önh. m. él-t. 1) Szélesebb ért. hatás, működés, erő, mozgás által lételének jeleit adja. Élnek a szellemek. Él a lélek. Él az Isten. Él még a magyarok Istene, vagy: Él még a régi Isten. (Km.) Él minden porczikája. 2) Szorosb ért. oly erővel és tehetségekkel van ellátva, melyeknél fogva önként mozog és érez; továbbá saját változásainak, működéseinek okait magában, szervezetében foglalja. Amaz értelemben él az ember, és élnek minden állatok; de a növényekben az önkéntesség, vagyis az önkéntes mozgás és érzés hiányzik. Sokáig, vagy rövid ideig élni. Nem élhetünk mindörökké e földön. A halak a vízben élnek, a madarak a levegőben. Aki fél, az él. (Km.) Ez a fa nem él. Némely természeti testeknél csak a mozgékonyságot jelenti: élő víz, élő kút. 3) Van, létezik, meg nem halt. Él magyar, áll Buda még. (Kisf K.). Ő még él. Még ős (vagy szép) apja is él. 4) Átv. ért. mondjuk az emberről, amennyiben az élet kényelmeit használja. Jól, pompásan, fényesen, úriasan élni. Roszúl, szegényűl, szükségben élni. "Úgy éltem, hogy életemet Visszaélni ne bánnám, Úgy éltem, hogy életemet Végezni ne fájlalnám." Berzsenyi. 5) Segitő ragú névvel, am. valamit használ, hasznára fordít. Borral, kávéval, orvossággal élni. Más tanácsával élni. Nem él vele, mint kajáriak a Jézus nevével. (Km.) Élni az alkalommal. Élni mások barátságával. Valakivel élni, azaz együtt lakni, vagy nemileg közlekedni. 6) Felható ragu névvel: kényére kedvére élni, azaz kénye kedve szerént. 7) Néha tárgyesetet is vonz, pl. Világát éli, egy századot általélt; életet él; más feleségét éli; több asszonyt élni. "Addig élem világom, Mig tart szép ifjuságom." (Népd.) "Vörös bársony süvegem Most élem gyöngyéletem." (Népd.) "Én szerettem meg a szép lányt, Más éli véle világát. (Népd.) "Láttam minden időszakaszt, S minden földi láthatárt; Ha örök időket élnék, Ezeknél többet nem érnék." Berzsenyi. Öszvetételekben: tulélni valakit vagy valamit. E csapást túl nem élem; még sokáig elél; az életre való ember a kőszikla tetején is elél, (km.); elélték vagy leélték a barmok a mezőt; kiélni valakit mindenéből; leélni életének legszebb éveit; a jég hátán is megél, (Km.); megélni valamit; megélem még én azt, hogy ... vissza-él; át- v. általél stb. "Éljük át e kort egy pillanatban, Mely gyönyörtől s üdvtől halhatatlan." Vörösmarty. 8) Tulajdonitó ragu névvel: hazájának, embertársainak, barátinak élni, azaz azok javára, hasznára, kedveért; hivatalának, a tudományuknak, művészetnek élni. 9) Kiható ragu névvel: máséból, magáéból, készből, mesterségéből, hivatalából élni. 10) Okadó ragu névvel: élni halni a hazáért; "Érted halok, érted élek Száz leányért nem cseréllek." Csokonai. 11) Benmaradó ragú névvel: Istenben élünk, vagyunk és mozgunk. Városban, barátságban, ellenkezésben élni. Származékai: éled, élelem, élemény, élénk, éleszt, élet, éltet, élv és ékvesztéssel: eledel, eleven, eleség stb. Rokon vele a szanszkrit il [am, mozog, mozdít, mely teljesen egy eredetű s jelentésü a magyar el szóval; továbbá közelebbről a góth liban, német leben, angol live s több számtalanok, melyek amazokkal azonosithatók. A finn nyelvben elän = élek, eleskelem éldegélek, eletän éltetek, elo, elet, eleme élet. S a mennyiben a magyar él szótól, eleség, eledel, élelem s élet mint gabona stb. is származnak, nem hibázunk, ha ugyanitt a latin alo táplálom szót is megemlítjük. A khaldäai nyelven is alla v. allah am. gabona. (Berekszászi).
