Annyira szeretnék ezt igazolni, hogy az már gyanús. Kételkedés lappang a felszín alatt. Ami nincs rendesen megalapozva, azzal számolni se lehet rendesen, kvantumszámítógép ide vagy oda. Azt hoznak ki, amit akarnak így. Hawking is kiszámolta. Papíron ceruzával.
Rakjunk egy kis helyre jó sok egyféle elektromos töltést (ha tudunk), ott lesz a tömege, egyszer, gravitál, de a körülötte lévő elektromos mező energiaimpulzus-tenzorának is van gravitációs hatása az ált.Rel szerint, másodszor.
GÁ elég sokat számolt, mire kihozta a triviálisat.
A töltésről hullámként leszakadó mező is gravitál.
„Az energiaimpulzus-tenzor eloszlásjellegű (sűrűség jellegű) mennyiség, és az szokványosan csak vonzó gravitációt mond, az EM-mezőre is, de van egyfajta olyan (diagonális) formája (komponens lehetősége), ami antigravitációs téridőgörbületet jelent. Viszont ez még egyáltalán nem biztos, hogy a modellben ez alkalmas a fizikai világ ezen tulajdonságának lemodellezésére. „
Mi van akkor, ha van negatív tömeg? Vagyis az energiaimpulzus-tenzornak egy szellemi, vagy Anti változata? Az egyik a balos, a másik a Jobbos. Az ERŐ két oldala.;-)
De az is görbíti a téridőt meg a teret is. Igen, az a taszító gravitációs mező. Ha elég közel van benne a tömeg, akkor tud csomósodni, mert felülmúlja a kis antigravitációs hatást. Nem, nincs kétféle töltése. Vagyis nem szoktuk annak nevezni, de lehetne, és akkor többféle töltése van, az energiaimpulzus-tenzor egymásba nem forgatható fajtáinak megfelelően. Az energiaimpulzus-tenzor eloszlásjellegű (sűrűség jellegű) mennyiség, és az szokványosan csak vonzó gravitációt mond, az EM-mezőre is, de van egyfajta olyan (diagonális) formája (komponens lehetősége), ami antigravitációs téridőgörbületet jelent. Viszont ez még egyáltalán nem biztos, hogy a modellben ez alkalmas a fizikai világ ezen tulajdonságának lemodellezésére. Próbáljuk hasznosítani, hátha. Ha nem, akkor legfeljebb csak egy lyukas rész, vagy "szellem". A kvantumtérelméletben, mértéktérelméletben is vannak ilyenek a modellekben. Nem fizikai részek, szektorok. Ezeket találóan szellemeknek nevezzük. Része a matematikai struktúrának, nem lehet kirakni belőle, gyakran zavaróak. És van, mikor ezeknek valamilyen értékeket kell adni, megengedni, vagy vesznek fel. Érdekes, de nem biztos, hogy minden része hasznosul a modellnek.
„Azonban van egy olyan dolog, hogy nagyon nehéz lenne annyi egynemű töltést a taszítás miatt egyhelyre tenni, hogy észrevehető gravitációs térgörbítő hatása legyen. De ez nem oldja fel az elméleti dilemmát.”
A sötét energiának nem térgörbítő, hanem tértágító,(gyarapító) hatást tulajdonítanak. Ez lenne a taszító gravitációs mező? Az, ami nem engedi csomósodni az amúgy vonzó tömeget? Vagy a gravitációnak is van kétféle töltése, ami a tömegnél (részecskénél) vonzás, a mezőnél (térnél) taszítás?
Annyira nem tudja csapdázni az elektromos töltést, mert az nem csak úgy magában van (bezárva a részecskébe), hanem a kökcsönhatási mezője is jelenti őt. A gravitáló tömegre is ezt lehet mondani. Ebben hasonlóak. A fekete lyuk bekebelezi az elektromos töltés központi objektumát, a részecskét, de maga a mezeje kint marad. Olyan, mintha duplikáltan lenne, és problémás is ez, mert akkor most hol is van a tömege? Bent a fekete lyukban, vagy kint? Kint ugye az elmélet szerint van energiaimpulzus-tenzora, ami ott helyben gravitáló tömeget jelent. De a tömege bentről is gravitál. Ehhez a dilemmához amúgy nem is kell fekete lyuk. Rakjunk egy kis helyre jó sok egyféle elektromos töltést (ha tudunk), ott lesz a tömege, egyszer, gravitál, de a körülötte lévő elektromos mező energiaimpulzus-tenzorának is van gravitációs hatása az ált.Rel szerint, másodszor. Nem tudom mit mondanak erre a nagyokosok, de kíváncsi vagyok. Azonban van egy olyan dolog, hogy nagyon nehéz lenne annyi egynemű töltést a taszítás miatt egyhelyre tenni, hogy észrevehető gravitációs térgörbítő hatása legyen. De ez nem oldja fel az elméleti dilemmát. A kérdés nyitott, és felhívja a figyelmet, hogy vajon mennyire illik bele az elektrodinamika az ált.Rel-be. (már erről is beszéltem pár éve)
Az nem lehetséges, hogy ha egy tömeggel rendelkező objektumnak valóban kialakul az eseményhorizontja, (nem csak kiszámolva van) akkor a gravitációs vonzása csapdába ejti az elektromos töltéseinek kifelé irányuló hatását? Az elektromos elszivárgás, vagy „párologtatás” a szomszédos „csapdáknak”, a nála nagyobb tömegű objektumoknak köszönhető.
