Erőmérésre vezetjük vissza a mező energiáját. F=-grad U
Kiintegráljuk a mező energiasűrűségét egy adott térfogatra. Nem a teljes térre, mert akkor renormálni kellene. Abban a térfogatban számolunk, ahol az energia mondjuk 99%-a eloszlik. Mutattam módszert arra, hogyan lehet a közelítést pontosítani.
Nem is kell feltétlenül relativisztikus esetet nézni.
A csöves erősítőket nem lehet nagyfrekvenciás erősítésre használni, ha az izzókatódból kilépő töltéshordozók repülési ideje összemérhető a periódusidővel.
Az anód árama három összetevőből áll:
- A modulált rácsfeszültség miatt keletkező eltolási áram.
- Az izzókatódból kilépő elektronok kovekciós árama.
- A mozgó töltésfelhő által keltett eltolási áram.
Nem érted, hogy te háromdimenzióban gondolod el ezt az egészet, de a relativisztikus fizika a Maxwell-egyenletekkel együtt a négydimenzióba tartozik? Hát fogd már fel végre! Négydimenzióban nem írja le a kétdimenziós felületed egy vektor, te agyhalott! Meg a négyessebesség iránya sem egyeztethető össze a kétdimenziós felület "normálisával", mert az nem (négyes)vektor, hanem egy másodrendű négyestenzor, te gyökéragyú!
Relativisztikus esetben a töltések áramához eltolási áram is tartozik, mert a retardált potenciál fénysebességgel terjed, viszont a töltéshordozók a tehetetlenségüknél fogva lomhák.
Van egy ötletem ugyanis. Formálisan össze lehetne vonni az alapállapot létezését a kizárási elvvel.
Persze ez még nem a grand unification, csak egy apró lépés, mint az elektrogyenge kölcsönhatás összevonása.
Tegyük fel, hogy az alapállapotnál kisebb energiaszintre azért nem mehet az elektron, mert az alatta lévő szintek mind be vannak töltve. És akkor két törvény helyett egy törvényünk van, Pauli.
Tulajdonképpen már Dirac is mondott olyasmit, hogy a negatív energiaszintek mind betöltöttek.
Felírhatod a hármasvektorokkal is a Maxwell egyenleteket, de az attól még a Lorentz-tanszformációra lesz invariáns, nem a Galileire. És a j áramsűrűséged is ennek megfelelően transzformálódik. (Valamint a mozgási töltéssűrűség ugye nem egyezik a nyugalmival.)
Te azt képzeled, hogy marhára értesz mindent, meg hogy jól látod a dolgokat, de ki kell ábrándítsalak, mert nem. Az érezhető, hogy talán lenne eszed hozzá, de leültél egy középiskolai szinten, amire legfeljebb ezt-azt ráolvastál csak. Lusta vagy továbblépni, csak beképzeled hogy magasabb szinten tudod a dolgokat, de meg vagy ülve az iszapban, mint egy mozgásképtelen nagy kövér disznó.
Relativisztikus fizikát lehet felírni hármas vektorokkal is meg négyesekkel is. Pl. a Maxwell egyenleteket fel szokás írni 3-as vektorokkal (amiben Laplace oprátor szerepel) meg négyesekkel is (amiben d'Alambert). Ennek köze nincs Newtonhoz.
Én a 3-as vektorokkal felírt Maxwell egyenletekben szereplő j-ről beszéltem. Attól nem lesz newtoni abszolút idős, hogy hogyan írják fel, ez forma nem tartalom.
Te most a newtoni hármas fizikáról beszélsz, vagy a relativisztikus négyesről? Mert én az utóbbiról, ahol amit leírtál, abból semmi se stimmel. De totál semmi.
Szerinted ez nem ugyanaz? Mondjuk z irányú a sebesség, és dz-vel egyszerűsítesz, akkor a térfogatelemből felületelem lesz. A felület normálisa veszi át a sebességvektor irányát.
Hogyne lehetne. A Maxwell egyenletek transzformálása során pontosan ez történik. Az egy dolog, hogy mi lesz belőle. Nem külön a felületet, meg külön az áramot kell transzformálni, hanem az áramsűrűséget.
Olyan alapon, amit te magyarázol, a sebességet se lehetne transzformálni, mert az érvelésed szerint nem egyidejű a ds, meg a dt se ugyanaz. Kicsit elkeveredtél.
>elektromágneses sugárzásokkal töltött térfogattal
#Abban nincsenek mechanikai feszültségek. Ez jó a relativitáselmélet szempontjából, mert ez azt is jelenti, hogy nincs gond, van energia-impulzus tentora. Sajnos az egyéb valóban folytonos (azaz nem porszerű) anyagi kontinuumoknak nincs. Ideje lenne felismerni, hogy a relativitáselmélet egy nagyon korlátozott elmélet. A newtoni kontinuummechanikát nem foglalja magába, csak a pontmechanikát, amiben nem létesülnek mechanikai feszültségek.
Az, hogy nem térhetsz át kedved szerint egyik felületről egy másikra. Például az F/A egyszerűen írt anyagi feszültség szigorúan az adott térbeli (tehát egyidős) felületre vonatkozik. Ezt nem tudod Lorentz-transzformálni. Az anyag mechanikai feszültsége olyan fizikai dolog, amely csak a newtoni mechanikában él meg, a relativitáselméletben sajnos nem. Még az izotróp nyomást is hiba belevenni.
Vegyünk egy nagyon hosszú, mondjuk egy terafényév hosszúságú űrhajót. HÍa ezt centinként kiszámolod a hiperbolákkal, akkor elcsavarodást is fogsz kapni.
Bármely rendszerben vannak azonos időkoordinátájú felületek. Van ezekre merőleges irány is. Rendszerfüggő, no de hát legtöbb dolog az. Nem érthető, mi bajod ezzel.
Maxwell csak szimmetria okok miatt feltételezte az eltolási áramot, és aztán ebből lettek az elektromágneses hullámok. Azt akarod mondani, hogy az EM sugárzás nem invariáns a Lorantz-transzformációval szemben?
Szerintem j definíció szerint a felületegységen merőlegesen áthaladó áram, Amper per négyzetméter dimenzióval. Egy adott rendszerben ez ennyi. Másik rendszerben meg persze más.
Igen, így van. És az két részre bontható, konduktív és konvektív áramra, azaz (térfogati töltéssűrűség nélküli) vezetett áramra és a térfogati töltéssűrűség áramlására. Az utóbbi ϱ0ui időszerű négyesvektor, ami láthatóan a sebesség alapján definiált. Az előbbi viszont nem illeszthető be az elektrodinamikába, de hamisan úgy vesszük, mintha a ϱ0ui négyesvektor térszerű kiegészítése az lenne.
Ebben sehol sincs felületidefiníciós áram. Az csak a közép- és olyan iskolákban van, ahol nem relativisztikusan oktatják az elektromosságot.
