Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
A budapesti eseményen Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója felidézte, hogy 2014-ben indult az archeogenetikai kutatás III. Béla magyar király és feleségének azonosításával. A folytatódó program most jutott el oda, hogy az Y-kromoszómán lévő, férfiakon öröklődő haploid mellett elkezdjék vizsgálni a székesfehérvári osszáriumban lévő csontok anyai öröklődési vonalait is. Kiemelte: Béla macsói herceg genetikai vizsgálata azzal a reménnyel kecsegtet, hogy IV. Béla számos gyermekének a genetikai meghatározásához további támpontokat lehet nyerni.
Kásler Miklós felidézte, hogy IV. Béla magyar uralkodó egyik lánya, Boldog Jolán egy lengyel Piast fejedelemhez ment feleségül, az ő leányuk Kaliszi Hedvig volt, akinek pedig Károly Róbert hitvese, Nagy Lajos király édesanyja, Lokietek Erzsébet volt a leánya.
A leányági öröklődés szabályait figyelembe véve tehát egészen Nagy Lajos királyig el lehet jutni a genetikai kutatásokkal
– hangsúlyozta a főigazgató.
Kovács Bence Gábor, a MKI Archeogenetikai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa a kutatásról elmondta: szerdán a Magyar Természettudományi Múzeumból elhozták Béla macsói herceg két vázcsontját, egy combcsontot és egy bordacsontot.
A koponyán kívül ezekben a vázcsontokban őrződik meg legjobban a DNS az archeogenetikai munkákhoz – jegyezte meg a kutató.
Tájékoztatása szerint a hétvégén induló kutatások során Béla macsói herceg combcsont- és bordacsont-maradványaiból egy-egy apró darabot fognak kivágni, ebből csontport csinálnak, majd DNS-kivonást végeznek. Ezt követően egy többhetes komplex laboratóriumi munka kezdődik meg, amelynek végén teljes genomszekvenálást fognak végezni, vagyis a teljes genomot, a Y-kromoszómát és a mitokondriális DNS-t is meg fogják határozni – hangsúlyozta Kovács Bence Gábor.
Az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának kiemelt feladata a Székesfehérváron eltemetett királyaink azonosítása.
Az intézet a projekt keretében már több mint négyszáz, a székesfehérvári osszáriumban eltemetett egyén teljes genomszekvenciáját határozta meg. A kutatás következő fázisában további 120 olyan mintát dolgoznak fel, amely a csontokban megőrzött DNS vizsgálatát teszi lehetővé speciális laboratóriumi módszerekkel.
A kutatók célkitűzése Béla macsói herceg (1243–1272), III. Rosztyiszlav kijevi nagyfejedelem és Árpád-házi Anna hercegnő fia, IV. Béla király és Laszkarisz Mária unokája teljes genom- és mitokondriális DNS-vizsgálata, amely több királyunk – többek között Nagy Lajos király – azonosításához is döntő bizonyítékul szolgálhat, valamint lehetőséget adhat több Árpád-házi herceg azonosítására is.
A Magyaraságkutató Intézet (MKI) Archeogenetikai Kutatóközpontjának kutatói Nagycenken, a Széchenyi-mauzóleumban folytatnak archeogenetikai kutatásokat: Széchényiné Wurmbrand Franciska genetikai analízise további Árpád-házi királyok azonosításában segíthet.
Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója a csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón emlékeztetett: a székesfehérvári osszárium feltárása és a vizsgálatok folyamatosan zajlanak. Felidézte, a feltárt csontvázak mintáinak mindegyikén megtörtént a genetikai vizsgálat. Százharminc minta esetében azonban olyan mértékben degradálódott a genetikai örökítőanyag, hogy azokat más módszerrel is meg kell vizsgálni.
Az Árpád-háziak esetében III. Béla férfiakban öröklődő DNS-szakasza ismeretében nagyon könnyen megmondható, hogy valamelyik férficsontváz Árpád-házi-e vagy sem
– hangsúlyozta a főigazgató. Elmondta: ahhoz, hogy a beazonosítás megtörténjen, több módszer is van: az egyik az, hogy egy nagyon közeli hozzátartozótól vesznek mintát összehasonlítás céljából. A közeli genetikai rokonság bizonyítja a személy kilétét – tette hozzá. Kásler Miklós elmondása szerint a vizsgálatokhoz referenciaszemélyek szükségesek.
