Az újszövetségi magyarázatok értelmében Jézus a Szentlélektől fogantatott (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), biológiai apa beavatkozása nélkül. De vajon hogy történhetett ez a valóságban?
"én meg merem kockáztatni azt a feltételezést, hogy a Jézus feltámadásával kapcsolatos legenda személyre szabott ötlete tőle származik:"
Ebben igazat adok, de ettől még a feltámadás ősi rituálé. Az egy más kérdés, hogy Jézusnál is megjelenik, karöltve az ószövetségi emberáldozattal, + visszatéréssel ötvözve. Ebben talán a visszatérés lehet új mozzanat, a többi Ószövetségben is jelen lévő misztérium. Mindezek összefésülése és egy személyre szabása valóban Pál "érdeme". (Nem mondanám érdemnek, mert pont ellentétes Jézus személyiségével és szellemiségével is, de tény, az ő neve (Pálé) fémjelzi ezt a Jézus-történet változatot, ami végülis pechünkre a mai hamis kereszténység alapjául szolgál.
Arra lettem figyelmes, hogy a bejegyzéseimben megadott források linkjei sok esetben nem működnek, ezért ajánlom az alábbi lehetőséget azoknak, akik ezt hiányolják. ITT megtekinthetőek az ebben a topicban történt bejegyzéseim egy helyre begyűjtve, és működő linkekkel.
A szentirat S U G A L M A Z O T T vagyis nem Pál irta sem Máté és Lukács hanem FONTOSA SZINTJÉN isten alkotta meg ! Miközben a szószerinti olvasatában van bőven legenda locsifecsi füllentés és kamu IS .
Biztos ott voltak Ellen G. White médium és az adventista társaság és ellenőrizte azt a hiteltelen firkálmányból a jézusi időket, hisz ha i. e. 7-ben született, akkor kérdés Bemerítő Jani mikor jött a világra?
Hórusz, Krisna, Dionüszosz, Attis, Mithrász, etc. is "feltámadtak" harmadnapra... Ennek ellenére, mivel Pál fektette le tudtommal elsőként írásba az elgondolásait, amivel a Pál-féle kereszténységet megalapozta, és nála találunk utalást is a kínhalált szenvedett Jézus "végidőkre" beharangozott visszajövetelére, ezért én meg merem kockáztatni azt a feltételezést, hogy a Jézus feltámadásával kapcsolatos legenda személyre szabott ötlete tőle származik:
"Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak." (A zsidókhoz írt levél 9,27-28)
A harmadnapi feltámadás ötlete valószínű, hogy Páltól származik (A zsidókhoz írt levél 9,27-28), amit aztán mások (többek között Máté is) is átvettek tőle Jézus kínhalála után. Ennek az lehetett az értelme és célja, hogy a végidőkre, azaz napjainkra beharangozott ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiását, Immánuelt "Jézus második eljövetele" gyanánt várják a keresztény tömegek.
Csakhogy némi eltérés van Jézus és Immánuel személye között, ugyanis, amíg Jézus a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, a zoroasztrizmus Jóistenének, Ormuzd-nak (Agathodémonnak, Gábriel arkangyalnak, etc.) az inkarnációjaként, addig Immánuel viszont a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek által létrehozott legnegatívabb szellemi hatásúnak tekintett kereszt égisze alatt született, a zoroasztrizmus rossz szellemének, Ahrimán-nak (Kakodémon-nak, Lucifernek, Mihály arkangyalnak, etc.) megtestesüléseként 1999.08.11-én. A két személy közé még véletlenségből se lehet egyenlőségjelet tenni, ennek ellenére mégis mind a ketten JHVH megtestesülésének tekinthető. A különbség tehát kizárólagosan a dualista szemlélet ismeretében érthető csak meg.
A Pál kezdeményezésére megalkotott újszövetségi könyvek azt állítják Jézusról, hogy ő Istennek tartotta magát (Máté 28,18-19; János 1,18; 1030; 10,37-38; 14,10-11; etc.). Mivel Jézus egyetlen sort se írt le személyesen tanításaiból, és az általunk ismertek is csak kínhalálát követően évtizedekkel lettek megírva, amelyek az idők folyamán még változtatásokon is átmentek, ennek következtében ezek hitelessége akár meg is megkérdőjelezhető...
