Az áltrel szerint girbegurba téridőben a távolság (és a sebesség) nem értelmezhető. Az anomália jellegzetes példája az ún. gravitációs lencsehatás, amikor egyetlen csillag vagy galaxis képét többszörözve látjuk. Vagyis a fénye több különböző útvonalon jut el hozzánk. Esetleg minden egyes útvonalon más távolságot kapnánk.
De ennél sokkal izgalmasabb kérdés a hely (távolság) időbeli változása. Ez egy érdekes csillagászati mérés lehetne, a többszörösen látszó objektum esetén a spektrumvonalak eltolódását mérni, vagyis az egyes leképezések vöröseltolódását összehasonlítani.
Mint abszolút laikusnak, de a vöröseltolódáson alapuló kormeghatározás (kapcsolódóan: az univerzum korának meghatározása, amivel laza összefüggésben az ősrobbanás elmélete), előttem mindig is kérdéses volt. Ugyanakkor megnyugtató számomra, hogy ettől tökéletesen függetlenül alakulhatott pont úgy minden, ahogyan azt ma (elfogadottan) modellezni vagyunk képesek; vagy éppen attól merőben eltérően, más módon.
Röviden: nem hiszem, hogy a fény sebessége mindentőlfüggetlenül, minden körülmények között állandó lehet, főként nem tartom elképzelhetőnek, hogy időben és térben korlátlanul – végtelen ideig (ahol is a végtelent, a határos téridő jelenti), létezhet.:-)
Ha ezen kétségeimnek ellent mond az ismert fizika, amennyibena végtelent véges halmazok alkotják… ami legalábbis, a fény időben (lehetségesen) határos haladásának voltát, mint feltevést támasztják alá, akkor feladom.:-)
Az áltrel szerint girbegurba téridőben a távolság (és a sebesség) nem értelmezhető.
Az anomália jellegzetes példája az ún. gravitációs lencsehatás, amikor egyetlen csillag vagy galaxis képét többszörözve látjuk. Vagyis a fénye több különböző útvonalon jut el hozzánk. Esetleg minden egyes útvonalon más távolságot kapnánk.
De ennél sokkal izgalmasabb kérdés a hely (távolság) időbeli változása. Ez egy érdekes csillagászati mérés lehetne, a többszörösen látszó objektum esetén a spektrumvonalak eltolódását mérni, vagyis az egyes leképezések vöröseltolódását összehasonlítani.
