A vallások és titkos társaságok misztériumai nem függetlenek a naprendszerünk égitesteinek egymással alkotott konstellációitól. A kabbala titkos tudományának Schemhamphoras-a a Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek konstellációira bazíroz, Nap-Hold konjunkció (együttállás) illetve oppozíció (szembenállás) figyelembevétele mellett. Ez az öt égitest az említett feltételek mellett 72-féle konstellációt képesek alkotni együttesen, ami úgymond Isten 72 szellemének a kozmikus forrásai.
A holnapi napon, nagypénteken gyászolja Jézust a keresztény világ annak ellenére, hogy Ő i.sz. 25.04.01-én, vasárnap lett keresztre feszítve a Peszách ünnep előkészületi napján. Születését szintén nem akkor ünneplik, amikor valójában megszületett: i.e. 8.02.10-én...
Ahura Mazda (Ormuzd) inkarnációjaként jött a világra Hom (-1096.02.21.), Zoroaster (-688.01.11.), Mithrász (-279.12.09.), Jézus (-7.02.10.), Szt. György (264.05.13.), Attila (400.12.31.), Álmos (808.11.21.), David Reubeni (1489.12.22.), Sabbatai Cví (1624.08.14.) és Jiddu Krishnamuri (1897.11.24.). Ezen személyek lelki adottságai a kozmikus kígyó (Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz együttállás) szellemi termékei voltak.
Ezzel szemben Ahriman megtestesülésének számít az ószövetségi Rebeka (-1810.02.23. - aki persze csak legendabeli szereplő), Dávid Alroy (1114.12.29.), Christian Rosencreutz (1388.04.07.), Jacub Lejbowicz Frank (1726.05.02.) és maga Immánuel (1999.08.11.) is. Ők a Föld köré tekeredett kozmikus kígyó (kozmikus kereszt) lelki leszármazottjai. Itt természetesen még több személyt is fel lehetne sorolni, például Aleister Crowley-t, aki nem ok nélkül tartotta magát a sátán inkarnációjának, de ő egy más felépítésű kozmikus kereszttel kapcsolatos.
Az i.sz. 25 április 1-én kínhalált halt Jézusnak természetesen az égegyadta világon semmi köze nincsen Immánuelhez, legfeljebb csak annyi, hogy Jézus a Schemhamphoras legpozitívabb szellemi hatású konstellációja alatt látta meg a napvilágot i.e. 8.02.10-én, ezzel szemben Immánuel a legnegatívabb szellemi hatású konstelláció égisze alatt 1999.08.11-én.
Amennyiben a perzsa mitológia szemszögéből vizsgálnánk ezt, abban az esetben Jézus Ahura Mazdá-nak (Ormuzd-nak) volt az inkarnációja, Immánuel viszont Ahriman-nak.
https://zsido.com/fejezetek/milyen-lesz-a-zsido-messias/ 8. Egység 14. – 1993. szeptember Milyen lesz a zsidó messiás? A fogadására előkészített világra születik azután a Messiás. Egy ilyen cádikot természetesen még inkább tisztelnének a zsidók. Még a vallásnak is tekintélyt szerezhet. Valószínűleg a zsidóság vezetői is elfogadnák vezérüknek. Ilyesfajta felszentelést mintegy ezerhatszáz évvel ezelőttig végeztek, s újabb bevezetése előtt fel kell újítani a Szánhedrint, a zsidóság vallási legfelsőbb bíróságát és törvényhozó testületét. A cádik azonban, akit az egész közösség szentel föl, újra létrehozhatná a Szánhedrint is A Szánhedrin testülete alkalmas arra, hogy hivatalosan azonosítsa a Messiást.
+ Emlékezzünk a názáreti Jézus 1996 évvel ezelőtti kereszthalálára. +
Jézus a 33. életévében járt, amikor páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt, véres áldozat céljából i.sz. 25.04.1-én, a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15) keresztre feszíttették a Szanhedrin követelésére, ugyanis "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (A zsidókhoz írt levél 9,22).
