A napokban jelent meg ez a cikk:
https://888.hu/amerika-london-parizs/svajc-magahoz-csatolna-ausztria-egyik-tartomanyat-4203999/
mely szerint:
"Ausztria legnyugatabbi (és egyben leggazdagabb) tartományát, Vorarlberget nézték ki maguknak a svájciak. Az ötlet nem egészen új, száz évvel ezelőtt, az első világháború után Vorarlberg lakosainak 81 százaléka szerette volna, ha a tartományt Svájchoz csatolják, ám végül erre nem került sor, ami a kor viszonyait ismerve nem meglepő: hárommillió magyart sem kérdezett meg senki arról, hogy szeretnének-e Magyarország határain kívül élni."
(...)
"Egy nem reprezentatív felmérés szerint Vorarlberg mai lakóinak 65 százaléka nem bánná, ha a tartomány egyesülne Svájccal.
Hiába a kétoldali szándék a terület országváltására, ez a mai Európában szinte elképzelhetetlen: a kontinens vezető politikusai mindennél fontosabbnak tartják a status quo fenntartását az etnikai viszonyoktól függetlenül"
Végül:
"Persze semmi sem lehetetlen! A Krím-félsziget országváltását ugyan senki nem ismeri el, Koszovó függetlenségét már sokkal többen támogatják, így akár egy békés úton lerendezett osztrák-svájci területcsere sem kizárt, noha nagyon meglepő lenne."
Vajon mire föl ez a fafejűség és csökönyösség az EU brüsszeli vezetői részéről, amivel mereven ragaszkodnak Európa belső, mesterségesen meghúzott határaihoz?
Miért nem lehet békésen megoldani - különösen Magyarország viszonylatában - a határok kialakítását úgy, hogy végre figyelembe vennék a lakosok óhaját is az íróasztal mellőli egyoldalú huzigálás helyett?
Meddig lehet a szőnyeg alá söpörni azokat az igazságtalanságokat, amiket a két világháború után követtek el? Lehet, hogy emiatt is lesz majd vége az EU-nak, mert az is egy álszent tákolmány, álszent elvekkel és álszent vezetőkkel?
S miben nyilvánul meg ez a bizonyos határnélküliség? Semmilyen belső közigazgatási határok nem lesznek Európában? Anélkül hogy lehet egy földrésznyi országot irányítani? Ha pedig lesznek, akkor mi alapján? Mondjuk bennünket, magyarokat alapul véve, egy közigazgatási egységen belülre kerülhet végre a Kárpát-medencei magyarság? Újra Kassa lesz Kosice, Beregszász Beregovo, Székelyudvarhely Odorheiu-Secuiesc, Szabadka Subotica? Egy régió lesz a magyar nyelvterület?
Van határ, nincs határ a haza fia az marad aki annak érzi magát.
A határnélküliség út a homogén Európához. Ha megmaradnak a nemzetállamok, marad a széthúzás, az belsö ellenségeskedés, ami legyöngíti, majd megsemmisíti a ma ingatag Európát.
Szerintem senki, még a cigányok miatt sem lenne szabad feladni a hazánk földjét, amiben az ásványkincseink vannak, amelyen az erdeink és haszonnövényeink nőnek, amin keresztülfolynak a vizeink, amin felépültek településeink, ami otthont, kultúrát és identitást ad nekünk.
Ne vegyél rá mérget, mert szerintük Románia a Tiszáig tart. Úgy látszik, ők nem olyan finnyásak a lakosság milyenségét illetően, ha területszerzésről van szó.
Egyébként mit teszünk annak érdekében, hogy az elcigányosodás veszélyét elhárítsuk? Mi a bal- és mi a jobboldal terve ezt illetően? Közösen ellehetetleníteni azokat, akik szóvá teszik a cigánykérdést?
Tudod, a remény hal meg utoljára. Azzal kapcsolatban is, amit ti reméltek (hazafias eszmék kihalása), és azzal kapcsolatban is, amit én (az igazság győzelme és hazánk sorsának jobbra fordulása).
Mindjárt elsírom magam... Akkorhát mit és hogyan kellene tenni, hogy hazánk régi nagyságát, erejét, gazdagságát és jelentőségét minél teljesebb mértékben helyreállíthassuk?
"velemenyem szerint meg a HT magyarok koreben sem lenne sikeretek..."
Ezt már leírtam másik fórumtémában, de neked is megemlítem, mert biztos nem hallottad: Hong-Kong Kínához való visszakerülésekor volt a TV-ben, hogy amerikai migráns kínaiakat kérdeztek arról, mi a véleményük minderről. Ők pedig lelkesen örültek a visszatérésnek. A riporter meg ott értetlenkedett, hogy miért örülhetnek a Kínából menekülők annak, hogy Kína újabb területet szerzett.
