Egy ilyen feszített ütemű bajnokságban mint amilyenre most számíthatunk (19 mérkőzés 12 hét alatt) még fontosabb lesz h milyen hosszú a kispad, mennyi játékosnak kell majd elbírni az egyre növekvő terhelést. Ezért érdemes megnézni h a közép- és alsóház csapatai milyen keretekkel is állnak fel az őszi szezonra a négy belső poszton. Először lássuk a számokat - előbb a felnőtt, utána pirossal a fiatal, 1999-es vagy későbbi születésű játékosok:
'Egyébként a kapuban Győrffyt favorizálják......mint a csapat arca.'
Ez szerintem érthető: Győrffynek előrelépés az Érd a másodosztály után. Kopecz-nek és Walfisch-nak meg visszalépés, gondolom nincs nagy kedvük lelkendezni, meg a csapatot reklámozni. Ráadásul van egy olyan érzésem h amikor Horváth Roland Érdre hívta őket, a mostaninál sokkal jobb csapatot ígért be nekik. De aztán ez nem jött be.
Györkös, Király, Kopecz (amig sérült addig Horváth), Szabó, Sztankovics, Walfisch, Fekete."
A kapusok jók Érden is (de az egész NBI-ben a játékerőben legjobb poszt szerintem a kapusoké úgy en bloc). Szélsőkkel nem lehet meccseket nyerni (Fekete Bozsana ráadásul sérült, mintha....). Horváth Dóra elöl nem használható. Szóval egyelőre úgy néz ki amíg Walfisch Merci, Szabó Kitti, Sztankovics/Paróczay bírja addig lesz valami, utána már csapatszinten nem nagyon várok sokat...
Az Érd 'legerősebb kezdője' is három jó játékosból áll belső posztokon, és ők sem fogják bírni hatvan percig.
Meglepetések nincsenek, the usual suspects. Talán annyi hogy saját up-ból egy harmadik beállót is nevezett a NEKA (Kocsis Bettina), ez végülis érthető, én is gondoltam Világos Diára kölcsönben az ETO-ból még júliusban.
Feles Dia ahogy látom mégsem igazolt Bajorországból a NEKÁ-ba, így aztán a jobbszél továbbra is a gyenge pont marad. Jobblövőben viszont lehet majd Horváth Niki, Woth Viki vagy Monori Orsi. Bár Orsinak sokkal jobban örülnék balkettőben, Vikinek meg irányítóban:)
Németh Imola látom nem került be az NBI-es keretbe. Ezen sem lepődtem meg egyáltalán, ennek ellenére sajnálom nagyon h nincs ott:(((
A Móvár számomra fekete ló a jelenlegi kerettel. A Lokit nem hiszem, hogy elkapják, mert nekik sok jó játékosuk van, az MTK-Vác kettőst viszont megtréfálhatják.
Egyébként a sorsolást elnézve a NEKA akár kezdhet is néhány győzelemmel.
Szerintem a Csabánál Bogláron jobbak. Az Érd hiába áll jobb nevekből, még nem lesz összeszokva. A NEKA legnagyobb előnye az összeszokottság lehet. Újvárosban, Kisvárdán, Csabán, Érden új csapatot kell építeni.
Azért adjunk esélyt a NEKA-nak is. Hétvégén döntetlent játszott (rendes játékidőben a Kisvárdával Monori nélkül). Várjunk meg egy pár fordulót csak azután "temessük " őket 😎
Érd kapcsán: Én úgy hallottam, hogy Simon Armilla hosszabb időre kidőlt, ezért kellett Sztankovics beállóba (negyediknek). Igazából az a szerencséjük, hogy az első 7-8 fordulóban letudják a "nagycsapatokat", egyedül a NEKA-val játszanak egy élet-halál meccset rögtön a második fordulóban, ezen kívül azért van idejük összerázódni a hozható meccsekre.
