Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
A háború utáni kommunista rendszer oktatáspolitikája tiltotta a "nacionalista" szellemiségű nevelést, így az ország igazságtalan megcsonkításáról szóló ismereteket is elhalgatta. Nemzedékek nőttek fel a hamis internacionalizmus szellemében, és fogalmuk sem volt arról, hogy mi is történt valójában Magyarországgal.
Én találkoztam olyan emberekkel is, akik azt hitték, hogy Magyarország mindig ilyen volt. E vonatkozásban sajnos irtózatos sötétség van még mindig az emberek fejében.
Legutóbbi élményem - ez a tv-ben volt -, amikor valahol a pesti utcán a riporter kérdezgette az embereket, hogy mi jut eszükbe Trianonról? Az egyki legdurvább válasz egy diáklányé volt, aki visszakérdezett, hogy ez nem az a triatlon vagy micsoda spotrág? Szóval még nem lesz valós oktatáspolitika és hazafias nevelés, addig ne várj sokat Kádár népétől...
Elsősorban nem erről van szó. Mert ugye lehetne azzal is jönni, amit még ellenségeink is felvetettek Trianon előtt, hogy mégsem kéne marhacsorda módjára szétszórni újszülött, primitív államokba egy olyan nemzetet, amelyiknek a 13. században alkotmánya volt. Nem kéne valóban, mert precedenst teremt, az élet nem habostorta, álmodozhat minden közösség saját államról de tecettek volna hont foglalni korábban, ugye. Ez olyan, mint a jogbiztonság, visszamenőleg nem ítélünk. Akinek kell, szerezze meg. Fogjon fegyvert. Ezt Trianonban felülírták és ajándékozásba kezdtek békeidőben, puskalövés nélkül cserélt gazdát olyan mennyiségű terület amit korábban elképzelni sem tudtak még a megszállók sem, csak néztek, hogy jé, egészen idáig jöhetünk? Keletről Győrig? Északról Balassagyarmatig? Hagyták, és ez tragikus egész Európára. Végüs is megtörténik az antanttal ami a sorsa, csak ezeket az államokat belülről falja fel az új tulajdonos.
Na de ennyit a kitérőről.
Ami a jelenlegi helyzetet tarthatatlanná teszi, hogy alsóbbrendű nemzetként definiálja a magyart. Gyakorlatilag pontosan ugyanazok a határok, az elv, amely a rablás idején kevesebb mint 3 millió románnak adott ugyanennyi nem románt. Kevesebb mint kétmillió szlovák kapott másfél millió nem szlovákot. Tízmillió magyar nem hogy nem kapott pár millió hulladékot hanem még a 10 millióból is csak 7 millió élhetett egy hazában.
Ez pont olyan, mint a foci. Amennyiben magyarnak érzed magad, természetesen azt szeretnéd, hogy a magyaroknak legyen jó. Ha te azt mondod, hogy érjen a román többet, legyen a román gazdagabb, vigyen még néhány megyét akkor te valószínűleg a meccsen is nekik drukkolsz. Vagy tekintettel a múltra, kezdődjön minden magyar-román meccs 0-2-ről hiszen elvesztettünk száz éve egy háborút és most is és 500 év múlva is ebből kell kiindulni.
Pedig a régmúlt dicsőségünk utáni vágyakozás, megspékelve egy kis irredentizmussal kb olyan értelmes pótcselekvés, mint azon sopánkodni, hogy 6 milliárd év múlva konyec filma.
Miféle ember lehet, akit hidegen hagy és nem törődik hazája megcsonkításával és nem érdekli annak nagysága vagy kicsisége, erős mivolta vagy gyengesége, gazdagsága vagy szegénysége, jelentősége vagy jelentéktelensége?
Én még a - nem létező - disznóólamat sem bíznám rá.
"Vezessétek le , hogy telt volna az életem ha maradnak?"
Két eset lehetséges: ha a nagyszüleid és a szüleid nemzeti érzései eléggé erősek lettek volna (ezt ma már nem tudhatjuk), akkor másodrendű szlovák állampolgárként, te is megmaradtál volna magyarnak. Ha nem, akkor elszlovákosodtál volna és lehet, hogy most szlovákabb lennél a szlovákoknál...
"Kesereghetsz azon is, hogy a Földet 6 milliárd év múlva elnyeli a Nap...De mi értelme?"
Nekem nem sok, de annak a nagyobb közösségnek: az emberiségnek nem mindegy, hogy ezt önfeladóan várja, vagy elkezd mielőbb felfedezésekbe, kutatásokba vágni a túlélése érdekében, hogy hatékony űrhajókkal eljuthasson más lakható bolygókra, esetleg létrehozzon egy mesterséges naprendszert az űrben, amiben tovább élhet.
Így van ez az országgal is: egyáltalán nem mindegy, hogy egy kis, kiszolgáltatott rezervátumban, vagy egy olyan hazában élünk, amely ereje és nagysága teljében van, napról napra fejlődik, mert sokféle saját gazdasági-geopolitikai-természeti-demográfiai lehetőségre tud támaszkodni, s amelyre így mindannyian büszkék lehetünk.
Nem tudom szerinted mennyire későn, de az időrend eléggé egyértelműen igazolja, hogy a szerbek orosz nyomásra utasították el a korábban már elfogadott ultimátumot. Ha Oroszország nem akart volna háborút, akkor nem biztatta volna a szerbeket az ultimátum elutasítására...
Ha a román állam, és más államok is.ünneppé nyilvánítják az évfordulót, a hungaristák egyből géppisztojokat rendelnek, és kormányra akarnak kerülni.. Ez várható.
