Ide mindenki, aki velem együtt úgy gondolja, hogy a királysághoz való visszatérés jó értelemben vett változásokat hozna, összekovácsolná, egységesebbé, büszkébbé, önérzetesebbé tenné a magyar társadalmat, valamint átláthatóbbá és stabilabbá az államberendezkedést, rendszert.
Ezenkívül az uralkodó a Szent Korona viselőjeként jogot formálna annak országaira, és újraegyesítené Kárpát-medencei hazánkat.
Vajon miért nem(?) akarunk, merünk visszatérni ezeréves államformánkhoz, amit 1946-ban, az emberek megkérdezése nélkül, jogtalanul szüntettek meg? Ha magunk közül nem is találnánk megfelelő személyt a magyar trónra, akkor oda lehetne hívni valamely európai uralkodóház sarját (mint volt erre jónéhány példa a középkorban), akár nőt, akár férfit, hiszen mindkét nem számára egyaránt meg lenne a lehetőség az uralkodóvá válásra.
"a vesztes I. világháború után, amikor a nemzetiségi vágyak mellett a frontról a nyomorba hazaözönlő katonák zendüléseit is több helyen fegyveres karhatalommal kellett leverni, majd a társadalmi feszültségek és a nélkülözés miatt a polgári, illetve a tanácsforradalommal kellett szembenézni, az egységet jelképező, tekintélyes vezető nélkül maradt az ország."
Míg Romániában:
"ezt az egységet, a pártküzdelmek ellenére, úgy ahogy, de mégiscsak képviselte a királyi pár."
Vajon kitörnek az USA-ban a választási eredmények el nem ismerése miatt villongások? Nem-e ez is azt bizonyítja, hogy a megosztást jelentő pártoskodás helyett sokkal jobb a monarchikus államforma, nemcsak hazánkban, de a világ más részein is?
Mivel több évtizedre megszakadt nálunk a királyság államformája és nem is vagyunk már szerencsére az osztrákokhoz láncolva, ezért új magyar dinasztiára van szükség.
S ha magunk közül nincs is rá alkalmas személy, attól még külföldi uralkodóház leszármazottját a magyar trónra hívhatnánk ezen célból. És Pragmatica Sanctio ide vagy oda, természetesnek és törvényesnek kell lennie, hogy akár férfi, akár nő lehet az uralkodó.
Azt viszont tudom, hogy vannak jópáran, akik szívesen látnák már őt akár királyként is, mint ahogy anno Torgyánt is annak választották volna bizonyos illetők, akik még felmérést is végeztek erről, hogy milyen ezen ügy támogatottsága (nem tudom, komolyan gondolták-e, vagy csak sok szabadidejük volt).
Az elmúlt évek meg még nem elég hosszú idő, hogy Orbán esetleg egy államformaváltást a személyével megalapozzon: nem egységesítette, inkább megosztotta a magyar társadalmat.
Hát persze, hiszen Orbánnak más célja nincs is, mint hogy király legyen. Azelmúttkilencév bőven elegendő lett volna számára e "terve" kivitelezésére, nem gondolod?
Gondolom Nagy Lajosról, Luxemburgi Zsigmondról, Károly Róbertről még nem hallottál.
Persze ha nem lettek volna, akkor sem lenne semmi kizáró ok és kifogás az ellen, hogy miért ne kerülhetne egy külföldi uralkodóház sarja a magyar trónra - hacsak az nem, hogy szegény Orbánnak így már nem maradna azon hely, ugye?
Főleg a Habsburgok, "fö" hazafikám, akiket, minő meglepetés, Ausztriában utálnak a leginkább, olyannyira, hogy ott külön törvény szól a jogaikról és vagyonukról, és ha jól emlékszem, még az állampolgárságukról is.
Miért olyan lényeges a DK-soknak az, hogy köztársaság szerepeljen Magyarország nevében hivatalosan megint? Mert most akkor nem azok vagyunk?
Úgy bírom, hogy mennyit bírnak rugózni ilyen amúgy teljesen lényegtelen dolgokon, hogy "köztársaság", meg "demokrácia"... Ha csak feleannyi erővel dolgoznának pl. Trianon ellen, azaz hazánk régi nagyságának, erejének, gazdagságának és jelentőségének helyreállításán, a Kárpát-medencei magyarság és országrészeink egyesítésén, akkor máris sokat nőne a ballibek becsülete a szememben.
De úgy látszik, egyszerűen képtelenek rá, mert a "tanuljunk meg kicsik lenni" alapprogramjuk rögeszmésen beleégett a memóriájukba.
Azt hiszik, ha megfosztják a nemzetet az olyan fogalmaktól, mint "királyság", meg "revízió", akkor baromira sokat lépünk előre.
Meglehet, hogy így van, csak éppen ez a nagy lépés egy nagyon rossz irányba és végkifejlet felé vezet...
