Az újszövetségi magyarázatok értelmében Jézus a Szentlélektől fogantatott (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), biológiai apa beavatkozása nélkül. De vajon hogy történhetett ez a valóságban?
1, Jézus megkeresztelését ( i.sz. 22.07.02.) követően (2,13), azaz i.sz. 23-ban, amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból;
2, a "csodálatos kenyér- és halszaporitással" (6,4) kapcsolatosan, azaz i.sz. 24-ben;
3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) összefüggésben, azaz i.sz. 25.04.01-én.
-Szóval, Jézust Keresztelő János i.sz. 22.07.02-én megkeresztelte a Jordán folyónál. Ebből az kell következzen, hogy i.sz. 22. évből még volt hátra 5 hónap és 29 nap.
-I.sz. 23. év elvileg 12 hónapból állt és ugyanez a helyzet az i.sz. 24. évvel is, tehát i.sz. 24. december végéig eltelt Jézus megkeresztelése óta 29 hónap és 29 nap.
- Jézus kereszthalála i.sz. 25. április elsején valósult meg, azaz i.sz. 24. december 31-ét követöen 3 hónappal és 1 nappal.
Bízom benne, hogy az összeadással meg fogsz valahogy tudni bírkózni...:
29 hónap és 29 nap + 3 hónap és 1 nap = ??????????????
"Ebben talán a visszatérés lehet új mozzanat, a többi Ószövetségben is jelen lévő misztérium."
Én személy szerint nem hiszek a "visszatérés"-ben, azaz a reinkarnációban. Maguk a buddhista beavatottak is az ősi asztrológiai ismeretekre bazírozva hirdetik ezt, pedig tudniuk kellene, hogy nem létezik két azonos csillagzat, helyesebben radix. Amennyiben elfogadja bárki, hogy a születési csillagzat az mérvadó, abban az esetben tisztában kellene legyen azzal, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen. Ez a helyzet természetesen Jézusnál is. Mivel az élő test az emberi lélek hordozója, ezért halálunkat követően megszűnik egzisztálni.
"én meg merem kockáztatni azt a feltételezést, hogy a Jézus feltámadásával kapcsolatos legenda személyre szabott ötlete tőle származik:"
Ebben igazat adok, de ettől még a feltámadás ősi rituálé. Az egy más kérdés, hogy Jézusnál is megjelenik, karöltve az ószövetségi emberáldozattal, + visszatéréssel ötvözve. Ebben talán a visszatérés lehet új mozzanat, a többi Ószövetségben is jelen lévő misztérium. Mindezek összefésülése és egy személyre szabása valóban Pál "érdeme". (Nem mondanám érdemnek, mert pont ellentétes Jézus személyiségével és szellemiségével is, de tény, az ő neve (Pálé) fémjelzi ezt a Jézus-történet változatot, ami végülis pechünkre a mai hamis kereszténység alapjául szolgál.
Arra lettem figyelmes, hogy a bejegyzéseimben megadott források linkjei sok esetben nem működnek, ezért ajánlom az alábbi lehetőséget azoknak, akik ezt hiányolják. ITT megtekinthetőek az ebben a topicban történt bejegyzéseim egy helyre begyűjtve, és működő linkekkel.
A szentirat S U G A L M A Z O T T vagyis nem Pál irta sem Máté és Lukács hanem FONTOSA SZINTJÉN isten alkotta meg ! Miközben a szószerinti olvasatában van bőven legenda locsifecsi füllentés és kamu IS .
Biztos ott voltak Ellen G. White médium és az adventista társaság és ellenőrizte azt a hiteltelen firkálmányból a jézusi időket, hisz ha i. e. 7-ben született, akkor kérdés Bemerítő Jani mikor jött a világra?
Hórusz, Krisna, Dionüszosz, Attis, Mithrász, etc. is "feltámadtak" harmadnapra... Ennek ellenére, mivel Pál fektette le tudtommal elsőként írásba az elgondolásait, amivel a Pál-féle kereszténységet megalapozta, és nála találunk utalást is a kínhalált szenvedett Jézus "végidőkre" beharangozott visszajövetelére, ezért én meg merem kockáztatni azt a feltételezést, hogy a Jézus feltámadásával kapcsolatos legenda személyre szabott ötlete tőle származik:
"Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak." (A zsidókhoz írt levél 9,27-28)
A harmadnapi feltámadás ötlete valószínű, hogy Páltól származik (A zsidókhoz írt levél 9,27-28), amit aztán mások (többek között Máté is) is átvettek tőle Jézus kínhalála után. Ennek az lehetett az értelme és célja, hogy a végidőkre, azaz napjainkra beharangozott ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiását, Immánuelt "Jézus második eljövetele" gyanánt várják a keresztény tömegek.