Kilenc referenciaszemély kellene Európából ahhoz, hogy az Árpád-házi, valamint a vegyes házi királyokat is könnyen és nagyon biztosan beazonosíthassuk
Hozzátette: van egy másik módszer is, mely révén egy matematikai algoritmussal számolhatók ki a nemzedékek, illetve van egy harmadik lehetőség is, amikor a leányokban öröklődő genetikai anyagot határozzák meg, mivel az első generációban markánsan megjelenik az apai mellett az anyai átörökítőanyag is.
A munkatársainkkal együtt eljutottunk 23 nemzedék után Wurmbrand Franciskához, aki gróf Széchényi Lajos felesége volt az 1800-as évek elején. Ő a huszonharmadik leányági leszármazottja II. Vak Béla feleségének, Szerbiai Ilonának
– fogalmazott Kásler Miklós.
Kiemelte: Széchényiné Wurmbrand Franciska grófnő (1797–1873) családját megvizsgálva anyai egyenes ágon el lehet jutni az Árpád-házba házasodott Szerbiai Ilonáig (Jolán), aki II. Vak Béla felesége volt. Szerbiai Ilona gyermeke volt II. Géza, II. László, valamint IV. István király is.
A mitokondriális öröklődés, valamint a genetika szabályait és törvényeit figyelembe véve Wurmbrand Franciska, II. Géza, II. László, valamint IV. István mitokondriális haplocsoportja megegyezik. Wurmbrand Franciska genetikai vizsgálata ezáltal közelebb viheti a kutatókat nevezett királyaink beazonosításában – hangsúlyozta a főigazgató.
Egy friss tanulmányban a szerzők genetikai adatok alapján rekonstruálják Vu kínai császár, az Északi-Csou-dinasztia tagjának megjelenését – számol be a Phys.org. A kutatók szerint a 36 éves korában, 578-ban elhunyt uralkodó halálát stroke okozta, a csapat emellett az egykor Északkelet-Ázsia egyes részeit uraló nomád nép eredetére és vándorlási szokásaira is fényt derített.
Vu 560-ban került trónra, uralkodása alatt erős hadsereget épített ki, és egyesítette Kína északi részét. A császár etnikailag hszienpej volt, az ősi nomád nép a mai Mongólia és Észak- és Északkelet-Kína területén élt.
Mint Saocsing Ven, a sanghaji Fudan Egyetem munkatársa és a csapat tagja kiemelte, egyes szakértők szerint a hszienpejek „egzotikus” kinézetűek voltak, erős szakáll, magas orrnyereg és szőke haj jellemezte őket. „Elemzésünk azt mutatja, hogy Vu császárnak tipikus kelet- vagy északkelet-ázsiai arcvonásai voltak” – tette hozzá.ű
Úgy tűnik, hogy a császárnak barna szeme, fekete haja és sötét vagy közepesen sötét bőre volt, arcvonásai pedig hasonlítottak a mai észak- és kelet-ázsiaiakéhoz. „Korábban az embereknek történelmi feljegyzésekre vagy falfestményekre kellett hagyatkozniuk, hogy elképzelhessék, miként néztek ki az ősi emberek. Mi képesek vagyunk közvetlenül feltárni a hszienpejek külsejét” – nyilatkozta Pianpian Vej, a Fudan Egyetem kutatója.
Az uralkodó DNS-ének vizsgálatából azt is meghatározták, hogy Vunál magas volt a stroke kockázata, ami hozzájárulhatott halálához. A megállapítás összhangban van a forrásokkal, amelyek szerint a császárnak afáziája, lecsüngő szemhéja és rendellenes járása volt, ami illeszkedik a stroke tüneteihez.
Végezetül az elemzés azt is feltárta, hogy a hszienpejek déli irányú vándorlásuk során keveredtek a han kínaiakkal. „Ez fontos információ annak megértésében, hogy miként terjedtek el a régi népek Eurázsiában, és hogyan integrálódtak a helyi népekbe” – mondta Ven.
Mit jelent az, a kijelentés, hogy "ma a neandervölgyiek genetikai öröksége kb 5%!
Tudtommal csinpánzokkal ez az érték 90% - százaléknál is magasabb... de még a delfinekkel is nagyságrendileg több.
Számomra ez az adat teljesen értelmezhetetlen.
Az én "történeti értelmezésem" szerint a tudomány ezt állítja:
Kijött Afrikából az 1. számú embercsoport - és elterjedt az egész Földön
Kijött Afrikából az Neandervölgyi - embercsoport - és elterjedt az egész Földön - miután kiirtotta az előző embercsoportot.