LÉT
(le-et, fn. tt. lét~et, harm. szr. ~e. E szó a lesz igének eredeti tiszta le gyökéből származik, a tevést jelentő et képzővel, mely segédhang nélkül járul a gyökhöz. Így alakúl a tesz vesz igékből is: tét vét, tétel vétel, a hisz visz igék származékában pedig az e is elmarad, és leszen: hit vit, hitel vitel e helyett: hi-et, ví-et, hi-etel, vi-etel. Midőn a le gyökből cselekvést jelentő főnév alakúl, az és elé v segédhang járul: le-v-és, valamint a többiben is: te-v-és, ve-v-és, hi-v-és, vi-v-és. Jelenti azon állapotot, melyben valami valódilag van. Más léte, mint képe. (Km.) azaz más a valóságban mint külseje mutatja. Különösen időre vonatkozva, mi jelennen van: jelenlét; térre vonatkozva, mi távol van: távollét; mi közel van: közellét. Valaminek miléte, azaz bizonyos tulajdonságu állapota; valakinek kiléte am. személyes tulajdonságainak állapota. Mibenlét azt teszi: miben van vagy miben áll valamely dolog; másképen ujabb szóval: álladék. Jólét am. bizonyos körülményeknek és kellékeknek megfelelő kedves állapot. Jobbálét a régieknél am. erkölcsi javulás. "Ha szönetlen kivánja, jobbá létét, ez illyetén igön kinnyen (könnyen) idvölül." Góry-codex. Hollét bizonyos helyen tartózkodás. Valakinek hollétét megtudni. Lét napja a Müncheni codexben azon nap, melyen valaki létre jött, azaz született. Ő léte napján (die natalis sui, Mark evangy. 6.) Másutt: létele napján. (Máté. 14.) Különösen, midőn személyragot és melléje re felhatót vesz fel, pl. létemre, létedre, létére, ezt jelenti: amellett, annak daczára, ahhoz képest, hogy valami vagyok vagy van. stb. pl. beteg létemre dolgoznom kell. Ember létedre gyerekeskedel. Gazdag létére nem ad alamizsnát. Bölcs létére nagyot botlott, azaz a mellett, hogy beteg vagyok, hogy ember vagy, ahhoz képest, hogy gazdag, hogy bölcs. stb. Vén létünkrs is elég jó erővel birunk. Magyar létetekre nem tudjátok hazátok történeteit. Fiaid német eredetü létökre jól beszélnek magyarul. - Valamit létre hozni, am. megtenni, hogy legyen. Isten létét tagadni, azaz tagadni, hogy van Isten. Jelenti különösen azon állapotot, melyet valaki a társadalomban foglal el. Bizonyos emberek léte a fejedelemtől függ. Mostani boldog létemet saját iparkodásomnak köszönöm. Csendes, nyugalmas létre vergődni.
létige (verbum substantivum); és birtokige, s ezen utóbbi minőségben a személytelenek közé tartozik, és csak az egyes és többes harmadik személyben divik. - Mint létigét következőleg ragozzuk: Mutató mód. Jelen idő: vagyok, vagy, van v. vagyon, vagyunk, vagytok (tájdivatosan: vattok), vagynak v. vannak (tájdivatosan, pl. a székelyeknél és a régieknél is, pl. Szalay Ág. Levelestára. 14. lap.: vadnak). Függő mult: valék, valál, vala, valánk, valátok, valának. Általános múlt: voltam, voltál, volt, voltunk, voltatok, voltak v. voltanak. Előbbi mult: voltam vala, voltál vala stb. Jövőjét lesz igétől kölcsönzi: leszek, leszesz v. léssz, lesz v. leszen stb. továbbá: lenni fogok, fogsz stb. és leendek, leendsz v. leendesz, leend stb. Kapcsoló és parancsoló módját szintén a lesz igétől kölcsönzi: legyek, légy, legyen stb. Óhajtó módban jelen: volnék, volnál, volna, volnánk, volnátok, volnának. Mult: voltam volna, voltál volna stb. Határtalan módja is a ,lesz' igéből van átvéve: lenni; régente eléjön: volni. Részesülő: való. Állapotjegyző: levén; régente eléjön: valván. Mint létige példái a jelen időben: magam vagyok, magad vagy, maga van. Ketten vagyunk, vagytok, vannak. Ott vagyunk, itt vagyunk, vagytok, vannak. Mint birtokige példái: lovam van, lovad van, lova van stb.; hangsulyozva: van lovam, van lovad stb. A személy hangsulyozásával: nekem lovam van, és nekem van lovam, neked lovad van és neked van lovad, neki lova van stb. Birtoktöbbesben