Az alapprobléma abból adódik, hogy a szerintem a Tóra csak fikció szintjén kezelhető, ugyanis meggyőződésem, hogy Ezsdrás gyártotta a Babilonban elsajátított ismeretekre bazírozva: https://klausmatefi.lima-city.de/12.html
Ha pedig ez stimmel, akkor milyen alapon találunk elég sok hivatkozást a Tórában foglaltakra a Pál-féle kereszténység Újszövetségében és a Koránban?
Nem fér ahhoz kétség, hogy Mohamed egy bizonyos Sergius Bahira nevű, Bosra-ban (Szíria) élő kitért zsidó szerzetes hatására készült fel a "prófétai" szerepére:
"Egy Bahira nevű keresztény aszkéta hatására magányba vonult." (HITTANOS KISLEXIKON)
Sergius Bahira tudomására juthatott a fiatal Mohamednek születési időpontja (i.sz. 569.01.03.), ami szemében alkalmassá tette a gyermeket arra, hogy felkészüljön az arab népek bálványimádásának felszámolására.
Úgy a keresztény, mint az iszlám vallás térítő vallásokként jöttek létre annak érdekében, hogy a Tórában (Mózes II. 23,24; 34,13) részletezett "bálványtalanítást" végrehajtsák a világ népei között és felkészítsék a népeket az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek a fellépésére. Az utóbbi gondolat Maimonides-től ered.
Az Ezsdrás által megalkotott és i.e. 445-ben közzétett Tóra egy kifejezetten nacionalista alapokon nyugvó vallásnak lett az alapköve, mely többek között a földi hatalom és gazdagság megszerzését is előírja (Mózes III. 20,26; Mózes V. 7,6; 7,22-24; 14,2; 15,6; 20,10-15; Ézsiás 49,23/26; 60,1-16; 61,5-6; 63,1-4; 66,10-13; Zsoltárok 2,1-9; Mikeás 4,1-4; 5,1-14; etc.) isteni utasítás gyanánt, ezzel szemben a térítő vallások a hívő tömegeik számára leginkább a soha be nem váltható túlvilági jutalmakat helyezték kilátásba...
Konklúzió:
Az eddigiek alapján számomra semelyik ábrahámita vallás se nevezhető hitelesnek...
Szerintem Mohamed születési időpontjának nincs túl sok jelentősége a mi európai kultúrkörünk és tudományunk szempontjából. Ami fontos, hogy ő valós történelmi személy volt ellentétben ZombiJézuskával. Tehát nála lehet szó a valós élettörténete kiszínezéséről és mítoszokkal való eltúlzásáról. Bár nála mintha abból is kevesebb lenne. Érdekelne, ha elemezted esetleg a hihetetlenségbe menő dolgait.
A magyarázatok szerint az "elrendelés éjszakáján" (lajlat al-kadr) ismertette meg Mohamedet Gábriel arkangyal (Dzsibríl-lel) a Korán tartalmával (Korán 97,1-5)... Annyit biztosra vehetünk, hogy ennek a Gabriel arkangyalnak nem lehetett köze a bibiai Gábriel arkangyalhoz, aki a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásának a szellemi hatása úgymond. 2021-ben május kilencedikén ünnepli ezt az iszlám világ, ami a legnagyobb ünnepük.
A Koránt nem az analfabéta Mohamed készítette, hanem halála után a fogadott fia és egyben írnoka, Zajd ibn Tábit (Zaid ibn Thabit ibn ad-Dahhak al-Ansari; vagy Abu Talha), aki jártas volt a héber nyelvben is.
A Korán megalkotásában és Jeruzsálemnek iszlám fennhatóság alá kerülésében feltételezhetően nagy szerepet játszott a Tóra létrehozását motiváló, i.e. 450.05.18-án kialakult kozmikus kereszt 1090 év évvel későbbi megismétlődése a zodiákusban közel ugyanott, i.sz. 639.05.08-án.
Szinte biztosra vehető, hogy Mohamed se akkor született, mint azt a hivatalos források (i.sz. 570-73) propagálják. Mohamed születését ábrázoló képen, ami a Dschāmiʿ at-tawārīch-ban található, két angyal (malak) is megfigyelhető, amiből aztán jogosan következtethet az ember arra, hogy Mohamed a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása égisze alatt jött a világra. Amennyiben ez így van, akkor i.sz. 569.01.03-án kellett ez megtörténjen, egy T-kereszt létrejöttekor. Sergius Bahira ennek ismeretében jelenthette ki a fiatal Mohamedről, hogy egy próféta, aki ószövetségi sugallatok (Mózes II. 23,24; 34,13) alapján felszámolja majd az arab népek bálványimádását.