Kijött Afrikából az HSZ-SZ. - szuperintelligens embercsoport - és elterjedt az egész Földön - miután kiirtotta az akkorra már elkorcsosult - vagy legalábbis továbbfejlődésében megrekedt Neandervölgyieket - de mivel néhány ezer évig azért együtt éltek - maradt a génjeikből 5% - nyi.
Vagyis úgy néz ki - számomra - mintha a tudomány azt sugallaná, hogy a mai ember ugyan valóban a biológiai folytonosság terméke... de az "emberelődök" viszont nem... hiszen az ő genetikai örökségük, csak 5% - ban része a mai ember genetikájának.
Ez a "20. 000 évig még együtt éltek, és keveredtek" - ez vagy egy hatalmas ostobaság - vagy egy totálisan rosszul ( vagy szándékosan hamisan ) megfogalmazott állítás.
Szerintem arról van szó, hogy a mai HSz.SZ. - és a NEVÖ - ember 99% - ban azonos genetikával rendelkezik... és az eltérés 1% - ának 5% - az amely bizonyíthatóan a NEVÖ - ( önálló fejlődése során létrejött ) öröksége... és így azért már - "teljesen más a leányzó fekvése"...!!!
Úgy néz ki hogy Thomas Jefferson USA elnök egy ritka apai haplocsoportba tartozik, a T-be, a topik 76 kommentjében írtam róla, 0,5-1 % ma Angliában a férfiak közt.
Több ezer évig a mai Irán, Irak és Szaúd-Arábia területén élhetett az emberi faj, miután 60-70 ezer évvel ezelőtt először tartósan Afrikán kívülre merészkedett – állítja egy friss kutatás. A Reuters hírügynökség összefoglalója szerint ezután, nagyjából 45 ezer évvel ezelőtt a Homo sapiens elkezdte benépesíteni Európát és Ázsiát, majd később a bolygó szinte összes szegletét.
Az egykori populációról tanúskodó genetikai adatok arra mutattak, hogy az Eurázsiát először benépesítő emberi populáció az Iráni-fennsíkon élhetett, ami a modellek szerint megfelelő, és más nyugat-ázsiai régióknál nagyobb eltartóképességű környezetet biztosíthatott nekik 40-60 ezer évvel ezelőtt.
A kutatók szerint a legkorábbi, 44 ezer éves régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az ember sokáig élhetett a területen, ahol nem volt egyedül: a neandervölgyiek legalább 40 ezer évvel ezelőttig előfordultak az iráni Zagrosz-hegységben, vagyis akár 20 ezer éven át keveredhettek a mai, eurázsiai felmenőkkel rendelkező emberek őseivel.
A szakember szerint úgy tűnik, hogy a vadászó-gyűjtögető csoportok az Iráni-fennsíkon szezonális életmódot folytattak, vagyis télen a síkságokon, nyáron pedig inkább a hegyvidéki területeken éltek.
Azt kell mondanom hogy sokkal jobban sikerült ez a topik mint eredetileg elképzeltem, hála az archeogenetikusoknak, akik mindig felfedeznek valami érdekeset.
Az eddigi legrészletesebb genetikai képet sikerült egy kutatócsoportnak elkészítenie Dél-Ázsia népeiről, amelyből kiderült India lakóinak iráni eredete, de meglepő módon az egészen gazdag neandervölgyi és a gyenyiszovai örökség is. Néhány dolgot a nyelvészeti kutatások már sejteni engedtek korábban is, ám a vér szerinti múltról csak a géneket lehet kifaggatni. Ez különösen igaz az ősi örökségre – se neandervölgyi se gyenyiszovai emberi maradványok nem kerültek eddig elő India területén. Egyelőre nem világos tehát, miként kerültek e gének Indiába, és miként tudtak mindmáig fennmaradni. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) vezette nemzetközi csoport egyelőre preprintként (hivatalos folyóirati megjelenés előtt) mutatta be a kutatási eredményeket, amelyeket a Science ismertetett.
A vizsgálatok során közel 2800 indiai teljes genomját tárták fel, minden földrajzi régiót és minden főbb nyelvet, törzset, kasztot képviseltek ezek az emberek. A vizsgálatokból kiderült, hogy a legtöbb indiai vérvonala a több tízezer éve a területen élt vadászó-gyűjtögető közösség utódaiból, az Irán felől, időszámításunk előtt 4700-3000 között, érkező földművesek, valamint az ezt követően a közép-ázsiai sztyeppékről érkező pásztorok keverékéből áll. Ezek nem teljesen új eredmények, de a friss genetikai adatok igazolták a korábbi, sokkal kevesebb adaton alapuló elméletet.