„Three for the price of one”, azaz ’egyet fizet, hármat kap’: ezzel lehetne bevezetni a holnap induló 2020/21-es szezont. Az őszi önkormányzati választások, a tavasszal beütő „pandémia” és nyáron a ’légiósok távozása’ átalakította a magyar NBI-et. A mezőny játékerőben három részre szakadt: a legjobb három csapat küzdhet meg a bajnoki címért, a középházban hatan vetélkedhetnek egymással a nemzetközi kupaindulást érő további helyekért (a hetedik inkább csak nézi őket...), az alsóházban pedig négy csapat késhegyig menő küzdelmére számíthatunk, cél természetesen a kiesés elkerülése. Átjárás az NBI három része között szinte elképzelhetetlen, az eredmények a játékerőben különböző csapatok között előre borítékolhatók, de egymás között ugyanezek a csapatok igencsak heves és kiszámíthatatlan küzdelmet vívnak majd egymással. Három bajnokságot kapunk egy helyettJ
A felsőházban hosszú évek óta először három csapat szinte egyforma eséllyel indulhat harcba a bajnoki címért és az érmes helyezésekért. Az ETO még mindig nagyon erős, bár a jobblövő posztra nem tudtak játékost találni, a második számú irányító, Nze-Minko játékát egyelőre nem sikerült megzabolázni és a csapat számára hasznossá tenni, és ezen kívül is van egy-két légiós sztár aki már egy ideje nincs formában (Hansen, Kurtovic) vagy mostanában kezd csak formába jönni (Kristiansen). De Amorim még nagyjából a régi, Oftedal meg Oftedal, a kapusok nagyon jók és Glauser érkezésével csak jobbak lettek, beállóban Brattset általában megbízhatóan teljesít és a széleken a fiatal magyar játékosok is egyre magabiztosabbak. A Danyi Gábor preferálta rohanós játékkal a szurkolók közül nem mindenki van kibékülve, de az ETO egyelőre így is hozza az eredményeket. Az FTC hosszú idő után – Nerea Pena óta talán először - igazolt olyan légiósokat akik húzójátékosok lehetnek és nemcsak kiegészítő feladatokat kapnak majd. Így aztán belső posztokon végre lesznek a kiváló kezdőjátékosoknak teljes értékű cseréi – vagyis hát lennének, mert Alicia Stolle amint ideérkezett rögtön lesérült és azóta sem játszik, Alicia Bölk meg lányos zavarában még mindig nem képes gólokat lőni, inkább csak kapufákat….de ezek a problémák csak elmúlnak előbb vagy utóbb. A Siófok kerete talán a legkiegyensúlyozottabb, minden posztra két de inkább három kipróbált, sokat tapasztalt játékossal, ez a csapat így még Kobetic kiválását is elbírná (ami nem elképzelhetetlen, ha komoly az a bizonyos Achilles-ín probléma amivel a horvát átlövő az utóbbi hetekben bajlódott). A két szélen meg ott van Hársfalvi Juli és Such Nelli, hogy a két légiós szélső gyakori formaingadozása ne legyen gond a jövőben sem. Az egyetlen kiszámíthatatlan tényező a Balaton partján a rookie edző, Bent Dahl, aki eddig még sehol nem bizonyított és a felkészülési meccseken is inkább csak érdekes angol szókincsével hívta fel magára a figyelmet, mással nem.
A középház csapatai közül a Debrecent illeti meg hagyományosan az első hely amikor a szezon elején az esélyeket latolgatjuk. Egyrészt mert ’Köstner Vílí a legnagyobb király…’ (és tényleg) másrészt a tavalyi szezonban meggyőzően teljesítő gárda belső poszton szinte változatlan, ketten távoztak csak. Hornyák Dóra minden bizonnyal helyettesíteni tudja majd Karnik Szabinát védekezésben illetve góllövésben is. Bulath Anitát már nehezebb pótolni, de a Békéscsabából érkező Vukajlovic erre teljesen alkalmas lehet, igaz, a felkészülési meccseken még nem nagyon találta a helyét. Borgyos Panna könnyen lehet hogy hiányzik majd, ő belső posztokon egyre jobb, de most Békéscsabára került kölcsönbe.
Az MTK fergeteges formában fordult erre az évre, és ha nem lett volna ilyen kurtán-furcsán vége a bajnokságnak könnyen lehet hogy tavasszal meglepetést okoztak volna. És az új bajnoki szezonban a negyedik-ötödik hely is elérhetőnek tűnt....ha a csapatot sikerült volna egyben tartani. De ez az MTK-nak sosem sikerül: Tóth Eszter és Mihálffy Adrienn eligazoltak, az újak közül Marincsák Niki szuper és Szekerczés Luca is jó lesz, de belső posztokon gyengültek, ez egyértelmű. Komoly meccseken Gerháth Fannit tíz percre lehet csak becserélni, Sári Barbit talán húszra, így aztán négy helyre öt játékos maradt, nem sok… Vova mint mindig, most is nagyon jól összerakja majd a csapatot, semmi kétség (már a felkészülési meccseken is kiválóan helytálltak a Fradi és a Siófok ellen) – de az MTK-nál úgy látszik sosem fogja megkapni azokat a játékosokat, akiket nagyon is megérdemelne…
Az NBI új lebonyolítási rendszerében a hosszú kispad előny lesz, ezért a Kisvárda előbbre kerülhet. Négy nem akármilyen átlövővel (Termány, Siska, Mihálffy, Karnik), két nagyon jó irányítóval (Szabó Nina, Bouti Fruzsi), egy gólerős balkezes légióssal (Habánková), a tavalyi év egyik legjobb beállójával (Dombi Luca) és a kapuban Pásztor Bettivel igencsak komoly játékerőt képviselnek, egyetlen gyengébb posztjuk a jobbszél. És most hogy a felnőttek között szinte mindenki magyar és nem öt különböző ország hét különböző nyelven beszélő bábeli egyvelegét kell csapattá formálni, már a lelkesedés is jóval nagyobb, a játék is sokkal gyorsabb lett.