Csakhogy némi eltérés van Jézus és Immánuel személye között, ugyanis, amíg Jézus a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, a zoroasztrizmus Jóistenének, Ormuzd-nak (Agathodémonnak, Gábriel arkangyalnak, etc.) az inkarnációjaként, addig Immánuel viszont a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek által létrehozott legnegatívabb szellemi hatásúnak tekintett kereszt égisze alatt született, a zoroasztrizmus rossz szellemének, Ahrimán-nak (Kakodémon-nak, Lucifernek, Mihály arkangyalnak, etc.) megtestesüléseként 1999.08.11-én. A két személy közé még véletlenségből se lehet egyenlőségjelet tenni, ennek ellenére mégis mind a ketten JHVH megtestesülésének tekinthető. A különbség tehát kizárólagosan a dualista szemlélet ismeretében érthető csak meg.
A Pál kezdeményezésére megalkotott újszövetségi könyvek azt állítják Jézusról, hogy ő Istennek tartotta magát (Máté 28,18-19; János 1,18; 1030; 10,37-38; 14,10-11; etc.). Mivel Jézus egyetlen sort se írt le személyesen tanításaiból, és az általunk ismertek is csak kínhalálát követően évtizedekkel lettek megírva, amelyek az idők folyamán még változtatásokon is átmentek, ennek következtében ezek hitelessége akár meg is megkérdőjelezhető...
Az ószövetségi írástudók azt állították Jézusról, hogy benne nem a "Szentlélek" lakozott:
"Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket" (Máté 9,32-34; 12,22-28; Márk 3,22-30; Lukács 11,14-20)
Ezzel szemben Jézus viszont határozottan az írástudók és farizeusok Istenét, azaz JHVH-t nevezte ördögnek:
"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja." (János 8,44).
A Szanhedrin úgy döntött, hogy megöletik Jézust (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ami feltételezhetően nem egy friss döntés volt, hiszen a Jakab-féle ősevangélium szerint már Mária 3 éves korában tervbe volt ez véve.
Ennek érdekében elfogattatták Jézust, de mivel a Szanhedrinnek nem volt joga halálos ítéletek meghozatalára, ezért átadták ebből a célból Júda római helytartójának, Poncius Pilatusnak. Pilátus bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta kezeit, de végül kénytelen volt a Szanhedrin által felbíztatott tömegek követelésének (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16) eleget tenni:
"Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"" (Máté 27,24-25)
"Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre." (Márk 15,14-15)
"Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!" Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom." De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek." (Lukács 23,20-24)
"Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek." Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek." De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"" (János 19,4-7)
Itt érdemes megállni egy pillanatra. János szerint a zsidók azért akarták feltétlenül keresztre feszíttetni Jézust a Szanhedrin bíztatására egy erre alkalmas időpontban, mert úgymond "Isten Fiává" tette magát. Jézus valóban JHVH legpozitívabb szellemi hatásának volt a megtestesülése, a zoroasztrizmus esetében a Jóistennek, Ormuzd-nak, Ahura Mazda-nak, ugyanis a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, i.e. 8.02.10-én. De mint ezt Jakab apokrif evangéliumából tudjuk, Jézus megszületését maga a Szanhedrin tervezte annak érdekében, hogy megközelítőleg 33 év elteltével hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) a Peszách ünnep előkészületi napján JHVH-nak véresáldozat gyanánt áldozatul essen "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15) egy ehhez méltó égi konstelláció égisze alatt, mivelhogy "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22).
A betervezett időpont alkalmával a Jézus születésekor együttállt égitestek egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, amit a Neptunusz és Plútó bolygók egy szabályos keresztre egészítettek ki i.sz. 25.04.01-én. A kozmikus kígyó által létrehozott T-kereszt szerepel az Ószövetségben is (Mózes IV. 21. fejezet), a Királyok II. 18,4 elmondása szerint Izrael fiai ennek a rézkígyónak tömjéneztek és azt Nehustának nevezték. A János evangéliumában (3,14-15) is meg van említve ez a rézkígyó, de ebben az esetben a keresztre feszített Jézussal van párhuzamba állítva. Egyes festmények az említett kígyót keresztre feltekeredve, vagy felszögezve ábrázolják, melyek szabályos kozmikus keresztekre (+) illetve T-keresztekre utalnak.