A friss mérésekkel pontosítani is tudták a korábbi információkat. Ehhez felhasználtak emberi régészeti leletekből kivont régi DNS mintákat is, így például kiderült, hogy az iráni eredetű összetevők legnagyobb valószínűséggel a mai Tádzsikisztán nyugati végén lévő Szarazm ősi városának régiójából származhattak.Az itt élők búzát és árpát termeltek, szarvasmarhát tartottak és kiterjedt kereskedelmet folytattak egész Eurázsiával. Az összehasonlító vizsgálatok legérdekesebb vetülete az volt, hogy egy szarazmi emberben indiai géneket találtak, az illetőt olyan kerámia karpereccel temették el, ami leginkább az ősi indiai alkotásokhoz hasonlított.
Egy másik régi kérdést is megvizsgáltak a szakemberek. Mintegy 80 ezer évvel ezelőtt hagytak kőeszközöket India középső részén az akkor itt élt, vagy itt járt emberek, az azonban kérdés volt, hogy ezek mely embercsoport tagjai lehettek – nem voltak ugyanis csontmaradványok a kőeszközök közelében. Mivel 74 ezer évvel ezelőtt a Toba vulkánkitörésének hamuja Indiába is eljutott, sokáig élt az a feltételezés, hogy az ezt megelőző itteni emberi csoportok egyszerűen kihaltak a távoli vulkán hatására. Azonban pont a közelmúltban jutott arra egy kutatócsoport, hogy távolról se volt olyan hatású e kitörés, mint korábban véltük. Ez megerősítette, hogy nem okozhatott az emberiség létszámában se visszaesést a Toba kitörése. A friss kutatásból az derült ki, hogy ez az ősi, ismeretlen embercsoport egészen kevés nyomot hagyott a mai utódokra. Ezt úgy számították ki a szakemberek, hogy a genetikai mutációk, időbeli változások ütemét ismerve felmérték, mennyi idő kellett ahhoz, hogy a mai indiai gének sokfélesége létrejöhessen. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a jelenkori India népességét megalapozó első emberek elsöprő többségében azok voltak, akik jó 50 ezer éve érkeztek Afrikából, és csak elenyésző, 0-3 százalék lehetett az ennél ősibb elődöket képviselő genetikai nyom.
Az indiaiakban ugyanannyi neandervölgyi (és gyenyiszovai) gén található, mint az európaiakban, azonban meglepően sokfélék ezek az indiai-neandervölgyi gének a más modern népességekben találhatóval szemben. Az ősi rokonok örökségében most találtak olyanokat is a kutatók, amelyek segíthették az indiai embereket a környezeti alkalmazkodásban.
Arról is beszélt hogy a női dns alapján azonosítani lehet Nagy Lajos és Károly Róbert csontjait, ahogy néztem a wikipédián, elvileg megvan mindkettő csontváza, de kellene genetikai megerősítés az azonosításhoz.
A budapesti eseményen Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója felidézte, hogy 2014-ben indult az archeogenetikai kutatás III. Béla magyar király és feleségének azonosításával. A folytatódó program most jutott el oda, hogy az Y-kromoszómán lévő, férfiakon öröklődő haploid mellett elkezdjék vizsgálni a székesfehérvári osszáriumban lévő csontok anyai öröklődési vonalait is.
Kiemelte:
Béla macsói herceg genetikai vizsgálata azzal a reménnyel kecsegtet, hogy IV. Béla számos gyermekének a genetikai meghatározásához további támpontokat lehet nyerni.
Kásler Miklós felidézte, hogy IV. Béla magyar uralkodó egyik lánya, Boldog Jolán egy lengyel Piast fejedelemhez ment feleségül, az ő leányuk Kaliszi Hedvig volt, akinek pedig Károly Róbert hitvese, Nagy Lajos király édesanyja, Lokietek Erzsébet volt a leánya.
A leányági öröklődés szabályait figyelembe véve tehát egészen Nagy Lajos királyig el lehet jutni a genetikai kutatásokkal – hangsúlyozta a főigazgató.
Kovács Bence Gábor, a MKI Archeogenetikai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa a kutatásról elmondta: szerdán a Magyar Természettudományi Múzeumból elhozták Béla macsói herceg két vázcsontját, egy combcsontot és egy bordacsontot. A koponyán kívül ezekben a vázcsontokban őrződik meg legjobban a DNS az archeogenetikai munkákhoz – jegyezte meg a kutató.