A Vácot szinte mindenki kedveli, a kezdősor már évek óta az NBI legjobb fiatal játékosaiból áll: ők régóta együtt játszanak, ismerik egymás gondolatait is és elöl látványos és gólerős akciók mindenféle variációira képesek (beleértve a kínai figurákat is, ami a Vácnak az évek során szinte védjegyévé vált, Kácsor Grétának köszönhetően…) Ilyen csapatba feltétlenül kell egy sokat tapasztalt kapus, aki hátul stabilitást és biztonságot ad a nehéz pillanatokban, és erre a feladatra az újonnan igazolt Triffa Ági éppen a megfelelő ember. Egyetlen probléma: a kezdőcsapat mögött szinte nincs senki. A két átlövő+irányító posztra eleve csak öten voltak, ráadásul ketten a felkészülés alatt kidőltek a sorból, így három helyre három játékos maradt és egy – támadásban teljesen újnak számító, korábban csak védekező – cserejátékos (Szeberényi Flóra). A sérültek reméljük hamar felépülnek, de a Vác így is nagyon vékony jégen jár majd, az őszre betervezett húsz bajnoki fordulót nem lesz egyszerű ilyen kevés – igaz nagyon jó – játékossal teljesíteni.
Tóth Eszti és Sirián Szederke érkezésével a Mosonmagyaróváron újjáalakult (majdnem) az ETO nyolc-tíz évvel ezelőtti junior csapata: jelenleg Móváron belső posztokon az ETO valaha volt – de a felnőtt csapatban komolyan sosem kipróbált – fiatal játékosai játszanak. Horváth Betti, Hajtai Vanessza, Hudák Emma, Szemerey Zsófi, a juniorok közül Lancz Barbora, mind-mind Győrben tanultak kézilabdázni, jól ismerik egymást onnét és ez csak segítheti a csapategység kialakítását. És nagyjából kiegyensúlyozhatja a Móvár gyakran átgondolatlannak tűnő igazolásait, mert régi szokás errefelé a legjobb játékosokra is ’ráigazolni’ valakit, minden különösebb ok nélkül. Így került ide másfél éve Szarková balátlövőbe (amiért aztán Kopecz Barbi félév múlva távozott) vagy most nyáron Sirián beállóba (aki miatt a szintén régi móvári Bardi Fruzsi ment el másik csapatba). Tóth Eszti és Kovács Patrícia érkezésével meg öt irányító lett hirtelen: ezért aztán Szalai Zsuzsa – a Móvár egyetlen saját nevelésű játékosa – még a szezon előtt fogta a sátorfáját és a másodosztályba igazolt. Balszélen is hárman vannak – három felnőtt játékos ezen a poszton az egész NBI-ben csak Győrben és itt van – de hát miért ne, elférnek végülis…Móváron hosszú a kispad, de a tervezettségnek jóval kevesebb nyomát látni mint Kisvárdán. Mindenesetre az ETO-ból érkezett nyolc játékos legalább egymást ismeri annyira, hogy stabilitást adjon a csapatnak az új bajnoki évben.
A Szombathely egyértelműen az elmúlt idény meglepetéscsapata: első NBI-es évükben magabiztos játékkal komoly ellenfelekkel szemben is bizonyítottak és néhány hónap alatt egyértelművé tették hogy itt a helyük az NBI-ben. Ez idén sem fog változni. A keretben vannak korábbi junior válogatott - de aztán éveket a másodosztályban kézilabdázó és onnét Szombathelyen sikeresen visszatérő -játékosok (Horváth Petra és Virág Noémi ilyen jól és motiváltan az első osztályban még sosem játszottak például…) Két saját nevelésű fiatalt is sikerült teljes értékűen beépíteni a csapatba (Pődör Rebeka, Csire Fanni), ők minden probléma nélkül fel tudták venni a felnőtt NBI ritmusát már az első hónapban, és vannak kipróbált légiósok is a kapuban (Tomasevic), balátlövőben (Bandelier) illetve elöl a vonalon (Gorilszka). Ez az újfajta recept - légiósok+minőségi másodosztályú játékosok+minőségi fiatalok - meglepően jól bevált mint a csapatépítés ’szombathelyi útja’,ráadásul a keret alig változott a nyáron. Bandelier játéka balátlövőben és Tomasevicé a kapuban továbbra is meghatározó lesz (Kobetic és Solberg jut eszünkbe róluk, nem véletlenül) és ha sikerül az első szezonbeli lelkesedést és motivációt továbbvinni, akkor a Szombathely akár valahol a középház elején is végezhet.
