Volt már erről szó nemrég. Szerintem a TÁG szó fordítottja leginkább, értelmileg is ellentétes viszony a TÁGUL---GÁTOL dolog. Ami szabadon terjedhet, az TÁGULÁS, és értsük ezt bárhogyan, szellemi értelemben is működik. Ha ez akadályba ütközik, GÁTOLÁS lesz...
"MIT MŰVEL A TŰZ? A TŰZ AZT MŰVELI, HOGY ÉG és ÉGET. ÖNMAGÁTÓL ÉGET."
Ezzel ugyanis összemosod a kétféle jelentésű igét:
ÉG, amit valóban magától csinál a tűz; ég.
ÉGET, amikor a környezetét is égésre kényszeríti. Itt már a környezete fog égni.
Nyilván ezt is a tűz csinálja, de Pistabá' is ezt csinálja, hiszen magától gyújtotta meg a levélkupacot; Pistabá' is magától égeti a leveleket, azaz égésre kényszeríti.
Amit itt elrontasz, az nem más mint az önmagából való kiindulás.
Minden gyakorító ige kényszerítő cselekményét valaki önmaga végzi: éget, rázat, vágat, mosat... De magát a munkát mással végezteti el, amit a kényszerített alany szintén önmaga végez. Tehát ez az "önmaga", vagy "önmagától" kifejezés semmit nem mond a képzőről.
Persze, ha helyesen használjuk ez is lehet jó:
Pistabá' önmagától gyújt tüzet, ami már nem önmagától gyulladt meg,
DE! A meggyújtott TŰZ önmagától ég, sőt, önmagától ÉGET is (mint Pistabá') de a környezete nem önmagától, hanem a már korábban meggyújtott tűz hatására gyulladt meg.
Nota bene, azt is figyelmen kívül hagyod, hogy valójában nem Pistabá' "égeti" a gazt a kertben, hanem az az ÉGő gyufaszál ÉGETI, mait odatart és az égő gaz fogja meggyújtani, ÉGETni a környezetében levő dolgokat.
Hiába a cselekmény kikényszerítője valaki, magát a munkát mással végezteti. A műveltető igének (toldaléknak) ez a jelentése, lényege.
A tűz is égésre kényszeríti a környezőben levő éghető dolgokat, amikor ÉGET. Egyébként csak ÉG.
"nem csak a De ahol tulajdonságot jelöl, mag-ÁT képviselve, ott nem tudja."
ÁT viszi a bőg esetében az -et képző az okozást.
De ahol saját tulajdonságot jelöl, mag-ÁT képviselve, ott nem tudja.
Ha egy szó arra van kitalálva, hogy csag a birka BÉG-het, Akkor önmaga is MŰVELHETI a bég-etést is nem csak a bé-gést. Ilyenkor az -et képző saját cseleked-ET-ére vonatkozik!
Ugyettől ÉG, ÉG-ET a tűz is. A tűz azt műveli mással, amit magval is. ÉGET.
A -get (g gyakorító + et) képzői egység viszont csak SAJÁT MŰVELÉST enged meg.
G-(a)-T
Ez esetben az -ET csak a tárgyrag magára a cselekvésre rakódik!
A G gyakorító szerepe tehát több puszta gyakorításnál. A szerepe valójában, hogy a tárgyhoz kötődő jelentést ismételgető értelemben saját cselekvéshez rendeli. Gyakorlatilag az -et képző jelentését inverzbe fordítja.
"Na most ebbe GÁTAT belebeszélni egy totális tévút. Ez nem az a GÁT.)) "
Persze, hogy nem!
Bár a -GAT, -GET és a GÁT mégis összehozható - de nem úgy, ahogy Carnantum teszi.
Ehhez a hangok jelentését kell segítségül hívni, s nem a szó jelentését! Mert a szó jelentése megtévesztő! (ezt már sokszor leírtam.)
A GÁT szó értelme: "sokszor megakasztja a mozgást."
