Ezt a topikot Audioland ötdiplomás, kirakhatatlan főtudorának (főlökott, studeres, hangmérnök, stb) nyitottam azon célból, hogy igen magasröptű kommunikációs potenciálját itt vezesse le. Itt nyugodtan kérdezősködhet tantál elkókról, tranzisztorokról, bármiről. Sőt, méregdrága 'tsúdiójának' legújabb darabjaival is megismertetheti a kedves érdeklődőket. Akit érdekel, az majd issza szavait és itt megválaszolja a kérdéseit (ha tudja!), imigyen bekerülve a Tudósok Klubjába, az Audioland elitjébe.
Felmerült bennem valami: biztos, hogy a 2,5-es aljzat az átlagos, mezei "unbalanced" fülesekre készült? Mert pl. az én Hiby lejátszómban a 2.5 a "balanced", a szokásos asszimmetrikus füleseknek szokásos 3.5 aljzat van rajta. Ahogy látom, ez elég elterjedt megoldás, hogy a júzer meg se próbálja a nem megfelelő fülest bedugni. Nem egy nagy kaland átalakítót bütykölni hozzá, de ha berakok egy sima fejhallgatót egy szimmetrikus kimenetbe, az jól szólni biztosan nem fog.
Lehet, hogy a TV fejhallgató kimentének jack aljzata van megsérülve, vagy kiszakdva a nyákból, esetleg már zárlatos is. Annyit nem ér az egész kaland, hogy megnézesd egy tévészerelővel?
Így sem szól a fejhallgató.Más készülékbe,simán könyedén be lehet dugni.Akkora erővel kell a TV-be dugni,hogy meg kell támasztanom a TV-t,teljes erővel.Hát igen.Nyertem egy szép,aranyszínű átalakítót.:))
Jól értem, hogy nem is kellett volna ez a szűkítő, csupán nagyobb erővel kellett volna a szoros aljzatba betuszkolni a fejhallgató dugóját? Vedd úgy, hogy nyertél egy tapasztalatot, de nem volt ingyen:)
"régi, 1970-es lemezek egy jó állapotú régi lejátszóval: csodás?"
Attól függ... Ha én rakom össze vagy újítom fel azt a régi lejátszót, akkor egyértelmű;) Magam is csodálkozom néha, hogy mennyire nincs partiban egy ma gyártott, csilivili gép egy 30-40 évvel ezelőtti márkásabb matuzsálemmel. A lemezek más tészta, itt nem annyira a kor számít, hanem a műfaj. A márkás kiadók komolyzenei lemezei világsztárokkal, vagy ma is értéket jelentenek, ezeket komoly emberek vették annak idején drága pénzért, jó minőségű rendszerekkel játszották le, ma is újszerűek, de sokkal kisebb a gyűjtői köre, mint pl. a régi rock vagy jazz lemezeknek.
Az ezer forintos LP-kkel igencsak felcsigáztad az érdeklődésemet, és talán többek nevében mondhatom, hogy örülnénk, ha megosztád néhány ilyen aranybánya elérhetőségét;) Természetesen nem gombostű geometriájú lejásztótűvel tönkretett, szocialista kiadású, botrányos hangminőségű, művészetileg értékelhetetlen hanglemezekre gondolunk, melyeket csak a "bakelit" reneszánszának köszönhetően képesek pénzzé tenni az ócskások.
Álomvilágban éltek(de inkább elképzeltben) szálljatok le a földre.
(Attól, hogy a high fidelity nevet nem szereted - s köré építesz valamely mű utálkozást - de hallgatod valamelyik HiFi eszközödet (amit persze nagyra tartasz), amelyik többé-kevésbé hűen, és neked tetszően adja vissza a muzsikát (minden esetre nagyságrenddel jobban mint mondjuk bármelyik gramofon) - bizony a high fidelity világ mérnöki eredményeit/vívmányait használod, ha tetszik, ha nem.
Az említett Audioland topicjainak jelentős része is erről szól, még azok mögött is, ahol zenei élményeiteket mesélitek, ez a farizeusi módon a "lenézett" technika, technológia húzódik meg.)
Ugyan a nagybőgőből semmit sem hallottam, de ettől még mosolyra húzódott a szám, s élvezhető volt (volt nekem is egy örökölt ilyen, egész jó állapotban - jó pénzért eladtam). De nekem ebből az élvezetből évente egyszer-kétszer elég is, s megmaradok a bonyolultabb, magasabb hanghűségű rendszereim élvezeténél, ahogyan az összes farizeus itt, akik szépen hallgatják a lemez és CD gyűjteményükét, vagy streamingelnek ahogyan épp a kedvük tartja, hallgatva valamelyik végerősítőjükön, valamelyik hanfal-párjukkal a sok megépített vagy vett közül.
