A NAGY KOLLAGÉNBIZNISZ TÖRTÉNETE. KIS PÁLYÁSBÓL NAGY PÁLYÁS JÁTÉK LETT. 12 éven felülieknek, nehéz, feltáró anyagrész. (5 perc.)
Az évtizedek alatt elképesztő méreteket öltött a húsipari termelés, ami a 70-es évek félresiklott, érdekektől vezérelt oktatási gyakorlatának is köszönhető.
Mivel a hús a jólét szimbólumává vált, a régi világban piedesztálra emelték és az a háború után lelki gyógyírnak számított a "legvidámabb barakkban". Ez volt a gasztropszichológia első felvonása.
Másrészt, attól kezdve, hogy nem az embernek magának kellett végignéznie az állat szenvedését, szívesebben ette a színes-szagos, szépen becsomagolt húsipari termékeket.
MI LESZ A SOK BOMLÉKONY SZERVES ANYAGGAL?
Egy nagy probléma akadt: mit kezdjenek a vágóhidakon képződő végtelenül sok vérrel és melléktermékkel, nyesedékkel, csonttal, zsíros kötőszövettel, maradvánnyal?
Haladék nélkül kiadták feladatként a mérnököknek és a tudósoknak: bármi áron, de oldják meg. A szerves hulladék erősen környezetszennyező, kiemelt közegészségügyi kockázat (rovarok, rágcsálók mint vektorok, talaj, ivóvíz stb.).
Hatalmas pénzeket is elkülönítettek csak erre a célra, államilag szponzorálták az egyetemek ilyen jellegű törekvéseit - megszülettek az első tudományos disszertációk az állati vér és maradványok újrahasznosításáról.
Évtizedekkel ezelőtt a dögkutakból származó állatok adásvétele és a hullaliszt (azaz a teljes tetemek, béltartalommal együtt) visszatevése a takarmányozásba óriási üzletnek számított.
Ez hazárdjáték volt. A bizonytalan eredetű, nem járványos betegségben elhullott állatok és az állati vér visszadolgozásából korábban nagy baj lett: újabb állatbetegségek, zoonózisok, emberi járványok, elszennyeződő talaj, vírus- és baktérium-variánsok.
Ekkor jött létre a Salmonella enteritidis új, még agresszívebb válfaja is a takarmánytelepeken (emberre veszélyes), ezzel párhuzamosan az E. coli és egyéb kórokozók új mutációi. A kergemarhakór idején ezt is erőteljesen megszigorították: azonos fajnak nem adhatók vissza bajtársainak a hőkezelt, szárított maradványai, a vérport is megszüntették.
Ebben az időben érkezett a nagy zselatin-felismerés (még nem kollagén), és az üzletemberek máris dörzsölték a tenyerüket.
A népesség egyre nagyobb része a városokba költözött és ezzel párhuzamosan emelkedett a hústermékek iránti igény is, ám a minőségi hús drága alapanyagnak számított.
A TÖLTELÉKES HÚSÁRÚK TÖMEGGYÁRTÁSA A MINŐSÉGI HÚS KIVÁLTÁSÁRA
Ekkor bevezették a melléktermékek felhasználásával készülő, tömegtermeléssel készülő felvágottakat, alacsony minőségi hústartalommal.
Az ipar növelte a termelést és az olcsó, gyorsan füstölt-pácolt töltelékes húsáruk meglehetősen széles palettáját hozta létre, ahol a képződő nyesedékhúst, a bőr- és kötőszöveteket, valamint az ipari szalonnát jó hatékonysággal elhasználhatta adalékanyagok, állománymódosítók és nitrites pácsó (tartósítószer) alkalmazásával.
Megjegyzés: a párizsi és egyéb felvágottak sosem lennének ilyen vonzó rózsaszínűek önmagukban, a színvilágukat a nitrit-mioglobin komplex hozza létre.
