Sziasztok! Köszönöm a befogadást!
Sajnos én azt vettem észre, hogy az udvariasság kezd kiveszni a társadalomból, de főleg a férfiakból, és a legtöbb nőnek mégis ez kell.
A nők régen szerették az udvarias, előzékeny férfiakat. Akik kinyitják nekik az ajtót, előre engedik őket és lesegítik róluk a kabátot. De most, a 21. században már szó sincs erről. Ezek mind kihaltak a mai férfiakból, persze tisztelet a kivételnek.
De régen ez még megvolt, udvariasan viselkedtek. Eszükbe sem jutott másképp viselkedni. Ha úgy nézzük, ez beléjük volt nevelve. Akkor ez volt a természetes, nem úgy mint manapság. Persze tényleg tisztelet a kivételnek, de az a baj, hogy kivétel nem sok van. Aki meg igen, az szenved. Szenved a megalázástól, a kinevetéstől, a semmibevételtől a nők részéről. Mert nekik azok kellenek akik rájuk csapják az ajtót, vagy épp bunkó módon játszadoznak velük és semmibe veszik őket. Ők a "macsók". Közben pedig nem is egy embertől hallottam már, hogy ez a bunkó, nagyképű stílus amivel előadják magukat, az önbizalomhiány jele. Pont hogy az udvariasság és az alázatosság jelenti az egyensúlyt és a lelki békét.
Már csak az érdekelne, hogy akkor a legtöbb nőnek miért kellenek mégis a tapló férfiak?
Ismeritek - é Woody Allen "Annie Hall" c. kult. filmjét. Van abban az a jelenet, amikor a főszereplő (Allwy
Singer / W. Allen) éppen összevész a barátnőjével és szeretné megtudni annak okát, hogy mi a tartós, jó
férfi - nő kapcsolatnak a titka. Azután egyszer, amikor, az utcán sétálva, szembetalálkozik egy szemmel láthatóan is boldog párral, rögvest meg is kérdi tólük ennek a titkát. A kérdésére a lány emígy válaszol :
"Nincs ebben semmi titok. Az a titkunk, hogy mind a kettenteljesen felszínesek vagyunk."
Szerintem nem a VV-beli villa-ra gondolt a topiknyitó kolléga, nem is a kés és a kanál kollégáira, hanem a úgy nagy általánosságban, magára a Világ - unkra.
De félre a tréflivel. Szerintem a nők csakis amiatt lehetnek felszínesek (habár ez már önmagában is épp
eléggé durva általánosítás és emiatt sértő is lehet a nőkre nézve), hogy a mai világban maguk a férfiak
is éppen ennyire felszínesek. Így a nők, mint eddig is általában, alkalmazkodó teremtések, csak puszta létezési szükségletből alkalmazkodnak hozzájuk. Csakis ennyi és nem bonyolultabb - szerintem.
Azon keveseknek, akik felül tudnak emelkedni a "TL;DR" reflexen, és nem felszínes mellébeszélésre, s hamis narratívákra vágynak:
Kezdjük J. D. Unwin munkásságával, melyet számos topikban ismertettem. Az antropológiai kutatásai a régmúlt történelmére utalnak, mellyel kapcsolatban számos feltörekvő, vagy stagnáló civilizációt elemzett, oly célból, hogy kiderítse: mi váltotta ki a felvirágzást? És mi volt az, amitől hanyatlani kezdett?
Önkritikusan jegyzi meg, hogy "ha előre tudtam volna, milyen eredményre jutok, és emiatt mennyire meg kellett változtatnom a szemléletemet, akkor talán az egészbe bele sem kezdek!".
Csak röviden: Mintegy 80 alacsony szinten stagnáló, és emellett 15 fellendült civilizációt talált, egymástól időben, helyben távol, s rassztól függetlenül. S mind a 15-ben - a stagnálóktól eltérően -, hosszú viták eredményeképpen, racionális okokból(!) bevezették a szigorú monogámiát. A kutatót meglepte, hogy kb. 2-3 generációt követően (anélkül, hogy azt akarták volna), a civilizáció hatalmas fejlődésnek indult, s a kultúrájuk felvirágzott, s számos területen expanzív növekedésbe kezdett. A korlátok meghozásával a fellendülés minden esetben megtörtént. És soha nem történt meg semmi mástól! Ám a folyamat nem állt le, s idővel a civilizáció elnyomásként élte meg a korlátokat, elfelejtvén, milyen okok is húzódnak mögötte. Harcok indultak ellene (gyakran demokráciára tértek át, feminista mozgalmak indultak), és amikor ezek sikerre vezettek, akkor megindult a hanyatlás. Ám itt is csak 2-3 generációt követően vált nyilvánvalóvá, hogy a fejlődésnek vége szakadt. Mindig ezt váltotta ki a lazítás, és semmi mástól soha nem következett be a kultúra eróziója.
Azt is tudjuk a kutatásokból, hogy vagy elpusztult a társadalom, vagy ha sikerült megőrizni létét, azt csak diktatúrával volt lehetséges.
J. D. Unwin mintegy 700 oldalas könyvében (Sex and Culture - 1934, letölthető!) nemigen tudja a lezajló események pontos részleteit felmutatni, ám nekünk "szerencsénk van" (mondhatjuk cinikusan), hiszen az orrunk előtt zajlik világszerte. Ő csak annyit jegyez meg összefoglalóan, hogy "az egyáltalán figyelemre méltó jellemzője ennek a folyamatnak a kérlelhetetlen monotónia". "Mindig ugyanúgy" - tapasztalhatjuk a művét olvasván.
Ami az orrunk előtt zajlik, arra meg a modern agykutatás, a hormonok, és a pszichológia új ismeretének körében találunk magyarázatot.
A külső látszatot alaposabban szemlélve megállapítható, hogy a fejlett nyugati civilizációs régióban egy olyan folyamat zajlik, amely pl. az emberek (nem csak a nők) egyre felszínesebbé válásában is megmutatkozik. Minél későbbi (fiatalabb) korosztály, annál nagyobb - átlagosan - a felszínesség. És ezt nem írja fölül az, hogy vannak elszórtan kivételek is.
Nagyon mély (valójában evolúciósan kialakult) oka van ennek, amelynek a magyarázata összetett, s bár megérthető, de éppen a felszínesség az, ami meggátolja, hogy az emberekhez a súlyos igazság széleskörűen eljusson. Konkrétan pl. itt a fórumokon a "TL;DR" az ami ezt lehetetlenné teszi.
Nagyon röviden a lényeg: A magasra fellendült civilizációnk, kultúránk, egy kb. 50 évvel ezelőtti esemény következtében, egy mind rohamosabbá váló hanyatlásba lépett. A folyamat kb. 2-3 generációt követően (azaz napjainkra) válik szembetűnővé. Ám csak a következmények azok, amik tapasztalhatók, a mélyben olyan jelenségek húzódnak, amelyeket el sem hiszünk. S a fiatalok már beleszülettek egy romlottabb állapotba, s azt tekintik normálisnak, s egy élet alig elég arra, hogy a további züllést észrevegyük. Csak néhányan (pl. különböző topikokat nyitók) veszik észre, hogy valami baj lehet.
Pszichológiailag a "szándékos vakság" az, ami meggátolja, hogy objektíven elemezzük ami történik. Vegyük észre azt is, hogy ebben a témában a felszínes magyarázatok mit sem érnek.