Ezt a cselekvést/jelenséget nevezte meg a szó alkotója a G (gyakorító jelentésű) hanggal, amihez a T tárgyra utaló hangot ragasztotta (mivel valóban egy tárgyról van szó, ami megakasztja a mozgást) Az Á hang valószínűleg "távoltartás" értelemben van a szóban, hiszen ha valaminek meggátoljuk/megakasztjuk/akadályozzuk a mozgását, az nem jöhet akadálytalanul felénk. (védőgát)
A -GAT, -GET toldalékban lényegében ugyan ezek a hangok, ugyanezzel a jelentéssel szerepelnek, mert a toldalék - mint "önálló szó" - ezek által lett megnevezve, a dolog, (a tárgyra utaló gyakoriság) amit megneveztünk anno, ugyan ezeket a tulajdonságokat hordozza. A G itt is a gyakoriságot, a T pedig tárgyra utaló jelentéssel bír.
Ebből fakad a két szó (a toldalék és a GÁT) rokonsága, és nem a két szó jelentéséből, mert az különböző.
"T egyszer TÁRGY, máskor épp múlt idő jele. Már nincs közük egymáshoz sok jelentésben..."
Így van, ma már szétvált ez a jelentésük, de éppen a közös múltra való tekintettel hoztam olyan szavakat példának, ahol a két (illetve a többi is) jelentés még ma is összemosódik, de legalábbis minden esetben tárggyal kapcsolatos (a múlt idő is).
" ÉG-ET (valamit), aki mással (a tűzzel) végezteti el a munkát."
De hát pont ezt mondom, te nagyon okos!
Te nem érted! Mert azért a tűzzel végezteti a munkát, mert a tűz éget valójában, nem Pista bá!
Egyszerűbb a kérdés mint hinnétek:
MIT MŰVEL A TŰZ? A TŰZ AZT MŰVELI, HOGY ÉG és ÉGET. ÖNMAGÁTÓL ÉGET.
Ég a TŰZ és éget is, a fazék meg víznótát fügyül.
Ha a birka tud BÉGNI, akkor BÉGET-ni is tud magától. Pont úgy, ahogyan a a tűz ÉG és ÉGET is.
Ha a birka tud bégni is és bégetni is, az ökör miért csak bőgni tud?
MIT MŰVEL AZ ÖKÖR? BŐG
MIT MŰVEL A SÍRÓ GYEREK? BŐG
Mert ÁT-viszi a bőg esetében az -et képző az okozást. Ennek oka pedig az, hogy sok minden tud bőgni (a gyerek is), a bőgés. A gyerek bőgés nem olyan, mintha azt ismételgetné, hogy BŐŐŐ, hanem hanem inkáb böhöhö, vagy brühühű. Ám mivel a tő a tehén és a gyerekbőgés esetén is a BŐ és ez van gyakorítva.
nem csak a De ahol tulajdonságot jelöl, mag-ÁT képviselve, ott nem tudja. A get viszont nem műveltet mással. Ez az oka annak, hogy tulajdonság esetén valami mégis maga műveli a cselekményt.
"Mégis hogyan tudtak egyszer csak saját szándékból bégetni egy mai felfogás szerint?"
A bárányok nem csak a mai felfogás szerint bégetnek. Régen is megtették ugyan ezt.
A "mai felfogás szerint" kifejezés arra utal, hogy mi már nem bégetjük a bárányokat, mert kihalt ez a "szórakozás", és csak azt értjük a BÉGET szó alatt, hogy a bárányok gyakran BÉÉÉ (beeee) hangot adnak.
Más megfogalmazásban: Nem mi ösztönözzük a bárányt bégésre, (mint régen) hanem csupán megnevezzük az állatok effajta hangadását, s ezt egy gyakorító képzővel tesszük.
"Nem mai szóhasználattól függően, hanem MAGUKTÓL IS TUDNAK BÉGETNI tehát."
Pontosan! Csak ilyenkor nem lehet BÉG-ET a szó bontása, mert ez így műveltető toldalék. Ilyenkor a gyakorító képzős bontás a helyes; BÉ-GET.
"Az emberek ÉGETNI SEM TUDTAK SOHA MAGUKTÓL, csak a tűz által. Mert a tűz ÉGET és ők TŰZZEL ÉGETTEK."
Megint kevered a toldalékok jelentését...?
Miért hozod ezt a példát ide?
