit a Kreml remelt, amire törekedett, most mar a remelt, a NATO-tagallamok kilepesi hullamarol nem volt szo, Brezsnyev szerint a NATO megszilarditotta magat.
Sulyosan nyomott az is a latba, hogy több külsö kommunistak, különösen a nagy olasz es francia kommunista partnak a vezetese magukat nyiltan a Kremltöl elhataroltak, es reszben meg a nyugati katonai szövetseggel szimpatiat is mutattak, a felhivas a nyugateuropaiaknak, az összes idegennek a kizarasa mellett többoldalu megallapodasok kötese a biztonsag kerdeseben, alaposan melle ment, az ezzel összekötött szandek hogy a szövetsegeket hosszu tavon egy europai kollektiv biztonsagi rendszerrel helyettesitsek nagyon tavoliba, messzibe került.
PS.: folytatas a mar sorolt következö resszel.
- / -
Folyt.
Egy aktiv enyhülesi politikanak a kezdetei./Anfänge einer aktiven Entspannungspolitik:
Ennek ellenere a nyugati kormanyok az enyhülesi akaratukhoz ragaszkodtak - kiveve de Gaulle, aki csak egy atmeneti akadalyt latott a kölcsönös egymashoz közeledesnek az utjan, de az 1969. aprilisi visszalepese miatt mar nem tudott kezdemenyezni - , de mindenkinek tiszta volt az, hogy a NATO-nak a kohezios-es vedelmi kepessegenek innentöl döntö jelentösege lesz, igy ezt követöen a NATO-nak a Kreml-el valo megegyezesre iranyulo faradozasa az 1967. decemberi un Harmel-jelentesre alapult, mely a vedelmet-es az enyhülest mint azonosan szüksegest egymas melle sorolta be. A Kreml vezetesnek muszaly volt a megvaltozott NATO-hozzaallast bekalkulalnia, es kerülnie kellett minden olyant ami nyilvanvaloan az atlanti szövetseg ellen iranyulna, igy tovabbi erös polemia az NSZK avagy az USA ellen szoba sem jöhetett, tovabba az 1969. marciusi katonai összcsapasok Kinaval erösitettek a Kremlnek a törekedeset Europaban az ottani targyalasi partnereinek a kivansagainak a figyelembe vetelere, igy a Vasoi Szerzödes orszgainak a nyugattal szembeni 69. marcius 17-i budapesti felhivasa a jövöbeni targyalasokhoz mar nem alapfeltetelnek hanem mint kitüzött celkent valo elereskent lett fogalmazva, ezen kivül hogy a tartos europai biztonsagi rendszerrert menne, ez mar csak egy olyan altalanos formaban lett emlitve, mint ami a vilag katonai blokkokra valo osztasat es a felfegyverkezesi versenyt megszünteti, a kiegeszites > az összeuropai együttmülödesnek az alakulasa/fejlödese < > az egyetlen realis altrevativaja a veszelyes katonai konfrontaciohoz, a fegyverkezesi versenyhez es a vitakhoz - egy gyenge formaban mutatta hogy a katonai szövtesegek az eddigi egymasellennel valtozasokat kell tenni.
Majd a finn allamelnök, Kekkonen kapcsolta magat be, aki mindig az orszaganak a biztonsaga erdekeben a Szovjetunioval szemben egy kooperativ kapcsolat keresesere törekedett. A csehszlovakok elleni szovjet fellepes miatt oka volt attol tartani, hogy most mar Finnorszag ellen is egy szovjet katonai akciora is sor kerülhetne. Amikor ez az aggalya csitult, törekedett azt mutatni a Kreml fele, hogy mint független partner hasznos lehet, ugyan akkor el akart egy nemzetközileg is elismert statuszt mint a ket blokk közötti közvetitö erni, ezert a konferenciaprojektet eredmenyesse akarta tenni, es ezert annak a levezeteset Helsinkihez akarta vinni. Felismerte azt, hogy erre csak akkor lehet gondolni, ha a targyalasi keret elözetesen tisztazott lesz, valamint abban az amerikai NATO-tagallamoknak a reszvetelet biztositjak, ezert az 1969. majus eleji meghivasok az USA-nak es Kanadanak is mentek.
A szovjet vezetes felismerte, hogy a nyugatot a konferenciaprojeknek csak akkor lehet megnyerni, ha ez a formatum az anti-NATO itanytol meg lesz szabaditva, es beleegyezett abba is, hogy az alternativ javaslatokat is megvitassa, valamint a nyugati resztvevök abba a helyzetbe lettek teve, hogy a tema-valasztasra befolyasuk lehetett, de ennel is fontosabb volt az, hogy vitas kerdesek megoldasara elözetes bilateralis/ketoldalu targyalasok nem lettek kizarva - ez különösen a nyugatnemet szocdemeseknek, akik 69. szeptembereben az FDP-vel koalicios kormanyt alakitottak - volt nagyon fontos, mert meg akartak akadalyozni azt, hogy a DDR-nek az elismerese konferencia-uton törtenjen, mielött a nemet ketallamisaghoz kapcsolodo kerdesek teren egy egyetertes letre jött volna.
