Már maguknak az egyházaknak és a vallásoknak a léte is tévút, hiszen annakidején nem vallásalapítás céljából jött el a Megváltó, hanem hogy segítsen az embereken, hogy megmutassa, milyen csodálatosnak tűnő dolgokra lennénk mi is képesek és hogy megmutassa azt is, hogy a szeretet a legfontosabb e világon: szeretni egymást és önmagunkat, és összefogni egymással.
Ehhez képest az emberek szűklátókörű többségének sikerült azóta újabb vallásokat alkotniuk, ebből és más ideológiákból is (utóbbi pl. az iszlám), az évszázadok folyamán kisajátították a hatalmat vagy összefonódtak vele, titkolóznak az emberek előtt, százezrek életét tették tönkre vagy ölték meg őket a vallások nevében, stb.
Amit az egyházak és vallások adnak és kötelezőnek tüntetnek fel különféle szertartásokat, azok csak emberalkotta külsőségek és nem ezeken van a lényeg, hanem a szereteten és egyetértésen. Nem vallásos is lehet jó ember és vallásos is gonosz. De az emberek nem bűnösek, hanem elesettek, akik segítségre szorulnak. A bűn hangsúlyozásával csak félelmet akartak ébreszteni az emberekben.
"...Arról nem is beszélve, hogy a szeretet parancsát megelőzi az Isten/Krisztus imádata.
Az emberek megagapézása csak második legnagyobb parancsolat..."
Hadd válaszoljak idézettel! (Bár csak így emlékezetből, ezért talán nem szószerint.)
"...Eljön az idő, és már itt is van, amikor sem itt, sem nem ott (azaz -mondjuk- nem a templomban! -ez személyes megjegyzés tőlem) imádják az Atyát, hanem szellemben és igazságban imádják őt, mert az Atya is ilyeneket keres imádóiul..."
Kérdésként merülhet fel, mit jelent szellemben és igazságban imádni az Atyát?
Véleményem szerint azt, hogy a hétköznapi életet az Atya elvei szerint élni. Ebben sarkalatos pont a felebarát szeretete!
Azt mondod, a szeretet parancsát megelőzi az Isten/Krisztus imádatának parancsa?
Nem gondolnám, hogy ez felülírja a felebarát szeretetének parancsát.
Inkább vélem, hogy vannak olyan "parancsolatok", amelyek nem a felebaráttal kapcsolatos bánásmódról szólnak, hanem arról, hogyan "bánjunk" saját magunkkal! Fontos lehet ezeket is komolyan venni!
Összességében úgy gondolom, Istent/Krisztust "imádni" azt jelenti, hogy a hétköznapi életben a lehetőségekhez képest igyekszem "jól bánni" saját magammal, de igyekszem ugyanilyen jól bánni felebarátaimmal (embertársaimmal) is!
Szerintem alapvetően igazad van a fejlécben leírtakat illetően.
Viszont az ott olvasható utolsó két mondatodra annyit még reagálnék, hogy vannak agresszív, arrogáns és önhitt emberek is (gyakran mindhárom egyben!). Őrájuk nem árt odacsördíteni az ostort! Hogy kezeljék már úgy a másik embert is, mint saját magukat!
Ami nem rögeszmés/önfeladó (vak) imádat, hanem viszonzást nem váró, feltételeket nem szabó kölcsönös elfogadás. Mert (mégiscsak) lehet egyirányú a szeretet? A szeretet reakció, vagy mára inkább csak egy (szakirodalma okán elvártan betanult) póz?
Mit akar(hat) az, aki szeret? Miért szeret bárki bármit és bárkit?
Ha szeretem a Jókai-bablavest, akkor én szeretek valamit ha pedig a szakácsnét, akkor szeretek valakit? Ami nekem vagy aki velem jó, az nekem jó és én ezért, azt szeretem? Ennyi?
Megfejtés: a szeret béke... harmónia, mintegy az anyagi világban nem létező állandóság szellemi ellensúlya, a túlélés záloga. Na mit mondana erre a(z embernél nagyságrendekkel régebben létező) nagy fehér cápa?
(Annyira örülök, hogy végre vettem a bátorságot, és sikerült e foszlányokat megosztanom.:-))
- János nevű gyereket megszállt Allah és habzó szájjal irkált mindenfélét, amit elolvasva nem is értett
- Jancsit egy démon szállta meg és arra használta a kezét, tollát, hogy az emberiséget szívassa több ezer évre a világ végéig
- János-nak Szűzanya jelenése volt a teszkós férfi wécében, annak hatása alatt firkált
- Jancsi testét egy indiai guru használta, viccgyűjteményt szándékozott írni, de elbarmolta.
És végül egy keresztény vallási álláspont, hogy a Szentlélek megszállta Jánost és a Szentlélek csinálta az egész irományt. Olyan dolgokat írt le a Szentlélek János evangélista teste által, melyhez agyilag az iskolázatlan pecás Jancsi sovány volt.