Salamon király uralkodásának utolsó éveiben elpártolt az egyistenhitétől a legendák szerint és pogány isteneknek kezdett hódolni az idegen, külföldi asszonyainak befolyása következményeként. Salamonnak idősebb korában háromszor jelent meg úgymond JHVH, kétszer jobb belátásra akarta bírni, harmadszorra viszon már bosszút állt az Úr és ítéletet mondott a bálványimádásra áttért király felett, de végül Dávidra való tekintettel mégsem direkt őt büntette meg, hanem Salamon fiát, Rehábeámot (Roboámot). JHVH három alkalommal történt megjelenése minden esetben a Schemhamphoras egy-egy kozmikus forrásához lett utalva. Az utolsó i.e. 928.09.06-án törtent.
Ezsdrás nagy valószínűséggel az i.e. 451.05.18-án létrejött kozmikus kereszt emlékezetére rendelte el a Tóra által a szombatot (šabattu - amit Babilonban ismert meg) ünnep gyanánt.
A Tóra megalkotására Ezsdrást ösztönző i.e. 451.05.18-án, szombaton létrejött kozmikus kereszt és a Mózes nevével fémjelzett sínai szövetségkötés (i.e. 1336.10.16.) közti időszakban két alkalommal jelent még meg ez a kereszt fajta, nevezetesen i.e. 928.09.06-án, majd i.e. 724.02.06-án.
A Tel-Aviv-i Egyetem Régészeti Intézetének volt igazgatója, Israel Finkelstein (1949 -) professzor és az USA-ban elő Neil A. Silbermann (1950 -) régészprofesszor a "Keine Posaunen vor Jerico" című közösen írt könyvükben azt hangoztatják, hogy se a zsidók egyiptomi tartózkodásának, se a kivonulásuknak, se pedig a 40 évig "tartó" pusztai vándorlásuknak nincsen semmilyen nyoma az Ószövetségben írtakon kívül.
I.e. II. évezredben összesen két alkalommal jött létre olyan típusú kozmikus kereszt, mint ami 1999.08.11-én Immánuel születését fémjelezte. Az első i.e. 1811.02.23-án, a következő pedig i.e. 1336.10.16-án, amihez Ezsdrás a JHVH-val való szövetségkötést párosította:
Az i.e. 1811.02.23-án létrejött kozmikus kereszt égisze alatt látta meg úgymond a napvilágot Izsák jövendőbeli felesége. Izsák, a középkorú, ereje teljében lévő negyven esztendős második ószövetségi ősapa Salamon ben Jicchák rabbi (Rási; 1040 - 1105) szerint Rebekát 3 éves korában tette magáéva, aki már házasságra alkalmas kislány volt.
Most térjünk vissza néhány bejegyzés erejéig az Ezsdrás által létrehozott Tórában található vallástörténethez, ami tudományos szempontból kizárólag fikcióként kezelhető.
A zsidó vallás ősi fúvóshangszere a sófár. A hagyományok szerint az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, amit Ábrahám feláldozott, fia, Izsák helyett. Ugyanez a sófár szólalt meg a Sínai-hegyen, amikor JHVH szövetséget kötött Mózessel, és ez a sófár jelezte 1999.08.11-én az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek eljövetelét is.
Az úgymond 137 éves Ábráhám hideg fejjel vezette félre elsőszülött fiát, Izsákot, becsapva annak érdekében, hogy feljussanak együtt az égőáldozat helyszínére. Ebben a horrorisztikus epizódban egy vallási fanatikus aggastyán az álma hatására képes lett volna saját fiának elvágni a nyakát és tűzön feláldozni őt égőáldozatként:
Siklós, Szerb templom
Ezsdrás ezt az epizódot az i.e. 1811.02.23-án létrejött kozmikus kereszt ismeretében alkotta meg és utalta hozzá.
A bizar fantáziával megáldott Nazianzi Szent Gergely (329 - 390) teológus feltétlenül tisztában lehetett azzal, hogy a jeruzsálemi Templom alapkőletételét éppen az i.sz. 364.01.20-án létrejött kozmikus kereszt napjára ütemezték be, és az akkori természeti katasztrófát, ami meghiúsította végül a felépítést, egy égen látható "fényes kereszt" megjelenésével hozta kapcsolatba.
A Szt. Györgyhöz fűződő sárkányölő legenda forrását képező i.sz. 299.04.17-én kialakult kozmikus kereszt megközelítőleg 65 év elteltével, i.sz. 364.01.20-án ismét létrejött a zodiákusban.