Itt most nem a cél, hogy Mohamed életét részletesen bemutatni, hanem kizárólagosan csak az ószövetségi kapcsolatokra rámutatni.
Mohamed 40 éves koráig feltehetőleg céltudatosan megismerkedett az ó- és újszövetségi tanítások egyes részleteivel és a Talmuddal is. Ez a lehetőség adott volt a számára, hiszen a környezetében éltek zsidó és keresztény vallású személyek egyaránt. Ilyen volt pl. az első feleségének, Khadidzsának (akivel 25 éves kra környékén házasodott össze) az unokatestvére, Waraka (Waraqa, Varaka) Ibn Nawfal, aki a történelemben elsőként fordított ó- és újszövetségi részeket arab nyelvre.
A Korán szerint Mohamed a "próféták pecsétje" volt, azaz az utolsó próféta az emberiség történelmében:
"Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek, hanem Allah küldötte és a próféták pecsétje! Allah mindig is minden dolog tudója volt." (Korán 33,40)
"Das Siegel der Propheten ist eine Bezeichnung des Propheten Muhammad (s.) im Heiligen Qur'an 33:40. Darunter verstehen Muslime unter anderem, dass Prophet Muhammad das vollständige und abschließende Buch Gottes gebracht hat, den Heiligen Qur'an, und Prophet Muhammad (s.) der letzte Prophet in der Geschichte der Menschheit ist." (Siegel der Propheten)
Mohamed a legenda szerint Ábrahámnak az egyenesági leszármazottja volt Iszmáelen keresztül. A bökkenő itt csak az lehet, hogy Ábrahám nem volt valóságos történelmi személyiség...
Mohamed nem ismerte az édesapját, ʿAbd Allāh ibn ʿAbd al-Muttalib-ot, mert az még a születése előtt meghalt, hat éves korában pedig az édesanyja is követte férjét, így árva gyermekként a nagybátyja, Abu Talib nevelte fel.
Mohamed prófétaságára az ismert adatok szerint először egy nesztoriánus, Sergius Bahira nevű, Bosra-ban (Szíria) élő kitért zsidó szerzetes hívta fel a figyelmet. A nesztoriánusok elvetették a Mária-kultuszt és Jézus istenségének a gondolatát, azaz szerintük Jézus, Isten egyik szellemi hatásának volt a földi inkarnációja, de nem maga az Isten.
A 9-12 éves (eltérőek a megadások) Mohamed egy alkalommal elkísérte nagybátyját egy Szíriába irányuló kereskedelmi utazásra, aminek a folyamán a bosrai kolostorban összetalálkozott Bahirával, aki meg volt arról győződve, hogy azokban az időkben fel kell egy arab személynek prófétaként lépnie abból a célból, hogy megszüntesse az ószövetségi elképzelések tükrében az arab népek bálványimádását. Bahira úgymond Mohamed lapockái között megtalálta a gyermek prófétaságára utaló jelet... Termeszetesen nem a Mohamed lapockái között esetlegesen található jel utalt a prófétaságára, hanem kizárólagosan csak a megfelelő születési adottsága, amire az említett, eredetileg zsidó vallású Bahira szerzetes hívta fel a figyelmet, aki valószínűleg tisztában kellett legyen a Schemhamphoras-nak ("Isten 72 szellemének") a mibenlétével, hiszen ő volt arról meggyőzőve, hogy ebben az időben az arabok között kell egy új próféta szülessen.
Bahira hívta fel Mohamed nagybátyjának, Abu Talib-nak a figyelmét arra, hogy a gyermekből egy nagy próféta lesz, aki megszünteti majd az araboknál a bálványimádást:
"Bahira war dafür bekannt, dass er glaubte, noch zu seinen Lebzeiten, werde ein Prophet unter den Arabern erscheinen. Bahira hatte die alten Schriften studiert und ihnen entnommen, dass das Kommen des letzten Propheten unmittelbar bevorstehe. Um zu überprüfen, ob er mit seiner Vermutung richtig lag, sprach er vor allem mit den arabischen Händlern auf der Durchreise." (Sergius Bahira)
Felmerül a jogos kérdés, hogy Sergius Bahira sugallata nélkül válhatott volna-e Mohamedből vallásalapító, aki fellépett konzekvensen az arab bálványimádás gyakorlatával szemben?