Az ószövetségi írástudók azt állították Jézusról, hogy benne nem a "Szentlélek" lakozott:
"Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket" (Máté 9,32-34; 12,22-28; Márk 3,22-30; Lukács 11,14-20)
Ezzel szemben Jézus viszont határozottan az írástudók és farizeusok Istenét, azaz JHVH-t nevezte ördögnek:
"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja." (János 8,44).
A Szanhedrin úgy döntött, hogy megöletik Jézust (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ami feltételezhetően nem egy friss döntés volt, hiszen a Jakab-féle ősevangélium szerint már Mária 3 éves korában tervbe volt ez véve.
Ennek érdekében elfogattatták Jézust, de mivel a Szanhedrinnek nem volt joga halálos ítéletek meghozatalára, ezért átadták ebből a célból Júda római helytartójának, Poncius Pilatusnak. Pilátus bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta kezeit, de végül kénytelen volt a Szanhedrin által felbíztatott tömegek követelésének (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16) eleget tenni:
"Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"" (Máté 27,24-25)
"Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre." (Márk 15,14-15)
"Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!" Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom." De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek." (Lukács 23,20-24)
"Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek." Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek." De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"" (János 19,4-7)
Itt érdemes megállni egy pillanatra. János szerint a zsidók azért akarták feltétlenül keresztre feszíttetni Jézust a Szanhedrin bíztatására egy erre alkalmas időpontban, mert úgymond "Isten Fiává" tette magát. Jézus valóban JHVH legpozitívabb szellemi hatásának volt a megtestesülése, a zoroasztrizmus esetében a Jóistennek, Ormuzd-nak, Ahura Mazda-nak, ugyanis a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, i.e. 8.02.10-én. De mint ezt Jakab apokrif evangéliumából tudjuk, Jézus megszületését maga a Szanhedrin tervezte annak érdekében, hogy megközelítőleg 33 év elteltével hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) a Peszách ünnep előkészületi napján JHVH-nak véresáldozat gyanánt áldozatul essen "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15) egy ehhez méltó égi konstelláció égisze alatt, mivelhogy "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22).
A betervezett időpont alkalmával a Jézus születésekor együttállt égitestek egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, amit a Neptunusz és Plútó bolygók egy szabályos keresztre egészítettek ki i.sz. 25.04.01-én. A kozmikus kígyó által létrehozott T-kereszt szerepel az Ószövetségben is (Mózes IV. 21. fejezet), a Királyok II. 18,4 elmondása szerint Izrael fiai ennek a rézkígyónak tömjéneztek és azt Nehustának nevezték. A János evangéliumában (3,14-15) is meg van említve ez a rézkígyó, de ebben az esetben a keresztre feszített Jézussal van párhuzamba állítva. Egyes festmények az említett kígyót keresztre feltekeredve, vagy felszögezve ábrázolják, melyek szabályos kozmikus keresztekre (+) illetve T-keresztekre utalnak.
Jézus a jövendőbeli kereszthalálát Péterrel, Jakabbal és Jánossal már előre tudatta:
"Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak." (Máté 17,22-23)
János az evangéliumában három Peszách ünnepről tesz említést, nevezetesen: 1, Jézus megkeresztelését követően (2,13), amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból; 2, a "csodálatos kenyér- és halszaporitással" (6,4) kapcsolatosan; 3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) összefüggésben. János az 5. fejezet 1-ben nem Peszách ünnepre utalt, mivelhogy ha az lett volna a célja, értelemszerűen meg is nevezte volna azt, mint ahogy azt említett három esetben tette. A Keresztelő János általi megkeresztelése és a kereszthalála között nem telt el három év, hanem két év és 9 hónap.
Feltétlenül érdemes itt kitérni a VIII. században megjelent "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadványra, ami azt hangoztatja, hogy Názáreti Jézus a csodatevő képességét kizárólagosan annak köszönhette, hogy a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkához, a Schemhamphoras titkához jogtalanul jutott hozzá, ami által lett felvértezve az említett tálentummal. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben meg is jelentetett az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.). A kiadvány szerint a régi idők folyamán a jeruzsálemi Templomban található "Szentek Szentjében" még Dávid által talált kövön helyezkedett el a frigyláda. Ezt a magyarázatok értelmében a Templom pusztulását követően Babilonba szállították át, ahol nyoma veszett.
Itt annyit megjegyeznék, hogy miután Ezsdrás megismertette népével i.e. 445. őszén az általa megalkotott Tórát, természetesen se "isteni csodák" nem történtek többé, se pedig ez a frigyláda nem kerülhetett elő...