lovaim, lovaid, ökreim, ökreid vannak. Van annak aki meg nem iszsza: (Km.). Múltakban: lovam vala, lovaim valának, lovam volt, lovaim voltak stb. Ellentétel, de csak a jelenben: nincs, nincsenek, is-sel: sincs, sincsenek pl. van is, nincs is; kinek társa van, ura van, kinek társa nincs, ura sincs; borom is van, söröm is van, borom sincs, söröm sincs stb. V. ö. NINCS, SINCS, SE, SEM. Sajátságos mondatok: nagyra van vele, dicsekszik, kevélykedik, rátartja magát vele, v. néha: miatta; rajta van valamin, törekszik, iparkodik; oda-van elveszett, vagy távol van; ugyan kivannak, valamely kedves állapotot nagy mértékben élveznek; ő magában is elvan, nem szorúl társra; benne van, mint zsidó a lóban, nem menekülhet; túl van rajta, átesett rajta; megvan, megtaláltam; v. kész; még fönn van, nem fekütt le; hátra van a bökkenő, következik. "En szegődetlen voltam; valamit N(agyságod) adott, avval voltam." (Levél 1554-ből. Szalay Ág. 400 m. 1.). "Ennekem N(agyságod semmit nem fizetett, hanem az mit velem tett, abban vagyok. (Ugyanott). Hogyan vagy? = hogyan érzed magad? Jól vagyok = jól érzem magam. Mennyire van Budatól Bécs? Mindennek van oka, foka. Miben van a dolog? A létigék a nyelvekben a többi igék ragozásánál rendszerént segédigekül is szolgálnak. A magyarban ily minőségben vala és volt s a ,lesz' íge után ,legyen' fordulnak elé, pl. kérél vala, kérsz vala stb. kérék vala, kérél vala stb. kértem vala, kértél vala stb. kértem volt, kértél volt stb. l. VALA, (1) alatt. A régieknél még eléjőnek más egybeállitások is, pl. kérek volt, kérél volt stb. de ezek ma nincsenek szokásban. Mint kapcsolat (copula) a jelen idő 3-ik személyeiben elmarad, pl. az ember halandó (homo est mortalis), az emberek halandók (homines sunt mortales), mint a héber és arab nyelvben is, sőt ez utóbbiban többnyire az első s 2-ik személyek is elmaradnak pl. en-et-täriku = én (vagyok) az út, entební te fiam (vagy), enná türábün ve remádün = mert mi por és hamu (vagyunk. Kollár.) A föntebbi ragozásból láttuk, hogy ezen létige (a kölcsönzött lesz igétől elgondolva) közvetlenül három gyökből áll: vagy (csak a mutató módbeli jelen időben), val (csak a függő multban) és vol; sőt minthogy a régieknél val helyett is gyakran vol áll (pl. vol-a, l. VAL), sajátlag vagy és vol gyökökből (a van jelen is úgy tekinthető, mint a vagyon összevont alakja, mongolul: bajan.) A mongolban (v ajakhang helyett rokon b-vel, mely a tankönyvek szerént néha v-nek ejtetik) mindkét gyök mint igetörzs megvan, az egyik: bai, mely szótárak után így is olvasható: baj, sőt eléjön mint a ,vagyon'-nak közelebb megfelelő, baina és baigha is (Kowalewski szerént am. a franczia est, existe, se trouve); az elsőt (baina) Bálinth Gábor kalmuk kiejtés után bänä-nek írja, mely közelebb a van-nak felel meg. A másik törzs: bol. Mindkettő teljes ragozással bír. A val, s vol-nak némely más nyelvekbeli rokonságairól l. VAL. Azonban valamennyinek gyökeleme va v. vo, melyet föltalálunk különösen mind az árja mind a föntebbi nyelvekben is, t. i. a szanszkrit nyelvben bhú, a zend, persa nyelvekben bú, az ékiratokban bu (Vullers, Bopp). Ide sorolja Bopp a latin fo-re fu-i, fu-turul, a görög fu-w, u-fe, a régi német bi-m (mai német bi-n), lithván bú-ti (esse), szláv bü-ti stb. szók törzseit is. A persában olvassuk bud va nábud = lét és nem lét; vagyon (régiesen csak: vagy) és szegénység (esse et non esse; divitiae et paupertas. Vullers). A mongolban a föntebbieknek megfelelőleg eléjön egy harmadik létigetörzs: bü, mely már nem bír teljes ragozással, s ezzel egyezik a mandsu bi. Figyelmet érdemel még, hogy a mongolban és mandsuban az ajak- mint előhang elhagyásával, egyedül az önhangzó is létige gyöke ú. m. a mongolban a, a mandsuban o, innen a