S persze van ennek kultúrtörténeti értéke s egy kis élvezeti és feelingje is, eggyel feljebb a Bartóknak még inkább kultúrtörténeti, meg tán feelingje is van - de annak az élvezeti értéke számomra nulla.
(Abba már bele sem mélyednék, amit még eggyel feljebb Mono SE "levezetett"..:)), annak a high fidelityhez az ég világon semmi, de semmi köze nincsen - a hosszadalmas bla-bla ellenére).
Abszolúte valósághűbb, de kizárólag akkor, ha sem a felvételi, sem a lejátszási procedúra során semmilyen módon nem alakították az eredeti ének, hangszer, egyéb hangforrás által keletkezett rezgéseket elektromos jelekké, hanem kizárólag mechanikai eszközökkel detektálták és alakították át barázdává a lemezen vagy korábban a viaszhengeren. A lejátszás során is ugyenezen procedúra fordítottjával nyerték ki a barázdából a rezgést, és alakították vissza egy membrán és tölcsér segítségével hallható hangrezgéssé.
Ez az eredeti, a fonográf által lejátszott és levegőrezgéssé alakított hang az igazi, semmivel össze nem hasonlítható akusztikus élmény, aminek semmi köze nincs az ide pakolt linken elérhető Youtube által nézhető és hallható hanghoz, mert ez már ugyanolyan bonyolult elektromos jellegű átalakításon procedúrán esett át, mint minden hifista média, amelyeknek már egy teljesen más hangzó anyag az eredménye.
Ha nem érted, miért teljesen más médium a mechanikai tűs-membrános-tölcséres procedúrával nyert zenei hang (amely végig megőrzi a fizikai rezgés hallható és némiképp látható formáját), és átvitt értelemben "ugyanazzal" a tűvel-membránnal lejátszható, amellyel rögzítették), mint az a zene, amit most a Youtube-on keresztül többszörösen ide-oda konvertálva, mechanikai rezgésből analóg elektromos jellé, majd azt digitális jelfolyammá átalakítva, aztán ugyanígy visszafelé is átgyúrva két ilyen-olyan hangdobozon keresztül hallgatsz, akkor az egész médiumelméletet - és ezáltal korunk világát - nem érted. Ahogy azok a hajdani mozinézők sem értették, akik a korabeli vásári mozgóképes bemutatókon a mozivászon előtt felugrálva kétségbeesetten menekültek a szemből filmezett gőzmozdony vetített képes közeledése elől...
Ennek a Youtube videónak és az általa közvetített sercegő hangnak valóban nincs semmilyen fizikai, fiziológiai élménye, azonban felbecsülhetetlen kulturális értéke van: az a rögzített, ma már semmilyen módon vissza nem idézhető hang, zene és dallam, ami enélkül a korabeli, primitív módon történt rögzítés és megőrzés nélkül örökre eltűnt volna a nemzeti kultúránkból. Ez azonban a zenei szakma nyeresége, akik lekottázák és zenei nyelven is rögzítik, újra előadhatóvá teszik ezt a zenei kincset - vagy egy teljesen új zenei világot kreálnak belőle, mint pl. Bartók vagy kodály és számos más kiváló zeneszerző különböző korszakokban.
Ugyanez a hang az eredeti mechanikus rögzítő és tölcséres lejátszó berendezésen hallgatva azonban fizikai, akusztikus gyönyör és csoda, mert elképesztő módon árad ki a tölcséren az korabeli létezés és atmoszféra, ami semmi mással nem összekeverhető, és semmi köze ahhoz a hifi-hanghoz, amit a két hangdobozból hallasz a Yt videón, bármilyen szuper berendezésed van. Ha még nem hallottál ilyen módon rögzített normál lemezt tülcsérből szólni, fingod nincs se a zenéről, se a hifiről, sőt a kultúráról és történelemről sem, mert minden korszakot a benne élők is csak a korabeli uralkodó kommunikációs médiumok segítségével érzékeltek és éltek meg, és ugyanezen eszközök segítségével őriztek meg és mentettek el a későbbi korszakok és nemzedékek számára. Az igazi üzenet pedig annak a médiumnak a törvényszerűségei, amelyek a letűnt korok üzenetét hordozzák. Ha nem érted a mindenkori korok médiumainak törvényszerűségeit, akkor az üzenetet sem fogod megérteni soha... Mert "The Medium is the Message".
A technológia (gramofon tölcsére;) az eredeti üzenet és nem az arról sztereo mikrofonnal a Ytube videó alá másolt hang, bármivel is játszod le... Azaz ne itt verd a bránert a yt-ra, hanem keress egy működő gramofont és egy eredeti, közvetlenül viaszlemezbe karcolt barázdák alapján sokszorosított 78-as fordulatú normál shellac lemezt, és élvezz el! ;)
"Minél több kütyü és áramkör van a vonó és a füled között, annál messzebb vagy az eredeti hegedűtől és az élménytől " (Mono SE) - itt ez a veszély nem fenyeget..:)
