A különféle vallások gyakorlatain keresztül lehet a legjobban megérteni, hogyan jut el a vallást gyakorló hívő Isten megismeréséig. Minden vallásban vannak törvények, szabályozók, ajánlások, hogy mit fogadjon el vallásos életében a hívő és mit utasítson el. Ezeknek a kombinálása helyes nézet szerint adja, hogy ki mennyire lesz képes Istennel visszaállítani a kapcsolatát. Ezekről a gyakorlatokról fog szólni ez a totyik.
Az evolúció egy komplett, nagy közösség. Nagyon jól megfigyelhetőek benne a csoportok, életközösségek hogyan élnek túl... A vallás is egy hasonló közösség létrejöttét szolgálná, ha nem gondolnák egyesek, hogy kizárólagosíthatják Istent. A diszharmónia adja, hogy az emberek külön-külön gondolkodnak a vallásról. De a közösségi élet nélkül a vallás nem is értelmezhető, ugyanis a megtapasztalás normális folyamatának része. Olyan eszköz, mint a rítus, a Szentírás, vagy bármi más, amit a hívő alkalmazni tud az önmegvalósítása érdekében... A vallásos közösséget is kell tudni alkalmazni, vagy éppen nélkülözni(visszavonult életmód). De az istentapasztalás nem jöhet létre úgy, hogy nincs meg a közösség adta tapasztalás...
Ennek gyakorlati jelentősége van főleg. Ha valaki elhatárolódik olyan szinten a közösségi élettől, mint Jézus tette, új vallás fog létrejönni, ami láthatóan oda vezetett, hogy rengeteg felekezet jött napjainkra létre, mert mindenki jó ötletnek tartotta, hogy egyénileg majd ő jobban fogja tudni, hogy mit is mond neki a Szentírás... azt biztosan nem, mint addig... (ez hamis egó)
A zsidó vallásban a tanulási folyamatnak van egy megszokott menete, mint ahogyan a hinduknál is...Egy ilyen kiépített rendszert feláldozni a saját elképzelésünkért önhittség és helytelen nézeten alapuló következtetés... Senki nem válthat meg másokat, ha ezt megértette a vallásban, akkor semmi a világon nem létezik, amiért az ősitől valakinek el kellene térnie...
Isten megismeréséhez szükségtelenek a vallások, mivel a vallások csupán az istennel való kapcsolat közösségi megélése iránti igények kifejeződései. Bár lehet meríteni a vallásokból, de csak apró morzsákat, mivel egészében véve a vallások félremagyarázzák az istennel való kapcsolatot, végül elterelik és kihasználják az illetőt. Ezért a vallások inkább a kérdések feltevésében jók, de a kérdésekre adott válaszaik manipulatívak, elterelők.
A jóga a szanszkrtban kapcsolatot jelent. Ha csak sima tornamutatványokat tanul az ember, akkor a pénztárcájával jön létre a kapcsolat valaki másnak. Ha az önvaló megismerésén keresztül Istennel, akkor ez a helyes nézet szerinti értelme a yóga szónak. Ha valaki szövegkörnyezetben találja meg a védikus szentírásokban, egyértelműen kell következtetnie arra, hogy az Istennel való kapcsolat visszaállítását célozza meg, még ha más szókapcsolattal is van megjelenítve(pld. pránáyama, pratjáhára, dhárana, dhjána , stb), mert számtalan részekre lehet osztani ennek a visszaállító kapcsolatnak fajtáit, de mind egy folyamatban rögzül azért, hogy a tökéletességet végül az egyéni lélek az önmegvalósítása során el tudja érni... (bhakti-yoga)
Hoztam egy linket, tanulmányozd, hasznos információk vannak benne:
"...a vallást gyakorló hívőknek nyitotta a témát, nem azoknak akik nem hívők, vagy azok voltak, de "elvesztették a kapcsolatot"...."