mongolban a-mui, a mandsuban o-mbi am. vagyok, vagy, van, vagyunk, vagytok, vagynak (t. i. ezen nyelvekben a személynévmások nem olvadnak össze az igével). A mongolban mui, fenhangu ragozásban müi, s a mandsuban mbi az igeragozásban a jelen idő képzőji. A mui s műi minden hihetőséggel egy a büi (= vagyok) segédigével; mely másképen, pl. Kowalewski Szótárában: bui (franczia értelmezéssel: jesuis, tu est, il est, nous sommes, vous ętes, ils sont; 2, l' ętre, entité, existence; celui qui est, celui qui existe); a mandsuban is a bi utóhang maga a bi s létige, és az m alkalmasint a határtalan mód me képzőjével azonos; egyébiránt ezek mindkét nyelvben, miként az imént érintők, a jelen idő képzőji pl. a mongolban szünö müi = szünöm, szűnöl, szűnik stb. (szó szerént am. szünő vagyok, szünő vagy stb.) a mandsuban: ili-mbi = állok, állsz, áll stb. (szó szerént: álló vagyok, álló vagy stb.). Ennél fogva a föntebbi a-mui és o-moi is körülbelül ezt teszi: létező vagyok. Révay is Neumann után azt tartja, (Elaboratior Gramm. Hung. 564. 837, és követk. lapokon) hogy a héber és chaldaeai hává v. hájá (fuit, exstitit) eredetileg (?) egyszerűen va és ja s végül hehentéssel: vah, jah, Vater alakjai (hávaj, hájaj) után indulva pedig (a há elhagyásával) vaj, jaj volt. Ő aztán ezen vaj-ból származtatja a magyar vagy, val, vol gyököket, rokonitván több más nyelvekbeli törzsekkel is (l. VAL), kivévén a mongol és mandsu törzseket, melyeket ő nem ismert, s ma sem sokan ismernek, nemcsak nálunk, hanem másutt is.
"Problémák a fogalom körül * Nincs pontosan meghatározva az adott dolog, aminek a létezéséről döntést kellene hozni.
A létezés nem döntés kérdése, hanem egy állapota valamilyen dolognak.
* Nincs pontosan meghatározva a hely, vagy a környezet, ahol az adott dolog létezését vizsgálnunk kellene.
A létezés nem helyhez és anyagi minőséghez kötött.
* Nincs pontosan meghatározva a létezési forma.
A létezés nem formához kötött.
* Nincs pontosan meghatározva az időintervallum, amiben a létezést vizsgálni kellene"
A létezés nem időhöz kötött.
A létezés azt jelenti, hogy valaki vagy valami van. Ami van, az megtapasztalható. A létezés egyetlen feltétele a megtapasztalhatóság, mely a létező dolog tulajdonsága, nem pedig a tapasztaló képessége.
Semmi definíciója: A létező dolgok közül egyik sem.
Nagyon sokan használják ezt a szót értelmetlenül és helytelenül. Filozófusok, bölcsészek és természettudósok is. Szerintem itt az ideje rendbe rakni.
A létezés szónak van ontológiai, egzisztencialista, metafizikai, idealista, materialista, ateista és minden másfajta meghatározása és értelmezése is. Persze minden csoport a saját értelmezését hirdeti jónak és egyedül csak azt jónak. Ettől függetlenül egyértelmű, ha konkrét a kérdés, van konkrét és helyes válasz is. Ha a kérdés halandzsa és átverés, akkor a válaszoknak sincs nagy értelme.
A létezés elsősorban filozófiai fogalom. Több álláspont szerint minden létezik, amiről tudomásunk van, míg mások a létezésen a konkrét fizikai, jelen időben való történést értik. Önmagában használva a legtöbbször csak egy értelmetlen szó, ami akkor ad csak értelmes tartalmat, ha kiküszöbölik a következőeket:
Problémák a fogalom körül
* Nincs pontosan meghatározva az adott dolog, aminek a létezéséről döntést kellene hozni.
* Nincs pontosan meghatározva a hely, vagy a környezet, ahol az adott dolog létezését vizsgálnunk kellene.
* Nincs pontosan meghatározva a létezési forma.
* Nincs pontosan meghatározva az időintervallum, amiben a létezést vizsgálni kellene
Ezen dolgok pontos tisztázása és megadása nélkül értelmetlenség tudományos, vagy logikai alapokon vitázni, bárminek a létéről, vagy nem létéről. Az addig a szójátékok és látszatállítások értelmetlen világa.
