Keresés

Nem tudjátok, hogy dr. Rusz Zoltán készít ilyen plasztikai műtétet vagy csak kifejezetten esztétikai plasztikára állt rá?

Kedves kérdező! Én ugyan éppen 10 évvel vagyok nálad idősebb, de fiatalabb voltam nálad, amikor átestem egy ilyen műtéten.

Mindenek előtt nagyon fontos megkülönböztetni kétféle szalagszakadást. (ezt a szalagpótló műtétem előtt mondta el a kezelőorvosom és mutatta meg egy rajz segítségével)

1. részleges szakadás:

a) Amikor csak az elülső (ligamentum talofibulare anterior/anterius, LTFA) szalag szakad el;

b) amikor az elülső és a középső (ligamentum calcaneofibulare; LCF) szalag szakad el

"csak" részleges szakadásról beszélhetünk.

A részleges szalagszakadást NEM műtik.

2. teljes szakadás:

Ilyenkor mindhárom elülső (LTFA), a középső (LCF) valamint a külső (ligamentum talofibulare posterius, LTFP) szalag együttesen sérül. 

Ezt, vagyis a komplett, vagyis teljes szalagszakadást mindig operálják. (Itt nem a pótlásról beszélünk)

Na akkor a lényeg:

Az előzményt még 2001-ben kell keresni.

Ebben az évben augusztus 13-26 között a Balatonon található családi nyaralóban és a tóparton kapcsolódtunk ki. Egészen 20-ig semmi különösebb baj nem volt. Azon a napon A helyi tűzijáték végeztével, ahogy megfordultam, a jobb bokám megrándult. Nem foglalkoztam vele, hisz fájni sem fájt, meg semmi egyéb. A következő hetekbe ez többször megtörtént. Szeptember 27-re odáig fajult a helyzet, hogy már igencsak gyakran kifordult a bokám és viszonylag sűrűn fájt is. Elmentünk a háziorvoshoz, aki felszerelés hiányában ránézésre annyit mondott, hogy vélhetően megnyúltak a szalagok a bokámba. Vegyünk egy gumis bokarögzítőt és azt nonstop hordjam. Ez meg is történt. Aztán október 18-án egy iskolai röplabdaedzésen a levegőben ütköztem az egyik osztálytársammal, majd olyan szerencsétlenül fogtam talajt, hogy a bal bokám aláfordult (kificamodott). Először még rátudtam állni, de fájdalmas állapotot eredményezett. Még az edzést követően anyu bevitt az SZTK-ba, ahol az ortopéd orvos megvizsgálta a bokám. Kiderült, hogy részlegesen elszakadt az elülső (LTFA) bokaszalagom. 1 hét gipszsín, 1 hét fekvő-, 2 hét járógipsz. Aztán 6 hét bokarögzítő. Ha már ott voltunk és nem volt nehéz dolga észre venni, hogy a jobb lábamon bokarögzítő van, így kérdezősködött, hogy miért van, majd megvizsgálta azt is. Elvétve ugyan, de még láthatóak voltak az elülső (LTFA) és a középső (LCF) szalagokon mikro sérülések, vagyis hajszál szakadások, húzódások. A bal lábamra 1 hétre gipszsínt, majd 1 hétre fekvő-, 2 hétre járógipszet kaptam. Karácsonyra minden rendben volt.

A következmény:

2003. augusztus 11-24 közti nyaralás utolsó napjaimat tette tönkre egy újabb bokasérülés. Augusztus 21-én a nyaraló és a strand közötti vasúti töltésen áthaladva rosszul léptem és kiment a bal bokám. Akkor még nem éreztem semmit. Napközben, amikor a vízbe voltam, szintén nem éreztem semmit. Amikor kijöttem a vízből és viszonylag sokat (kb. 1-1,5 órát) egyfolytában ültem ill. feküdtem és ezáltal jobban megpihent a lábam, akkor már a felállásnál elkezdtem egy kisebb fájdalmat érezni. A következő két napban a nyaralóban kellett maradnom. Fekvőhelyzetbe, felpolcolt lábbal. Egyik nap anyám, másik nap apám maradt velem. Aztán harmadnap hazajöttünk. Az út kb. 4-4,5 órás volt. Mivel annyira elzsibbadt a lábam és a bokám is fájt, hogy a kocsiból sem tudtam kiszállni, így apám, miután többiek kiszálltak, tovább vitt az ügyeletre (vasárnap este volt ugyanis). Kiderült, hogy részleges szalagszakadást szenvedtem. Megint gipsz és bokarögzítő következett több hétre.

Balszerencse:

2005. szeptember 5. Az iskolából hazafele indulva, még a lépcsőn rosszul lépek és megrándul a jobb bokám. Akkor semmit nem érzek. Sőt még akkor sem, amikor hazaérek. Reggelre már egy enyhe fájdalom jelentkezik, de nem vészes így elmegyek suliba. Tesiórával indul a nap. Az óra végére már igencsak fáj a bokám, de nem akarok senkinek szólni. A következő napokban felveszem a bokarögzítőt és bő 1 hét alatt nyoma sincs a sérülésnek.