Tájékoztatása szerint a hétvégén induló kutatások során Béla macsói herceg combcsont- és bordacsont-maradványaiból egy-egy apró darabot fognak kivágni, ebből csontport csinálnak, majd DNS-kivonást végeznek. Ezt követően egy többhetes komplex laboratóriumi munka kezdődik meg, melynek végén teljes genomszekvenálást fognak végezni, vagyis a teljes genomot, a Y-kromoszómát és a mitokondriális DNS-t is meg fogják határozni – hangsúlyozta Kovács Bence Gábor.
A helyszínen kiosztott sajtóanyag szerint az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának kiemelt feladata a Székesfehérváron eltemetett királyaink azonosítása. Az intézet a projekt keretén belül már több mint 400, a székesfehérvári osszáriumban eltemetett egyén teljes genomszekvenciáját határozta meg. A kutatás következő fázisában további 120 olyan mintát dolgoznak fel, amely a csontokban megőrzött DNS vizsgálatát teszi lehetővé speciális laboratóriumi módszerekkel.
The Aba family played a pivotal role in the early history of Medieval Hungary dominating extensive territories and giving rise to influential figures. We conducted an archaeogenetic examination of remains uncovered at the necropolis in Abasar, the political centre of the Aba clan, to identify Aba family members and shed light on their genetic origins. Utilizing Whole Genome Sequencing (WGS) data from 19 individuals, complemented by radiocarbon measurements, we identified 6 members of the Aba family who shared close kinship relations. Our analysis revealed that 4 males from this family carried identical N1a1a1a1a4~ haplogroups. Significantly, our phylogenetic investigation traced this royal paternal lineage back to Mongolia, strongly suggesting its migration to the Carpathian Basin with the conquering Hungarians. Genome analysis, incorporating ADMIXTURE, Principal Component Analysis (PCA), and qpAdm, revealed East Eurasian patterns in the studied genomes, consistent with our phylogenetic results. Shared Identity by Descent (IBD) analysis confirmed the family kinship relations and shed light on further external kinship connections. It revealed that members of the Aba family were related to members of prominent Hungarian medieval noble families the Arpads, Bathorys and Corvinus as well as to the first-generation immigrant elite of the Hungarian conquest.
A Kőszeg történelmi fő terén álló Szent Jakab templomban a főhajó közepe táján található családi kripta erősen bolygatott állapotban volt, azaz a vázcsontok nem anatómiai rendben feküdtek. A genetikai vizsgálat céljából kiemelt csontokból a budapesti székhelyű HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Kutatóintézetének munkatársai vettek mintát. Szerencsés esetben az általuk végzett vizsgálatokból kimutatható lesz, hogy a hajó közepénél található kis méretű sírboltban eltemetett egyének között fennállt-e rokoni kapcsolat.
A szentélyben feltárt, feltételezett Széchy családtagok genetikai adataival is össze lehet majd hasonlítani a kriptában eltemetett személyekét – olvasható a Kőszegi templomok kutatásáról és helyreállításáról rendszeresen beszámoló közösségi oldalon. 2022 nyarán kezdődött a Jurisics tér két ikonikus templomának, a középkori Szent Jakab-, és a 17. századi Szent Imre-templomnak az építéstörténeti kutatása. Az eredmények fontos információkkal szolgálnak a templomok építéstörténetének felderítéséhez, valamint Kőszeg történetének pontosabb megismeréséhez.
Igen, van egy komoly eltérés a déli és az északi olaszok közt, először volt egy egységes neolit földműves népesség a Közel Keletről, aztán jött a indoeurópai bevándorlás, vsz északon erősebb lehetett, aztán északon egy nagy létszámú kelta népesség telepedett le.
A dél-olaszok, szicíliaiak genetikája és külső megjelenése ma is eléggé kis-ázsiai, levantei jellegű. Leginkább a görögökre, törökökre és máltaiakra hajaznak. De ez szerintem inkább az ókori görög gyarmatosítókra vezethető vissza, mint a római korban betelepült közel-keleti elemekre.
A múltkor volt szó az egyik tanulmányban hogy ezek a keleti bevándorlók eltűntek később nyugatról, mert a városokban éltek ahol magasabb volt a halálozás mint falun és sokan visszatértek a keleti részekre amikor a nyugati rész elkezdett hanyatlani,
Szuper lenne ha egyénileg létezne ilyen teszt, ami kimutatná az ember őseit, milyen népekhez tartoztak, a mai kereskedelmi tesztek csak azt mutatják hogy melyik mai területen élnek genetikailag hasonló emberek.