A Varsoi Szerzödes tagallamai oktoberben egyetertettek abban, hogy az Europa elött allo problemakat nem lehet egy lepesben szabalyozni, hanem ehhez több konferencia sorozat szükseges, igy a többoldalu tancskozas elökeszitesehez egy allando szerv lett letrehozva, es egy zarodokumentnek a tervezete azt is mutatta, hogy abban az idöben a szovjetek abban biztak, hogy a sajat celjaikat messzemenöleg ervenyesiteni tudni fogjak.
Egy tovabbi VSZ-tagallamoknak a csucstalalkozoja december elejen a Kreml-vezetes keresztül vitte, hogy a resztvevö allamok elöször az NSZK-val ketoldalu targyalasokat folytassanak, es ezzel az ut a szovjet faradozasoknak a vitas kerdesek rendezesere nyitotta valt, mielött maguk a szövetsegesek lepesei jönnenek.
A szovjet fel a Nixon-adminisztracio keresere az europai kelet-nyugati kapcsolatoknak a neuralgikus pontjaba > Berlin fölötti megegyezes - is belement, ennek elöjele 1969. marciusaban a nemet szövetsegi kancellar nyugat-Berlini valasztasakor mutatkozott, a szovjetek ugyan hangsulyoztak azt hogy a nemet szövetsegi allamnak a varosban semmi joga nincs, de lemondott arrol hogy a konfliktust kielezze, juli 10-en a szovjet külügyminiszter Gromyko nyilatkozta, hogy a tovabbi komplikaciok elkerülese vegett eszmecserekre keszek, itt abbol a feltetelezesböl indult ki a szovjet vezetes, hogy Berlinben a poziciojat a nyugati oldal relative gyengenek fogja fel, es emiatt jelentös engedmenyek teveset akceptalnanak, de azt meg sem hitte a szovjet, hogy nyugat-Berlinnek a teljes levalasztasat a nyugat nemet/NSZK oldalrol keresztül tudna vinni, de a nyugati hatalmaknak a jelenlete Nyugat-Berlinben - melyet a 1958-1963 -as Berlin-valsag alatt tamadott – kifejezetten nem lesz megkerdöjelezve.
Az engedmenyek tulajdonkeppen csak a követelesekröl valo lemondast jelentette szovjet reszröl, de ez megis egy nagy lepes volt, mert ezzel Moszkva a megallapodasra valo akaratat mutatta, nyugaton messzebbre menö elkepzelesek voltak, de ezen a bazison hajlando volt a targyalasokra, ezen kivül a szovjetnek a keszsege es hozzajarulasa a nemet-kerdesnek a ketoldalu megallapodasban valo rendezesere a nyugatnak az ezt erintö aggalyat > - hogy a targyalasokon a DDR-nek a reszvetele automatikusan a DDR-nek a nemzetközi elismereset hozna magaval - < okafogyotta tette, a Szovjetunio egyet ertett azzal, hogy elöször a problemarol kell targyalni, egy szabalyozas szükseges itt, mielött a harom nyugati hatalom es a nemet szövetsegi köztarsasag a nemet ketallamisagot jogilag megerösiti.
Különbözö hozzaallasok a Kremlben/Unterschiedliche Haltungen im Kreml:
A kutatasban konszenzus van affölött, hogy a biztonsangnak a biztositasa külsö fenyegetessel szemben a szovjet törekedesek közeppontjaban allt. Abbol az ideologiai premissböl, hogy a nyugati „imperializmus“-hoz törtenelmi szüksegesseggel az ellensegesseg adott, es az ellensegnek a jelleme rendszerszintü aggresszivitas, mely a kötülmenyek töl függöen többe-kevesbe megjeleneik/mutatkozik- messz menö konzekvenciak adodtak. A pillanatnyi adottsagoktol függetlenül a Kreml vezetes magat egy allandoan latensen jelenlevö fenyegetesnek valo kitelelben latta, mellyel valo katonai szembenezest ugy hitte, hogy azt muszaly egy hatalmas hadsereg felepitesevel megtenni, es ez a hatalmas hadsereg nemcsak a lehetseges külsö ellenfelet fogja elriasztani, hanem ezzel a nyugat fele tett követeleseinek is nyomatekot fog adni, de amit a Kreml maganak a biztonsaganak a biztositasara termeszetes joganak tartott, azt a jogot masik oldal maganak nem igenyelhette. A NATO-elrettentes mint aggressziv fenyegetes volt felfogva, es el lett itelve.