"János halász volt. Egy halgyilkos biztos képes teológiai végzettségre?"
Épp ez a tény bizonyítja, hogy NEM az apostol János írta a nevéhez UTÓLAG kötött evangéliumot, hanem valaki ismeretlen szerző, aki esetleg a korakeresztény irányzatok Johannita ágához tartozó gyülekezet tagja volt.
János a halász azt sem tudta a görög filozófia "λόγος"-áról, hogy melyik része ehető. Úgyhogy biztosan nem az egyszerű halász írta, hanem egy görög filozófiában jártas "tanult" ember, hogy:
Azt hittem, hogy hazudsz, de utánanéztem és igazat mondasz. Egyedül a János evangéliumában van ez a duma, a többiben nem. A többiek hol voltak? Lukács, Márk fociztak? Sajnálom, de én a Béla szerint még ovis vagyok, így a képességeim nem adnak olyan szellemi hátteret, hogy erre az egészre képes legyek megfelelően felelni. Időt kérek.
"Hogy imádnod kell a Krisztust az itt van és maga Krisztus mondta:
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
János evangéliuma 14,6"
BIZTOS, hogy Jézus mondta?????
Ugyanis a János szerinti evangélium a legutolsó a megírásának időpontjában, és már erősen átszövi valami kitalált-kidolgozott teológiai álláspont az egyes dolgok mibenlétéről. Értem ezalatt, hogy míg a legelső evangéliumban Jézus egy tanító, addigra itt már valaki kinevezte istenné. Erősen gyanús, hogy önkényesen.
Azaz, könnyen előfordulhat, hogy ezt a kijelentést Jézus (vagy a jézusi szellemiséget megalapozó közösség) soha nem mondta, csak a már önkényesen kidolgozott kezdeti teológia dogmáinak megfelelés céljából ADTÁK UTÓLAG Jézus szájába.
Ne feledjük: a korabeli emberek számára teljesen más volt a "hitelesség" fogalma, mint nekünk itt és most. Ők teljes természetességgel adtak utólag olyan mondandót a beszámolók múltbeli szereplőinek a szájába, amit akkor és ott úgy véltek, hogy a szereplő is mondott volna. Számukra ez nem számított hamisításnak.
hogy az Isten annyira szeret minket, hogy még azt is megbocsájtja Atyaként, hogy megölik a Szentlélek által szeretett Fiát. (A zsidók számára akkor botrányos volt, ha egy apa nem áll bosszút a fia megöléséért, ám Jézus esetében szinte nyomát se leljük az Atya bosszújának).
Bocs, de ez honnan jött?
Ha Isten megbocsátotta volna a zsidóknak, hogy megölték a fiát, akkor a múlt században Rózvelt nem bombáz le többmillió zsidót. Persze lehet mondani, hogy a bombázás nem a zsidóknak szólt, hanem az ausviccban lévő német tömeges fegyvergyártásnak.
Ha Isten megbocsátotta volna, akkor a bűnbocsánatnál NEM lenne kikötés a BŰNBÁNAT és a MEGTÉRÉS.
A Máté 25,1-13 helyen megtalálható példázatban az olaj az éberség szimbóluma; és vannak, akik az olajjal kereskednek. Belátható, hogy a vallási vezetők azok, akik az éberséggel kereskednek; és Jézus példázata elfogadhatónak tartja ezt a tevékenységet, mert a tökéletlensége ellenére is szolgálja Istent. Isten tökéletes szolgái (a Máté 10,8 verssel összhangban) ingyen adják az éberséget.
Mindezek fényében nem meglepő a különféle üzleti modellre épülő vallások létezése. Nekünk pedig nem kell ezekkel a vallásokkal vitatkozni; hanem csak tegyük azt, amire Isten indít minket.
TETSZIK de nem azért mert keresztény vagyok hanem mert logikus értelmes a mondanivalója : ilyen virusos veszedelem esetén pláne nem kellene bolyongani szerte a Földön !
A tévutakra kanyarodások már azóta tartanak, mióta az egyházakat megcsapta a hatalom szele.
A helyes utat megmutatta ugyan Jézus, és azt is, hogy az egyetlen (és csakis egy, és nem több mint egy) Isten valóságosan egyfajta felfoghatatlan háromságban létezik (ez a Szentháromság), ám ezt a hívők sehogyan sem akarták elfogadni, s ugyanúgy nem mint a Jézus előttiek képtelenek voltak azt megérteni, hogy az Isten annyira szeret minket, hogy még azt is megbocsájtja Atyaként, hogy megölik a Szentlélek által szeretett Fiát. (A zsidók számára akkor botrányos volt, ha egy apa nem áll bosszút a fia megöléséért, ám Jézus esetében szinte nyomát se leljük az Atya bosszújának). S az örömhír éppen ezért igazi örömkeltő, mert a végtelen igazságossága mellett a végtelen irgalma is bizonyítást nyert.
