"Abból, hogy gondolkodom, ebből következik, hogy léteznem kell, tehát vagyok."
A "gondolkodom" szó személyragjában már implicite benne van az, hogy vagyok. Így könnyű. Ha feltételezem, hogy vagyok, abból könnyű arra következtetni, hogy vagyok. De ettől nem lettem okosabb. Ez csak körkörös érvelés.
Gondolkodom a világról. Megismerek dolgokat. Megismerem a látszat és valóság közötti elméleti különbséget, de a gyakorlatban a szemeimmel nem látom, hogy mi is az a Valóság. Ugyanis már láttam a Matrix c. filmet, tudom, hogy a világ csak az agyamban lejátszódó neuronok tánca. Milyen valóságban a világ? Ugyanezt a világot hogyan érzékeli egy hangya? Ilyen kérdések megoldásánál vajon milyen biztos pontból lehet kiindulni? Hiszen nem tudom még azt sem, hogy a körülöttem lévő világ nem-e egy átverés. Egy dologból indulhatok csak ki. Saját magamból. Abból, hogy gondolkodom, ebből következik, hogy léteznem kell, tehát vagyok.
Kellene néhány dolog a világunkban és az országunkban, mert ami most van az inkább csak színjáték. "„Ha netán kételkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!” " -gondolatra reagálnék; A létezés /ontológia egy metafizikai fogalom elsődlegesen és úgy maradt benne memetikailag a tudományosnak és logikusnak képzelt szókészletünkben is. Tudományosan minden létezik valamilyen formában, helyen, időben és értelmezésben, amiről már tudomásunk van. Tehát a LÉTEZÉS nem egy kiváltság és ritkaság, hanem a leggyakoribb dolgok egyike.
A kártyapakliban azért van Jolly Joker, mert valamivel be kell helyettesíteni, az éppen hiányzót, a nyereség, a győzelem érdekében. Az ember nem szeret veszíteni, várakozni, a bizonytalanságban elidőzni. Ezért minden lehetségest, még az őrültséget is megteszi a bizonyosság érdekében. Ez a mentalitás, talán még a tudomány művelőire is igaz. Ezért egy laikustól ez nem számít szentségtörésnek. A Göddel féle nem teljességi tétel, szinte igényeli a Jokereket ahhoz, hogy megszűnjön a hiányérzetünk, ami állandó frusztrációt okoz. Az egészséget, a teljességet azonban akkor érjük el, ha megszűnik a hiányérzetünk. A hiányt pótolhatjuk egy illúzióval, a Jokerrel addig, amíg kihúzzuk a nyerőlapot, a megoldást. Ezért az idő az, ami mindenre a megoldás, mivel az időtlenség nem okoz változást.:)
„Aki nem tudja, mi a világ, az nem tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja, mire született, az nem tudja azt sem, kicsoda ő tulajdonképpen, és azt sem, mi a világ. Aki ezek közül egyet is elhanyagol, az a maga rendeltetését sem tudja megmondani.”
A matematika egzakt, axiómákra építkező tudomány. Azonban:
„Gödel második nemteljességi tétele Gödel első nemteljességi tételének egy lényeges kiterjesztése. Míg az első nemteljességi tétel azt mondja ki, hogy minden „valamirevaló” elméletnek van megoldhatatlan problémája, addig ez a tétel konkrét példát mutat: minden „valamirevaló” elméletben bizonyíthatatlan, hogy maga az elmélet ellentmondásmentes.”
Na ezért van szükség a filozófiára, mint „külső ellenőrre”, az emberi elme képességi határainak feszegetésére.
A martematika nem tudomány, hanem áltudomány valójában. Ezen tévedés eredményezte a NAGY BUMM elméletet, ami hiba és baromság. Bizony kell külső ellenőrzés, még a tudományos módszertanban és a logikában is. ...és ez lehet például a tudományfilozófia is, de sok más is.
Az ősrobbanásig visszavezetett kozmológia nem zsákutcába vezet? A fizikán túli fizika, a metafizika, a szabad gondolkodás terepe. Nem korlátozza semmi, csak a művelőének halála. Aztán, hogy mi marad belőle, azt az utókor gondolkodói eldöntik.:-)
„De konkrétan milyen jellegű ismeretekre kíván szert tenni a metafizikát művelő filozófus? Két alapvető (és igen egyszerűen megfogalmazható) kérdésre kell válaszolnia:
(1) Milyen típusú dolgok léteznek?
(2) Miben áll a létező dolgok természete?”
Van az archetípus, ami egy idea, egy gondolati szellemi létező, amit csak Egy létező hozhat létbe, a Mindentudó és Mindenható. Azután van a prototípus, az első fizikai, vagy anyagi létező a naturália, vagyis a teremtmény. A teremtmény lényege a természete, amely az ideájából és az anyagából fakadó dualitás. Ez a dualitás, a Purusha és Prakrti közös megnyilvánulása, maga a természet, ami az „univerzumot” jeleníti meg.