Az említett kőre Istennek 72 neve, a Schemhamphoras volt bevésve, amit a zsidó bölcsek úgy igyekeztek megóvni az illetéktelen személyektől, hogy a Schemhamphoras csodatevő erejét hasznosítva a kijáratnál található két oszlopra egy-egy ércből készült oroszlánt (mások szerint kutyát) állítottak. Ha esetleg egy beavatatlan megtanulta ott a helyszínen Isten 72 nevét, és ennek a féltve őrzött tudásnak a birtokában szándékozott a helyszínről távozni, akkor a két oroszlán félelmetesen erős üvöltésének hatására azonnal elfelejtette azokat. Jézus annak érdekében, hogy rendelkezhessen az isteni csodatevő adottsággal, a "Szentek Szentjében" lévő kőre felvésett Isten 72 nevét feljegyezte egy pergamenre, majd azt a lábán egy késsel ejtett sebbe rejtette, ami az isteni tudás hatására be is gyógyult azonnal. Így amikor távozásakor az oroszlánok ráüvöltöttek, ugyan azonnal el is felejtette az isteni misztériumot, de hazaérve, miután kivágta a lábába rejtett cédulát, ismét birtokában volt annak. Ezt követően Betlehemben 310 hallgatójának kijelentette, hogy ő az Ézsaiás által megjósolt Messiás, sőt maga a Teremtő Isten is, aki az eget és a földet alkotta. Mivel a hallgatósága bizonyosságot akart erről szerezni, ezért szemük láttára feltámasztott egy sírjából kihantolt csontvázat és egy leprás beteget pedig meggyógyított. Ennek láttán a tömeg áhítattal elismerte, hogy valóban ő kell az Isten Fia legyen. Ennek az epizódnak van persze előzménye, Jézus születésének körülményei és a történet egészen haláláig folytatódik.
A Schemhamphoras fogalma felmerül Sabbatáj Cví-vel (1624 - 1676) kapcsolatosan is, aki mint Jézus, a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égetestek együttállásakor jött a világra 1624. augusztus 14-én. A zsidó misztika titkos tudományával foglalkozó némely kabbalisták egyes források szerint a héber időszámítás szerinti 5408. évre várták az Ószövetségben részletezett megváltás kezdetét és a Messiásuk fellépését. Ez a megadás persze nem fedi a valóságot, mivelhogy ezt az 5409. évre kellett várják, azaz 1648/1649-re, ugyanis ebben a zsidó naptár szerinti évben két alkalommal alakult ki Schemhamphoras kozmikus forrása, mégpedig 1648.11.30-án egy T-kereszt és 1649.02.27-én, Susán-Purim-kor pedig egy szabályos kereszt. Ráadásul az említett két konstellációhoz csatlakozott a Neptunusz és Plútó planéta is ugyanúgy, mint a 33. életévében lévő Jézus kínhalálakor kialakult kereszt esetében. Jézus és Sabbatáj Cví életére nézve is sorsdöntő szerepet játszottak ezek az égi események, hiszen Jézust a tervek szerint keresztre feszíttették ekkor, Sabbatáj Cví viszon ez időben kezdte hangoztatni a szmirnai (mai Izmir) zsinagógában a Schemhamphoras lényegét és ismeretsége körében pedig messiási mivoltát. Az előbbiért rabbinikus átok miatt el kellett hagyja Szmirna városát.
Ez idő tájt érte el végkifejlettjét az "angol polgári forradalom" is, ami I. Károly (160 - 1649) kivégzéséhez vezetett.
Mint láthatjuk, a Schemhamphoras féltve őrzött titoknak számított. Ennek lényegét hét helyen tanulmányozhatja az ismeretekre szomjazó: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.