Ezen a nezeten voltak azok a szovjet vezetök is, akik maguk szubjektiv öszinten egymas megerteseert faradoztak; a nyugatot allandoan megvadoltak azzal, hogy politikajaban az erösnek a poziciojahoz ragaszkodik es ezzel ellenzi az enyhülest, es ellentetben mint a Szovjetunio a nyugat a kormanyközi vitakban ne tamassza magat a hatalmi potencialjara, forditva viszont Moszkvaban meg katonai eröket is be akartak vetni a szocialista atalakulas/transformacio folyamatnak a nyugat altal valo türesenek a kenyszeritesere, az ellen a nyugat ellen, aki a szovjet felfogas szerint a Szovjetunionak a letezeset fenyegette. Ez azzal az ervell indokoltak, hogy itt törtenelmi törvenyszerüsegek allnak fenn, tehat termeszetes folyamatok, melyeket nem lehet megallitani, es ezert az ellentetes oldalnak ezt okosan/bölcsen el kell fogadnia. A Kremlnek a latoszöge szerint a legnagyobb fenyegetes az USA-nak a hatalmabol jön, es mar emiatt is föleg azert veszelyes az USA-nak a hatalma, mert az amerikaiak az eurazsiai kontinensen katonailag is jelen vannak, es ott szövetsegekkel es mas összefogasokkal is rendelkeznek.
Ezeknek az eltavolitasa volt a szovjet külpolitikanak a legfontosabb celja.
Sztalin - a szocializmus terjesztesere valo törekves erdekeben az adott alkalmakkor azt katonai operaciokkal is tamogatni - a Szovjetunionak a katonai strategiajat tamadasorientalt utra tette, es ettöl az utodai sem tertek el. Az utodai regaszkodtak ehhez az uthoz, ellenere hogy ök allitolag a kapitalizmus altalanos valsagat haboru nelkül akartak elömozditani. Az 1941-es invazio utan elhataroztak a szovjetek, hogy soha többe nem teszik lehetöve azt, hogy az ellenseg az orszagnak a területere benyomuljon, ezert mindent meg kell tenni hogy erre ne kerüljön sor.
Malenkow (Georgij) ezzel az orientacioval nem ertett egyet, azt megkerdöjelezte, kizarolag a haboru elkerülesenek a vonalan volt, es kijelentette hogy egy nuklealis összecsapas a nyugattal egy nagy rombolast hozna letre, mellyel a civilizacio - beleertve a Szovjetuniot is- fenyegetve lenne. Ezzel a felfogasaval Malenkow ellent mondott annak az ideologiai meghatarozasnak, rögzitettsegnek, hogy a szocializmus a törtenelmi törvenyszerüsegek alapjan gyözelemre van predesztinalva. Ezek szerint a szovjet rendszert semmikeppen nem lehet kitenni egy halalos veszelynek.
Malenkownak ez a felfogasa el lett itelve, es Malenkow mint a minisztertanacsnak az elnöke le lett az 1955. januar 31-i Központi Bizottsag döntesevel teve, es 55. jan. 31-töl hivatalosan az allaspont az, hogy ellentetben mint a nyugati-imperialista allamok a Szovjetunio egy atomhaborut tul fog elni es a kapitalizmusnak a romjain egy uj vilagot fog felepiteni - de tudataban voltak annak, hogy jobb ha egy gyakotlati tesztre nem hagyatkoznak – , Hruscsov a XX. kommunista partkongresszuson kijelentette, hogy egy haboru az nem elkerülhetetlen, kifejtette azt, hogy mar nagy tarsadalmi es politikai körök vannak, melyek komoly eszközeik es eröforrasaik vannak arra, hogy egy az imperialistak altal forszirozott nagy haboru kibontakozasat megakadalyozzak.
Abban az esetben - es itt Hruscsov bekorlatozott - ha a nyugari aggresszorok megis egy nagy haboruval beindulnanak, muszaly nekik megsemmisitö ellenallast tanusitani, es a kalandos terveiket meg kell semmisiteni.
A hatvanas evek vegi kiindulo helyzet/Die Ausgangslage Ende der Sechzigerjahre:
A 2. Vh vege ota a szovjet politika arra iranyult, hogy amerikai jelenletet Europaban megszüntesse, es a Szovjetunio nelküli allamcsoportok letrejöttet megakadalyozza. A NATO emiatt egy olyan teny volt, melynek a visszaforditasat kereste a Kreml, es erre itanyiltak a Kremlnek 1954. ota az europai kollektiv biztonsagi rendszernek letrehozasara a követelesei.