Ez a példa pont a műveltető képzőre vonatkozik.
" Pontosan tudod, hogy a tűz használata által tud Pistabá égetni, mert valójában a tűz ÉGET nem Pistabá! A birka is magától is tudbégetni, nem feltétlenül kell Pistabának "bégetni"bégettetniőket."
Itt az ékes példája, mennyire nem érted ezt az egészet...
Ezt írod: "valójában a tűz ÉGET nem Pistabá" - Ez igaz is, csak Pistabá' az, aki a tüzet gyújtja, tehát ő az aki ÉG-ET (valamit), aki mással (a tűzzel) végezteti el a munkát.
Egyébként az ÉGET is műveltető ige, hiába maga csinálja, mert a tűz fogja meggyújtani (égetni)a közelben lévő éghető anyagokat, ahogy Pistabá' is tette.
Amit a tűz maga csinál az csak ÉG.
Majd ezt írod: "birka is magától is tud bégetni," Ez is igaz, csak itt a birka nem másvalakivel végezteti el a munkát, hanem saját maga, ezért nem műveltető képzőként, hanem gyakorítóképzőként bontunk: BÉ-GET.
A BÉ-G és BÉ-GET azonos értelmű toldások, mindkettő gyakorító képző. Ezzel nem hozható párhuzamba az ÉG-ET, mert az műveltető toldalékkal van ellátva. (Függetlenül attól, hogy Pistabá' vagy a tűz éget meg valamit)
"Két féle HASZNÁLATRÓL beszél: áthatólag VAGY miveltetöleg+ Értelmezd az áthatólag értelmét légyszíves! Ugyanaz, amiről beszélek!"
Értelmeztem, még megjegyzést is fűztem hozzá, csak nem fogtaqd föl el...
C-F: "Az et, illetőleg t képző más ilynemü állati hangutánzókban is divatozik, mint: rígyet, sikolt, rikolt, üvölt, kiált, süvölt, stb."
A hozzáfűzött megjegyzésem:
"C-F által itt említett -et, illetőleg -t képzők egyértelműen igeképzőként funkcionálnak a felsorolt szavakban, a bég (ige) szó után már indokolatlan a használatuk. Nyilván nem ebben a szerepben került a bég szó végére, hanem a más(sd)ik verzióban említett, azaz műveltető jelentéssel, amire gyakorlati alkalmazást is hozott. Lásd; vastagon kiemelve." [megbégetni a bárányokat.]
Igaza van Igazság80-nak, többet kéne foglalkoznod a magyar nyelvvel, különösen a toldalékokkal és azok jelentésével, szerepével, mert láthatóan nem vagy otthon ebben a témában.
Ui. magad is rájöhettél volna, hogy a felsorolt szavakban (rígyet, sikolt, üvölt....) NEM műveltető képző van, és NEM IS gyakorító, hanem egyszerű igeképző. Így a BÉG (ige) szó után fölösleges lett volna még egy igeképzőt tenni. Ráadásul le is írja a műveltetés gyakorlatát, miszerint játékból/unalomból szokás volt; " Szájcsuppogatás által megbégetni a bárányokat"
A magyar nyelvben nagyon sok logika van. De nem úgy természetesen hogy minden esztelenséget rábeszélünk átgondolatlanul egy képzőre persze.))
Például ez a GAT/GET egy gyakorító képzés amely ugye a tárgyra utaló T hangot viseli az utolsó hangnál.
Na most ebbe GÁTAT belebeszélni egy totális tévút. Ez nem az a GÁT.)) ÍROGAT, UTAZGAT, RAKOSGAT, a teniszező labdákat ADOGAT. Ismételten és gyakran teszi az-T meg, ez az egésznek a lényege. Senki nem gátol semmit sem nyilvánvalóan ezekben. Ötlet szintjén felvethetünk ilyeneket, de addig ne tényként közöljük, míg nem néztük át hogy mennyire stimmel, mert ez semennyire sem stimmel ha jobban átvesszük.))
Nyilván az alapige lehet efféle értelmű, de az nem a GAT/GET rátét okán lesz ilyen.
T egyszer TÁRGY, máskor épp múlt idő jele. Már nincs közük egymáshoz sok jelentésben...