2005. október 10. Az iskolai röplabdaedzésen olyan szerencsétlenül érek talajt, hogy a bal bokám teljesen magam alá bicsaklik. Egy kisebb reccsenést is hallani vélek. Nem, hogy ráállni nem tudom, de megmozdítani is iszonyú fájdalmas. A tesitanár (ez esetbe: edző) rögtön hívja a mentőket és a szüleimet. (Délután 15 óra után már a betegszobán nincs senki.) A mentők megérkezéséig a lábamat rögzíti és felpolcolja (zsámolyt tesz alá). A mentőorvos precízebb eszközökkel rögzíti (törésre is gyanakodtak), majd a mentő kórházba szállít. Szinte rögtön elkezdődik a vizsgálat. A röntgen kimutatja, hogy a szárkapocscsontomból egy kisebb darab letört. Aztán az UH kimutatja, hogy teljes bokaszalag-szakadásom van. Ez azt jelentette, hogy mindhárom szalag elszakadt a külbokámban. 1 hét gipszsín, műtét, 5 hét fekvő- és 4 hét járógipsz. Közel 3 hónap gyógytorna (ez alatt a bokarögzítő viselése erősen ajánlott volt).

E közbe merült fel, hogy egy szalagpótló (plasztikai) műtét, amire 2006. június 23-án került sor. A műtét során a külső bokacsont csonthártyájából alkotott szalaggal pótolták a szakadt részeket. Másik lehetőség pedig az inakból alakítanak ki egy kiegészítő szalagot.

Azóta szerencsére nem volt bajom a bokámmal.

Jelenlegi munkahelyem 2017. nyarától változatlan. Első sorban éttermi segéd felszolgáló vagyok. Alapján véve nem is alacsony, nem is magas a fizetésem. A pizza futárkodással szerzett pénz 'csak' kiegészítés. Arányaiban kevesebb lenne mindennap csak a futársággal szerzett jövedelem, mint amit az étterembe kapok.

Mivel szükséges egy bevezető komment megírása, így kicsit részletesebben is kitérnék a sérülések hátterére.

- 2012. április 21-én a bátyám 18. születésnapja alkalmából házi buli van nálunk. Ebben a buliban én összejövök egy 1 évvel nálam fiatalabb lánnyal, aki már tetszik egy ideje, és egyébként meg a tesóm legjobb haverjának a húga. (én ekkor 14 éves voltam)

- 2013. szeptember 27-én (péntek): Egy rossz lépésnél kiment a bokám. Először nem éreztem semmit. Ám miután a barátnőmmel kiültünk vagy két órára a parkba (egy szökőkúttal szembe), a padról való felállásnál már éreztem kisebb fájdalmat. Aztán a moziba a film végeztével a felállásnál megint. De nem szóltam semmit. A mozitól kb. 3 km-re van a vasútállomás, majd a célállomástól még hazakísértem őt (másik kb. 3 km), majd hazamentem (visszafele kb. 1-1,5 km). Mire hazaértem már eléggé fájt. Jeget tettem rá és felpolcoltam. Lényegében egészen kedd reggelig úgy volt. (Hétfőn igazgatói szünet volt) Mivel nem javult eleget a helyzet, apám kedden (okt. 1.) reggel iskola helyett az SZTK-ba vitt. Ott megröntgeneztek. Törés nem volt. Hazaküldtek azzal, hogy másnap mehet suliba, de ha tehetem pihentessem a lábam. A következő 2 hétben nem javult a helyzet, így újra elmentünk az SZTK-ba, megint megröntgenezték a bal bokámat. Törés továbbra sincs, megint elküldtek. (Bár ekkor egy másik doki vizsgált meg.) Eltelt újabb 3 hét, amikor az egyébként továbbra sem tünetmentes bokám megint kiment az iskolában. Ekkor már az első pillanatban olyan fájdalom keletkezett, hogy ráállni sem túlságosan bírtam. A betegszobából hívták a mentőket, közben értesítették anyuékat. Aztán a kórházba bár a röntgen nem mutatott továbbra sem törést, de az ultrahang és a CT már kimutatta, hogy részleges elülső bokaszalag-szakadásom van. Egyébként kisebb szalagnyúlások a szakadás feletti területen valamint a középső bokaszalagon is. A következő 6 hét fekvőgipsz volt. Aztán 2 hét járógipsz és 4 hét bokarögzítő valamint fokozatos terhelés mellett 12 hét gyógytorna (ebben benne volt már a 4 hét, amikor hordanom kellett a bokarögzítőt.