A 60-as evekben a Szovjetunio a status quonak a konszoliditasaban erdeklödest mutatott, föleg a külsö imperiumanak a viszonylataban, es ezt az erdeklödeset elöterbe tolta, Washingtonban es Parisbn konceptusokat keszitettek mellyel a SUnak a kivansagai fele mentek, a SU-ban remeny tamadt arra - ellenere hogy ellentetek rajzolodtak ki - hogy multilateralis konferencian az Europara kitüzött celjainak megvalositasahoz közelebb kerül. A francia allamelnök, de Gaulle - aki nem vette eleg fontosnak a rendszer konfliktust a szovjet taborral - a haboru alatti europai allamkapcsolatokat mint ujbol helyreallitando normalitas latta, az orszagat, Franciaorszagot megptobalta a blokstrukturabol kivenni, ehhez 1966 tavaszan Fr.o.-nak a NATO-bol valo kilepeset bejelentette, akkor a bonni kormany is elkezdett egy uj biztonsagi architekturat fontolora venni, mindezen lepesek szarnyakat adtak a nyugatnak a gyangesegere utalo, avagy meg a NATO szövetseg teljes felszamolasara vonatkozo szovjet remenyeknek. Ha a NATO-szerzödes 1969. aprilisban kifut, akkot marcsak keves tagallamai a szövetsegnek akarjak majd azt folytatni, < igy a szovjet remenyek.
A Varsoi Szerzödes tagallmaiban az Europat erintö kollektiv biztonsagi rendszer nem volt vitas, de az uda vezetö utrol egymassal ellentetes elkepzelesek voltak, a Szovjetunio elöször fontos nyugateuropai allamokkal bilateralis targyalasokat akart, elsösorban az NSZK-val, a status quonak a megteremtesere, ezen az uton akarta a SU a masik oldallal a fölenyet elismertetni, es ezzel egyidöben egy keretet akart letrehozni, melyet a satellit allamainak (keleti blokk allamai) tulajdonkeppen mar csak a megallapodasaikkal fognak kitölteni.
A rezsim Varsoban es Kelet-Berlinben ugyan alapvetöen a Szovjetunionak az un birodalmi szerepevel egyet ertett - mert ez nekik a kivültöl es a belsö kihivasoknal vedelmet ajanlott a reszükre, de a souverenitasuknal nem akartak minden levelen negligaciot latni, es feltek, hogy a Kreml a teritotiumukat, vagy a letezesüket erintö erdeküket nem kellökeppen nyugtazza, erösiti meg.
Ök - Varso es Kelet-Berlin - mint elsö lepes törekedtek az europai biztonsagi konferenciara, melynek összejövetelenek az elöfeltele a resztvevö allamoknak a mindenkori külsö hatarainak elismereset jelentene, a nemzetközi jog szerinti biztositas a lengyel allam területere es a DDR-nek az önallo allamisagara minden mas szabalyozas elött elsöbbseget kell elveznie, igy a Szovjetunio es a szövetsegeseinek az egymastol elterö erdekei abban a kerdesben, hogy ket-avagy többoldalu targyalasoknak van-e prioritasuk, meghatarozta a magatartasukat jobban mint a tavoli kollektiv biztonsagi tendszert erintö konszenzusnak az elerese.
Amikor a csehszlovak reformok 1968. elejetöl egyre jelentösebben körvonalazodtak, nyugat-Europaban az elvarasok megerösödtek a szocialista allamokkal törtenö gyorsan elörelepö közeledesre, ezta Kremlvezetes ugy jegyezte, mint a követeleseire valo nyugati lepes megtevest, de mar marciusban azon az allasponton volt, hogy a pragai ut egy rendszervaltozasra megy ki, mely nem toleralhato, de egyelöre visszafogta magat egy eröszakos beavatkozastol amiatt hogy pozitiv nyugati fejlödest, alakulast ne veszelyeztessen, es egy belsö megoldason faradozott, a Kreml szerint Dubcseknek a korabbi kötülmenyeket kell helyteallitani, es csak amikor minden erre iranyulo kiserlet kudarcba ment, szanta ra magat a szovjet polbüro egy katonai intervenciora. Ez egy politikai fiasko volt, azert is mert az allitolagos testverpart segelyhivasa hitetlennek tünt, es nem utolso sorban azert, mert a csehszlovak nep es a csehszlovak kormany magat aggresszionak kitett aldozatnak nyilvanitotta.
Moszkva faradozasa arra, hogy a Varsoi Szerzödes egyes tagallamainak a katonai intervencioja mint belsö ügy legyen kezelve, mely nem erinti a külvilagot, a katonai intervencio nem erinti a nyugatot, - nem volt eredmenyes, a pragai refotmozgalom eröszakos felszamolasa, a csehszlovak katonai poszcioknak szovjet csapatokkal valo megszallasa csalodott remenyt hozott nyugaton, a kelet-nyugati kapcsolatokban, abban is hogy a közeledes Europaban egy önjaro folyamat lenne, csalodas lett abban hogy a Szovjetunio altali fenyegetes csökken, es az USA-jelenletenek jelentösege Europaban idövel elveszik, pont ennek az ellenkezöje lett mint amit a Kreml remelt, amire törekedett, most mar a remelt, a NATO-tagallamok kilepesi hullamarol nem volt szo, Brezsnyev szerint a NATO megszilarditotta magat.