Kínzás zaklatás. Tudod te. Ja meg most csak szlovákul tudnál. De ha ez nem probléma akkor minek kellett ez az egész nemzetiségesdi a 20. század elején, mindenki maradhatott volna kussban aMagyar Királyságban iskolát meg vesz magának ha nagyon szlovákoskodni akar.
Ha végigtekintünk Európa történelmén, azt látjuk, hogy háború következett háború után. De még békeidőben is állandóan ment a tervezés, a területek kiszemelése, gyakorlatilag mai értelemben vett béke nagyon ritkán volt a kontinensen. Az első világháború is csak egynek indult a sorban, de az eszkalálódása egyszerűen elkerülhetetlen volt, fejlődött annyit a technológia, illetve nem egy kisebb terület hanem az egész a világ újrafelosztásának igénye lépett fel. Ebben a kis Magyarország szerepét elnagyítani (különös tekintettel arra, amit itt írt valaki lent, hogy gyakorlatilag gyarmat vagy mi voltunk csak az osztrák birodalomban) persze lehet, de ez kb olyan mint hogy a Szíriuszról jöttünk és minden a miénk lesz egyszer.
Egy otranto nicknevű olvtárs, aki szerintem profi a történelemi témákban, összeállított egy időbeli sorrendet az I.Vh. kitörése előtti időszakról.
"Június 28. A szerb titkosszolgálat hathatós közreműködésével boszniai szerbek meggyilkolják Ferenc Ferdinánd trónörököst.
Július 5. Berlin támogatásáról biztosítja a Monarchiát.
Július 7. Szazanov orosz külügyminiszter jelezi az orosz külképviseleteknek, hogy Pétervár mindenféle, a konfliktust mérsékelni akaró kísérletet elutasít.
Július 14. Az osztrák-magyar közös minisztertanács megegyezik a Szerbiával kapcsolatos eljárásról: ultimátumban követelik a teljes együttműködést. Ha ezt elutasítják, akkor a Monarchia katonai büntetőakciót kezd Szerbia ellen.
Július 18. Szazanov kijelenti a pétervári angol követnek, hogy Oroszország nem marad közömbös egy Szerbiának szóló ultimátum esetén és katonailag is fellép.
Július 20-23. Francia-orosz tárgyalások Szentpéterváron: Poincare és II Miklós egy Németország elleni katonai akcióról tárgyal.
Július 23. Az ultimátum átadása. Szazanov fogadja Paléologue francia követet és együtt győzködik Buchanan brit követet, hogy Anglia hagyjon fel semlegességével és együtt lépjenek fel Németország ellen.
Július 23. Szazanov fogadja gróf Szapáry osztrák-magyar követet, aki egy dossziét akar átadni az orosz külügyminiszternek, amely a szerb fél bűnösségét bizonyítja. Szazanov nem veszi át a dokumentumokat és közli, hogy Oroszországot ez nem érdekli.
Július 24. az orosz minisztertanács döntést hoz a 13 nyugat-orosz hadtest mozgósításáról. Dobrovolszkij tábornok, a mozgósítás végrehajtásáért felelős orosz parancsnok megjegyzi, hogy innentől a háború elhatározott dolog volt, minden más csak a „történelmi dráma díszlete”.
Július 24. Grey brit külügyminiszter javasolja, hogy 4 nagyhatalom közvetítsen a Monarchia és Szerbia illetve Oroszország között. Oroszország ezt elutasítja, és ezt javasolja Szerbiának is.
Július 25. Pasic szerb miniszterelnök táviratban értesíti az összes szerb külképviseletet, hogy a Monarchia ultimátumát maradéktalanul elfogadják. Ugyanezen a napon este Spalajkovic pétervári szerb követ jelzi Belgrádnak, hogy Oroszország mozgósítani fog a Monarchia és Németország ellen és bármeddig elmennek Szerbia védelmében, valamint azt javasolják Szerbiának, hogy utasítsák el az ultimátumot.(Azt, amit egyébként már a szerb kormány elfogadott.)Szerbia ennek hatására megváltoztatva eredeti döntését elutasítja az ultimátum 6. pontját, az 5. pontra pedig kitérő választ ad. Erre a Monarchia elrendeli a részleges mozgósítást Szerbia ellen. (Csak ellenük)
Július 26. Az oroszok elrendelik a mozgósítás előkészítését.
Július 26-27 Spalajkovic jelzi Belgrádnak, hogy Oroszország 1,7 millió katonát mozgósít és kész azonnal megtámadni a Monarchiát.
Július 28. A Monarchia hadat üzen Szerbiának.
Július 29.Az oroszok elrendelik a részleges mozgósítást a Monarchia és Németország ellen.
Július 29. Németország figyelmezteti Oroszországot, hogy vonja vissza a mozgósítást. Oroszország ezt elutasítja és Szazanov értesíti Izvolszkíj párizsi orosz követet, hogy Oroszo. nem lép vissza, háború lesz.
Július 30. A németek a mozgósítás leállítását követelik az oroszoktól, mire azok általános mozgósítást rendelnek el Németország és a Monarchia ellen.
Július 31. A németek újra a mozgósítás leállítását követelik, egyben proklamálják a háborús veszélyt. Ugyanezen a napon az orosz általános mozgósítás hírére a Monarchia is elrendeli az általános mozgósítást.
Augusztus 1. Az oroszok újabb elutasítása után Németország is elrendeli a mozgósítást és hadat üzen az oroszoknak.
Ezek az események mozgásba lendítették a szövetségi rendszereket és gyakorlatilag augusztus végére szinte mindenki hadban állt mindenkivel."