A Dunaújváros az egyik olyan csapat az első osztályban amelyik a tavaly őszi önkormányzati választások után a tönk szélére került, és rövid ideig az is kétségesnek tűnt hogy szeptembertől az első osztályban folytatják-e majd. Kilenc játékos azonnal jelezte hogy elhagyja a klubot, négyen maradtak, de csak azért maradtak mert a szerződésük még egy évre ide kötötte őket (Szalai Babett, Kazai Anita, Mihály Petra és Braun Csenge). Április-májusban aztán valamelyest sikerült stabilizálni a helyzetet, Ferenczy Fruzsi, Nick Viki és Molnár Bea bevállalt még egy évet, a visszavonulását már bejelentő Bulath Anitát sikerült rábeszélni a visszatérésre, és más NBI-es csapatoktól is érkeztek játékosok (Barján Bia, Klivinyi Kinga, Schatzl Nati). Úgy tűnt minden rendben, még ha szerényebb keretek között is, amikor augusztusban kiderült hogy Klivinyi Kinga mégsem lesz. Az ő kiválása komoly veszteség: a dunaújvárosi keretben eleve nem voltak sokan olyanok, akik már az NBI felnőttben bizonyítottak volna, úgy nagyjából egy kezdősorra való csak (és akkor már Nick Vikit is beszámítottuk, ő hosszú évek után idén nyáron vállalta el újra a beállós posztot…) A Szalai Babett—Ferenczy Fruzsi—Barján Bia—Bulath Anita négyes igencsak jól hangzik, és a szélsők is meggyőzőnek tűnnek, de középen nincsenek igazából cserék. Így aztán a Dunaújváros a tabellán egyfajta senki földjére került, ha minden a papírforma szerint alakul akkor sok izgalomra nem lesz okuk: egyértelműen ők a leggyengébbek a középházban, az alsóház négy csapatánál viszont gond nélkül jobbak lesznek majd...hacsak a Fehérvár nem okoz meglepetést.
Az Alba FKC-t egy ideje szokás lebecsülni, elvégre a tavalyi szezonban csak a két (majdnem) kieső csapatot előzték meg, és kilenc pontnál többet nem tudtak összehozni. De aki látta őket játszani, ennél jobb emlékei vannak róluk: Mendy és Walfisch mellett rengeteg fiatal, köztük több juniorkorú játékos kapott itt lehetőséget, nem egy közülük most először bizonyíthatott az NBI-ben és általában nagyon jól megállták a helyüket (Rózsás Josephine, Sztankovics Réka, Töpfner Alexandra, Utasi Linda, Gerháth Kincső, Dubán Niki….) Még két tapasztalt játékos kellett volna belső poszton, és az Alba jóval több meccset nyert volna. Nyáron aztán Mendy és Walfisch is eligazolt, jött Triscsuk Kriszta, irányító poszton lesz még Temes és lesz egy ukrán balkezes lövő is, aki tíz éve már végigjátszott egy szezont Fehérváron és most - némi meglepetésre - visszatért. Afentáler Sára újra harcképes és nagyon jó formában van, beálló poszton meg egyenesen a bőség zavaráról beszélhetünk: Bardi Fruzsi jött Móvárról és Varga Emőke egy év után ismét bevethető, így aztán a tavaly nagyon jól teljesítő Sztankovics Rékát kölcsönadták Érdre, ott legalább kap játékidőt. Ehhez képest irányító poszton jelenleg senki nincs: Rózsás Josephine hosszabb időre kidőlt, Temes Berni viszont ki tudja mikor lesz... Szóval vannak jó, vannak rossz hírek Fehérváron, egy biztos: az új bajnoki évben is sok múlik majd a fiatalokon.