"Te írtad a vastagon kiemelt - idézett sort! Ne hazudj, itt a link is, amin visszanézheted! Alulról az 5. sor."
Abban a vitatott sorban nem az van leírva, hogy "nem bontható a G+ET toldalék"
Tehát bontható.
Soha nem állítottam, hogy a -GET toldalék nem bontható!!!
Hozz olyan idézetet, ahol ezt állítottam "A GET toldalék nem bontható", amíg nem tudsz ilyet idézni, addig ne vádolj hazugsággal, ha megkérhetlek... Tartsuk be a játékszabályokat....
"nem a képző „dönt”, hanem az, hogy az esemény belső tulajdonságból fakad-e vagy külső ágens által közvetített."
Ez megint egy fordított logikai gondolt eredményeként született kijelentés:
Ha egy (toldalékolt, vagy bármilyen) szóról beszélünk, akkor a toldalék dönti el, - határozza meg - hogy mit értsünk a szó alatt. - Ez történik most, hiszen a -get toldalék jelentéséről beszéltél.
Ha viszont a szóképzésről - a szó megalkotásáról - beszélünk, akkor a szóalkotó dönti el, hogyan, milyen jelentésű hangokkal fogja visszaadni (toldalékolni) a tövet, hogy megfeleljen annak a tartalomnak/dolognak, amit megnevezett az így alkotott szóval.
"Te tévedsz el. Pofon egyszerű pedig, de képtelen vagy felfogni, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen alanyra vezet az esemény! Vezethet belülről fakadó művelere, vagy kívülről jövőre."
Csípőből tüzelsz, anélkül, hogy felfogtad volna Igazság80 mondanivalóját.
Igaz, Ő világosan, mindenki által érthetően fogalmazott:
3. Egy G végű ige műveltető igeképzővel (AT/ET) gazdagodik : BŐG ----> BŐGET, BÚG ---> BÚGAT, SÚG ---- > SÚGAT, ZÚG----> ZÚGAT. Nincs bennük gyakorító igeképzés,
4. [...] BÉÉÉÉ, mondja az érintett.)) Gyakran teszi egymásután. Így BÉGET lesz BÉ+GET. Aki ÍR és rendszeresen az meg ÍROGAT. Ebben nincsen műveltetés, az alany csinálja ezeket, és nem mással tetteti meg...
És nem olyan nyakatekerten, érthetetlenül, mint TE:
"Nem mindegy hogy valami belső képességből vagy külső ágensből fakad, azt maga az eseményszerkezet dönti el."
Tehát Igazság80 helyesen írt, amit Te nem értettél meg. (nem először)
Ráadásul rajta kérted számon, holott ugyan azt írta, amit egy zagyva, nehezen követhető mondatban hiányolsz.
A BÉGET szó elemzése kapcsán is napnál világosabb, hogy a magyar nyelvből hiányzik az a fajta logika, amit Carnuntum erőltet.
Csak néhány mondat az utóbbi napok terméséből:
"A magyar igeképzésben az –ET képző okozó funkciója nem automatikus, hanem az eseményszerkezetből következik. A bőget típusú alakokban az –et az ÁT-vitel értelmét hordozza: az okozás külső ágenshez kapcsolódik, mert az alany nem rendelkezik a cselekvéshez szükséges inherens tulajdonsággal. Ilyenkor az okozás csak közvetítéssel valósulhat meg."
Vagy:
"Gátat tud szabni bizonyos mértékig ám csak akkor működik, ha át is ereszt. GÁT-OL - ERESZT-GET ez a működési elve, persze csak akkor, ha egyszerre GÁT (Nincs G akadályozó hang előtte) nem ereszt mindent. Ezért van az, hogy a gátolgat jelentése ugyanaz, mint az eresztgeté, pedig az alapszavaik ellentétesek."
Vagy:
"A G hang olyan mint a GÁT. Záró és áteresztő funkcióval is bír:"
Vagy:
"Én mindig átfedő G hangról beszéltem. Hogy a toldalék első hangja ráfed a szó(gyök) utolsó hangjára - és így átjárható lesz...".