Ugyanúgy mint az Újszövetségben, a Koránban szintén számos hivatkozás található példának okáért többek között Ábrahámra (2,124 -140; 2,258-260;3,32-34; 3,65-69; 3,84-85; 3,94-97; 4,54; 4,125; 4,163; 6,74-75; 6,83-86; 6,161; 9,70; 9,114; 11,69-76; 12,6; 12,37-38; 14,35; 16,120-123; 19,41-; 21,51-; 22,26; 22,42-44; 22,78; 26,69-75; 19,16; 29,31-32; 33,37; 37,83; 37,102-113; 38,45; 42,13; 43,26-27; 51,24; 51,31; 53,36-37; 57,26; 60,4; 87,16-19), vagy Mózesre (2,49-61; 2,67-71; 2,87; 2,92-93; 2,108; 2,246; 2,248; 4,153-154; 4,164; 5,20-21; 5,25-26; 6,91; 6,154-156; 7,103-162; 10,75-90; 11,17; 11,96; 11,110; 14,5-8; 17,2-4; 18,59-79; 19,51-53; 20,9-; 21,48-49; 23,45-46; 23,49; 25,35-36; 26,10-11; 27,7-10; 28,3-4; 28,7-12; 28,15-; 29,39; 32,23; 33,7-8; 33,69; 37,114-120; 40,23-24; 40,53-54; 41,45; 42,13; 43,46-47; 46,12; 46,30; 51,38-40; 53,36-37; 61,5; 79,15-25; 87,16-19), akik kizárólagosan Ezsdrás fantáziájának voltak a szüleményei.
Már ezek alapján megkérdőjelezhető lenne a Korán hitelessége, hiszen egy vallási legenda soha nem létezett szereplőire, Ábrahámra és Mózesre hivatkozva rendszeresen, nem bírhat realisztikus tartalommal...
De mi lehetett az oka ennek?
Ehhez röviden meg kell vizsgálni a vallásalapító biografiáját és a Korán létrehozásának körülményeit.
Imam Mahdi (12. Imam), alias Muhammad ibn Hasan úgymond i.sz. 869.07.29-én született a hivatalos megadások szerint, ami pont annyira stimmelhet, mint a keresztény időszámítás kezdete (anno Domini), amit Dionysius Exiguus nevű szerzetes eszelt ki, minden alapot nélkülözve. Ez a gyermek 5 éves korában eltünt és a vallási hiedelmek szerint a "végidőkre", azaz napjainkra várható a visszatérése, mint a keresztény hitvilág Jézusáé...
Szerintem a Pál-féle kereszténységgel "Jézus második eljövetele" gyanánt, a siíta iszlámmal pedig "Imam Mahdi visszatéréseként" váratták az ószövetségi messianiztikus tervek Messiását, Immánuelt, aki nem hosszú évszázadokkal ezelőtt jött a világra, mint Jézus és Muhammad ibn Hasan, hanem 1999.08.11-én.
Ismét említeném itt a középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonides-nek (1135/1138 - 1204) azon állítását, ami szerint a kereszténység és az iszlám a betervezett ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek eljövetelét volt hivatott előkészíteni (forrás: [31]).