Background: The Italic Iron Age was characterized by the presence of various ethnic groups partially examined from a genomic perspective. To explore the evolution of Iron Age Italic populations and the genetic impact of Romanization, we focused on the Picenes, one of the most fascinating pre-Roman civilizations, who flourished on the Middle Adriatic side of Central Italy between the 9th and the 3rd century BCE, until the Roman colonization. Results: We analyzed more than 50 samples, spanning more than 1,000 years of history from the Iron Age to Late Antiquity. Despite cultural diversity, our analysis reveals no major differences between the Picenes and other coeval populations, suggesting a shared genetic history of the Central Italian Iron Age ethnic groups. Nevertheless, a slight genetic differentiation between populations along the Adriatic and Tyrrhenian coasts can be observed, possibly due to genetic contacts between populations residing on the Italian and Balkan shores of the Adriatic Sea. Additionally, we found several individuals with ancestries deviating from their general population. Lastly, In the Late Antiquity period, the genetic landscape of the Middle Adriatic region drastically changed, indicating a relevant influx from the Near East. Conclusions: Our findings, consistently with archeological hypotheses, suggest genetic interactions across the Adriatic Sea during the Bronze/Iron Age and a high level of individual mobility typical of cosmopolitan societies. Finally, we highlighted the role of the Roman Empire in shaping genetic and phenotypic changes that greatly impacted the Italian peninsula.
Ancient DNA has unlocked new genetic histories and shed light on archaeological and historical questions, but many known and unknown historical events have remained below detection thresholds because subtle ancestry changes are challenging to reconstruct. Methods based on sharing of haplotypes and rare variants can improve power, but are not explicitly temporal and have not been adopted in unbiased ancestry models. Here, we develop Twigstats, a new approach of time-stratified ancestry analysis that can improve statistical power by an order of magnitude by focusing on coalescences in recent times, while remaining unbiased by population-specific drift. We apply this framework to 1,151 available ancient genomes, focussing on northern and central Europe in the historical period, and show that it allows modelling of individual-level ancestry using preceding genomes and provides previously unavailable resolution to detect broader ancestry transformations. In the first half of the first millennium ~1-500 CE (Common Era), we observe an expansion of Scandinavian-related ancestry across western, central, and southern Europe. However, in the second half of the millennium ~500-1000 CE, ancestry patterns suggest the regional disappearance or substantial admixture of these ancestries in multiple regions. Within Scandinavia itself, we document a major ancestry influx by ~800 CE, when a large proportion of Viking Age individuals carried ancestry from groups related to continental Europe. This primarily affected southern Scandinavia, and was differentially represented in the western and eastern directions of the wider Viking world. We infer detailed ancestry portraits integrated with historical, archaeological, and stable isotope evidence, documenting mobility at an individual level. Overall, our results are consistent with substantial mobility in Europe in the early historical period, and suggest that time-stratified ancestry analysis can provide a new lens for genetic history.
A keleti német területeken élők a nyugati germánok közé tartoztak, ők voltak a sueb törzsek, a longobárdok, a markomannok, a kvádok és az alemannok a svábok ősei, vsz a bajorok őseinek többsége is innen jött.
A germánok egy jókora nagy területet kiürítettek Kelet-Németország és Lengyelország környékén, lehet innen jöttek. Érdekes, hogy ennek ellenére északi-germán nyelvük van mégis.
A legérdekesebb az szerintem ez a rész: ,,During the Migration Period, we detect a previously unknown northward migration back into Southern Scandinavia, partly replacing earlier inhabitants and forming the North Germanic-speaking Viking-Age populations of Denmark and southern Sweden, corresponding with historically attested Danes."
Szóval akkor ha jól értelmezem a dánok egy népvándorlás korában délről visszavándorolt csoport utódai? Végülis olyan szempontból értelmes elképzelés, hogy a dánokat azelőtt nem említették semmilyen írásos forrásban, de népvándorlás kor után hirtelen előkerülnek a semmiből.
Vajon honnan érkezhettek és mely korábbi törzs(ek)ből alakultak ki?
Szerintem ami Lengyelországból került át Skandináviába(akár tengeri, akár szárazföldi úton) az inkább ilyen pre-proto-germán volt ami első ránézésre jobban hasonlíthatott a litvánra mint egy modern germán nyelvre. Az igazi proto-germán fázist már valószínűleg inkább Skandinávia tájékán érte el.