I. Konstantin (272 - 337) római császár testvérének fia, Flavius Claudius Julianus (331 - 363), a "Hitehagyott Julianus" (Julianus Apostata) a kereszténységnek hátatfordított császár rövid uralkodása folyamán arra a következtetésre jutott, hogy a zsidóknak vissza kell térniük Palesztinába és Jeruzsálemben fel kell építsék a Templomukat, amit az utasítására a mai eddig elfogadott kronológia értelmében i.sz. 363-ban meg is kíséreltek.
A római császárnak a jeruzsálemi Templommal kapcsolatos döntése arra vall, hogy tisztában kellett legyen az Ószövetség kozmikus misztériumának esszenciájával, ergo azzal a struktúrájú kozmikus kereszttel, aminek impressziójára Ezsdrás megkonstruálta népe számára a Tórát a visszamenőleges vallástörténelmükkel egyetemben, és megtervezte a távoli jövőben esedékes Messiásuk fellépését; ugyanis elképzelhetetlen lenne egyébként, hogy ennek hiányában éppen az i.sz. IV. század közepetáján a diaszpórában élő zsidóságot arra igyekezzen rábírni egy római császár, hogy felépítsék a lerombolt Templomukat, ami a Messiásuk eljövetele idejében kellene megvalósuljon.
Nyilvánvalóan akkoriban semmilyen alapfeltétele nem volt még adott a messianisztikus korszak beköszöntésének, se kozmikus, se pedig gazdasági illetve pénzügyi tekintetben annak ellenére sem, hogy az őskereszténység akkorra már átvette az uralmat a Római Birodalom felett Helena (248 - 329) fia, Nagy Konstantin (272 - 337) által.
A Római Birodalomban a keresztény vallást engedélyező Nagy Konstantin (272? - 337) császár építtette Konstantinápolyban (ma Isztambul) az első olyan templomot, ami Szt. György nevét viselte.
Mint ahogy a bemutatott képen is látható volt, a beavatott képzőművészek gyakran párosítják össze Szt. György sárkányölő motívumát az újszülött Immánuelt kezében tartó Napbaöltözött Asszonnyal:
Neuschwanstein (Németország)
Tübingen (Németország) St. Georg Kirche
Ennek kizárólag az 1999.08.11-én és a 299.04.17-én létrejött azonos felépítésű kozmikus kereszt az oka. A grúziai szvánok Szt. Györgyöt jobban tisztelték és nagyobb hatalommal bírónak tartották, mint a "Teremtő Istent".
Ezsdrást a Tóra megalkotására motiváló i.e.451.05.18-án létrejött kozmikus kereszt 750 év elteltével jött létre ismét a zodiákusban, i.sz. 299.04.17-én. Ehhez a kereszthez utalható a 264.05.13-án Kappadókiában (napjainkban Törökország területén fekszik) született római katonatisztnek, a későbbi Szt. Györgynek a sárkányölő legendája.
Szt. György hasonlóan Hom-hoz, Zoroaster-hez, Mithrász-hoz és a názáreti Jézushoz, a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor látta meg a napvilágot, aminek köszönhetően Grúziában komoly hagyománya van tiszteletenék. A népi kereszténység Isten helyetteseként tartotta nyilván és a szentek hierarchiájában megelőzte Jézust is.
Szinte minden nagyobb városban fellelhető valamilyen őt ábrázoló képzőművészeti alkotás, illetve róla elnevezett utca, kórház, híd, kápolna, templom, etc..
Rovinj (Horvátország) Szt. György oltár - Szent Eufémia templomban
Az eddigiekből úgy tűnik, hogy a vallások egy részének misztériumai az emberiség számára hatalmas veszélyeket, kínokat, pusztulást és halált helyeznek kilátásba.
A német nyelvű "Keresztény Morál Lexikona" [1, 2] a titkos ismeretek (latinul: divinatio) kutatását határozottan tiltja és erkölcsileg megengedhetetlennek tartja a Tóra alábbi soraira hivatkozva:
"Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr." (Mózes V. 18,10-12).