Vagy:
"Az al - irány és érték is egyben, az alakulás meg átmenet - fázisok közötti mozgás."
Vagy:
[a szóképzés] " Ez nem egyszerű szóképzés, hanem fogalmi tér kibontása."
Vagy:
"A képzőrendszer nem szóösszetételekből fejlődött ki, hanem jelentésmódosító hangokból."
Vagy:
"A –t nem azért jelenik meg, mert van tárgy, hanem mert tárgyhelyet nyit."
Lássuk a medvét:
Nem azt mondom, hogy a nyelvnek nincs logikája, csak azt, hogy ez a fajta logika hiányzik belőle!!!
Jól látható , hogy a (...)T hang ebben az esetben is két, különböző funkcióval rendelkezik (egyébként meg még többel). Mi ebben a logika?... Nem az lenne a logikus, ha egy hangnak csak egy szerepe lenne toldalékként, ahogy az eszperantóban? De a magyar rengeteg toldalékolt használ, melyek közül sok azonos hangú, de más a funkciója, jelentése.
A T toldalék rendre egy olyan igeképző (is), ami tárgyra utal; vál-t. Ebben a szóban eleve ige a vál gyök, (légies mozgást jelentő L van a végén), amihez egy T "tárgyragot" ragasztottunk, így a jelentése már megváltozott a szónak; valamiT válT-unk. A T hang által utalunk a tárgyra.
Hasonló a jelentése a többiben is: ölt, tölt, költ, vált, rikolt, sikolt, süvölt...
Múlt időt is képzünk vele: gátolt, mázolt, gépelt, jelölt, írt... (névszóként is megállják a helyüket, lásd lejjebb is)
Tárgyrag is: hitelt, halált, vár(a)t (ostromol), nyul(a)t, (ásó) nyel(et), ásót...
Semmi alaki különbség nincs a háromféle képzés között. Mindhárom csoport alapszava ige. (persze, főnevek után is tehető tárgyrag; asztalt, széket....)
Az alábbiakat meg sem tudjuk ránézésre különböztetni, hogy igék, főnevek, vagy névszók: jelölt, kihalt, művelt, bedőlt, bélelt, bérelt, bevált (módszer), bódult, borult (ég), derült, fásult...
És tudjuk, hogy helyrag is (itt, ott lent, fent, kint, Pécsett...), ahol a szóban forgó tárgyak helyét jelöljük.
Mindben valamilyen tárgyra vonatkozó/utaló jelentés húzódik.
Most idézzük fel a korábbi gondolatot: "A T hang a földre eső tárgyak hangja, ami magát a jelenséget (a mozgást) és a azt a dolgot (tárgyat) is jelentette egykor, ami ezt a hangot kiadta."
Így érthető, miért van minden esetben hasonló jelentése ennek a toldaléknak.
Ha hozzávesszük a hangok beszéd előtti szerepét, szavakként való használatát, feltehetjük, hogy a jelentésbeli különbségeket mutogatással, testbeszéddel fejezték ki, és/vagy másképp ejtett T hanggal. (ma is többféle van belőlük) és a T hanghoz még különböző kiejtést segítő magánhangzót is kapcsolhattunk. Így ennek az egy hangnak a sokféle rokon jelentését simán meg tudtuk jelölni, viszont mára a testbeszéd háttérbe szorult, és az ilyen kísérőhangok jelentése sem rekonstruálható minden esetben, és mára már csak a T hang maradt önmagában, többféle (rokon) jelentéssel. (Ezért nem lehet egy szóval megadni a jelentését. (más hangnak sem.) Ezért mondom, hogy egy fogalomkört jelentenek.)
Összegezve: a T hang egy nagyon ősi jelentéssel bíró hang, aminek toldalék-változatai (és azok hasonló jelentései) egyöntetűen azonos "tőre" (a földre eső tárgyak hangjára; a T-egykori jelentésére) vezethetők vissza. A toldalékokban ez a jelentés a legmarkánsabban van jelen, mivel a toldalékolásnál még értették a hangok jelentését, és a legkevesebb jelentésbeli változás itt
A nap tudna anélkül égetni, hogy önmaga ne égne? A nap egy tűzgömb azért éget.
