Induljunk ki abból a feltevésből, hogy az eseményhorizonton belül a részecske helye és lendülete határozatlan. Viszont a tömegét képzeljük el az eloszlás tömegközéppontjában.
„a modern fizika évszázados küzdelme is, amely a mikrovilág kvantumos elmélete alapján próbálja megírni a gravitáció kvantumelméletét is. Mindmáig sikertelenül. Miért? Ennek oka is az információ jellegében van: a gravitációról kizárólag folytonosan érkező tapasztalatokból értesülünk. A folytonos információhoz pedig folytonos elmélet dukál, ezt alkotta meg Einstein az általános relativitáselméletben.”
Biztos, hogy kizárólag folytonosan érkező tapasztalatokból tudunk a gravitációról?
Az igaz, hogy a gravitáció folyton hatással van ránk, de amikor súlytalannak érezik magunkat, például az űrállomás lakói, megfeledkezhetnek róla. Annál kellemetlenebb újra érezni a súlyunkat, amikor a Földre érkeznek. Az ejtőernyős sima Földet érése és a ki nem nyíló ernyővel Földet érés között is óriási különbség van. Mindez a test tehetetlenségéből és a nehézségi gyorsulásból fakad. Egy tehetetlen tömeggel, behatárolható részecskeszámmal rendelkező testnek van gravitációja, (tömegvonzása) ami a részecskeszámmal arányosan növekvő. Ez már a gravitáció kvantálásának első megmutatkozása. Ha figyelembe vesszük az elektron és a proton tömege közötti különbséget, már az is kvantumokat feltételez. A gravitáció hatási mechanizmusa, hasonló az EM hatásához a (folytonos) terjedésük tekintetében. Ami a távolság négyzetével arányosan csökkenő. Az erősebb elektromágnesség a „sprinter”, míg a gravitáció a hosszútávfutó. Mivel a testekből, „töltéseikből” eredő az elektromosság is, meg a gravitáció is, rövidtávon az EM a nyerő. Ez is egy kvantálásnak minősül, mivel minden testnek van egy nyugalmi tömegéből eredő határvonala egy távolság, ami alatt a gravitáció alul marad az elektromossággal szemben. Azonban ha olyan mértékben összenyomjuk a testet, hogy elérjük a Schwarzsild sugár értékét, megkapjuk azt az eseményhorizontot, amin belül már egyértelműen a gravitáció a nyerő.;-)
„Nem vonatkozhat rá a fénysebesség felső korlátként.”
Egy hullámfüggvény, ami az összes lehetséges állapotot egy-időben reprezentálja, (korreláció) az kvázi mozdulatlan, vagy abszolút mozdulatlan állapotról informál? Mert ha a valóságban nincs abszolút mozgás, és abszolút mozdulatlanság, akkor abszolút sebesség sem lehet a c.
Induljunk ki abból, hogy a 4D téridő dinamikus, vagyis tágulni, zsugorodni, görbülni képes. Miként lehet ennek a téridőnek eseményhorizontja? Ha eltekintünk a nulla időponttól és a Planck időből és távolságból indulunk ki, akkor egy mini feketelyuk eseményhorizontját vehetjük alapul, vagyis azon kívül nincs más esemény. Miből áll ez az esemény? Térből, időből, energiából, ami tömeggé konvertálható. Na és a dinamikából, a mozgásból, ami a tér és idő létének feltétele. Amikor a gravitációt szeretnénk kvantálni, ez a jelenlegi kiindulási alap. De kérdezem tisztelettel, hogy a világmindenség teljes energiája, nulla uszkve végtelen, belefér egy mini fekete lyukba?
Induljunk ki abból a feltevésből, hogy az eseményhorizonton belül a részecske helye és lendülete határozatlan. Viszont a tömegét képzeljük el az eloszlás tömegközéppontjában. (Később az elgondolást lehet alagút effektussal is bővíteni, vagyis az eseményhorizont mőgé zárt részecske legyen valamilyen valószínűséggel a horizonton kívül is megtalálható.)
Δx Δp = ħ/2
r = 2Gm/c2
Δx = 2r
m = c2 (Δp)2/2
Keressük az egyenletrendszer megoldását.
Kérdés: véges tömeg tényleg össze tudja húzni egyetlen pontba önmagát?
Mit mond az áltrel és a kvantumelmélet egyesítése?