Még mielőtt rátérnék az iszlám hitelességének vizsgálatára, feltétlenül érdemes említést tenni Jichák Kaduri (1898 - 2006) kabbalista rabbiról, aki 2003.11.04-én azt hangoztatta, hogy személyesen volt szerencséje találkoznia a Messiással. Azt is hozzátette, hogy a Messiás közeli fellépéséig a keresztények és a muszlimok egymás ellen fognak harcolni:
"Kaduri azt állította, hogy 2003-ban személyesen találkozott a már most Izraelben élő messiással, és közeli rokonainak a következőket mondta el róla: "Nem mondja magáról, hogy »én vagyok a Messiás, adjátok át nekem a vezetést«, sokkal inkább a nép fogja rávenni arra, hogy vezesse őket, miután bizonyos jelek meggyőzik őket arról, hogy ő a Messiás." Kaduri rabbi halála előtt azt is kifejtette, hogy a Messiás közeli eljövetele "megmenti Jeruzsálemet az iszlámtól és a kereszténységtől, amelyek el akarják venni a várost a zsidó nemzettől - de ez nem fog nekik sikerülni, és egymás ellen fognak harcolni". Kaduri eme utolsó állítása nyomán egyes keresztény kritikusai felvetették, vajon nem egy "hamis Krisztusról" beszélt-e a rabbi, akinek eljövetele megelőzi majd Jézus Krisztus visszajövetelét. "Sok jó ember számára nehéz megérteni a Messiás személyét" - írta Kaduri. Nem sokkal az után, hogy a rabbi 2003 novemberében találkozott az általa leírt messiással, többször is közelgő katasztrófákra figyelmeztette a világot. 2005 szeptemberében Jeruzsálemben, utolsó szemináriumán a világ összes zsidójához intézett felhívást: térjenek vissza Izraelbe, hogy megmeneküljenek a Földre beköszöntő katasztrófáktól, és felépítsék a jeruzsálemi templomot. Két évvel korábban azt állította, hogy "a Messiás már Izraelben van, és mindaz, amiben az emberek biztosak, hogy nem történik meg, megtörténhet, és mindaz, aminek a megtörténtében biztosak, csalódást okozhat. De a legvégén békesség lesz a Földön". A néhai lubavicsi rabbi, Menachem Schneerson 1990-ben azt mondta Kadurinak, hogy meg fogja érni a Messiás eljövetelét." (A csodarabbi titkos pünkösdi hagyatéka)
A teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt égisze alatt 1999.08.11-én világra jött Immánuel fellépéséig (valószínűleg 2022.08.11/12-ig, azaz 5782 áv 15-ig) tehát Kaduri rabbi szerint a kereszténységnek és az iszlámnak egymás ellen kellene harcolnia. Mindenesetre kimutatható, hogy a Skull & Bones titkos társaság tagjaiként elnöki székbe került Bush-ék az Irak elleni első katonai agresszió végét illetve a második kezdetét a Purim ünnephez időzítették, és ugyanez volt a helyzet a Libia elleni NATO agresszió esetén is.
A názáreti Jézus történelmi személyiségében nem kételkedem, aki egy kozmikus misztérium keretén belül élte le életét. Feltámadása és istensége szerintem annak a Pálnak volt az ötlete, aki legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából. Ezt pedig azért tehette, hogy "Jézus második eljövetele" gyanánt várassák a majdan keresztvíz alá hajtott népekkel az ószövetségi elképzelések Messiását, Immánuelt, akinek értelemszerűen az égegyadta világon semmi köze az i.sz. 25.04.01-én keresztre feszíttetett Jézushoz.
II. János Pál pápa jeruzsálemi látogatása alkalmából megjelent egy izraeli vallásos weblapon kicsit ünneprontó jelleggel Rav Dov Begon rabbinak tolmácsolásában a középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonides-nek (1135/1138 - 1204) néhány gondolata. Többek között, hogy a keresztények egy napon rá fognak jönni és felismerik, hogyan ősatyáik és prófétáik becsapták őket.
Maimonides csak arról feledkezett meg, hogy ők ugyanezt tették saját híveikkel...
Én személy szerint azért nem kételkedem az. i.e. 8.02.10-én született és i.sz. 25.04.01-én keresztre feszíttetett názáreti Jézus történelmi személyiségében, mert maguk a talmudista rabbik se tették...
A Babiloni Talmud (Szanhedrin 43a) szerint Jézust a peszách ünnep előkészületi napján felakasztották:
"Am Vorabend des Pesahfestes henkte man Ješu."
"Da Aber nichts zu seiner Verteidigung vorgebracht wurde, so henkte man ihn am Vorabend des Pesahfestes!"(S. 631-632)(Lazarus Goldschmidt: Der Babylonische Talmud, Achter Band, Frankfurt am Main, 1996)
Mivel akkoriban a Szanhedrinnek nem volt joga se halálra ítélni, se pedig kivégezni bárkit, ezért hihető az Újszövetség átal említett kereszre feszítés, ellentétben a talmudi akasztással, ugyanis a rómaiak keresztre feszítették a halálra ítélteket.