A hatalmas nagyüzemi késes vágók (kutterek) tehát munkába álltak, a futószalagyártás elindult, a silány, húsipari tömegtermékek megjelentek. Fehér pékáru, margarin, párizsi - alapélelmiszerekké váltak, ezt eszi a gyerek, a felnőtt, az idős, a kórházban lábadozó.
Elképesztő mennyiségű vizet fel tudott immár venni a húspép, a zselatin hozzáadásával, később belépett a szójafehérje is a technológiába.
A víztartalom növekedésével azonban a termékek romlékonyabbá is váltak. A hentesek a nagyobb profit reményében 1-2 órára vízbe is tették a párizsit, hogy a tömegük további 5%-kal növekedjen, mindennek megvolt a módja.
A GÉNMÓDOSÍTOTT SZÓJA
Apropó szójafehérje: mivel 0,9% volt a génmódosított szójafehérje kimutatási határa, ezért 0,8%-ban tették hozzá a péphez, így biztonsággal tonnaszámra el tudták passzolni a génmanipulált szójafehérjét is, hiszen 1000 kg húspéphez 8 kg GM szójafehérjét adhattak, "teljesen legális" módon (azaz nem kellett jelölni).
Ugyanez a húsipar – köpönyegforgató módon – két kézzel harcolt a nem génmódosított szója táplálkozási alkalmazása ellen, a zöld mozgalmak és környezetvédők „felfűtésével”. Eközben az ipar bevezette a génmanipulált szójatakarmányt a hús- és tejhozamú állattartásban is.
Az emberek félretolták a szójaalapú élelmiszereket és gúnyolódtak rajtuk, miközben a GM szójával etetett állatok tejét isszák és a húsukat, zsírjukat eszik a mai napig.
Bőrke, bőrkepor, ipari szalonna, ínak, szövetmaradványok – ezekből nőtt nagyra a húsipar, és a kis pénzből élő népesség előszeretettel vásárolta a párizsit, virslit, krinolint, szafaládét, Fradi kolbászt, lecsókolbászt stb. Később létrehozták a márványozott felületű termékeket, sokak örömére, mivel látványos volt, gyermekkoromban én is csodáltam.
Az egyetemeken az élelmiszertudomány története szemináriumokon ma már ezeket nyíltan oktatják. Ismert az a folyamat, ahogy a bomlásra hajlamos szerves anyagok újrahasznosítására állami szintű terveket és modelleket dolgoztak ki, nem kevés pénzt és időt szánva erre hazánkban és világszerte.
Amit még érdemes hozzátenni: a vámosok és a húsipar összedolgozott, ebben is hatalmas pénz volt: a vámon elkobzott, (egészséges) állatokat leölték és a húsiparnak olcsón eladták belső kapcsolatrendszeren keresztül, töltelékes húsáru gyártásra – mindenki jól járt.
VISSZATÉR A REMÉNY: MEGJELENNEK A CSONTKUTTEREK
Nyilván láthatóvá vált, hogy az állati termékeken alapuló ipari modellek globális szinten komoly közegészségügyi kockázatokat hoztak. A hatósági szigorításokkal párhuzamosan a húsipar ismét válaszút elé került, mert az extraprofit csökkent.
Kiadták az újabb utasítást a mérnököknek: a csontokat tárják fel és nyerjék ki belőle a zselatint. Erős savakkal, majd csontkutterek megalkotásával (szilánkmentesítő csontszitával) ez sikerült: az állati csontok immár ontották a zselés anyagot. A szilánkmentes csontpép hihetetlen eredményt hozott és visszaadta a reményt a tulajdonosoknak. (Megjegyzés: csontenyvként is ekkor terjedt el más iparágakban.)
ÁM A NAGY DOBÁS CSAK EKKOR JÖTT - A GASZTROPSZICHOLÓGIA 2. FELVONÁSA
Ezután pedig elkövetkezett a minden korábbinál nagyobb kilépés a piacra, de immár az egészségbiznisz elemeként és ezt a társadalom nagy része tárt karokkal fogadta.
