Ha egy nagyítólencsét tartunk a napfénybe, akkor a lencse fókuszálja a napsugarakat, és akár a száraz levelet is meg lehet gyújtani a fókuszált fénysugárral. Vagyis, egy kicsiny pontban úgy tűnik, mintha a Nap sokkal erősebben sütne.
Hasonló a helyzet a kvazárok esetében is.
Egy lencse összegyűjti sok ezer galaxis fényét, és a Földre vetíti.
Ha a csillagászok nem tudnak megfejteni egy különös jelenséget, akkor előveszik a feketelyukakat.
A feketelyuk egy dzsolidzsóker. Mindenre jó.
A kvazárok esetében nem tudják megmagyarázni, hogyan létezhet egy csillagnak látszó kicsiny égitest, amely sok ezer galaxis fényével sugároz. És akkor előveszik a feketelyukat.
Érdekes, hogy a műcsillagászok határozottan állítják, hogy az 5 milliárd fényévre lévő feketelyukak hogyan ütköznek össze.
De azt nem tudják, hogy:
- mihez viszonyítva forog a Föld?
- forog-e a Hold?
- az üstökösök miért kisebbek napközelben?
Ezek az égitestek nagyon közel vannak, mégsem ismerik őket.
Ezekről nem mernek semmit mondani, mert ellenőrizhető és cáfolható.
Bezzeg az 5 milliárd fényévre lévő feketelyukakról azt mesélnek, amit csak akarnak, hiszen sem ellenőrizni sem cáfolni nem tudja senki. Éppen ezért szeretik.
A csillagászatban is új szelek fognak fújni hamarosan.
Azok az értelmesebb csillagászok kerülnek előtérbe, akik a valóban létező égitestekkel, a valóságos jelenségekkel foglalkoznak, nem pedig gittrágással, amit ők kozmológiának neveznek.