A Pál-féle kereszténység évei nagy valószínűség szerint meg vannak számlálva, nem kizárólagosan azért, mert Armaghi Malakiás püspök (1094 - 1148) akcióterve értelmében II. Celesztin (1085 - 1144) pápa trónra lépését (1143.09.26.) követően még 112 pápája lesz Vatikánnak. A 2013.03.13-án megválasztott jezsuita Ferenc pápa (1936 -) a 112., és amennyiben Malakiás "előrelátása" hitelesnek bizonyul, akkor Ferenc pápa kellene legyen az utolsó katolikus pápa.
Az ószövetségi betervezett Messiásnak, Immánuelnek világrajövetele (1999.08.11.) óta a világ vezető politikusain kívül a keresztény főpapok és természetesen maguk a pápák (II. János Pál; XVI. Benedek és Ferenc) is szorgalmasan látogatják a jeruzsálemi Siratófalat (Kotel-t, a messiásvárás kultikus helyét), hiszen tisztában kell legyenek a közeljövőben várható gyökeres változásokkal.
Immánuel fogja átvenni a "kormánypálcát", amit a rabbik véleménye értelmében Benjamin Netanjahu-nak (1949 -) kell majd átadnia a számára, függetlenül attól, hogy a Tóra mint láthattuk, csak fikcióként kezelhető.
Olvastam, tudom mennyire önellentmondásos a "műved".
Egyik, sőt a legtöbb ábrahámita mítoszalakot kitaláltnak minősíted, de azt akiről a legtöbb bizonyíték van, hogy szintén csak korábbi korok vallásaiból és Isteneiből gyúrták össze a meséjét, kultuszát, azt nem.
Sőt elköveted a nullával való szorzás logikai hibáját is.
valós személy (1) x valós születés (1) = történelmi személy (1)
kitalált személy (0) x valós születés (1) = kitaláció / fantasy (0)
Egy hangsúlyos példa az Újszövetség hiteltelenségére Jézus feltámasztásának legendája. Ha elfogadjuk azt, hogy Jézus valóságos történelmi személy volt (amiben magam részéről nem kételkedem, de hitelt érdemlően igazolni nem tudom) abban az esetben Jézus kizárólagosan csak tetszhalotti állapotából "támadhatott fel", mivelhogy a valódi halál beálltát követően megjelenik a hullamerevség, a test sejt szinten bomlásnak indul élen az idegsejtekkel. A test kezd fokozatosan lehülni, a vastagabb erekben megalvad a vér. A vérkeringés leállása után körülbelül 3 percig még lehetőség van arra, hogy az egyént visszahozzák az életbe az egyes életfunkciók komolyabb károsodása nélkül. Amennyiben viszont 5 percet meghaladja, akkor már csak vegetatív állapotba juthat az újraélesztett test.
Ha tehát mégis foggal-körömmel ragaszkodnánk Jézus tényleges halotti állapotából "történt" feltámadásához, abban az esetben egy mitológiai szereplővé degradálnánk, mivelhogy kizárólagosan vallási legendák istenségei képesek csak halottaikból feltámadni. Jézus, mint történelmi személy természetesen nem lehetett Isten.
Jézus feltámadásának ötlete Páltól származik, aki soha tem találkozott Jézussal, viszont a Pál-féle kereszténység hívő tömegeit az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az eljövetelére készítette fel "Jézus második eljövetele" címszó alatt. Ezt a koncepciót látszik alátámasztani a középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonides-nek (1135/1138 - 1204) azon állítása, mi szerint a kereszténység és az iszlám a betervezett ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek eljövetelét voltak hivatottak előkészíteni (forrás: [31]).
Immánuel fellépése szerintem 2022.08.11/12-re, a héber naptár szerinti 5782. áv 15-re várható.