A Magyar Katolikus Lexikon és más források [61] is arra hívják fel a figyelmet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, és értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:
"keresztség (lat. baptismus): az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz. A keresztség kezdettől fogva az Egyházba való beiktatás szentsége volt, még ha nem is nevezték mai értelemben vett szentségnek. Úgy szolgáltatták ki, mint ami bekapcsolja a hívőt a megváltás misztériumába (Róm 6,4), Krisztus testének tagjává teszi (Gal 3,27), és megjelöli a Szentlélek pecsétjével. Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." (forrás)
"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően ~ értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." (forrás)
Ezek az idézetek tehát megnyugtató válasszal szolgálnak arra nézve, hogy a korábban bemutatott X-kereszt mégiscsak szóba jöhet (egyéb híján!) Jézus megkeresztelkedésekor leszálló "Lélek" kozmikus forrása gyanánt. A legtalálóbb és tömör véleményt a német evangélikus teológus, Matthias Schneckenburger (1804 - 1848) fogalmazta meg ezzel kapcsolatban:
"János megkeresztelt és megtartott Jézus fellépése után is maga körül tanítványok egy csoportját; igen, ő kétséget kizáróan a Messiás tulajdonképpeni ragyogó fellépését várta, mint a tanítványai Act. 19,23 csak később, ő az utat akarta csak előkészíteni. A János-tanítványok ismét meg lettek keresztelve, és megjegyezve mellette határozottan, hogy a János-keresztelés csak egy utalás volt a jövendő Messiásra." [64] (saját fordítás)
A János-féle keresztelés a csúcspontját Jézus megkeresztelésekor érte el, aminek hatására Jézusra leszállt Isten lelke. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a Jézus megkeresztelésekor leszálló isteni léleknek a kozmikus forrását ugyanazon égitestek alkották, mint a Jézus messiási mivoltát megpecsételő kozmikus keresztet, aminek égisze alatt halt kínhalált Jézus, de az X-kereszt szellemi hatásának intenzitása magasan elmaradt az utóbbihoz viszonyítva.
Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). Ahhoz, hogy a nép elfogadja Jézus Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából.
Röviden összegezve: a Keresztelő János-féle keresztelés és az azzal párosuló X-kereszt előjele, előhírnöke volt Jézus keresztre feszítésének és az akkor létrejövő messiási keresztnek. Ezekről a mennyei dolgokról szinte biztosra vehetően János az édesapjától, Zakariás paptól értesülhetett a korábbiakban, aki a 3 éves Máriát erre utalva fogadta a jeruzsálemi Templomban.
Közel 30 éve foglalkozom intenzíven mitológiakutatással, természetesen nemcsak Jézussal és a bibliai vallásokkal. Célom és elhivatottságom ezek misztériumainak eddig megfejtetlen kozmikus háttereit maradéktalanul feltárni. Minden más nem tartozik bele se az érdeklődési körömbe, se pedig a kutatási területembe függetlenül attól, hogy kinek mi erről a véleménye.
"Annyit röviden, hogy én Jézus életének ezotérikus hátterét igyekszem a legjobb tudásom szerint feltárni, amire a kereszténység Jézus istenségét alapozza."
Ezért jár tévúton... Nem a teátrális elemek jelentik a lényeget.
"Ennek pedig nincsen köze az általad említett származási illetve társadalmi viszonyokhoz."
Valóban nincs... Ellenben Jézusnak meg épp ehhez van köze.
"Bízom benne, hogy így megérted már az álláspontomat."
Korábban is megértettem, két, külön úton járunk...
Ettől függetlenül nagyra értékelem eredményeidet, hiszen hozzájárul a Jézus-kérdés tisztázásához.
Aki esetleg a terjedelmes tanulmányom eddig betöltött és elérhető többi részére is kíváncsi, annak hét helyen van ezt lehetősége analizálni: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.
Szerintem feltétlenül hasznos időtöltés. Jelenleg még csak körülbelül a negyed része tekinthető meg.
Annyit röviden, hogy én Jézus életének ezotérikus hátterét igyekszem a legjobb tudásom szerint feltárni, amire a kereszténység Jézus istenségét alapozza. Ennek pedig nincsen köze az általad említett származási illetve társadalmi viszonyokhoz. Bízom benne, hogy így megérted már az álláspontomat.
"Számomra a betlehemi csillag mibenléte és Jézus kínhalálát szignáló égi esemény a leglényegesebb, ugyanis én a vallások misztériumainak kozmikus kapcsolatainak feltárásával foglalkozom behatóbban közel 30 éve."
Értem, s minden tiszteletem a Tied a belefektetett munkát illetően, de véleményem szerint ezen az úton nem lehet előbbre jutni a már vázoltak miatt.