Egyébiránt az ÉG (főnév) szó is az ÉG-ő -világosságot jelentheti.
Erre az is bizonyíték, hogy amikor esetragos alakban mondjuk: "Pistabá az EGET nézi" - akkor lekerül róla a toldalék, nehogy zavarosnak tűnjön a mondat.
Az ÉG-BOLT is azt jelentheti, hogy "égő-bolt(ozat)" - világosság, ami körülvesz.
UESz szerint:
"bolt¹: Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű, és összefügghet a →bódít, →bolyong stb. szócsaládjának tövével. A végződés feltehetőleg mozzanatos képző." "bolt²: Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (giul.) (vel.) volto ’boltozat, boltíves mennyezet’"
Itt is ketté választják ez azonos eredetet. Jövevény a fenét!
A bolyong, bolygó, boly szóval valóban rokonítható, hiszen (bollongó) - hiszen egyszerre jelent csomósodást, mindenfele irányú mozgást, nyüzsgést bolydulást.
Tehát, amikor Pista bá az udvaron éget, akkor a tűz által teszi ezt meg.
Jó hogy eszedbe jutott az után, hogy érvként ezt leírtam, csakhogy ez engem igazol. mert ha a tűz éget és nem pPistabá, akkor az égetés magágoz az égéshez kapcsolódik:
"Eleve fals amit írsz, mert nem a tűz az ami ég, hanem általa égnek más dolgok. Tehát, amikor Pista bá az udvaron éget, akkor a tűz által teszi ezt meg. "
A TŰZ ÁLTAL ÉGET!!! Pont ezt írom nagyokos ezredszerre, de még mindig nem érted jól!
De, a TŰZ AZ AMI ÉG, ezért tud ÉGETNI!
Ismered ezt?
"Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. ÉG A TŰZ a fazék víznótát fügyül, bogárkarika forog a lámpa körül."
"Mai szóhasználatban nem mi béget-jük a bárányokat, hanem ők bégetnek saját szándékból."
Mégis hogyan tudtak egyszer csak saját szándékból bégetni egy mai felfogás szerint? Hogy jött ez az értelem? Addig némák voltak? BÉG-tek és BÉGETTEK ember nélkül is.
Nem mai szóhasználattól függően, hanem MAGUKTÓL IS TUDNAK BÉGETNI tehát. Természetesen meg is lehet bégetni - bégettetni is őket.
Az emberek ÉGETNI SEM TUDTAK SOHA MAGUKTÓL, csak a tűz által. Mert a tűz ÉGET és ők TŰZZEL ÉGETTEK.
Nagyon egyszerű.
Azt mondod, hogy Pistabá ÉGET a kertben.
Akor ő a tűzember?
Nem. Pontosan tudod, hogy a tűz használata által tud Pistabá égetni, mert valójában a tűz ÉGET nem Pistabá! A birka is magától is tud bégetni, nem feltétlenül kell Pistabának "bégetni" bégettetni őket.
Eleve fals amit írsz, mert nem a tűz az ami ég, hanem általa égnek más dolgok. Tehát, amikor Pista bá az udvaron éget, akkor a tűz által teszi ezt meg.
Máskülönben az égés inkább egyfajta történés, mint cselekvés, a cselekvés legfeljebb az égés elősegítése, és annak kialakítása.
Még egyszer mondom, a műveltetés pontos fogalmát kéne érteni, nem csak egy fajtája van ennek sem. Persze már önmagában komikus olyasvalakivel "vitázni", aki a saját nyelve képzőit és toldalékolásait is összevissza keveri és rosszul bontja azokat, illetve kétféle képzőt mos össze indokolatlanul.
A gyakorítóképzésnek semmi köze a műveltetéshez, két külön célú képzés. Ettől még a műveltetés rámehet a G végű igére is. Ettől még ez nem lesz GAT/GET.)) Mert ez utóbbi gyakorítóképzés, különbség nem gyengén a kettő történet...
"Ezt írtam: "Dehogynem. Egy g gyakorító képzővel.""
Ezt máshol írtad. És ez helyes is, nem is kifogásoltam.
"Nem használjuk???? :))) De igen használjuk, azért lehet egyáltalán szó."