Sulyosan nyomott az is a latba, hogy több külsö kommunistak, különösen a nagy olasz es francia kommunista partnak a vezetese magukat nyiltan a Kremltöl elhataroltak, es reszben meg a nyugati katonai szövetseggel szimpatiat is mutattak, a felhivas a nyugateuropaiaknak, az összes idegennek a kizarasa mellett többoldalu megallapodasok kötese a biztonsag kerdeseben, alaposan melle ment, az ezzel összekötött szandek hogy a szövtsegeket hosszu tavon egy europai kollektiv biztonsagi tendszerrel helyettesitsek nagyon tavoliba, messzibe került.
PS.: folytatas a mar sorolt sorrakerülö következö resszel.
No, nagyobb reszt megvagyok az olvasassal, amit a temahoz > konkretan leirva a topiknyitas elsö bejegyzeseben- mint nekem iranyado szakanyag valasztottam vezerfonalkent, az a nemet Wetting (Gerhard)-nek az anyaga 2009-böl, Wetting egy nemet törtenesz, volt egyetemi tanar/Professor, a nemet szövetsegi > Bundesinstitut für ostwissenschaftliche und internationale Studien -nek a Forschungsbereich Außen- und Sicherheitspolitik-nak a vezetöje volt, es azert is valasztottam Wettingnek a szakanyagat vonalvezetesnek, mert a mai Nemetorszagnak a keleti resze a DDR volt, a DDR pedig az un keleti blokk orszagai köze tartozott, a Szovjetunionak egy szatellitje volt, a DDR a Varsoi Szerzödes katonai blokknak is a tagja volt, az 1960-es es 1970-es evek, föleg a ket evtizednek a utolso es elsö eveiben a szovjet politikaban több levelen is a DDR-nek egy meghatarozo szerepe volt, es Wettingnek a szakanyaga azt az idöszakot öleli fel ami itt relevans, vagyis > Entspannung, Sicherheit und Ideologie in der sowjetischen Politik 1969 bis 1979. Zur Vorgeschichte des NATO-Doppelbeschlusses. Fragestellung, Quellen und Literatur.
A fentiekhez szorosan kapcsolodo -a Szovjetunio altal vezetett- Varsoi Szerzödes katonai blokknak egyes hadaszati stb terveivel ezt követöen foglalkozom majd, a mindenkori tervek mibenletet (preventiv csapas a Varsoi Szerzödes reszeröl a nyugatra, a SU-nak a nyugati hatarat nezve ahhoz kepest Europanak az un nyugati reszere, stb) is bemutatva, es hogy a terv/ek hogyan helyezkednek el az alabbiakban, milyen több levelt erintö közegben keszültek, különfele okokbol voltak olyan jellegüek amilyenek voltak.
A szakanyag es mas szakanyagok, dokumentumok alapjan mar most elözetesen is megallapithato, hogy a Szovjetunio a 60-es 70-es evekben kb 1975-78-ig is ket sinen haladt parhuzamosan (mondanam azt is hogy vizet predikalt es bort ivott).
A szakanyaghoz vezetö linket lennt kepben* beteszem, abbol par szot a guglikeresöbe be kell tenni, es maris megvan a szakanyag.
Tovabba: többször emliteni fogom a KSZE-t, ez magyar nyelven > EBEÉ > Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, vagyis >KSZE = EBEÉ -vel.
A tenyek melyeket emliteni fogok ezen reszben a hivatkozott szakanyagbol szarmaznak, az esetleges sajat kommentaromat zarojelbe fogom tenni, es „Megjegyzes/Megj.“ cimmel teszem majd meg. Tehat ebben a reszben felvezetönek az emlitett szakanyag lesz a vezerfonalam.
Akkor reszleteiben, a teljessegre valo törekves nelkül, es keresre be fogom idezni az eredetiböl a relevans nyemet nyelvü reszt:
Wetting a felvezeteseben azzal foglalkozik, hogy >
annak a vitanak a függvenyeben, mely az un strategiai raketak, melyeknek un kontinentalis hatotavolsaguk volt, ezek miatt kialakult, es hosszu ideig a kelet-es nyugatnak a kapcsolatat meghatarozta, s melyek az un hideg haborunak a veget bevezettek, több kerdes is felvetödik, espedig >
- milyen elkepzeles szerint hagyta magat a szovjet vezetes vezetni a SS 20 raketak telepitesevel kapcsolatban, mely a vitat kirobbantotta?