Jézus a jövendőbeli kereszthalálát Péterrel, Jakabbal és Jánossal már előre tudatta:
"Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak." (Máté 17,22-23)
János az evangéliumában három Peszách ünnepről tesz említést, nevezetesen: 1, Jézus megkeresztelését követően (2,13), amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból; 2, a "csodálatos kenyér- és halszaporitással" (6,4) kapcsolatosan; 3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) összefüggésben. János az 5. fejezet 1-ben nem Peszách ünnepre utalt, mivelhogy ha az lett volna a célja, értelemszerűen meg is nevezte volna azt, mint ahogy azt említett három esetben tette. A Keresztelő János általi megkeresztelése és a kereszthalála között nem telt el három év, hanem két év és 9 hónap.
Feltétlenül érdemes itt kitérni a VIII. században megjelent "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadványra, ami azt hangoztatja, hogy Názáreti Jézus a csodatevő képességét kizárólagosan annak köszönhette, hogy a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkához, a Schemhamphoras titkához jogtalanul jutott hozzá, ami által lett felvértezve az említett tálentummal. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben meg is jelentetett az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.). A kiadvány szerint a régi idők folyamán a jeruzsálemi Templomban található "Szentek Szentjében" még Dávid által talált kövön helyezkedett el a frigyláda. Ezt a magyarázatok értelmében a Templom pusztulását követően Babilonba szállították át, ahol nyoma veszett.
Itt annyit megjegyeznék, hogy miután Ezsdrás megismertette népével i.e. 445. őszén az általa megalkotott Tórát, természetesen se "isteni csodák" nem történtek többé, se pedig ez a frigyláda nem kerülhetett elő...
Az említett kőre Istennek 72 neve, a Schemhamphoras volt bevésve, amit a zsidó bölcsek úgy igyekeztek megóvni az illetéktelen személyektől, hogy a Schemhamphoras csodatevő erejét hasznosítva a kijáratnál található két oszlopra egy-egy ércből készült oroszlánt (mások szerint kutyát) állítottak. Ha esetleg egy beavatatlan megtanulta ott a helyszínen Isten 72 nevét, és ennek a féltve őrzött tudásnak a birtokában szándékozott a helyszínről távozni, akkor a két oroszlán félelmetesen erős üvöltésének hatására azonnal elfelejtette azokat. Jézus annak érdekében, hogy rendelkezhessen az isteni csodatevő adottsággal, a "Szentek Szentjében" lévő kőre felvésett Isten 72 nevét feljegyezte egy pergamenre, majd azt a lábán egy késsel ejtett sebbe rejtette, ami az isteni tudás hatására be is gyógyult azonnal. Így amikor távozásakor az oroszlánok ráüvöltöttek, ugyan azonnal el is felejtette az isteni misztériumot, de hazaérve, miután kivágta a lábába rejtett cédulát, ismét birtokában volt annak. Ezt követően Betlehemben 310 hallgatójának kijelentette, hogy ő az Ézsaiás által megjósolt Messiás, sőt maga a Teremtő Isten is, aki az eget és a földet alkotta. Mivel a hallgatósága bizonyosságot akart erről szerezni, ezért szemük láttára feltámasztott egy sírjából kihantolt csontvázat és egy leprás beteget pedig meggyógyított. Ennek láttán a tömeg áhítattal elismerte, hogy valóban ő kell az Isten Fia legyen. Ennek az epizódnak van persze előzménye, Jézus születésének körülményei és a történet egészen haláláig folytatódik.
A Schemhamphoras fogalma felmerül Sabbatáj Cví-vel (1624 - 1676) kapcsolatosan is, aki mint Jézus, a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égetestek együttállásakor jött a világra 1624. augusztus 14-én. A zsidó misztika titkos tudományával foglalkozó némely kabbalisták egyes források szerint a héber időszámítás szerinti 5408. évre várták az Ószövetségben részletezett megváltás kezdetét és a Messiásuk fellépését. Ez a megadás persze nem fedi a valóságot, mivelhogy ezt az 5409. évre kellett várják, azaz 1648/1649-re, ugyanis ebben a zsidó naptár szerinti évben két alkalommal alakult ki Schemhamphoras kozmikus forrása, mégpedig 1648.11.30-án egy T-kereszt és 1649.02.27-én, Susán-Purim-kor pedig egy szabályos kereszt. Ráadásul az említett két konstellációhoz csatlakozott a Neptunusz és Plútó planéta is ugyanúgy, mint a 33. életévében lévő Jézus kínhalálakor kialakult kereszt esetében. Jézus és Sabbatáj Cví életére nézve is sorsdöntő szerepet játszottak ezek az égi események, hiszen Jézust a tervek szerint keresztre feszíttették ekkor, Sabbatáj Cví viszon ez időben kezdte hangoztatni a szmirnai (mai Izmir) zsinagógában a Schemhamphoras lényegét és ismeretsége körében pedig messiási mivoltát. Az előbbiért rabbinikus átok miatt el kellett hagyja Szmirna városát.