Nem mondtam, hogy nincs ilyen szó, hanem azt, hogy nem elterjedt. A szótárakban is így aposztrofálják.
Épp ezért a toldalékolására sem tudsz példákat felsorolni szemben a bőg szóval.
Ha elterjedt lenne, ugyan úgy sokféle toldalékkal fordulna elő, mint a bőg szó.
Régen használták ezt a szót a bőg, búg, mekeg, röfög, kerreg, csipog... szavak mintájára, ez nyilvánvaló. Ez volt az "eredeti"
"Persze, hogy továbbképezhető. -ET igeképzővel."
De nem tudsz olyan példákat hozni, mint a bőg/búg szóval: bőgő/búgó, bőgne/búgna, bőgte/búgta, bőgi/búgja, bőgés/búgás, bőghet/búghat, bőgtem/búgtam, bőghet/búghat,
Ugyan ezeket a toldalékokat teheted (és használjuk is a velük képzetteket) a mekeg, röfög, kerreg szavak után is. De, ha a bég szó után teszed, már nem hangzik "természetesnek".
1./ BÉ (az állat kiadott hangja, 2./ Ezután hozzáragasztották a G gyakorító képzőt, 3./ Majd megfejelték a (e)T igeképzővel."
Így is van! Ez az időbeli sorrendje a képzésnek. Csakhogy van egy kis különbség az egykori bég-et és a mai bé-get jelentése között!!!
Eredetileg műveltető képzőként került a bég szó végére az -et, (bég-et) de manapság nem ilyen értelemben használjuk a béget szót, hanem bé-get, ahol a -get gyakorító jelentéssel bír.
C-F is ugyan ezt írja:
"Az et, illetőleg t képző más ilynemü állati hangutánzókban is divatozik, mint: rígyet, sikolt, rikolt, üvölt, kiált, süvölt, stb. Vétethetik áthatólag vagy miveltetöleg is, s akkor am. bégésre ösztönöz, kényszerít. Szájcsuppogatás által megbégetni a bárányokat. Ekkor olyan képzésű mint: rlkat, sikai, búgat, brúgat."
Meg kell jegyezni, C-F által itt említett -et, illetőleg -t képzők egyértelműen igeképzőként funkcionálnak a felsorolt szavakban, a bég (ige) szó után már indokolatlan a használatuk. Nyilván nem ebben a szerepben került a bég szó végére, hanem a más(sd)ik verzióban említett, azaz műveltető jelentéssel, amire gyakorlati alkalmazást is hozott. Lásd; vastagon kiemelve.
Mai szóhasználatban nem mi béget-jük a bárányokat, hanem ők bégetnek saját szándékból.
"A-gat képző, saját, vagy mással végeztetett eseményre is vonatkozhat formailag."
Jav: a -gat csak saját cselekvésre vonatkozhat természetesen. Ezt elírtam
A-at képző, saját, vagy mással végeztetett eseményre is vonatkozhat formailag.
A magyar igeképzésben az –ET képző okozó funkciója nem automatikus, hanem az eseményszerkezetből következik. A bőget típusú alakokban az –et az ÁT-vitel értelmét hordozza: az okozás külső ágenshez kapcsolódik, mert az alany nem rendelkezik a cselekvéshez szükséges inherens tulajdonsággal. Ilyenkor az okozás csak közvetítéssel valósulhat meg.
Ezzel szemben, amikor az ige tulajdonságot vagy belső képességet fejez ki, az –et nem tud okozást „átvinni”, mert nincs mit átvinnie: az esemény forrása maga az alany. Ilyenkor az –et nem kauzatív, hanem az esemény manifesztációját jelöli.
A –GET képző pedig eleve nem műveltet mással: nem vezet be külső ágenst, hanem az alany saját, belső tulajdonságából fakadó cselekvésének lefutását, szakaszoltságát vagy természetes iterációját fejezi ki. Ezért lehetséges, hogy tulajdonság esetén a cselekvést „valami maga műveli”, anélkül hogy külső okozás jelenne meg.
Más szóval: nem a képző „dönt”, hanem az, hogy az esemény belső tulajdonságból fakad-e vagy külső ágens által közvetített.