A Babiloni Talmud ezt írja áv 15-vel kapcsolatosan:
"Izraelnek nincsen vidámabb ünnepe, mint áv 15-e és jom kippur." (Baba Bathra 121a) (saját fordítás)
"Biráa Úla mondta Eleázars rabbi nevében: A Szent, legyen dicsőített, egyszer az Édenkertben egy körtáncot szervez a jámboroknak (*istenfélőknek), ő fog azonban középen ülni, és mindegyik ujjal fog rámutatni, ez azt jelenti (Jes. 25,9): azon a napon az ember mondani fogja: Ott van a mi Istenünk, akitől reméltük, hogy segíteni fog nekünk; ez az Úr, akit reméltünk! Örüljünk és legyünk vidámak a segítsége miatt." (Taánith 31a) (saját fordítás) [17]
Egy szignifikáns tanulmány részben ezzel kapcsolatosan is, amit Olaszország egykori főrabbijának, Elio Toaff-nak (1915 - 2015) fia, Ariel Toaff (1942 -) izraeli-olasz történész professzor és rabbi 2007.02.08-án olasz nyelven jelentetett meg nyolc évi kutatómunkájának eredményeként: "Pasque di sangue" ("Véres Húsvét"). Ez ki lett 2018-ban adva német fordításban is "Das Fest des Blutes" címmel (ISBN 9783947190102).
Albert Einstein saját kézzel írt levél 1954-ben Erich Gutkind filozófusnak
„Az a szó, hogy «isten», számomra semmi más, mint az emberi gyengeség kifejezése és terméke; a Biblia tiszteletreméltó, ám primitív és meglehetősen gyermeteg legendák gyűjteménye. Ezen számomra a legkifinomultabb értelmezés sem fog változtatni.”... „Számomra a zsidó vallás – mint minden más vallás – a lehető leggyermekdedebb babonák megtestesülése. És a zsidó nép, amelyhez boldogan tartozom, és amelynek mentalitásához erősen kötődöm, semmiben nem különbözik a többi néptől. Tapasztalataim szerint nem jobbak, mint más embercsoport, bár a legrosszabbtól megvédi őket a hatalom hiánya. Ettől eltekintve semmilyen szempontból nem «kiválasztott nép»”.
Az ószövetségi misztérium első kozmikus keresztjéhez utalt Ezsdrás által kitalált horrorisztikus gyermekgyilkossági kísérlet ábrázolása számos keresztény templom falán ott "díszeleg" sajnálatos módon:
Siklós, Szerb templom
Ebben, az Ószövetség valóságos történeteként propagált legendában egy vallási fanatikus aggastyán az álma hatására képes lett volna minden további nélkül hideg fejjel saját fiának elvágni a nyakát és tűzön feláldozni őt égőáldozatként...
A legenda szenvedő alanya, Izsák 37 éves volt ekkor úgymond, jövendőbeli felesége, Rebeka (Rivka) pedig éppen ezen a napon látta meg a napvilágot, akit aztán 3 éves korában magáévá tett Izsák...
A középkor legkiemelkedőbb T`nákh és Talmud szaktekintélye, Rási (Slomo ben Jichak rabbi; 1040 - 1105) szerint Rebeka egy házasságra alkalmas hároméves kislány volt [35]. A "Teremtés könyve" (Mózes I.) az alábbi módon jellemzi a hároméves lánykát:
"A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival" (Mózes I. 24,16)
Rási is Rebeka makulátlanságát bizonygatja [36]... Normális esetben felháborodást és megrökönyödést kellene kiváltson az emberben Rásinak azon állítása, miszerint Izsák, a középkorú, ereje teljében lévő negyven esztendős, második ószövetségi ősapa a törékeny Rebekát, a második ősanyát nemsokkal csecsemőkora után, három évesen vezette be a nemi élet rejtelmeibe, ami egy ilyen korú kisleánynak egyáltalán nem okozhatott még örömet és gyönyört, hanem sokkal inkább fájdalmat és szenvedést, ami a mai jogi szabályzók értelmében maximálisan kimeríti az elítélendő és joggal büntetendő pedofília fogalmát...
A Babiloni Talmudban több helyen megtalálható ókori rabbinikus etikai vélemények is igazolják Rási állítását, ugyanis a Talmud több magyarázata szerint egy 3 éves és 1 napos gyereklány nemi aktus által megházasítható (lásd: I./3. fejezet [16]).
Egy jóérzésű ember nem valószínű, hogy ilyen ősapákkal büszkén dicsekedne még akkor sem, ha ezek csak fiktív ősapák...
Számomra az Újszövetség már abból adódóan is hiteltelen, mivelhogy egy olyan egyén (Pál - Saul) kezdeményzésére alkották meg, aki soha nem találkozott Jézussal, ellenben a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából. Lukács szintén nem ismerte Jézust, Pál téritette meg maga számára.