- miert vesz a szovjet vezetes ehhez egy teljesen hajthatatlan hozzaallast fel, es meg a reszere elönyös kompromisszumokat is elutasitott, mindezek annak ellenere, hogy reszre a nyugattal kapcsolatos enyhülesnek nagy jelentöseget tulajdonitott? < Ebben a kontextusban >
- akkor amikor az 1970-es evek elsö feleben nemcsak Berlin es a DDR-nek a statuszanak a szabalyozasat erintöen föleg a KSZE-n messzemenö engedmenyek tevesere kesz volt?
- Hogy hogy a Szovjetunio az evtizednek a vegen (ertve itt az 1960-es eveket) nem erzett kesztetest arra, hogy korrigalja a politikai/katonai iranyvonalat akkor, amikor mar vilagossa valtak a gazdasagi teljesitmenyenek a hatarai, es a fegyverzet/fegyveres erök fenntartasanak a kepessege ketsegesse valt? (Megj.: 1969-közepen meg a SU mas allamoknak a kommunista partjaira raeröszakolta azt is meg, hogy a mas allamokban levö kommunista partok reszeröl olyan döntes szülessen, egy egyseges döntes, mely szerint a kommunizmus/szocializmus terjesztesenel eröszakot, fegyveres eröszakot kell alkalmazni, erröl kesöbb reszletesebben majd.)
- Ugyan ebben a kontextusban: ^ ezek megmagyarazhatoak-e a szovjet hatalompolitikaval, avagy itt az ideologiai meggyözödes jatszott szerepet?
Wetting szerint ezek ^ a kerdesek meg nemigen voltak felteve, habar szamtalan szakanyag foglalkozik a hideghaboruval, a Varsoi Szerzödes katonai blokkal, igy valaszok sem igen voltak ezekre a kerdesekre (Megj.: ertve itt az anyag irasaig, 2009-ig), majd szamtalan szakanyagot emlit, amikben különfele dolgok vannak, de nem a kerdesek es az azokra valo valaszok sincsenek bennük, egyet most kiemelek közülök, mert ez mashol emlitve is volt, egy allitolag natos pali emlitette egy forumon, es ide a forumra is ez be lett hozva egy nicktöl, tehat) >
van az un Cold War International History Project-nak a Parallel History Project NATO – Warsaw Pact – kereteben** keszitett esszek es a Project kereteben bemutatott dokumentumok, melyek publikalva lettek (Megj.: 2009-ig) mutatnak/tartalmaznak espektusokat a szovjet biztonsagpolitikara es a szovjet katonai strategiara, ezeket esetekben meg is vilagitjak, de szinte semmit sem mondanak a szovjeteknek a döntesei es nyilatkozatai mögötti dolgoktol, a döntesi mechanizmusokrol, amögött levökröl.
Emiatt a fennallo helyzet miatt szükseges vizsgalni, hogy a Kreml dönteseit mi motivalta, hogyan lettek azok meghozva, es hogy a szovjet vezetes hogyan foglalkozott, hogyan ervelt a nyugat altal tett rekcioknal.
Wetting a vizsgalatahoz megad szamlatal forrast, indoklja hogy ezek miert relevansak, forrasai köze tartoznak leveltari dokumentumok, relevans szemelyeknek a nyilatkozatai, irasai, stb. Mindez reszben magaban az anyag szövegeben es a labjegyzetekben is explicit meg vannak adva, esetekben a labjegyzetekben konkret relevans idezetekkel is.
Wettingnek az elsö kerdes-valasz-temaköre a szovjeteknek az 1970-es eveknek a külpolitikajanak az elözmenyevel foglalkozik (Zur Vorgeschichte der sowjetischen Außenpolitik in den Siebzigerjahren):
itt visszamegy Leninig, majd Sztalinig, arra hogy föleg az utobbi azon az allasponton volt, hogy a ket vilaghaboru közötti kummunizmus egy orszagban is megvalosithato allaspontnak a revidialasa szkseges, ezt követöen Sztalin es a szovjet kommunista ideologusok a 2. Vh-befejezeset követöen konstataltak hogy a kommunizmust nem tudjak kiterjeszteni az egesz Vilagra, hanem csak az un keleteutopara tudjak, es amiatt hogy csak a keleteutopai orszagokra tudtak kiterjeszteni, amiatt Sztalin es a szovjet kommunista ideologusok fixen szamoltak egy megegyszeri nagy katonai konfliktussal mas hatalmakkal viva, es ez a megegyszeri nagy katonai konfliktus aztan a szocializmust gyözni fogja hagyni. Ettöl a sztalini stb felfogastol aztan többek között a szovjet kommunista XX. Partkongresszus 1956. februatjaban eltavolodott, es megallapitotta hogy a nagy haboru elkerülhetö, lehetseges bekesen egymas mellett elni (Megj.: ez a nagy haborunak az elkerülese es bekes egymas mellet eles többek között szovjet resztöl a 60-70-es evekben ugy nezett volna ki, hogy a NATO majd megszünik, vagy meg lesz tamadassal szüntetve, es vagy helyere lep egy un összeuropai biztonsagi halo, vagy stb, a szovjetek egy un kollektiv biztonsagi rendszert akartak Europanak, melyböl az USA es a NATO europai területet erintve ki lett volna szoritva. Erre reszletesen kesöbb kiterek. Ugye a NATO-megallapodas 1969-ben lejart, ezt a szovjetek, az altaluk vezetett Varsoi Szerzödes nagyon is szem elött tartotta.)
