Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
Dehogynem, Ausztriát is végigdúlták a vörösök. Csak onnan 1955-ben kivonultak.
Nem végig, csak a keleti részéig jutottak, a többi a nyugati szövetségesek kezére került. Így azért mások voltak a pozíciók. 1955-ben meg arra jutottak, jobb, ha van egy semleges ütközőállam.
Tudatlanul az ember általában hülyeségeket beszél, de ne is törődj vele... :)
Mindenesetre Horthyék már '43-ban érdeklődtek az angoloknál egy kiugrás támogatásáról, de az angol állam a Londoni Zsidó Ügynökség kérésére nem támogatta a tervet...
(...) "A Kállay-kormány zsidó politikája nem sokban különbözött az elődeitől. Kállay, mint előtte Teleki és Bárdossy, tudatában volt a zsidó kérdés súlyosságának, és a háború utáni rendezés szükségességének; mind a három kormány végrehajtotta a zsidótörvényeket, de a Kállay-kormány álláspontja alapvetően mégis más volt.Ez akkor volt, amikor a németek elhatározták az európai zsidókérdés teljes és végleges megoldását, aminek következtében a német nyomás egyre erősebben és fenyegetőbben nehezedett Magyarországra.Kállay ellenállt a nyomásnak, és nem volt hajlandó olyan intézkedésekre, amelyek összeegyeztethetetlenek Magyarország függetlenségével és érdekeivel. A német követelések elterelése közben a jövőre is gondolt. „Magyarország jóvátehetetlen hibát követne el, ha a zsidókat kiszolgáltatná a németeknek – mint ahogy ez a háború után elvárható is lenne“. Miután a német győzelem kilátásai érzékelhetően csökkentek, Kállay olyan intézkedéseket tett, amelyek a német szövetség lazítását, egyúttal a nyugati szövetségesekkel való kapcsolatfelvételt szolgálták azzal a végső céllal, hogy az országot kivezessék a háborúból. A függetlenedő magyar politika, célja elérése érdekében a zsidókkal való humánusabb bánásmódra fektette a hangsúlyt, és 1943-ban egy, a szövetségeseknek készült emlékiratban, a Kállay-kormány mérsékelt zsidópolitikáját emelte ki.
A Nagy-Britanniában élő zsidó szervezetek nagyra értékelték az 1942-1943-as évek tengelyhatalmak uralta Európájában a magyarországi zsidóság egyedi helyzetét. Ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki a Kállay-kormány esetleges kiugrása miatt. 1943.10.13-án a külügyminisztériumban A. W. Randall-lal folytatott megbeszélés során L. B. Namier, a Londoni Zsidó Ügynökség politikai részlegének vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy szervezete:
(kisbetűs rész) nagyon komolyan aggódik a lehetséges következmények miatt, amelyek a viszonylagos biztonságban lévő 800.000 zsidót érhetnék, ha a magyar kormány idő előtt kiugrana a német kötelékből. A zsidók itt (Nagy-Britanniában) ... úgy gondolják, hogy Németország nem viselné el a magyar kiugrást, és a kormány egy ilyen lépésére, az ország megszállásával válaszolna, amelynek eredménye a még Európában megmaradt utolsó, nagyszámú zsidóság elpusztítása lenne.(kisbetűs rész vége).
Randall azt mondta, hogy ez az érv előnybe részesült „egy ok arra, hogy Magyarország ne tegyen semmi elhamarkodott kísérletet az átállásra“.
Egy percen belül a Külügyminisztérium Menekültügyi Osztálya hasonlóan nyilatkozott: (kisbetűs rész) Nagyon is tudatában vagyunk a probléma súlyosságának, éppen ezért nem sürgetjük a magyarokat, hogy álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállás kockázatát hordozza magában." (...)
Mi üzentünk hadat a Szovjetuniónak. Felégettünk mindent a Don-kanyarig,....a szovjeteknek itt mar eleguk lett a egeszbol,azt kitettek a STOP-tablat..:)
Amit tonkretettek...hat ujra kellett epiteni....CSTO BSZJO BOKOL BIDET BASI GLAZA BUDET ZNOVA POVSZTANJATI...a MEDDIG A SZEMUK ELLAT AZ MIND UJJA LESZ EPITVE.....ez volt a ugynevezett Malenkij
Természetesen ma is elég sokan gyászolják a rendszerváltást, ami jogukban áll. És természetesen nem muszáj elismerni a kommunizmus bűneit, csak a holokausztét, mert így szól a jogszabály. Az analógiád abban sem pontos, hogy trianon esetében a határok elismerése kifelé történik, a gyász pedig befelé, a határ elismerése állami aktus, a nemzet gyásza pedig civil.
Az egy más kérdés, hogy mennyien csatlakoznának egy nemzeti gyásznaphoz vagy akár gyászperchez - talán ki lehet próbálni. Az önmagában öles tévedés, hogy ne lehetne valamit azért megtenni mert az ellentmondásos gondolatokat kelt bennünk vagy valakiben - a világ maga is ilyen.
"Szvsz pedig simán működhet az, hogy elismeritek a Szlovákiát, elismeritek a korábbi országrészek odatartozását, de ugyanakkor sajnáljátok és gyászoljátok mindenféle követelés és fenyegetés nélkül. A lakossági sajnálkozás és gyász a nemzeti szuverenitáson belülmaradó viselkedés ami nem irányul mások ellen."
Ez olyan mintha elismerjük a kommunizmus bűneit, de gyászoljuk a rendszerváltást.
Szvsz pedig simán működhet az, hogy elismeritek a Szlovákiát, elismeritek a korábbi országrészek odatartozását, de ugyanakkor sajnáljátok és gyászoljátok mindenféle követelés és fenyegetés nélkül. A lakossági sajnálkozás és gyász a nemzeti szuverenitáson belülmaradó viselkedés ami nem irányul mások ellen.
"Hazánkban is föl lehetne újítani az emlékezést azzal, hogy a számunkra igazságtalan és végzetes következményekkel járó Trianoni diktátum évfordulóján megszólalnak a harangok (mint ahogy ez volt is) és legalább két percre minden leáll ezen a napon..."
Ilyesmit nem tehet Magyarország, mivel elismerjük a Szerb-Horvát-Szlovén államot és Cseh-Szlovák államokat és azok teljes függetlenségét.
Eleve úgy indulna a dolog, hogy ott lenne kapásból hét ellenérdekelt ország (sőt, ha még az a két északi csücsök is kellene a lengyelektől, akkor már nyolc). Nyilván támogatnák egymást annak tudatában, hogy ők is sorra kerülhetnek.