A vallások mozgató rugója nem a misztériumok, nem a kozmikus erők, hanem a társadalmi viszonyok alakulása, a mindenkori társadalmi szükségszerűségek. A misztériumok csak körítések a történet hihetősége okán. Jézus csodatételei, a Vele kapcsolatos misztikus események mind mesék, semmi közük a valósághoz, pusztán Jézus személyének elfogadását szolgálták. Ezek nélkül hiteltelen minden mondata. Ő maga mondja ki ezt az igazságot:
Jn 8:46. "Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?"
Ahhoz, hogy hitelesen léphessen föl, el kell nyerni az emberek csodálatát, elismerését, bizonyítani kel isteni voltát, és ez nem megy másként, mint csodatételekkel:
Jn 10:38. "Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok."
Pl. Lázár föltámasztása:
Jn 11:44-45. "És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül,..."
"Nincsen okom kételkedni Jézus zsidó származásában."
Mert nem a lényeget keresed. Ha a héberek és izraeliek viszonyát vizsgálnád, láthatnád, hogy Jézus melyik oldalon áll, hogy színre lépése mennyire társadalmi szükségszerűség volt.
A korra jellemző, hogy a királyok Istenként uralkodtak, s Jézust is ezért kellett isteni attribútumokkal fölruházni, különben esélye sem lett volna semmilyen vezető szerep betöltésére. Ehhez kellettek a misztériumok is, hogy királyi minőségében megerősítsék, hogy a nép előtt isteni hatalmat szerezzen, s hogy feltétlen követői legyenek az alattvalói.
"A források elégségesek ahhoz, hogy ezekből teljes biztonsággal fel lehessen deríteni a Názáreti Jézushoz kapcsolódó rejtélyt."
Jézus rejtélye nem a misztériumokban keresendő, hanem politikai-társadalmi viszonyokban.
Az egész Biblia erről szól, ez a mondandójának gerince, minden e köré épül..., nevezetesen a kánaániak/izraeliek és a héberek hatalmi harcáról szól, aminek a vallás nyújtott ideológiai keretet.
Egy bejegyzés erejéig visszatérnék i.e. 8. évre, amikor Jézus megszületett.
Josephus Flavius rendkívül lényeges információval szolgált a kutatók számára azzal, hogy említést tett a Heródes halála előtt valamennyivel (néhány hónappal) bekövetkezett holdfogyatkozásról és arról is, hogy a zsidó Peszách ünnep előtt röviddel távozott el az élők sorából. A ma még használatos "történelmi kronológiát" hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál kizárólagosan csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontnak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozás) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól. A hetvenedik életévében járó Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a király utasítására a Templom főbejárata fölé felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy holdfogyatkozás alkalmával (forrás [38]). Ennek ismeretében az utókor kutatói szándékosan, vagy kellő ismeretek hiányában téves holdfogyatkozásra hivatkozva igyekeztek és igyekeznek még napjainkban is korrigálni a Dionysius Exiguus által megalkotott amúgy is hibás keresztény időszámításra felépített történelmi kronológiát:
"Mi azonban nem csupán az évet ismerjük, hanem az évszakot is, amibe mi Heródes halálát helyeztük. Mint Josephus tudósít (Antiqq. XII. 6,4), az utolsó betegsége folyamán egy lázadás támadt, aminek az élén az írástudó Mátyás állt. A bűnösöket megégettette, és amelyik éjszakán ez történt, egy holdfogyatkozás volt. Közvetlenül a (*Heródes) halála után, mint ahogy az a zsidó történetíró elbeszéléséből fennmaradt, a Peszáhot ünnepelték (VII, 9,3.). A római időszámítás szerint 750-ben, vagy i.e. 4-ben március 12-ről 13-ra virradó éjjel egy részleges holdfogyatkozás következett be, amit én pontos számításoknak vetettem alá."
(Ludwig Ideler professzor: Handbuch der mathematischen und technischen Chronologie, Zweiter Band - Berlin, 1826 - 391. old. [39]) (saját fordítás)
"Heródes már halálos beteg, néhány vezetőt megégettetett ϰαι ή σεληνη τη αυτη νυϰτι εξελιπεν (* és a Hold ezen az éjjelen elsötétült) Archaeol. 17,6. 4. ezt követően Heródes a Jordánon túli Kallirhoë fürdőhelyre utazott, visszatért még Jerikóba, 5 nappal fiának, Antipater-nek a kivégzése után meghalt, 7 napig (17,8.4.) gyászolták, a Peszách közel volt. Az esemény, amelyik még a rendkívüli esemény és Heródes halála között történt, megkívánja, hogy ez a holdfogyatkozás január végére essen."