Tovabba ez az uj allitolagos vonal ezzel a szovjet reszröl tett beke ajanlattal az allitolagos bekes egymas mellett eles viszonylataban szovjet reszröl kizarolag a ket taborba tartozo allamok viszonylataban lett volna ervenyes, az ajanlat ezen allamoknak szolt csak.
Egyidejüleg azonban hangsulyozva lett, hogy mint premiss a ket vilagrendszer egymassal feloldhatatlan kibekithetetlenseggel letezik, tehat ez ugyan akkor relativalta a szovjetnek az enyhüleshez valo allitolagos pozitiv jellegü hozzaallasat.
Biztonsagpolitika es katonai strategia:
Ezze ^ a resszel fogom folytatni, majd ezt követöen az alabbiakkal, ez kb a fele a temakörök csoportositasanak, >
Die Ausgangslage Ende der Sechzigerjahre
Anfänge einer aktiven Entspannungspolitik
Unterschiedliche Haltungen im Kreml
Verhandlungen vor der europäischen Sicherheitskonferenz
Vorbereitung der Konferenz
Verhandlungen auf der KSZE
Folgen der KSZE
Kampagne nach Abschluss der KSZE
Sicherheitspolitische Zielsetzungen
Das Grundproblem der sowjetischen Sicherheitspolitik
Die SS 20 als Lösung des Problems
*:
**: Im Rahmen des »Parallel History Project NATO – Warsaw Pact« des Cold War International History Project wurden Aufsätze und Dokumente publiziert, die zwar Aspekte der sowjetischen Sicherheitspolitik und Militärstrategie beleuchten, aber kaum etwas über die zugrunde liegende Urteilsbildung und Beschlussfassung aussagen.
Rögtön az elején leszögezem, hogy a vitánk nem erről szólt, csak te kapcsoltad hozzá a "Hét nap a Rajnáig"(eredetileg - "Hét nap a Rajna folyóig") elnevezésű hadműveleti tervhez. Ezt a tervet Sikorski lengyel védelmi miniszter egy 2005.11.25-én tartott sajtótájékoztató keretében mutatta be. Mint írtam még az sem biztos, hogy ez a hivatalos elnevezése és nem az újságírók találták ki.
Kronológia(a hozzászóló nickek megjelölésével): m54-b: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159560082&t=9136261 "Szerencsére a rendszerváltás után néhány volt kommunista ország közlékenyebb lett: lengyel politikusoknak köszönhetően a világ tudomást szerezhetett pár éve a „Hét nap alatt a Rajnáig” fedőnevű, a NATO-elleni katonai akció terveiről. A kommunista vezetés elképzelése az volt, hogy nukleáris sivataggá változtatják Nyugat-Európa nagyvárosait, majd összfegyvernemi invázióval meghódítják Ausztriát és Németországot. A tervek kivitelezésében a Magyar Néphadseregnek is kulcsfontosságú szerep jutott volna."
Eredetileg mazsomidomár és m54-b beszélgetett erről, viszont itt kapcsolódtál a beszélgetésbe!
Bromhold( 2021.10.09): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159561599&t=9136261 "No, a cikket nem olvastam el, mert alapban maga ez a Varsoi Szerzödes katonai blokknak a katonai operacios terve erdekelne, ez a "Het nap alatt a Rajnaig" allitolagos fedönevü. Mikor keszült ennek az allitolagos VSZ-nek az operaciojanak a terve? Mar csak azert erdekel, mert ha földi invazioval akartak Ausztriat es Nyugatnemetorszagot elfoglalni, , akkor hova, melyik orszagoknak a nagyvarosait akartak megatomozni?"
Bromhold(válasz Toilet Duck Antilimescale): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159561690&t=9136261 "Na ja, a wiki cikket sem olvastam el, mert azt tudtam hogy a terv szerint (1970) a lengyelek atomoztak volna (jaruselkski mint akkori lengyel hadügyes irta ezt ala), a lengyelekröl ebben a vonatkozasban meg az idezetben egy sort sem olvastam." Az előbb még érdekelt a "Hét nap a Rajnáig", most már el sem olvastad, mert 1970-es terv szerint a lengyelek atomoztak volna. Oké!