Ahogy a tejipar is meglépte ezt az antibiotikum-rezisztens joghurtkultúrákkal és immár silány joghurtokkal, cukrozott édesipari termékekkel, a húsipar is megtette - képes volt elfogadtatni az emberekkel, hogy egy húsipari melléktermék egészségvédő lehet.
Megkomponálták az évszázad üzletét: a nagy kollagénbizniszt, amelyhez foghatót a világ sem azelőtt, sem azután nem látott. Ennek vagyunk tanúi az elmúlt évtizedben.
A tudomány gyorsan a segítségére sietett az iparnak, nem először és a hidrolizáció útján előállított, nyers kollagénpeptidekről vihargyorsan cikkek jelentek meg.
A NÉGYSZERES BEVÉTEL
Az új kollagénpeptidek megjelenésével egyidejűleg kivirágzott a kozmetikai ipar, a húsipar és kisállateledelgyártás, a GM szója kapcsán pedig a takarmányipar - ezeknek lényegében azonos érdekköre alakult ki.
A nyereség nem a minőségi húsból, hanem a melléktermékből származott, amelyet részben takarmányozásra, állateledelek gyártására, humán táplálkozásra és kozmetikumok készítésére használtak fel. A terv szinte tökéletesnek bizonyult.
A társadalom elkezdte nagy tételben vásárolni a kollagénporokat és ebből a húsipar önálló „tudományágat”, mítoszt alkotott. A városokba költöző ember kisállatokat tart, a kedvenceknek pedig rendszeres eledelre van szükségük. A bőrvédelem, hidratáció szintén hívószóvá vált. Eközben a takarmányozás a háttérben hihetetlen pénzeket mozgat.
A stratégia sikeres lett, miközben számos növényi alkotó védő hatását sokáig elhallgatták.
ÉSZREVÉTLENÜL TETTÉK, DE A SZEMEINK ELŐTT
Az emberiséget elkezdték tehát nyers állati melléktermékekből készülő kollagénekből hidrolízis útján előállított peptidekkel etetni, mind a mai napig, jó pénzért. (A csírátlanítást erős savakkal oldják meg, tehát közegészségügyi kockázatot nem hordoznak.)
Mindez a szemeink előtt zajlott, de úgy építették fel, hogy semmit ne vegyünk észre belőle. Professzionális munka, a maga nemében. Bocsánat: nem vethetünk semmit a szemükre, mert nyilvánosan zajlott és a vásárlás a szabadságunkban áll.
Ugyanakkor ez már nem a párizsibiznisz, hanem nagy pályás játék, mert az egészségre való hatásra hivatkozás is belép.
Mivel sokan gyanút fogtak a mai kollagénekkel kapcsolatosan, folyamatosan gondolkodik az ipar a továbbviteli lehetőségeken, ezért is jelent meg a szárított porcpor.
A kollagén hegemóniájának ma már fokozatosan ugyanaz a tudomány vet véget, amelynek a létét sokáig köszönhette. A világ nagyot fordult és a növényi alapú étkezés ár ellenében is előretört: ez segítette a kollagénkérdés tisztázását.
Kiderült, hogy növényi alapanyagokkal, gyümölcsökkel, zöldségfélékkel, hüvelyesekkel, olajos magvakkal, csírafélékkel, növényi proteinekkel kiválóan felépíthető a saját kollagénszerkezet, semmi szükség a vágóhídi nyesedékre. Végre vége lehet ennek a rémálomnak.
Köszönöm a figyelmeteket!...
Miből és hogyan készülnek az igényesen becsomagolt kollagénporok?https://www.facebook.com/elet.okos/posts/pfbid02BrG61TXjwkHxuD8Xi3mMefZnvocvnYf1Me4KffwUUz5h9vmfSiVPykP81vrgQ8pnl
Tóth Gábor