(Heinrich Eberhard Gottlob Paulus professzor: Philologisch-kritischer und historischer Commentar über das neue Testament,... - Leipzig, 1812 - 225. old. [41]) (saját fordítás)
Még néhány idézet található ezzel kapcsolatosan a [44] alatt, mint például Johannes Kepler (1571 - 1630) alaptalan véleménye a Josephus Flavius által megadott holdfogyatkozás időpontjáról. A kutatók túlnyomó többsége valamilyen oknál fogva nem merészelte az i.e. 7. év előtti holdfogyatkozásokat számításba venni, mintha titokban az ösztönözte volna őket, hogy nehogy véletlenül is rávezzesék a misztérium megoldására éhes olvasókat a helyes megfejtésre, pedig csak egy-két hónapnyi távolság választotta el őket ettől… Magától értetődően ebben az esetben is létezik szerencsére kivétel, habár az a másik végletet képviselte, de legalább követendő példával szolgált arra nézve, hogy i.e. 7 előtt is létezett holdfogyatkozás, ami esetleg szóba jöhetne Josephus által említett égi esemény azonosításával kapcsolatosan. Nevezetesen W. D. Block-nak a "Das wahre Geburtsjahr Christi oder wir sollten 1862 anstatt 1843 schreiben" ("Krisztus valódi születési éve, avagy 1843 helyett 1862-t kell írnunk") könyvéről van szó, amiben teljes mértékben joggal állítja pellengérre azokat a kronológusokat és filozófusokat, akik megméretés nélkül magukévá tették azt a dezinformációt, ami szerint a Josephus-féle holdfogyatkozás a római időszámítás szerint 750-ben, március 12-ről 13-ra virradó éjjel történt volna. De mivel a könyv írója maga is egy hibás megoldással hozakodott elő, mégpedig azt állítva, hogy az említett holdfogyatkozás a római időszámítás szerinti 739. év október 16-án valósult meg (forrás [45]), ezért értelemszerűen őt is megilleti a jogos kritika...
Akkortájt az alábbi teljes holdfogyatkozások jöhettek csak számításba:
1, -8.06.04. 00:51 UT +2.00 Jeruzsálem 2, -8.11.28. 20:46 UT +2.00 Jeruzsálem 3, -4.03.23. 20:16 UT +2.00 Jeruzsálem 4, -4.09.15. 22:05 UT +2.00 Jeruzsálem 5, 0.00.10. 01:04 UT +2.00 Jeruzsálem
Jézus születése előtt két és fél hónappal, i.e. 9.11.28-án (-8.11.28-án) egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából égettette meg Heródes az említett lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást. Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de merthogy ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára (forrás [46]), ennek köszönhetően végérvényesen feladva, visszatért Jeruzsálembe. Az említett holdfogyatkozás és a halálának beállta (ami az i.e. 8.03.25-i Peszáh ünnepet megelőzően történt) (forrás [47]) közti körülbelül három és fél hónap folyamán az alábbi események zajlottak le:
1, i.e. 8.02.10-én megszületett a Názáreti Jézus; 2, ez alatt az idő alatt vett részt a Holt-tenger mellett az említett kúrán; 3, halála előtt öt nappal még kivégeztette saját fiát, Antipater-t, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy meg akarta mérgezni apját.
Amennyiben Josephus Flavius zsidó történetíró megadásai korrektek (amivel kapcsolatban e könyv írójának nincsennek kételyei) és hitelt adunk azoknak, abban az esetben mint írta, Heródest a halálát megelőző 37. évben koronázták királlyá Rómában, nevezetesen i.e. 44-ben (amit a zsidó történetíró a 184. olympias idejére tett), ezt követően három év elteltével, i.e. 41-ben vette gyakorlatilag is birtokba királyságának központját, Jeruzsálemet. Amennyiben i.e. 44-ben volt a 184. olympias, akkor ebből adódóan az első olympiasnak 183x4 évvel korábban, tehát i.e. 776-ban kellett lezajlania. A hivatalos görög kronológia értelmében is ez i.e. 776-ban történt (forrás [48]), amiből azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy azt etalon időszámításnak tekinthetjük, ellentétben a keresztény időszámítással.
