Mindenki úgy oldja meg a saját problémáit ahogy tudja. Nyilván ha nem elég népszerű az alternatív hatalom, akkor nem működik a szavazásos megoldás. De lehet népszerüsíteni, csak nem biztos hogy van annyi időd rá. Ebben az esetben még mindig két lehetőség van, elviselni ami van és kivárni amíg a hatalom magától szétrohad, vagy gyorsabb megoldásként más ország más alkotmányát választani magad felé. Az egyik a harcos vertikális megoldás, a másik a konfliktuskerülő horizontális - azaz van amit könnyebb megkerülni mint átugrani, például Orbánt is :-)
Tulajdonképpen ez a lehetőség van minden országban, vagy alternatívaként a politikai hatalom megszerzése és alkotmány megváltoztatása. Tehát elhúzni, az ebből a szempontból csöbörből vödörbe megoldás, kivéve ha olyan helyre ahol nagyjából pont megfelel ami van. Lehet még törekedni a hatalomra ha valakinek van rá ideje és kedve hozzá, bár szerintem elég macerás.
Amennyiben alkotmánybírónak lenni (vagy nem lenni), egy jogszakmai életút (egyenes) következménye, akkor érthető a várható döntés értelme.
Minden más esetben, számomra legalábbis kiszámíthatatlan, a (kvázi) random események (és személyek hasonlóképpen esetleges életútjának) alakulása; hacsak nem tételezünk fel ez esetben is, valamiféle más törvényszerűséget.
Feltételezve, hogy feltevésem helytálló: az alkotmánybírók lehetséges személyi állománya véges, lényegében (idővel, ugyanazon inerciarendszerben) állandó.
