Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
"Nocsak, nem is tudtam, hogy volt tárgyalóasztal: azt hittem, a magyar küldöttséget már kész diktátum várta!"
Tárgyalás nélkül aláírni valamit.........
A nagy létszámú magyar lakta településekért azért harcoltam volna. Mindamellett hogy el kell ismerni bűnösségünket is.
"A másik: a magyar nemzetgazdaságot akkor nem volt bűn szétverni, kétszer is a 20. sz.-ban?"
De Európa szétverése az smafu ugye?
"És egyáltalán: miért kellene nekünk a szomszédaink nemzetgazdaságát és érdekeit a magunkénál előrébbvalónál kezelni? Főleg amikor ebben a világban úgyis mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti?"
Ki mondta hogy előrébb valónál kell kezelni? A Szlovák államot speciel te nem ismered el.
Nocsak, nem is tudtam, hogy volt tárgyalóasztal: azt hittem, a magyar küldöttséget már kész diktátum várta!
A másik: a magyar nemzetgazdaságot akkor nem volt bűn szétverni, kétszer is a 20. sz.-ban?
Ezt hogy teszik jóvá a bűnösök?
És egyáltalán: miért kellene nekünk a szomszédaink nemzetgazdaságát és érdekeit a magunkénál előrébbvalónál kezelni? Főleg amikor ebben a világban úgyis mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti?
Ugyan azt a nótát fújják mint a kommunisták és a liberálisok.
A sérelmek és gyalázatok felemlegetése kizárólag ezek privilégiuma.
Európának szembe kell néznie ezzel a gaztettel. Nem élhet a magyar nép tudathasadásos állapotban, hazugságok
béklyójában. Ez a meghasonlás vezetett a mai önazonosság vesztéshez. Ki akarják nekünk találni Magyarországot egyesek, mintha nem lehetne tudni, hogy mi az.
A környező népeknek is elszámolni valójuk van a saját részükre ezzel kapcsolatban, csak ez nem nagyon tetszik nekik. Inkább folytatják az elnyomás politikáját a magyarokkal szemben és a történelem elhazudását a saját népükkel
szemben.
Nem fognak nyugodni addig, ameddig az utolsó magyar ki nem pusztul a Kárpát-medencéből.
A lelkiismeretük addig nem nyugodhat ameddig élő tanúja van annak a fosztogatásnak, rablásnak és barbár pogromoknak
amit ellenünk elkövettek. Ezért olyan ádázul ellenségesek velünk.
No és hogy nem fosztasz meg ettől a lehetőségtől? Te üzensz majd hadat az én nevemben? Ugye majd adsz megfelelő fegyvereket, meg ellátmányt, utánpótlást, logisztikát, stb.?
De majd ne csodálkozz, ha akik a hazáért véreztek, majd számonkérik a lógósokat? Én majd téged is viszlek élő pajzsnak!
"Az pedig egyáltalán nem szélsőség, hogy valaki szereti a hazáját és elítéli az azt ért igazságtalanságokat, és jóvátételt, helyreállítást akar."
Márpedig ez minden szélsőség alapja. Azt kell tudomásul venni, hogy a 100 évvel ezelőtti vezetők cseszték el. Először is az emlékezetpolitikát arra kellene hajazni. Mert amit tettek akkor az hazaárulás volt. Független attól hogy vesztesek és hibásak voltunk. A tárgyalóasztalnál nem képviselték a nemzet érdekeit.
Ebből kiindulva kellene gondolkozni. Másrészről azt tudomásul venni, hogy évszázados nemzetgazdaságok részét vagy egészét békés vagy háborús úton újrarendezni, visszaszerezni bűn.