A parttalan viták miatt nyitottam, hogy akinek bármilyen bizonyítéka van Isten létezéséről, az ha hívő, leírja hogyan értette, ismerte meg Istent, aki pedig nem hívő, az talán megérti belőle, hogy a materiális tudományon keresztül Isten megismerése csak részben jöhet létre, mert az anyagi világunk is csak egy része a teljes univerzumnak...Így az erre az érzékelési tartományra vonatkozó logikai részeket a teljes egészből felfoghatják, és megérthetik, milyen módszeren lehet levezetni, hogyan is létezik Isten...
Brahmá is egy félisten, a másodlagos teremtésért felel, mikor már Visnu egyik kiterjedésében kiárasztja az anyagi elemek összességét...
Mivel Brahmá félisten, ezért bár születetlen, nem anyától származik, hanem Visnu hozza Őt létre misztikus úton, mégis, mivel anyagi elemekből jön létre a testszerveződése, ezért halandó, vagyis félisten... és az anyag különféle szerveződéseiben való ügyködése a másodlagos teremtés...
Én úgy látom, hogy a topiknyitó a vallást gyakorló hívőknek nyitotta a témát, nem azoknak akik nem hívők, vagy azok voltak, de "elvesztették a kapcsolatot".
Mellesleg megjegyezve a kapcsolat elvesztése minden esetben egy hibás, torz istenkép következménye, még akkor is, ha ezt az istenképet éppen egy vallás közvetíti a hitvesztő számára. S egyébként is sok (valójában a legtöbb) hívőnek nincs is kapcsolata az istennel, hanem csupán "vallásgyakorló", melyben éppen az a durva, hogy sok "gyakorlat" éppen hogy eltávolítja az istentől, illetve azt a hamis illúziót kelti benne, hogy istennel kapcsolatban megtette a magáét, s ezután nincs is több tennivalója, folytathatja az istentől mentes, hétköznapi létét.
A mai világ meg éppen hogy ezt, az istentől mentesített hétköznapokat követeli meg (a szabadságra hivatkozva). Vagyis azt, hogy a legkevesebbet igyekezz foglalkozni az istennel, és helyette - szabad emberként(?) - szolgálj nekünk, a gazdaságnak, a személytelen cégeknek, mert ez kell nekünk, a te feltétlen alávetettséged, a te rabszolgaságod, amelyben mindent elkövetünk, hogy ne tűnjön annak.
A nem hívők kiváló alanyok erre a rabszolgaságra, és arra, hogy észre se vegyék önnön rabszolgaságukat. Isten - ha kapcsolatba lépünk vele - ugyanis megláttatná ezt a hamisságot, s éppen ezért kell a vallásos hitet a minimálisra redukálni.
Minden hívőnek van egy "utánzási menete", ahogyan a saját megértését, és Isten létezésének megtapasztalását elérte. Van aki utólag nem tudja ezt összerakni magának, mert spontán élte meg. A sokféle vallás gyakorlata között meg lehet találni azokat az elemeket, amelyekből az igazságban élést, a helyes nézet kiformálódását, és végül az Istennel való kapcsolat újrafelvételét el lehet érni...
Nagyon sok hívő misztikus élményeket is él meg, ezek a gyakorlatsorból, a belső érzetekből, az Isten iránti odaadásból létrejövő következmények... minél őszintébb valaki a vallásban való élésében, annál eredményesebb lesz a hit által élt világ működésének, a valóság teljességének a megismerésében...
A keresztényeknél egy fátyollal van jellemezve, ami eltakarja a hívő elől sok esetben az ismeretet... de ezt a fátyolt már ebben az életében el tudja távolítani, csak helyes módszeren kellene alkalmaznia a bibliai ajánlásokat, és napi szinten tartani a vallás gyakorlásának folyamatát, a rítusokat, az imádságokat, az életmódbeli szabályozókat...
A Korán értelmezése is teljesen más, ha valaki fanatikusan, vagy a saját önmegvalósítása miatt szeretné az értelmét megismerni... és a világra is kisebb nyomás terhelődne, ha mindenki a saját vallásában tenne előbb rendet, és mikor már rendben van, akkor akarná másokkal megismertetni...