Josephus Flavius elmondása értelmében Heródes a jeruzsálemi Templom átalakításához, uralkodásának 18. évében, tehát i.e. 27-ben fogott hozzá (forrás [49]). Ezzel szemben a zsidó történetíró egy másik könyvében a Templom átépítésének kezdetét Heródes királyságának 15. évében jelölte meg (forrás [50]). A Josephus-tól származó két egymástól 3 évre eltérő információ valószínűleg annak a három évnek tudható be, ami Heródes Rómában történt megkoronázása és Jeruzsálem elfoglalása (királyságának tényleges kezdete) között telt el, ezért joggal feltételezhető, hogy ugyanarra az évre célozhatott az író, mégpedig az i.e. 27. évre, ami 19 évvel előzte meg Júdea királyának halálát. A jeruzsálemi Templom felavatására ~i.e. 17-ben kerülhetett sor, Jézus születése és Heródes halála előtt 9 évvel. A Templom átépítésének tényleges kezdete feltételezhetően 2-3 évet eltolódott, mivel a zsidók attól tartottak, hogy a nem zsidó származású király esetleg megszegi a nekik tett ígéretét, és átépítés helyett lebontja azt. Heródes a megnyugtatásuk érdekében csak akkor adott engedélyt a bontási munkálatok megkezdésére, miután már a teljes átalakításhoz szükséges összes anyagot a helyszínre szállították, a kőfaragáshoz és egyéb építési tevékenységhez szükséges ismeretekre kellőképpen felkészítették a mestereket, és 1000 zsidó pap számára pedig beszerezték a papi ruhákat (forrás [51]).
János evangéliumában is találunk utalást a Templom építésére:
"Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?"
A fenti kérdést a zsidók Jézusnak a megkeresztelése utáni Peszách ünnep környékén (János evangélium 2,13) tették fel, amikor már megközelítőleg 46 éve építés alatt állt a Templom János állítása szerint, mivelhogy ~i.e. 17-ben a felavatásakor még nem volt befejezve. A Templom átalakításának tényleges kezdete ~i.e 24-re (-23-ra) tehető a korábban elmondottak miatt, és ezt után 46 esztendővel tették fel Jézusnak a fenti kérdést, nevezetesen i.sz. 23-ban, amikor Jézus már betöltötte a 30. életévét. A félreértések elkerülése végett feltétlenül fontos itt nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy a megbízható és korrekt kronológia nem Jézus születését és Heródes halálát igyekszik a hibás időrendi adatokhoz igazítani, hanem éppen fordítva, tehát az egyedüli lehetséges Jézus születési és Heródes elhalálozási évhez a korábbi történések alaptalanul megállapított időpontjait korrigálni.
Az eddigi adatokból következően a Heródes uralkodásának 7. évében lezajlott actiumi csata a jelenlegi hivatalos állásponttal (i.e. 31.09.02.) ellentétben ~i.e. 35-ben kellett történjen (forrás [52]).
Elkerülhetetlenül szükséges a Heródessel kapcsolatos időpontok szeriőz tisztázása annak érdekében, hogy Jézus születésének és kereszthalálának kozmikus misztériumához kötődő kozmikus események dátumai ez által szintén igazolást és megerősítést nyerhessenek, mivelhogy nem mondhatnak és nem is mondanak semmiképpen ezek egymásnak ellent. Jézus születésének és keresztre feszítésének időpontjai nem tartoznak a "kívánságműsor" kategóriájába, hanem kronológiailag és asztronómiailag is egyértelműen igazolható események kell legyenek, amit ennek a könyvnek a szerzője a legjobb tudása szerint igyekszik az olvasó elé tárni.
Caesareai Eusebius (263 – 338?) keresztény püspök és történetíró az "Egyháztörténet" című művében azt írja, hogy Jézus, Augustus császár uralkodásának 42. évében született, 28 évvel Egyiptom legyőzése (Antonius és Kleopátra halála) után (forrás [53]). Feltételezve Eusebius megadásának helyességét, i.e. 49-re (-48-ra, a. u. c. 705-re) kellett essen Augustus császár uralkodásának első éve; Egyiptom veresége, illetve Antonius és Kleopátra halála (a jelenlegi hivatalos kronológia szerint Kleopátra i.e. 30.08.12-én halt meg) pedig i.e. 35-ben (-34-ben, a. u. c. 719-ben), történhetett.