Ez idő tájt érte el végkifejlettjét az "angol polgári forradalom" is, ami I. Károly (160 - 1649) kivégzéséhez vezetett.
Mint láthatjuk, a Schemhamphoras féltve őrzött titoknak számított. Ennek lényegét hét helyen tanulmányozhatja az ismeretekre szomjazó: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.
A Magyar Katolikus Lexikon és más források [61] is arra hívják fel a figyelmet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, és értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:
"keresztség (lat. baptismus): az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz. A keresztség kezdettől fogva az Egyházba való beiktatás szentsége volt, még ha nem is nevezték mai értelemben vett szentségnek. Úgy szolgáltatták ki, mint ami bekapcsolja a hívőt a megváltás misztériumába (Róm 6,4), Krisztus testének tagjává teszi (Gal 3,27), és megjelöli a Szentlélek pecsétjével. Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." (forrás)
"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően ~ értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." (forrás)
Ezek az idézetek tehát megnyugtató válasszal szolgálnak arra nézve, hogy a korábban bemutatott X-kereszt mégiscsak szóba jöhet (egyéb híján!) Jézus megkeresztelkedésekor leszálló "Lélek" kozmikus forrása gyanánt. A legtalálóbb és tömör véleményt a német evangélikus teológus, Matthias Schneckenburger (1804 - 1848) fogalmazta meg ezzel kapcsolatban:
"János megkeresztelt és megtartott Jézus fellépése után is maga körül tanítványok egy csoportját; igen, ő kétséget kizáróan a Messiás tulajdonképpeni ragyogó fellépését várta, mint a tanítványai Act. 19,23 csak később, ő az utat akarta csak előkészíteni. A János-tanítványok ismét meg lettek keresztelve, és megjegyezve mellette határozottan, hogy a János-keresztelés csak egy utalás volt a jövendő Messiásra." [64] (saját fordítás)
A János-féle keresztelés a csúcspontját Jézus megkeresztelésekor érte el, aminek hatására Jézusra leszállt Isten lelke. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a Jézus megkeresztelésekor leszálló isteni léleknek a kozmikus forrását ugyanazon égitestek alkották, mint a Jézus messiási mivoltát megpecsételő kozmikus keresztet, aminek égisze alatt halt kínhalált Jézus, de az X-kereszt szellemi hatásának intenzitása magasan elmaradt az utóbbihoz viszonyítva.
Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). Ahhoz, hogy a nép elfogadja Jézus Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából.
Röviden összegezve: a Keresztelő János-féle keresztelés és az azzal párosuló X-kereszt előjele, előhírnöke volt Jézus keresztre feszítésének és az akkor létrejövő messiási keresztnek. Ezekről a mennyei dolgokról szinte biztosra vehetően János az édesapjától, Zakariás paptól értesülhetett a korábbiakban, aki a 3 éves Máriát erre utalva fogadta a jeruzsálemi Templomban.
Közel 30 éve foglalkozom intenzíven mitológiakutatással, természetesen nemcsak Jézussal és a bibliai vallásokkal. Célom és elhivatottságom ezek misztériumainak eddig megfejtetlen kozmikus háttereit maradéktalanul feltárni. Minden más nem tartozik bele se az érdeklődési körömbe, se pedig a kutatási területembe függetlenül attól, hogy kinek mi erről a véleménye.
"Annyit röviden, hogy én Jézus életének ezotérikus hátterét igyekszem a legjobb tudásom szerint feltárni, amire a kereszténység Jézus istenségét alapozza."
Ezért jár tévúton... Nem a teátrális elemek jelentik a lényeget.
"Ennek pedig nincsen köze az általad említett származási illetve társadalmi viszonyokhoz."
Valóban nincs... Ellenben Jézusnak meg épp ehhez van köze.
"Bízom benne, hogy így megérted már az álláspontomat."
Korábban is megértettem, két, külön úton járunk...
Ettől függetlenül nagyra értékelem eredményeidet, hiszen hozzájárul a Jézus-kérdés tisztázásához.
Aki esetleg a terjedelmes tanulmányom eddig betöltött és elérhető többi részére is kíváncsi, annak hét helyen van ezt lehetősége analizálni: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.
Szerintem feltétlenül hasznos időtöltés. Jelenleg még csak körülbelül a negyed része tekinthető meg.
Annyit röviden, hogy én Jézus életének ezotérikus hátterét igyekszem a legjobb tudásom szerint feltárni, amire a kereszténység Jézus istenségét alapozza. Ennek pedig nincsen köze az általad említett származási illetve társadalmi viszonyokhoz. Bízom benne, hogy így megérted már az álláspontomat.