Pál a "pogányok apostolának" titulálja magát (Rómaiakhoz írt levél 1,4-5; 11,13; 15,15-16; 16,26; Galatákhoz írt levél 2,2; 2,8; Efezusiakhoz írt levél 3,1; 3,6; 3,8; Thesszalonikaiakhoz írt levél 2,15-16; Timoteushoz írt második levél 1,11; 4,17) azt harsogva fennhangon, hogy ő inem hazudik (Timoteushoz írt első levél 2,7). Vajon egy "Szentírásban" szükség van-e erre, hiszen gyakran a legnagyobb szélhámosok igyekeznek ok nélkül tisztességükre hivatkozni. Pál minden további nélkül megátkozta azokat, akik mást merészelnek hirdetni, mint amit ő kiagyalt (Galatákhoz írt levél 1,6-9).
Az Újszövetség kanonizálása pedig magáért beszél, hiszen a 27 könyv közül 16 Lukács és Pál nevéhez fűződik, Péter pedig csak két levéllel van jelen, összesen nyolc fejezet erejéig, ezzel szemben Pál 14 levéllel és 100 fejezettel!
Elvileg Jézus nem Péterre (Máté 16,18) építette az egyházát?
Vajon egy valamire való kutató elfogadhatná-e azt az elméletet, ha valaki egy történelmi személyiséget Holle anyótól igyekezne leszármaztatni?...
Máté azt igyekszik bizonygatni evangéliuma elején, hogy Jézus édesapja József volt (Máté 1,16), ugyanezt vezeti le Lukás is (3,23-38), majd Máté rögvest ezt meg is cáfolja (1,18-20) és kijelenti, hogy Mária a Szentlélektől foganta gyermekét.
Ha tényleg komolyan gondolta Máté, hogy Jézus Ábrahám leszármazottja volt, hát akkor bizony Jézus is ugyanolyan autentikus történelmi személy kellene legyen, mint Ábrahám... De én személy szerint nem vonom kétségbe Jézus történelmi hitelességét!
Aki még esetleg hezitál konklúziója levonása terén, annak tudom javasolni a kidolgozás alatt álló négykötetes tanulmányom már elérhető részeinek behatóbb analizálását:
Simon Peresz (1923 - 2016) néhai izraeli miniszterelnök és államelnök azzal az ötlettel állt elő 2003-ban, négy évvel Immánuel világrajövetele után, hogy Jeruzsálem legyen a világ fővárosa:
"Simon Peresz, volt izraeli miniszterelnök a héten ismét felvetette korábbi elképzelését, miszerint Jeruzsálemet nyilvánítsák „a világ fővárosává”. Az erről szóló jelentést a Maariv című izraeli napilap írta meg, de Peresz egyik tanácsadója is megerősítette.
Peresz orosz politikusokkal folytatott találkozóján fejtette ki javaslatát. Elképzelése szerint a „világfőváros” koncepció mindenekelőtt jelképes értelmű: az ENSZ főtitkára lenne Jeruzsálem főpolgármestere, és ő nevezné ki a város két részét igazgató zsidó, illetve arab alpolgármestert. Peresz javaslatára eddig nem született hivatalos izraeli reagálás." (forrás: ITT)
"Simon Peresz, az izraeli ellenzék vezére azt javasolta, hogy Jeruzsálemet nyilvánítsák "a világ fővárosává". Az erről szóló jelentést a Maariv című izraeli napilap írta meg kedden, de Peresz egyik tanácsadója is megerősítette. A volt külügyminiszter hétfőn orosz hivatalos személyekkel való találkozóján fejtette ki javaslatát. Peresz elképzelése szerint a "világfőváros" mindenekelőtt jelképes értelmű: az ENSZ főtitkára lenne a főpolgármestere, és ő nevezné ki a város két részét igazgató zsidó, illetve arab alpolgármestert. Peresz javaslatára eddig nem született hivatalos izraeli reagálás." (forrás: ITT)
Bárkiben felmerülhet a jogos kérdés, hogy miért éppen Jeruzsálem? Miért nem mondjuk a Bakonyban található Kab-hegy melletti Úrkút?
Az utóbbinak legalább köze volt az ószövetségi misztériumok kozmikus végkifejlettjéhez (lásd: Immánuel a zsidók messiása).