Minimum annyit kéne tennünk, mint a két világháború között tettük: emlékezni és emlékeztetni a világot erre az igazságtalanságra és bűntettre; kimondani, hogy nem fogadjuk el és akarjuk ennek revízióját; ellenpropagandát kifejteni szomszédaink magyarellenes hszugságaival szemben; a világ elé tárni a területrablók máig is jelenlévő magyarellenes cselekményeit; hazafias szellemben nevelnk az új nemzedékeket... Csupa olyan dolog, ami nem kerülne sok pénzbe és energiába, tehát igazán nem lenne megterhelő. De valamiért mégsem cselekszünk így.
Viszont Trianont és a revíziót nemcsak feketén és fehéren kellene nézni. Van, amikor erő kell valamihez, van, amikor ügyesség és ész, s van, amikor ez is-az is.
Az pedig egyáltalán nem szélsőség, hogy valaki szereti a hazáját és elítéli az azt ért igazságtalanságokat, és jóvátételt, helyreállítást akar.
Épp az a szélsőség, amely ez ellen irányul és nyilvánul meg. De még van képe arra is, hogy ha ezek után számonkérik a magyarságát, akkor fel van háborodva emiatt.
Békés területszerzésre nincs lehetőség. Háborúsra sem, de ebben az országban bőven vannak, akik feláldoznák az életüket a hazáért, ne fosszuk meg őket ettől a lehetőségtől!
Ja, elszállt, mint 150 év török uralom, ami után is tudta a magyarság, hogy van és mekkora országa.
Ami meg Európát illeti, pont, hogy a nemzetgazdaságok meg országhatárok lebontásáról és eltüntetéséről papoltak nekünk. Ebből mi valósult meg? Hogy szabadon utazhatunk Odorheiu-Secuiesc-ből Székesfehérvárra?
Ilyen könnyen és ilyen kevésért ne adjuk már fel és meg magunkat. Nem kérünk a defetista szövegekből.
Nem akarok senkit megbántani, de például nem látnám értelmét mondjuk egy fociválogatott kemény magossal leülni egy asztalhoz a Trianon témát átbeszélni.
Hogy ki mit lát át, az innentől kezdve érthető. A racionalista gondolkodású átlátja, míg az utóbbi maximum egy idő után ugyan hiteltelennek látja a vezetőt, és még radikálisabb szervezethez, párthoz csapódik.
"Háborút! Hadsereget! Mindent vissza! Nincs veszetni valónk!"
De főleg több észt Seymour_-nak és a hasonlóan "gondolkodóknak", hátha belátnák, hogy a magyar revizionizmus nem egyenlő a háborúval. Ugyanis békésen is elérhetnénk területvisszacsatolásokat, mint 1938-41 között a Bécsi Döntésekkel. Nem háborút akarunk, hanem ami a miénk: a saját teljes egész országunkat a Clemenceau-féle magyarrezervátum helyett!
De azt még szeretném megtudni tőled, hogy milyen cél miatt vállalnál be egy háborút? Gondolom ha a románoknak a Tiszántúl kell és hasonló területi kérdések, az neked kutyafüle, hadd vigyék, ami kell nekik - de akkor mi az a határ, amit átlépve már azt mondanád nekik, hogy eddig és ne tovább?
Ha a Jobbikról van szó, akkor írd le szépen a nevét: Job-bik. Megvan? Ügyes vagy.
Szóval, miért regéljek én az ő emlékévükről? Csak mert ez az összmagyarság ügye és problémája. Vagy arra célzol, hogy egyedül a Jobbik képviseli őket? A Fidesz-KDNP meg gyáván kitekereg ebből a kérdésből?
Szóval, ha ő úgy állna hozzá ehhez a kérdéshez, mint én, akkor most te is egy platformon lennél velem, hiszen neked Orbánék az igazodási pont, nemdebár?
Ha nem is egy világ, de egy Orbán választja el gondolkodásmódunkat....
Tehát ami az évforduló tennivalóit illeti kormányunk részéről, az összefoglalva:
"egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Ne gerjesszünk fölöslegesen olyan soviniszta indulatokat, ami az ottani magyarságnak árthat”.
A szokásos visszahúzódás a csigaházba? Fejünknek a homokba dugása? Miért van ez így?
