A példádban valaki mást is tudott, de a szalagot akarja csinálni.
Én (is) azokat ostorozom, akik mondjuk nem tudják kifizetni a rezsit, vagy sírnak, hogy nincs pénzük. De ha nem panaszkodik, és hobbiból csinál valamit, amivel alig keres, az az ő dolga.
Nem kell elhinni, de a mostani jövedelmem kb. harmada, mint ami 12 évvel ezelőtt volt. Akkor a munkaadóm nem hogy a lakbért, de még a premium kábelTV előfizetést és a bejárónőt is fizette. A fizetésem 10%-at nem költöttem el, pedig rendszeresen, hetente többször jártam étterembe. Igaz ez Mo-tól 8000 km-re volt, ahova nem is mentem volna kisebb csomagért.
A mostani dolognak éppen más előnye van, de a fizetésre a körülményekhez képest nem panaszkodom.
Ugyanakkor ha az lebegne előttem, hogy nem tudom kifizetni a villany v. a gázszámlát, akkor ezen azonnal változtatnék, vagy keresném azokat a lehetőségeket, amivel léphetnék.
Ezt a gondolkozást hiányolom a síránkozokból.
Azért havonta 1x, 2x megkeresnek külföldről is. Pont tegnap is jött egy német lehetőség. De valahogy többet ér a család. Ezek projekt melók, 1-2 év, tehát nem lehet berendezkedni családdal, illetve sok esetben a cég azokat a plusz költségeket nem is fizeti. Mondjuk pont No az, ahol hétfőtől-péntekig is ki lehet menni. De ettől függetlenül van ami fontosabb az életemben.
Te fogyatékosnak nevezed azt az 1+ millió embert, akik szalagmunkát, egyszerű szakmunkát végeznek? A másik mélyszegényes topikban volt pár éve egy fazon, aki feladta jól menő vállalkozását és beállt egy 3 műszakos szalagmunkára.
Ásítómacs, Mesrine, meg a kőműves vállvetve állították, hogy a fazon jól döntött.
Aki meg sem próbál kitörni abból, hogy szalag mellett minden nap 8 órában ugyanolyan eszközbe ugyanolyan szöget ver be, és ez a munkája, az nem fog sok pénzt keresni. Aki meg csak erre képes, az fogyatékkal él, ezt merem állítani, az viszont már egy egészen más kategória.
Semmi extra. Életmód váltás, újrakezdés egy már bebetonozott, működő, jóléti helyzetből. Semmi más nem kellett hozzá, mint egy hozzáállás, hogy nem az állam szégyene, ha nem tudom fizetni az áramot, a vizet, a fűtést, hanem elsősorban az enyém. Ehhez bizony kellett időnként "megalázó" munkát is végeznem.
Bizonyítanom kellett, ahol nem ismertek, ahol nem tudták, hogy milyen minőségben végzem a munkám, valamint az sem volt mindegy, hogy mennyi pénzért mi volt az elvárás és ehhez képest én képes lennék-e többet nyújtani több pénzért. Ehhez viszont ki kellett hozni a maximumot magamból, amibe még nem kell beleőrülni.
Aki meg sem próbál kitörni abból, hogy szalag mellett minden nap 8 órában ugyanolyan eszközbe ugyanolyan szöget ver be, és ez a munkája, az nem fog sok pénzt keresni. Aki meg csak erre képes, az fogyatékkal él, ezt merem állítani, az viszont már egy egészen más kategória.
SEMMI köze az államnak a magánvagyonhoz püffi. Max. arra kötelezhet, hogy irtsam ki a parlagfüvet a portáról, ne álljon a dzsumbuj, de hogy ha én áram, tv, telefon, internet nélkül AKAROK élni, az az én dolgom. Vagy, ha megveszek egy ilyen ingatlant, hogy a magam szájízem szerint alakítsam, dolgozok vele egy csomót, az megint csak az én dolgom. Semmi szégyen, semmi megalázó nincs benne.
És? Ha van egy falusi házam, és ÉN hagyom lepusztulni, az mégis kinek a hibája? Vagy egyszerűen kihaltak belőle az emberek és lepusztult a porta magától. Valaki fantáziát lát benne, megveszi, felvirágoztatja a saját szája íze szerint. Semmi megalázó nincs benne.
Én simán el tudom képzelni, hogy Cabron01 olvtárs rossz lóra tett - hogy a lóversenyes példánál maradjunk - utána meg a szabadidejét feláldozta, hogy valamennyire egyenesbe jöjjön"
Az akár el is ihattam volna űgy gondolat szinten bejött egy pillanatra, akkor, a ikor a szocik az 1% os vagyon, ingatlan adó tervükkel bepróbálkoztak.