Dr. Szántó Konrád ferences rendi főiskolai tanár és egyháztörténész az alábbiakat írja Jézus születésével kapcsolatosan "A katolikus egyház története" első kötetében:
"Az időszámítástan szempontjából fontos volt Dionysius Exiguus munkássága. Krisztus születésének, születési évének kiszámításával ugyanis ő határozta meg és vezette be a keresztény időszámítás kezdetét. Dionysius Exiguus ab urbe condita, Róma alapítása után 754-re tette Krisztus születését. Ez a számítás azonban biztosan téves. Valószínű, hogy Krisztus a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt négy, öt vagy hét évvel előbb született: 747, 749 vagy 750-ben ab u. c., Róma alapítása után."
(I. kötet - Budapest, 1987 - 24. old.)
"Így (csak a legfőbb eseményekre utalva) történetileg biztos tény, hogy Jézus Krisztus a júdeai Betlehemben Szűz Máriától született a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt 4 vagy 5, esetleg 7 évvel."
(I. kötet - Budapest, 1987 - 42. old.)
Az idézettek azt tükrözik, hogy "A katolikus egyház története" írója se lehetett tisztában Jézus valódi születési időpontjával, ami kizárólagosan csak egyetlen napra eshetett, nevezetesen i.e. 8.02.10-re (-7.02.10-re). Ez nem az időszámítás kezdete előtti 7. évben (-6-ban) volt, hanem a hibásan feltételezett Jézus születése előtti 8. évben, azaz i.e. 8-ban (-7-ben).
Az eddigiekből értelemszerűen az is következik, hogy Caius Julius Caesar nem távozhatott el i.e. 44.03.15-én az élők sorából, mint ahogy azt a még érvényben lévő kronológia hirdeti számunkra, hanem öt évvel korábban, tehát i.e. 49.03.15-én, akit Augustus császár követett a trónon. Azon vélemények, melyek szerint akkor napfogyatkozás lett volna (forrás [55]), megalapozatlanok kell legyenek, ugyanis az i.e. első évszázadban egyáltalán nem történt március 15-én semmiféle napfogyatkozás. I.e. 44.03.20-án, i.e. 45. 03.01-én és 30-án, i.e. 46.03.12-én, ; i.e. 47.03.23-án, i.e. 48. 03.04-én és i.e. 49. 03.14-én volt újhold, de nem párosult egyik se napfogyatkozással. Itáliából megfigyelhető napfogyatkozás akkoriban csak i.e. 48.01.04-én (részleges napfogyatkozás); i.e. 49.08.09-én (gyűrűs napfogyatkozás); i.e. 50.08.21-én (gyűrűs napfogyatkozás) valósult meg. Ezek az adatok tehát kizárják azt a lehetőséget, hogy amennyiben Julius Caesar-t március idusán (15-én) ölték meg (forrás [56]), ez egy napfogyatkozással esett volna egybe, vagy annak tájékán napfogyatkozás lett volna megfigyelhető. A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek i.e. 43.03.23-án alkottak egy szabályos kozmikus keresztet, de ekkor már közel hét éve Augustus volt a császár Rómában.
Mint ahogy már említettem, a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok, majd az ezekből lett esszénusok is birtokolták. Az utóbbiak közül a leghíresebb Keresztelő János volt, ennek következtében joggal feltételezhető, hogy ő azzal is tisztában volt, hogy Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál melyik nap lenne a legalkalmasabb, hogy ennek keretében Isten lelke egy "galamb" formájában Jézusra szállhasson. "Es gibt keine Zufälle", mondaná a német, ami magyarok körében is használatos mondás: "nincsennek véletlenek"... Erre a kozmikus eseményre i.sz. 22.07.02-án került sor.
A későbbiekben látni fogjuk, hogy az itt prezentált X-keresztet (crux decussata) felépítő égitestek alkották azt a szabályos keresztet is, aminek égisze alatt kellett a Szanhedrin tervei szerint Jézust keresztre feszíttetni a Peszách ünnep előkészületi napján, hogy meghaljon hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15). Azokban az időkben elvileg nem ismerhették a Neptunusz és Plútó planétákat, habár egyes források szerint a Neptunusz létével is tisztában voltak már (forrás [26]). Amennyiben eltekintünk a Neptunusz és Plútó bolygóktól, abban az esetben is ezt az X-keresztet a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkották, melyek Jézus kereszthalálakor egy T-keresztet képeztek a zodiákusban.