"dogmatikus, kitalált tartalmat sugal, hogy az a jó"
Nem igaz. Nem sugall semmit.
"Nincs "'Isten" tudományosan és logikusan meghatározva"
""Isten"-nek számtalan szemantikai jelentéstartalma van"
Mind a kettő teljesen irreleváns. Akármit jelenthet az "Isten" szó a példa szempontjából. Ha az "Isten" szót kicserélnénk kapanyélre, akkor is ugyanúgy jó példája lenne ennek az érvelési hibának.
"A "létezés" önmagában használva csak egy metafizikai fogalom"
Nem igaz. A létezés egy köznyelvi fogalom. De tök mindegy, mert ez is egy olyan dolog, hogy mindegy, milyen értelemben használjuk a létigét. A példa helyénvalósága azon nem múlik. Hanem csak arról szól, hogy ha a fogalom tulajdonságát a fogalom jelentésére vonatkoztatod (amit a B. Mátyás itt a Frege fordítóit követve "referenciának" nevez), akkor az egy logikátlan érvelési hiba.
Az érvelési hibák e fajtájában az alkalmazott következtetési forma esetleg formailag megfelelő, de a felhasznált szavak jelentése, vagy nem releváns volta miatt a következtetés mégsem érvényes. Egyik példája a homonímiával való visszaélés, az ekvivokáció:
I. hipotézis: Isten mint fogalom jelen van az emberek elméjében.
II. hipotézis: Az emberek elméjében lévő fogalmak léteznek.
Ennélfogva Isten létezik.
Ez egy tipikus érvelési hiba, és nem azért, mert a második premissza vitatható igazságú (ettől még maga az érvelés mint feltételes állítás érvényes lenne), hanem mert összekeveri az egyén által az Istenről alkotott fogalmat magával az Istennel, azaz a fogalom referenciájával."
Ebben számos érvelési hiba van:
1. Meghatározatlanság: Nincs "'Isten" tudományosan és logikusan meghatározva és nem egy ilyen meghatározással történik az összevetés, holott csak azzal van jogosultsága egy lexikonnak.
3. Igazolhatatlanság: Maga a WC állítása semmivel sincs logikusan alátámasztva, tehát az nem is lehet érvényes állítás. Az csak egy látszat állítás.
4. Metafizika bevonása: A "létezés" önmagában használva csak egy metafizikai fogalom, ha nincs tisztázva hogy hol, mikor, milyen formában stb -ra vonatkozik. Hiszen Hófehérke egyértelműen létezik, mint egy mesealak.
Itt több ezer Isten meghatározásnak kellene fedésbe kerülnie, de amit köztudott már csak a judeo-eresztény szekták sem tudnak egymással kiegyezni, hogy most
Az embernek van tapasztalata és elképzelése a valóságról. Ez a kettő néha pontos fedésbe kerül egymással. Az ami mindig fedetlenül, szabadon marad, csak a képzelet lehet, mert a tapasztalatnak visszaható ereje van az elmére. A visszahatás, pedig egy kötelék az elme és a valóság között. Azok, akik képesek a kötelékek feloldására, szabadon szárnyalhatnak. Akiket gúzsba köt a tapasztalata, földhözragadt marad.
Az, hogy a semmi fogalma létezik és használjuk, az természetesen az emberi kommunikáció része. Azonban ahogy az Isten, a semmi is csak egy pszeudó valóság, ami nem az eredeti.
„Egy dologból indulhatok csak ki. Saját magamból. Abból, hogy gondolkodom, ebből következik, hogy léteznem kell, tehát vagyok.”
Ez egy bölcs megfogalmazása a TUDATNAK. Annak a Tudatnak, amely a Hindu bölcsek szerint a valóság kötelékek nélküli, eredendően szabad formája. A már kötöttségekkel terhelt, (általunk) tapasztalt formája a Mája, avagy káprázat.
„a lélek — purusa — az anyagtól (még az anyag legfinomabb formájától is) tökéletesen és végletesen különbözik, fölötte áll mindannak, ami az anyagvilágban törvényszerűleg megnyilvánul.”
A Paramátma, purusa, áthma, legfelsőbb lélek, tudat, megfogalmazások a nem anyagi, vagyis szellemi létezőre utalnak. A tudomány megfogalmazása szerint, ilyen anyagtalan szellemi létező a tér és az idő is. Azonban a relativitáselméletek „téridője” már fizikailag létező szubsztancia, aminek dinamikája, görbíthető struktúrája, energiatartalma is van. Vagyis a valós (anyagi ?) létezőkhöz sorolható a tudatunk által.