Egy magányosan forgó elektromosan töltött fekete lyuk talán már nem képes elektromágneses kisugárzásra, de ha dinamikailag van valamilyen partnere a mozgásban, akkor ezek rendszere már nem csak gravitációsan sugároz ki energiát, hanem elektromágnesesen is. Utóbbi is a mozgásuk rovására történik.
Azon lehet esetleg gondolkozni, hogy magányos esetben az elektromos töltésének elektromágneses mezeje együtt a gravitációs mezejével forgó esetben mit csinálnak pontosan. Hogy itt lehetséges-e valami változás. Esetleg így a forgási energiából elektromágneses (és gravitációs) elsugárzás. Ezt akkor úgy lehetne felfogni, mint egy belső kölcsönhatása az ilyen fekete lyuknak, amit természetesen a külső mezejeinek változása azonosan lekövet. Nem a fekete lyukból vándorol ki az így kisugárzott energia. (utóbbi ugyanis az eseményhorizont miatt lehetetlen.)
Off: a Newtoni mechanika alapján lehet például kiszámolni, hogy ha az autód álló helyzetből egyenletes gyorsulással 140 méteren gyorsul fel 100 km/h sebességre, akkor ezalatt mennyi idő telik el. Esetleg megpróbálkozol ezzel a számítással?
Van itt egy érdekes kérdés. Eddig minden rész elméletet, amibe belekaptál, félreértettél. Felvetődik, hogy kellő kitartással, összeáll-e ez a sok kis félreértés a GUT mintákjára a Minden Létező Egyesített Félreértésévé.
Az alapmodellben állandó. Csak bizonyos kozmológiai elképzelések, és a QFT-s mértéktérelmélet renormalizációs túlfuttatásai bontják meg állandó paraméter jellegét. Egyébként valahol itt (inkább kicsit ez alatt) van a fizika jó határa. Ezen felül csupa baromságokat erőlködnek ki a vágyakozó fizikások.
>A modell nem magyarázza a csatolási állandó működését
#De. Ha megismered, áttanulmányozod a modellt, akkor látod azt is, hogy működik benne. Ez matematika elsősorban. Nem búgócsiga.
úgy tartom a mély elgondolásaim alapján, hogy a gravitáció nem kvantumosítható
Adams professzor (MIT) megmutatta, hogy a gravitációt csak kvantumosan lehet egyesíteni a kvantumelmélettel.
Mert ellenkező esetben tetszőlegesen gyenge perturbációval kimérhető, hogy a két rés közül melyiken megy át az elektron. Amit elektromágneses hullámokkal azért nem lehet, mert a hullámhossz és az energia viszonya kötött.
E=ħω
(Tömeges részecskénél a helyzet még rosszabb. Hacsak nem tudjuk negatív tömegű tömeghéjra terelni a részecskét.)
No, ezt azért a dekoherencia szempontjából még át kellene gondolni...
„Valamint még mindig úgy tartom a mély elgondolásaim alapján, hogy a gravitáció nem kvantumosítható. Szerintem a természet ilyen, és nem feltétlen van olyan, képletekbe tömöríthető elméleti leírás, ami egyszerre tartalmazza a mikrovilági kvantumosságot, és a makrovilági gravitációt. „
Szász Gyula bácsi szerint, a gravitáció is töltésekből ered, ahogy az elektromos töltések. Ennél fogva a taszító gravitációs töltések is léteznek. Az elektromostól annyiban különböznek, hogy az azonos előjelű töltések összegződnek, a különbözőek semlegesítik egymást. De mivel minden elemi részecske elektromos és gravitációs töltéseket hordoz, kötésbe kerülhetnek egymással az erősebb elektromos töltésük miatt.
„A két előjelű gravitációs töltések hozzák a tömegnélkülinek tűnő neutrínókat, νe = (e,p) és νP = (P,E) létre, 0.703 10-13 cm és 0.383 10-16 cm nagysággal. Az elektron és a pozitron nem tud egymáshoz közelebb kerülni, mint 0.703 10-13 cm, a proton és az elton nem tud közelebb jutni, mint 0.383 10-16 cm. Az elektron és a pozitron, ill. a proton és az elton nem tudják egymást megsemmisíteni.”
A megmaradó töltések teszik „kvantumossá” a kölcsönhatásokat, a Lagrange multiplikátorok, pedig időben „tartósítják”az együttműködésüket.
Ezeket a próbálkozásokat, modelleket én is olvasgattam, de egyelőre kicsit sem nyertek meg. (amúgy ezt most jól összefoglaltad)
Valamint még mindig úgy tartom a mély elgondolásaim alapján, hogy a gravitáció nem kvantumosítható. Szerintem a természet ilyen, és nem feltétlen van olyan, képletekbe tömöríthető elméleti leírás, ami egyszerre tartalmazza a mikrovilági kvantumosságot, és a makrovilági gravitációt. Az a baj, hogy ezt a lehetőséget nem akarják tekinteni. Folyton csak egyesíteni akarnak már évtizedek óta. Miből gondolják, hogy ezt itt is lehet? Ez egyáltalán nem biztos. Sőt, még külön-külön (QFT és mértéktérelmélet, valamint a GR) is van velük jócskán probléma. Ezek is mutatják, hogy kb. szerencse, hogy ennyire is megfogalmazhatók tömör matematikai nyelven. Hát még azt megkívánni, hogy létezzen ilyen egyesítés. (A fizikusokat az elismertség és a pénz jobban hajtja, mint a természet helytálló megismerése, leírása.)