Az anyagi valóságból minden, ami megváltozhat, oknak és következménynek, (evolúciónak?) van kitéve fennmaradása érdekében. Ez a dualitás kötőeleme, összetartója. Az Univerzum nem létezhet az archetípus és prototípus fúziója nélkül, mert külön-külön változhatatlan, ok és következmény nélkül vannak.
A metafizikának számos különböző meghatározása van forgalomban. A metafizika (1) a végső valóság tudománya, (2) a létezőnek mint létezőnek a tudománya, (3) a valóság mint egész tudománya, (4) az alapvető elvek tudománya, és még sorolhatnám.
E meghatározások homályosak, két dolog azonban világosan kiolvasható belőlük. Egyrészt az, hogy a metafizika a filozófia ama vállalkozása, amely a valóság természetéről kíván mondani valamit, és ez az, ami megkülönbözteti az episztemológiától, ami a filozófia ama vállalkozása, amely a valóságra vonatkozó ismereteink természetét kutatja. Tipikus metafizikai kérdések: „mik a tulajdonságok?", „mik az események?", „mik a fizikai tárgyak?". Tipikus episztemológiai kérdések: „mi a tudás?", „hogyan kell igazolni a hiteinket?", „hol húzódnak a tudásunk határai?". Másrészt az is világos a fentebbi meghatározásokból, hogy - ellentétben a különböző szaktudományokkal, melyek a valóságnak mindig csak valamely részét vagy aspektusát kutatják (a kémia a kémiai folyamatok természetét, a biológia az élettani folyamatok természetét, a pszichológia a lelki/mentális jelenségek természetét stb.) -, a metafizika elvonatkoztatva az egyes részektől és aspektusoktól, a valóság legáltalánosabb szerkezetével és természetével foglalkozik.
De konkrétan milyen jellegű ismeretekre kíván szert tenni a metafizikát művelő filozófus? Két alapvető (és igen egyszerűen megfogalmazható) kérdésre kell válaszolnia:
(1) Milyen típusú dolgok léteznek?
(2) Miben áll a létező dolgok természete?
Ami az első kérdést illeti: egészen különböző típusú entitások létezéséről vagy nem létezéséről lehet szó. Íme egy csaknem teljes lista. Létezik Isten? Létezik elménktől független valóság? Létezik anyagtalan, testünk halálát túlélni képes elme?Létezik objektív, elménktől független idő? Léteznek számok, halmazok és más matematikai tárgyak? Léteznek események? Léteznek tények? Léteznek tulajdonságok? Léteznek lehetséges világok? A metafizikában - hasonlóan a filozófia egyéb területeihez - a különböző filozófusok nézetei között nem volt és ma sincsen összhang. Az iménti - kétségkívül igen heterogén - lista valamennyi eleméről állították illetve állítják egyes filozófusok, hogy létezik, és állították illetve állítják mások, hogy nem létezik.
Ami a második kérdést illeti: e kérdés megválaszolása értelemszerűen előfeltételezi az előző kérdés megválaszolását. Azaz: valaki csak akkor kezdheti vizsgálni, miben áll a természete az általa létezőnek tekintett entitásoknak, miután már a megfelelő érveket és ellenérveket megfontolva elkötelezte magát bizonyos entitások létezése mellett. Ilyen kérdéseket vizsgál ekkor: az általa létezőknek tekintett entitások közül melyek egyszerűek (primitívek) és melyek összetettek? Az összetett entitások milyen egyszerű entitásokból állnak? Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek az alapvető vagy egyszerű entitások? Hogyan épül fel a legelemibb entitásokból a mindannyiunk számára ismerős valóság? Milyen viszonyban vannak az általa feltételezett entitástípusok (más szóval: ontológiai/metafizikai kategóriák) egymással?
A metafizika tehát ontológia (igen szerencsétlen magyar szóval, melyet kerülni fogok: „lételmélet"), s a legtöbb metafizikát művelő kortárs filozófus a fentebbi két kérdésre keresi a választ. ..
„Milyen jó, hogy a fogalom magával magyarázza saját magát!!!”
Ezért különböztetem meg a statika és dinamika alapján a van és a létezik szavakat. Mivel a van, önmagával magyarázhatja magát logikai defektus nélkül, mert a van, tárgyatlanul definiálhatatlan azért, mert mindig tudni kell hozzá, hogy mi az, ami van.
Viszont a létezéshez már a mozgás, mint cselekvés is hozzá tartozik. Ezért a létezés már nem önmagával, hanem a dinamikus mozgással magyarázható. Ezzel is erősítve a szabályt, miszerint a létezik, tárgyatlan ige. Azonban tudni kell hozzá, hogy csak az mozoghat ami van.