Bromhold(ismételt válasz Toilet Duck Antilimescale): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159563266&t=9136261 "Na, elolvastam most a wikit amit belinkeltel erre a Varsoi Szerzödesnek a 7 nap alatt a Rajnaig hadmüvelet tervere, es a wikiben rosszul van irva, mert nem 79-es terv, hanem 69-es, es mint irtam mar a lengyel akkor hadügyes, Jaruzelszki ezt 70-ben irta ala."
Beszélgetés Kód 001-el, kinematikussal, Nano Manóval stb.(2021.10.09-10.)
Bromhold(kiegészítés az egyik hsz-hoz): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159568146&t=9136261 "az eredeti VSZ-tervek szerint a VSZ szamitott atom-ellencsapasra a NATO reszeröl, espedig lengyel területre, NATO ellencsapas azzal a cellal hogy elvagjak a VSZ-tamado csapatoknak a Szovjetuniobol valo utanpotlasvonalat. No, adok erre ^ meg egy forrast Sikorskin kivül, a lennti szakanyag (amiböl kepeket tettem extra be a relevans reszertöl) szerint a NATO -mivel nem volt elegseges csapatnagysag es összetetel (pl legieröt erintve) egy a Varsoi Szerzödes altali offenziv tamadas kivedesere, böven bele a 70-es evekben meg rövid idön belüli atom-ellencsapas volt a NATO reszeröl fixen betervezve, es ezt tudtak a szovjetek is, mint iratm mar (es meg a 80-as evekben sem volt kizarva egy NATO-atom ellencsapas) tethat >"
Itt már szó sincs a "Hét nap a Rajnáig" tervről, ez már a VSZ katonai terveinek "vizsgálata".
Hatarozottan ellent kell Neked mindanom, mert a nevezett tamado operacios terve a Varsoi Szerzödesnek 69-ben indult, es 1970-ben volt kesz, erröl reszleteiben is harcaszati egysegek nevezesevel, a VSZ-nek az atomtamadasainainak celpontjainak nevezeseivel is irtam. Bocsanatodat kerem, de a wiki itt nem mervado, valaki egymast masolta, a nevezett VSZ-operacionak az anyagt mint mar irtam Sikorski adta ki (ha most jol emlekszem: 2006-ban) a nyilvanossagnak. A magam reszeröl a temat befejeztem. Üdv: Bromhold."
Bromhold(írsz egy hsz-t sasa0955-nek): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159572190&t=9136261 "Most egy konkret tervröl -espedig egy 1970-esröl, aminek a terkepe 1970-es, erröl beszelünk, legalabb is en, es ennek volt az operacios fedöneve neve hogy > 7 nap alatt a Rajnaig." Itt összekeverted a két térképet!
Bromhold(nekem írtad): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159572774&t=9136261 "Nick, erröl van szo, en erröl irtam, ez volt az alap tema, ez meg mint irtam 1970-es, ez az un 7 nap alatt a Rajnaig VSZ-hadmüvelet fedöneve, az egyik terkep , tehat nem 1979-es >" Nem az!!!
Bromhold(hozzászólásod Zelemiri megjegyzéséhet): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159574556&t=9136261 "Az alapinfo az lenne ugyanis, hogy amikor ezek a dokumentumok at lettek adva, akkor egy nagy sajtokonferencia volt, aminek a helyen ket nagy terkep volt, az egyik egy 1981-es terkep (Jaruselskinek a katonai puccs utani dönteseiröl reszben, stb), a masik meg egy rohadt nagy 1970-es terkep, ami ezt a 7 nap alatt a Rajnaig mutatta, reszben, azert 7 nap a Rajnaig, mert a delen menö csapaltok (csehek stb VSZ-kötelekbe levö csapatok) akkor ertek -a 6-es 7. napon a Rajnat el- a lennti terkep az ami ott akkor a kettö közül mint az egyik ki lett teve bemutatasra, hogy relevans info legyen ehhez, csak meg kell lengyel oldalakat es lengyel nyelvü hiteket nezni, eredetieket, ha mar nem passzentos Nektek lengyel törtenesz, akinek a nevet megadtam, es aki reszletesen foglalkozott ezzel az 1970-es VSZ-tervvel, aminek a terkeperöl van itt szo."
Ismét összekeverted a sajtótájékoztatókat és a térképeket. Erről is írtam, de nem hiszem, hogy utána néztél.
@ Nick, kerlek hogy ha idöd van, akkor legy olyan kedves es reszleteiben indokold -es fedd is ala- azt az allitasodat, hogy en szerinted allitolag terkepeket összekevertem.
A fejlecben körvonalazott temaban eleg sok visszaolvasni valom van, mely a temafölvezetest erinti nagyobb reszben, igy az elsö erdemi bejegyzesem keszre irasahoz par nap türelmet kerek, de akinek mar eszrevetele van a temaban ebben a par napban is, az nyugodtan tegye azt ide be.