Ezt elmondhatjuk a Békéscsabáról és a NEKÁ-ról is. Mindkét csapatban rengeteg fiatal játékos szerepel majd – legtöbbjük újoncként - az NBI-ben. A Békéscsaba húzóemberei mind elmentek jobb csapatba a nyáron, hírmondónak csak három felnőtt játékos marad: Bottó Rózsa és két szerb légiós (közülük az egyik ősszel aligha lesz játékra képes). Az új edző Debrecenből érkezett, vele jött három debreceni fiatal: Borgyos Panna és Vámosi Panna saját korosztályuk kiválóságai, ők feltétlenül erősítésnek számítanak. A többiek jórészt a békéscsabai utánpótlásból kerültek fel, így aztán mezőnyben csak a beálló Giricz Laurának és a mindkét lövő poszton egyformán jól teljesítő Kukely Annának van NBI-es felnőtt múltja (és az Eszterházy-tól érkezett Iván Emesének még valamennyi...). A NEKA összegyűjtötte a 2002-es korosztály színe-javát, az ifjúsági Európa-bajnok válogatottunkból szinte mindenki itt játszik majd, ketten még az ETO-ból is átjöttek. Felnőtt játékosok csak a kapuban lesznek (Gercsó Nóri, Magera Noémi) és mezőnyben Monori Orsi, aki tavaly mindkét posztján – jobb- és balátlövő – az NBI tíz leggólerősebb játékosa között volt. Ő feltétlenül komoly erősítés lesz, ha nem jönnek közbe sérülések...
Egy fiatal csapat annál jobb minél több meccset játszik, ezért tavasszal már sokkal veszélyesebb ellenfelek lehetnek mint szeptember-októberben, persze nem lehet tudni hogy a bajnokság új kiírása - heti két mérkőzéssel - mennyire lesz megterhelő nekik. Ez az erőltetett menet nem jött jókor és sokat kivehet belőlük, talán túl sokat is…
…és utolsónak hagytuk az Érdet, az önkormányzati választások igazi áldozatát. Szabó Edina egykori csapatát valóságos szőnyegbombázás érte, a sok éven át bajnoki bronzérmes együttesből egyetlen felnőtt játékos sem maradt szeptemberre, csak az utánpótlásból néhányan. Őket Szabó Edina is nevezte már hébe-hóba a nagycsapatba, hogy a meccseken aztán inkább csak a kispadon üljenek (idén legalább ez változik majd). Az új edző kijelölése is elhúzódott, Horváth Roland májusban próbált meg újakat leigazolni, de ez a saját bevallása szerint sem volt könnyű. Kopecz Barbarának alighanem eszébe sem jutott volna Érden játszani, ha a februári sérülése nem szól közbe, Walfisch Merci sem jött volna ide ha talál jobb csapatot ahol őt bevállalják, és Szabó Kitti is marad Vácon ha ott az elmúlt két évben meccsenként tíz percnél több játékidőt kapott volna (és azt sem az igazi posztján). A jelenlegi érdi keret igencsak furcsán néz ki, és azokra a vadnyugati filmekre emlékeztet amelyekben egy nagyon veszélyes küldetést egy szedett-vedett, első ránézésre nem sok mindenre alkalmas bandával kell megvalósítani. A filmeken ez mindig sikerül, de itt a való világban, az NBI-ben az Érd biztos kieső: négy ezen a szinten komolyan vehető játékossal és néhány tehetséges fiatallal mission impossible egy újabb év az első osztályban. Az érdiek valószínűleg az edzések elején még most is meglepődnek azon hogyan is kerülhettek ők egy csapatba, és ebbe a csillogó-villogó sportcsarnokba. És nem hiszem hogy közülük bárki is egy évnél tovább Érden akarna kézilabdázni. Ez persze nem jelenti azt hogy ne lennének a játékosok motiváltak: a fiatalok közül többnek is itt az esély arra hogy bizonyítsanak és az év végén egy másik, jobb NBI-es csapatba igazoljanak. Király Réka a korosztály egyik legtehetségesebb balkezes szélsője, Szabó Kittinek ez az utolsó lehetősége hogy egy jó szezon után az NBI-ben előbbre tudjon lépni, Zsiborás Luca szintén most bizonyíthat (bár neki nem olyan könnyű, mert az Érd - ki tudja miért - négy beállóst is igazolt erre a szezonra…) Ha az Érd NBI-es csapatként már nem is számít, a játékosai NBI-es karrierjén még lendíthet, nem is keveset.
Szeptember 1-én kezdődik a K&H liga, egy előrehozott ETO-Érd mérkőzéssel. Hétvégén ezt hét másik meccs követi, majd beindul az igazi nagyüzem: november közepéig 19 fordulót rendeznek 12 hét alatt. Csak győzzük nézni, és a lányok bírják lejátszani...