Pedig arról van szó, hogy normális ember általában örül annak valamilyen szinten, ha országa, hazája gyarapodik, függetlenül a rendszerétől.
Jó lenne, ha a magyarok is újra ilyenek lennének, mert csak akkor leszünk újra sikeres nemzet és ország, nem pedig ha hagyjuk, hogy elnyeljen saját defetizmusunk.
Nem hiszem, hogy berúgnák maguknak ezt az öngólt a románok: ha ránk támadnának, ők lennének az agresszorok és akkor juj-jaj: lerohanná őket a Nyugat, a NATO meg az USA, és annyi nekik; felosztanák Romániát.
Legalábbis ez a forgatókönyv Magyarország viszonylatában, ha mi támadnánk, nemde?
Azt mondjátok meg, a románok milyen indokkal támadhatnának még ránk, ha egyszer már alig él itt néhány oláh? Aki volt, azt már elcsatolták. Magyarból viszont kb. 2 millió él még Erdélyben, és gyakran érik őket atrocitások. Akkor ezt mi miért nem propagáljuk, tesszük szóvá a világ elé, hogy rokonszenvezzenek velünk és segítsenek?
Csupán vissza kellene térnünk két világháború közti önmagunkhoz etéren: emlékezni és emlékeztetni, valamint kimondani-kifejezni revíziós akaratunkat. Egy minisztériumot is létre lehetne hozni, mely a területvisszacsatolások mikéntjével, lebonyolításával, megalapozásával, ennek és szomszédaink gaztetteinek propagálásával, stb. foglalkozna.
Kellene egy grandiózus központi Trianon-emlékmű is, ahol többek között a külföldi államfők, uralkodók, diplomaták, de az egyszerű turisták is leróhatnák tiszteletüket.
S nem utolsósorban június 4-ét hivatalos nemzeti gyásznappá kellene nyilvánítani.
Gondolom ezek nem valami hej de pénzigényes dolgok, csak elhatározás kérdése a megvalósításuk.
De mi a balosok felelőssége abban, hogy a vesztett háborúk utáni válság ennyire elmélyült, ilyen nagy területi veszteség ért minket kétszer is? A balosok mozgósíthatták volna a nemzet erejét az ellenállásra; itt volt nekünk Stromfeld Aurél, aki a magyar Kemál Atatürkként harcolhatott volna a kedvezőbb békéért, ha el nem tadzítják maguktól Kunék a Felvidék feladásával.
A II. VH. után is, Rákosiéknak ha kicsit is fontos lett volna a trisnoninál nagyobb terület, akkor beszélt volna erről Sztálinékkal, ám ő ehelyett csak a magyar fasiszta veszélyt pofázta.
Kádárnak Hruscsov visszaadta volna Beregszászt és környékét - nem kellett neki.
Akkor vajon kik felé billenne a képzeletbeli mérleg serpenyője, mint nagyobb károkozók? Balosok vagy jobbosok?
A balosok sem dicsekedhetnek: Károlyiék azokban a sorsdöntő időkben szerelték le a hadseregünket, Kunék feladták a visszafoglalt Felvidéket, Rákosiék kisujjukat sem mozdították kedvezőbb határokért, pedig a kopasz ugye Sztálin legjobb tanítványa volt állítólag...
Most azon gondolkodom, hogy Árpád-házi uralkodóink vagy éppen Mátyás-király bal- vagy jobboldaliak voltak? A területnagyobbítók és védők vajon melyik oldalhoz tartoznak?
Ja, hogy akkor még nem volt ilyen? Nagy pozitívum!
Nem népszavazást kell követelni elsősorban, hanem a területeinket.
Ugyanúgy, ahogy a japánok, spanyolok, szlovének, kínaiak, stb. teszik kitartóan a saját viszonylatukban.
Annakidején a Bécsi Döntések sem következtek volna be, ha gyáván hallgat a nemzet és olyan feltételezésekbe menekül, hogy "úgysem adják vissza", meg "erősebbek katonailag", stb.
És nekünk talán el kéne felednünk 325000 km2-es egész hazánkat és úgy kéne tennünk, mintha nem történt volna semmi?
Pontosan a hallgatásunkkal és beleegyezésünkkel járulunk hozzá a magyarnyomorító trianoni gúnyhatárok bebetonozásához.
Még miket tűrjön el a magyarság, csak mert egyesek legszívesebben lezárnák számára a történelmet abban a mostani állapotában, amikor kicsi, gyenge, lényegtelen és kiszolgáltatott?
Két világháborúban vesztesek voltunk, emiatt csökkent több lépésben az ország területe. Ne várd, hogy ezt elfelejtsék és úgy tegyenek mintha nem történt volna semmi. X.Y. igazságérzete nem változtatja meg a vesztes háborúk után kialakított határokat, erőszakról pedig szó sem lehet.