A cigiről is van egy jó emlékem, 86- ban a feleségemmel egy Sokszínű Balkán, ( inkább sok szagú volt ) társasutazásra jelentkeztünk.
A nejem kolléganője lehidalt a 40 000 res részvételi díjtól, mire ő azt mondta, ez a ból van, hogy mi nem dohányzunk.
Erre ő előkapta a Sharp szalagos kalkulátort, osztott, szorzott aztán csöndben elhallgatott.
Az iskolapad koptatásból nekem is kijutott, mert az alap szakmám elvégzése után már esti sulikba jártam.
A MOM ban pl. azért iskoláztak be másodszakmára, hogy univrzálisabb fregoli embereik legyenek összetettebb szakmai munkákra, amiért a bérre 10% másodszakma pótlékot adtak.
Azt a pénzt el is szórakozhattad volna. Mennyiszer be lehetett volna rúgni belőle. :)
Van egy általános iskolai osztálytársam. Padtársak is voltunk. A suli után egy darabig nem találkoztunk, de az egyik osztálytalálkozóra eljött húsz év után.
Ha úgy nézem, ugyanonnan indultunk, ugyanazt az oktatást kaptunk. Mivel egymás mellett is ültünk, az sem mondható, hogy nem ugyanabból a szögből, távolságból néztük a táblát. Technikából meg oroszból jártunk másik csoportba, de nem hiszem, hogy ez vízválasztó volt.
Na ő például velem akarja megvívni időnként az osztályharcot. A középiskolát otthagyta, majd "disszidált". Alkalmi melókból élt, de azért jó néhány országot bejárt. Kalandos élete volt. Cigizik, iszik, füvet szív. Az nagyon betett neki, hogy amikor megjegyeztem, hogy aki cigizik, az nekem ne sírjon. :)
Valamilyen formában izgalmas élete volt, de ne én legyek már a hibás azért, mert én azidő alatt, amikor a tengerparton csövezett valahol én az iskolapadot koptattam. A munkaadók persze folyton lehúzták, mert addig amíg a főnöke minden évben vett egy X5-ös BMW-t, ő csak négy órára volt bejelentve. Az is az én hibám, hogy aláírt egy ilyen szerződést.
Egyébként szépen dolgozik. Néhányszor adtam neki a ház körül munkát. De folyton politizált én meg rendszeresen elmondtam neki az ellenkező véleményem. Két éve úgy volt, hogy jön megint pár napra dolgozni, de azután fogta magát összeszedte a cuccokat és elment. Szerintem a cigis megjegyzésem volt az egyik. :) Én meg azóta nem hívtam...
Az átkosban könnyen le vándormadarazták azt, akinek a munkakönyvében jó pár bejegyzés volt, pedig ez azért is megesett, mert már nem érezte, hogy tovább tud- e fejlődni, elég érdekes- e az a munkahely.
Szerintem, aki ezt követte sokkal többet látott, több rétű tapasztalatot is szerzett, mint aki onnan ment nyugdíba, ahol a pályát kezdte.
A feleségem szokta emlegetni, hoy még diák korában eljárt egy német tanárnőhöz tanulni a szabad idejében, saját költségére.A tandíjat az ösztöndíjából ás a postai csekk leszámolásért kapott pénzből fedzte.
Atán később ez a plusz tudás évtizedeken át kamatozott, amikor a munkahelyein kapta a fizetése mellé a nyelvpótlékot.
Amikor utolsó éves tanuló voltam megjelent egy OTP-s nő a suliban ifjúsági takarékbetét nyitásra biztatva. 69 ben a max. havi 400 Ft- os befizetést vállaltam az ösztöndíjamból, úgy,hogy még nem dolgoztam.
5 évvel később ebből a megtakarításból, a keresetemmel együtt 40 000 Ft- ért vettem egy szentendrei építési telket, amire 10 évvel később a feleségemmel egy házat építettünk a saját erőnkből.
Nem, nem arról volt szó, hogy rossz lóra tettem, sőt, végül bejött, amit elképzeltem/elképzeltünk. Inkább a szopás lehetséges mértékét nem mértük fel jól, plusz utólag azt mondom kicsit türelmetlenek voltunk. De túl vagyunk rajta, kerestük a lehetőségeket, ahogy mondod.
Előtte mindkettőnknek volt már egy szintén sok munkával, áttanult éjszakával felépített élete, és újra kezdtük más vonalon, mert már nem boldogított az, amiben voltunk. Másként képzeltük el az életünket, amihez újra kellett mozgósítani az erőforrásainkat, de mi akartuk így, csak nem volt kellően átgondolt.