A középkor legnagyobb talmudtudósa, Moses Maimonides (RáMBáM; 1138 - 1204), "A Bírák könyve, a királyok törvényei, a Messiás törvényei" 11. fejezetében szigorúan megtiltja a Messiás eljövetele idejének előre történő kiszámítására irányuló igyekezetet, és állítása szerint a Talmud bölcsei a Szanhedrin 97b-ben az ilyen egyének fulladásos halálát kívánják:
"Továbbá, senki ne tegyen erőfeszítéseket, hogy meghatározzon egy bizonyos időpontot a Megváltó eljövetelére. Bölcseink is így tanítják: "Fulladjanak meg, kik az idők végét jósolják meg." Inkább mindenki várjon rá és higgyen ezen általános gondolatokban, mint azokat korábban elmagyaráztuk." (forrás)
Az emberi élet védelme mindenek előtt! "Vigyázzunk egymásra! Minden emberélet számít", hangoztatják a plakátok. Ha valakinek tudomására jut, hogy emberi életek kerülhetnek veszélybe, azt köteles jelezni nem csak etikai okokból és indíttatásból kifolyólag...
A Jelenések könyvének (János apokalipszisének) magyarázatai és tervei értelmében az emberiség tetemes részére pusztulás vár az elkövetkező időkben. Ehhez érdemes a 16., 17. és 18. fejezetet behatóbban tanulmányozni. Jánost szemmel láthatólag az "egyiptomi tízcsapás" legendája ihlette meg erre ezzel kapcsolatosan:
- "Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken" (16,2)
- "A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult." (16,3)
- "A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak." (16,4)
- "A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje." (16,8)
- "Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg." (16,10-11)
- "A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak." (16,12)
- "A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!" Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek." (16,17-19)
- "Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!" (18,4)
- "Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte." Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet." (18,8-10)
- ""Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!"" (18,16-17)
A betervezett események kifejezetten Immánuellel vannak kapcsolatba hozva:
"A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: "Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?" De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét." (Jelenések könyve 5,1-5)
"Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted."" (Zsoltárok 2,7-9)
"Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el." (Ézsaiás 7,14)
"A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket. Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot." (Jelenések könyve 2,26-28)
"Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket." Jelenések könyve 12,1-12,5)
Egyes képzőművészeti alkotások a hét pecséttel lepecsételt könyvet a kereszt jeleivel ellátott pecsétekkel ábrázolják:
Speyer (Németország) Dom
Sélestat (Elzász)
Rainau-Schwabsberg (Németország)
Nordweil (Németország)
Már az Ószövetségben is találkozunk a kereszt jelével és annak tiszteletével:
"Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne." A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak."" (Ezékiel 9,3-7)
A Jelenések könyve (20,7-14) szerint 1999.08.11-e után "ezer esztendővel", helyesebben 1089 év múlva, 3088.08.09-én újra szabadjára lesz engedve egy rövid időre a gonosz (Luzifer - a kozmikus kereszt szelleme), ami úgymond az "utolsó ítélettel", illetve a "holtak második feltámadásával" esik majd egybe, és ezzel véget ér a bibliai "ezeréves béke"...
A jelen kor embernek feltételezhetően sokkal aktuálisabb lesz a 2022.08.11-ről 12-re virradó éjszaka létrejövő kozmikus T-kereszt:
Utólagosan okosabbak leszünk ezzel kapcsolatosan...
Harold Camping (1921-2013) néhai amerikai rádióprédikátor ötlete alapján a megváltás 2011.10.21-én kellett volna bekövetkezzen, a Sátrak ünnepének környékén.
Alon Anava rabbi szerint áv 15-én történik majd meg a megváltás, amire a Talmud (Taánith 26b) is utal.
Az én szerény véleményem szerint a talmudi útmutatás a helyes erre vonatkozóan, mégpedig 2022.08.12-e jöhet leginkább számításra ezzel kapcsolatosan, ugyanis aznap a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek egy T-keresztet alkotnak a zodiákusban.
Nagy valószínűséggel ki lehet jelenteni, hogy az Ezsdrás által megalkotott Tórában többek között részletezett "egyiptomi fogság" csupán fikció (forrás: ITT). De persze ez nem jelenti azt, hogy az előző bejegyzésben említett végső megváltás ne történhessen meg közel hasonló módon, mint ahogy azt a Tórában olvasható tíz csapás taglalja:
- Nílus vize vérré változott (Mózes II. 7,20) - békák lepték el Egyiptomot (Mózes II. 8,2) - szúnyog invázió (Mózes II. 8,13) - bögöly invázió (Mózes II. 8,20) - dögvész (Mózes II. 9,6) - hólyagos fekély (Mózes II. 9,10) - jégeső (Mózes II. 9,23) - sáskajárás (Mózes II. 10,13) - háromnapos sötétség (Mózes II. 10,22) - Egyiptom elsőszülött fiainak megölése (Mózes II. 12,29)