- 2015. január 17. (szombat): Otthon megyek lefele az emeletről (mert randira indultam volna), amikor az alsó lépcsőfokról lecsúszott a jobb lábam és kimegy a bokám. Rögtön érzem, hogy baj van, mert elkezd fájni és alig tudok ráállni. Édesanyám ekkor ér haza a munkából (délelőttös volt). Rögtön kocsiba ültetett és bevitt a sürgősségire. Néhány óra várakozás után végre megvizsgálnak. Kiderül, hogy részlegesen elszakadtak a bokaszalagjaim a jobb bokámba. 2 hét fekvőgipsz és 2 hét járógipsz, 4 hét bokarögzítő szűk 2,5 hónap gyógytorna.

- 2015. október 22. (csütörtök): Az iskola focicsapatának tagjaként részt vettem magam is a soron következő mérkőzésen. Ezen a mérkőzésen sajnos megint egy rossz lépést követően kiment a bal bokám. Először semmit nem éreztem, de néhány perc múlva már kezdtem érezni, hogy van, mert egyre nehezebben tudtam lépni. Ezt az edző (tesi tanár) is észrevette, így lehívott a pályáról. A meccs végén a szüleim bevittek a kórházba (SZTK-t elkerültük nagyívben), ahol megvizsgáltak. Újfent részleges szalagszakadás. Több hetes felépüléssel.

(ekkor már 16 éves voltam és a 11. évfolyamba jártam ekkor)

- 2017. február 14. (kedd): Valentin-nap alkalmából elvittem a barátnőmet egy étterembe vacsorázni. (Hozzátartozik, hogy ekkor már azért mindketten dolgoztunk suli mellett és azért még egy kis zsebpénzt a szülőktől is kaptunk) Az étteremtől néhány méterrel levő kereszteződésnél a járdáról való lelépésnél történt meg az újabb baj. Ekkor viszont kisebb reccsenést is hallottam a bal bokámban. Teljesen elszakadtak a bokaszalagjaim és még egy kisebb csont is letört a szárkapocscsontomból. 6 hét fekvő- majd 6 hét járógipsz és közel 4 hónap gyógytorna. (Hát ezt a Valentin-napot, hogyha lehetne, akkor inkább elfelejteném.)

A sérülés elszenvedése előtti napon tettem le sikeresen a forgalmi vizsgát és indítottam el a jogosítvány elkészítését. A jogsim március 3-án érkezett meg. Szintén a felgyógyulás ideje alatt (júliusban) kiderült, hogy felvettek egy vidéki egyetemre, mégpedig közgazdaságtanra (ahova egyébként is szerettem volna) valamint bekerültem a kollégiumba is. Az előbbi államilag támogatott hely, az utóbbi viszont önköltséges.

- 2018. április 5. (csütörtök): Egyetemi feladataim után munkába menet (ekkoriban csütörtökig kisegítő pincér voltam egy éjszaka is nyitva levő étterembe, míg hétvégén pedig pizza futárként dolgoztam) egy rossz lépést követően a jobb bokám kificamodott. De elmentem dolgozni. Mire a műszak (12 óra; du. 18 óra és reggel 6 között) végére már nagyon fájt a bokám. Alig tudtam menni. Sejtettem, hogy mi lesz a következmény, hogyha orvoshoz megyek vele, de annyira fájt, hogy nem tehettem mást. Részleges szalagszakadás. Több hetes gipszkezelés és néhány hetes gyógytorna. De nem maradhattam ki az egyetemről, így a fekvőgipszes időszakban is az előadási napokon részt vettem.

- 2019. június 22 (szombat): eljegyzési partit tartunk a barátnőmmel, akivel bő 7 éve vagyunk együtt.

- 2019. július 28. (vasárnap): nagybevásárlásból hazaérve, ahogy szálltam ki a kocsiból, a bal bokám roppant egyet és onnantól kezdve mozdítani sem tudtam. Rögtön elkezdett dagadni is. Bementünk az ügyeletre, ahol megvizsgáltak. A szárkapocscsontom eltört, a bokaszalagok teljesen elszakadtak. Szeptember 9-én veszik le a fekvőgipszet.

- 2019. augusztus 23. (péntek): kiderül, hogy a menyasszonyom gyarapodó rosszullétei és a fokozódó étvágyának az oka nem más, minthogy gyermekünk lesz.

- Ráadásul néhány napon belül kezdődik az egyetem is.

A sokadik sérülés után a kezelőorvos felvetette a bokaszalag pótlás lehetőségét először a bal bokámba, majd a további sérülések veszélyének elkerülése kedvéért jobba is.

Egyezzek bele a műtétbe vagy sem? Szerintetek a két műtét egyidejűleg történő elvégeztetése jó ötlet volna vagy csak rontana a dolgok jelenlegi állásán? A szalagpótlásból mennyi idő alatt jöhetek rendbe teljesen?

Előre is köszönöm az itteni válaszokat valamint esetleges emailben történő megkereséseket.