De hiába volt niceai Zsinat, egylényegűség, a Szentháromsággal folyton visszaéltek a történelem folyamán, abból Jézust aránytalan módon kiemelve.
Richard Rohr idéz Karl Rahner teológustól a Szentháromságról szóló könyvében (Az Isteni tánc): "... ő úgy gondolta, hogy alapvetően mindannyiunknak fel kellene függesztenünk ötven évre az Isten szó használatát. Mert - ahogy mondja - általában fogalmunk sincs róla, miről beszélünk! Ez teljesen nyilvánvalóvá válik, amikor látjuk, mit műveltünk magával Jézussal, akit teljesen látható és kézzelfogható megnyilvánulásként kaptunk, - mi mégis felhasználtuk kisded kulturális háborúinkhoz. Behúztuk kicsinyes Pszichénkbe, kirántva őt a Szentháromság védelmező csendjéből. Valahányszor fel tudtuk használni háborúink, előítéleteink, uralomra törésünk igazolására, úgy tettünk, mintha tökéletesen értenénk. Szegény Jézus."
Nos, ha egy teológus így nyilatkozik, akkor nem azzal van a gond, amelyet egyesek "mesének(?)" vélelmeznek, leértékelvén egy sok csapást szenvedett nép több ezer éves hitvilágát, majd a bizonyíthatóan több mint 2000 évvel ezelőtt, emberi alakban nálunk járt, és a szentháromságot magában foglaló misztériumot, hanem az emberi gőg minduntalan megjelenése a bajok forrása.
Az a gőg, amelyben elvakultan azt hisszük, hogy már mindent tudunk, s istenre nincs is szükség, hiszen itt vagyunk saját magunk, s az mindenre elég. Az Isten fölé deklarálva önmagunkat, ugyanúgy mint a teremtés óta létező Gonosz teszi. S folyton csak az igazságot keressük, mely az irgalom nélkül csak kegyetlenségbe torkollik.
Ezt tették akár az ókor farizeusai, akár a középkor vallási szociopatái, vagy a mai kor ateistái, vagy az embert az istentől megfosztani kívánó aktivistái. S tették mindezt abban a hitben, sőt meggyőződésben (akár tudományos alátámasztással is), hogy ezzel csak jót tesznek másoknak, megszabadítják őket a boldogtalanságuktól. Pedig csak csöbörből vödörbe rángatták minduntalan őket, megfosztva az igazi örömhírtől.
Az örömhír Jézussal jött el, és minduntalan - évszázadról évszázadra - újra, meg újra fel kell ismerni lényegét. Éppen azt, hogy ez szabadít meg a bigott vallásosságtól, és távolítja el pszichénket az ősi félelmeinktől. Azoktól a félelmektől, melyet szüleink tápláltak szintén akaratlanul belénk gondolván, hogy ezzel jót akarnak nekünk, pedig csak ők is a gőggel teli félelmük útját járták.
Ma azonban többnyire tévutakon járunk, téveszmékben (téves igazságokban) élünk, és életünk a gőgös boldogtalanságba torkollik újra meg újra.
Ehelyett azonban ott állhatna: az Út, az Igazság, az Élet.
Szerintem Jézus pont arról szólt, hogy az számít amit csinálsz, és nem az hogy imádod-e. Más kérdés, hogy az egyház hogy viszonyul ehhez. De szerintem Jézusnak nem lenne túl sok baja egy amúgy rendes buddhistával avagy ateistával sem.
Nagy csalódás lenne, ha a kereszténység nem a jóságról és a szeretetről szólna (hiszen ez a szeretet vallása), hanem az emberi megalázkodásról. Elvégre nem csúszómászók vagyunk, hanem gondolkodó és érző lények, akik sokszor megbotlanak.
Pont az lenne a lényeg, hogy az embereket olyanná alakítsa, hogy szeressék és tiszteljék egymást, ne pedig öljük, kihasználjuk, raboljuk egymást, ezáltal káoszba süllyesztve az egész civilizációt.
"Nem vallásos is lehet jó ember és vallásos is gonosz. De az emberek nem bűnösek, hanem elesettek, akik segítségre szorulnak."
Az Isten/Krisztus nem az alapján fog megítélni, hogy ránézésre jó ember vagy e. Hanem hogy megalázod magad Krisztus előtt, vagy sem. Úrnak mondod a Krisztust, vagy mesének.
Krisztus NEM a szeretet miatt jött a Földre, hanem hogy legyen út az Atya irányába. Jézus közbenjáró az Istennél, de csak azokért, akik imádják őt és követik a parancsolatait. na most ezen lehet vitatkozni hogy Krisztust csak szeretni kell vagy imádni ahhoz, hogy legyen repülőjegyünk a Mennyország touristnál.
