– Miniszterelnök úr, miért kívánják önök hamis adatokkal megtéveszteni az EU-t?
Gyurcsány elhűlt, de védekezett:
– Biztosíthatom, hogy a benyújtott adatok valódiak.
Almunia ekkor benyúlt íróasztalának fiókjába és egy hatalmas dossziét tolt a magyar miniszterelnök elé.
– Mi ez? – kérdezte Gyurcsány.
– A csalásaik gyűjteménye. Tudja, miniszterelnök úr, amióta a görögök hasonló trükkel jutottak be az eurózónába, már nem bízunk semmit a véletlenre. Van nekem egy 12 főből álló csapatom, amely arra specializálódott, hogy a csalásokat leleplezze. A magyar minisztériumokban folyó uniós ellenőrzésen a csoport tagjai is részt vettek. Az eredmény ebben a dossziéban található. A csoport vezetője még azt is elmondta, nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar kormány olyan trükközéseket alkalmazott, amelyekkel itt, Nyugat-Európában a nagyvállalatok éltek úgy húsz-harminc évvel ezelőtt, és amelyek olyan átlátszóvá váltak az idők folyamán, hogy ma már errefelé nem használja senki.
Gyurcsányt állítólag az ájulás kerülgette.
– Mi legyen most? – kérdezte.
– Két lehetőséget látunk – mondta Almunia. – Az egyik, hogy az EU nyilvánosságra hozza, hogy önök alaposan meghamisították a makrogazdasági adatokat. Ebben az esetben azonban szankciót is kell alkalmaznunk, meg kell vonnunk Magyarországtól az uniós támogatásokat.
– Ez végzetes lenne – felelte Gyurcsány. – Mi a másik lehetőség?
– A másik lehetőség, ha ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Magyarul, elismeri, hogy hazudtak nekünk.
– De hogyan? – csattant fel Gyurcsány.
– A kivitelezés módját önre bízom. De mihelyst napfényre kerül, hogy a magyar gazdaság milyen helyzetben van, ön azon nyomban nekikezd a gazdaság helyreállítását célzó reformoknak. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy nincs többé szocializmus, az állam már nem képes eltartani őket, a maguk lábára kell állniuk, önellátókká kell válniuk.
Gyurcsány nyomban elfogadta a feltételeket. Egyetlen kérése volt, hogy mindezt a választások után tehesse meg. Almunia bólintott. A találkozó véget ért.
https://demokrata.hu/magyarorszag/gyurcsanyt-az-ajulas-kerulgette-2-79925/
Az még csak hagyján, hogy anno Ságvári Endre az ő nagy szellemi elődje ée mintaképe ("ezer álnevemvan - vol - lesz"), ámde, emellett az is nyilvánvaló, hogy itt a topiknyitó hivatkozás szerzője valóban első
kézből szerezte az információit, tehát vagy Almunia - tól, vagy GyurcsányFerenc-ről, esetleg egyidejűleg
mind a kettejüktől, mert, mint egykori véresszájú kommunista szépíró (aki tudvalevő, nem vész el csak átalakul) talám bizony tolmácsként teljes életnagyság - valójában maga is ott ült a tárgyalóasztaluknál.
Tudod vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy mindenkit hülyére lehet venni!!!! Sajnos sokszor bejön nekik, még az usa-ban is, ahol ráadásul ők uralkodnak!!!!
Az igazat megvallva, ha az az egészség, ami neked van, akkor én valóban beteg vagyok.
Meg aztán gondolom, a kommunistát is bántásnak szántad, de hát a Fidesz valóban több baloldali ötletet karolt fel, mint a magát szocialistának hívó társaság valaha is... Családtámogatás, minimálbérek emelése, rezsi csökkentése, lakástámogatás, devizahitel kivezetése, moratórium, munkahelyteremtés, munkanélküliség leszorítása, ingyen tankönyv, ingyen étkezés a gyerekeknek, stb....
Mert amikor Gyurcsányék, azok aáldott jó emberek gyarapították az országot, valahogy röcögősebben mentek a dolgok... Olyan becsületeselk voltak, hogy éjszak avagont pakoltak és annak a bérét becsempészték az államkincstárba...
De valahogy az összes jóindulat se volt elég, az a fránya csőd csak beütött...
Aztán metg ez a sátáni fidesz csak rabol meg rabol, oszt minden sokkal jobb...
Fene se érti ezt... Szóval ha ez a rablás, akkor én inkább rabláspárti vagyok.
– Miniszterelnök úr, miért kívánják önök hamis adatokkal megtéveszteni az EU-t?
Gyurcsány elhűlt, de védekezett:
– Biztosíthatom, hogy a benyújtott adatok valódiak.
Almunia ekkor benyúlt íróasztalának fiókjába és egy hatalmas dossziét tolt a magyar miniszterelnök elé.
– Mi ez? – kérdezte Gyurcsány.
– A csalásaik gyűjteménye. Tudja, miniszterelnök úr, amióta a görögök hasonló trükkel jutottak be az eurózónába, már nem bízunk semmit a véletlenre. Van nekem egy 12 főből álló csapatom, amely arra specializálódott, hogy a csalásokat leleplezze. A magyar minisztériumokban folyó uniós ellenőrzésen a csoport tagjai is részt vettek. Az eredmény ebben a dossziéban található. A csoport vezetője még azt is elmondta, nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar kormány olyan trükközéseket alkalmazott, amelyekkel itt, Nyugat-Európában a nagyvállalatok éltek úgy húsz-harminc évvel ezelőtt, és amelyek olyan átlátszóvá váltak az idők folyamán, hogy ma már errefelé nem használja senki.
Gyurcsányt állítólag az ájulás kerülgette.
– Mi legyen most? – kérdezte.
– Két lehetőséget látunk – mondta Almunia. – Az egyik, hogy az EU nyilvánosságra hozza, hogy önök alaposan meghamisították a makrogazdasági adatokat. Ebben az esetben azonban szankciót is kell alkalmaznunk, meg kell vonnunk Magyarországtól az uniós támogatásokat.
– Ez végzetes lenne – felelte Gyurcsány. – Mi a másik lehetőség?
– A másik lehetőség, ha ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Magyarul, elismeri, hogy hazudtak nekünk.
– De hogyan? – csattant fel Gyurcsány.
– A kivitelezés módját önre bízom. De mihelyst napfényre kerül, hogy a magyar gazdaság milyen helyzetben van, ön azon nyomban nekikezd a gazdaság helyreállítását célzó reformoknak. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy nincs többé szocializmus, az állam már nem képes eltartani őket, a maguk lábára kell állniuk, önellátókká kell válniuk.
Gyurcsány nyomban elfogadta a feltételeket. Egyetlen kérése volt, hogy mindezt a választások után tehesse meg. Almunia bólintott. A találkozó véget ért.