A buddhizmusról a többség tudja, hogy nem istenkereső vallás, annak ellenére, hogy félistenek vannak ugyan benne... de nem lehet az emberi életet arra fordítani, hogy az analizálás folyamatával elvonatkoztatunk a lényegtől, magától a szubsztanciától. A buddhizmus szó szerint vonja ki a valóságból az életet, és le is söpri az asztalról, mint nemlétezőt, lényegtelent...
Azok a vallási felekezetek, ahol nők papi tisztséget töltenek be, magukat a férfiak fölé emelve(pld. reformátusok), teljesen elveszítették kapcsolatukat Istennel, és a tudatlanság legmélyebb sötétségét fogják elhozni az őket követő híveknek...
A hinduizmus bár a társadalmi berendezkedését továbbra is Isten törvényei és a vallásos elvek szerint működteti, mégsem tartja be azokat a szabályozókat, amivel önmaga fölé rendeli a társadalom önmegvalósított, papi rétegét mint tanácsot. Ennek a téves nézetnek napi szinten vannak áldozatai, mert nem lehet helyes nézet ellenében fenntartani vallásos törvényekre berendezkedett államot úgy, hogy azt nem követi a helyes cselekvés.
A judaizmus annak ellenére, hogy a Nagytemplom többszöri építésének kudarca miatt elzárkózni igyekszik a világtól, nem fog tudni megmaradni ebben a formában a valóságban, ha nem megengedőbb és leragad az elszigetelődéséhez vezető ortodox nézeteinél... A megengedés alatt nem a törvénytől való eltérést értem persze, hanem azoknak az embereknek az elismerését zsidóként, akik nem tudják a születésüket visszavezetni a tizenkét törzsre, de szeretnék az adott vallást gyakorolni. A második világháború nagyon sok zsidó embert sodort el valamilyen formában a hitétől, de aki valóban hisz Istenben, annak számba kellene vennie azt is, hogy nem tudhatja, hogy az ilyen elsodródott lelkek közül nem fog-e úgy megszületni számukra fontos személy, aki kis kerülővel, de segítséget hozhat a vallásuknak, ha már ennyire kitartóan bírtak küzdeni évszázadok óta a büntetésben (a templom elvesztése)...
A brahmanikus kultúrában megismerhető reinkarnáció tana, arra enged következtetni, hogy soha nem tudhatjuk, hogy Isten milyen népnél, milyen emberi testbe helyezi azt a bizalmat, ami az egész bolygónak adhat globális segítséget, amire pillanatnyilag minden vallásnak szüksége lenne... Az elzárkózás nem megoldás semmire a vallásokban globális szinten, mert az integrálódás kifejezetten csak a vallástalan emberek számára működik, akiknek van egy meghatározott kultúra a vallásukhoz kapcsolódva, nagyon nehezen tudnak más környezetben, más szokások között a vallásuk szerinti igazságban élésben létezni, és normális ember ezt nem is várhatja el tőlük... Az, hogy mégis kényszeríteni próbálják őket erre, arra vall, hogy az egyik vallás a másikat a mai napig nem hajlandó normálisan megismerni...
Aki fanatikusan csak a maga vallását képes csak igaznak elismerni, képtelen befogadni más vallásának a megértését...ezt a fajta fanatizmust meg kell szüntetni minél hamarabb...
(itt a Jézusra, Mohammedre, Buddhára, Jahvéra, Krisnára, és a Satöbbikre kizárólagosságot megfogalmazni off)
A különféle vallások gyakorlatain keresztül lehet a legjobban megérteni, hogyan jut el a vallást gyakorló hívő Isten megismeréséig. Minden vallásban vannak törvények, szabályozók, ajánlások, hogy mit fogadjon el vallásos életében a hívő és mit utasítson el. Ezeknek a kombinálása helyes nézet szerint adja, hogy ki mennyire lesz képes Istennel visszaállítani a kapcsolatát. Ezekről a gyakorlatokról fog szólni ez a totyik.
