A hosszú soraidra: csak a szokásos magyar történet - mind az ócsárolás a "mama" részéről, mind az illetékesek viselkedése.
Én mint iü. szakértő NAPONTA szembesülök ezekkel a munkám során, illetve voltam én is érintett bizonyos ügyben, és saját bőrömön tapasztaltam meg majdnem a magyar "igazságszolgáltatást", és jöttem rá arra, hogy egyeseknek BÁRMIT lehet és olyan eséllyel indulsz ellenük mint egy háromlábú ló az epsoni derbyn.
Mint az adott példa is mutatja, elég egy megbolonduló mama, aki imélben elkezd zsarolni. No, nem aprózza el.
Nekimegy a családnak, az üzleti kapcsolatodnak, felépített rendszernek. Fenyegetőzik TEK-kel, rendőrséggel, minden létező hivatallal, sőt, helyi "motorosbandával".
Egy mama, aki előbb feleséget zaklat éjjel, aki miután lepattan a falról, ugyanezzel a lendülettel nekifut a gyerekeidnek, hazudva egy orbitálisat, pontosabban négyet. Négy állítás, négy hazugság.
Sőt, továbbmenvén az elkezdett ösvényen, egészség károsít. Szándékosan.
Mit teszel, tehetsz?
Milyen hatásfokkal?
A szolgálunk és védünk hogyan reagál, amikor elmész feljelentést tenni?
Hogyan reagál egy adott terület hivatalos kamarája? Pontosabban, hogyan NEM REAGÁL, merthogy a "tündérvirág" lakberendező hölgy mit tesz Isten, nem kamarai tag? Innen kezdve bármit megtehet bárkivel újra és újra(?!).
Majd azzal találkozol szembe, h az ellenoldali üv. hazudik! Nem kicsit. Nem nagyon kicsit. Ja, és nem is egy, hanem mindjárt kettő.
Eljár(nak), de nem mutat(nak) be MEGBÍZÁST az ügyben!!
A helyi kamara egyik bizottságának (legyen "fegyelmi") elnöke, amikor bejelentést tennél, 1/1-ben belehazudik a telefonba.
Természetesen ezek az állitások végig vannak dokumentálva. Dátum, név, tel.szám, imél, stb., stb. ...
Közben beesik egy laza hatóság félrevezetése.
Is.
Sajnos nem lehet minden egyes szó PUBLIKUS, de azért az elgondolkoztató, h egy ilyen súlyú esetben $ (10-100) milliókat perelsz le az elkövetőről az USA-ban, itthon meg a hazai üv.-i világ egyik sztárja azt mondja neked, h "nem érdemes túl sok energiát belevinni, mert nevetséges lesz a végeredmény ..."! Hoppá!
A megkeresett médiafelületek (még az is, ahol a hölgynek 1 éven át műsora volt) legjobb esetben adnának 8-10 percet az ügynek, miközben a saját biztonságuk miatt TELJES BETEKINTÉST AKARNAK AZ ANYAGOKBA. Meg a kis ....m!
Hiába van számos személyes ismerősöd adott médiafelületnél, mindenhol a saját szemléletük alapján akarják bemutatni az ügyedet. Nincs lehetőséged olyan komplexen előadni a nagynyilvánossag előtt, ami kellően szemlélteti a folyamtot, az érdéksérülésedet. Mert nem 2 perc hírnévre vágysz.
Kíváncsian várom, h a t. bíróság milyen határozatot fog hozni?
Mert a meglévő anyaghalmaz, egyértelmű, benne egy anya-lány párossal, és két olyan ellenoldali üv.-del szemben, akik tevékenysége nem kérdőjeles, hanem katalogizált, dokumentált!!
Benne a két érintett kamarával.
Sőt!
Vannak olyan elemei az ügynek, amelyeket nem bírja el a net.
Egy tény, azt jól megtanultam, h információ milyen veszélyessé tud válni, ha valaki szándékosan kárt akar okozni.
Család, üzlet, egészség megy rá.
A hazai törvények alapján csodákat nem szabad, nem lehet várni, és ezt nem a kúria portása mondja, hanem egy favorit üv. az én oldalamon.
Az pedig meglehetősen érdekes köntösbe bújtatja az ügyet, ahogy az érintett kamarák viselkedtek eddig.
Úgy tűnik, h sem az ÜGYVÉDI, sem a LAKBERENDEZŐI ETIKA nem jelent semmit, ha a saját kölkét kell védenie az adott kamarának.
Persze ez nem azt jelenti, h megáll az ember a falnál.
Mert kiskapuk mindig vannak.
Főleg kishazánkban.
Nem kell hozzá más, minthogy xy ..., ja nem, XY legyen az üv.-ed neve.
Hát most egy ilyen kaliber áll a vártán.
Sok mindenki le akart beszélni róla, h a rengeteg befektetett munka és pénz ellenére várható "kis" kártérítés miatt jogorvoslatot akarjak érvényesíteni, de már az megéri, ha az ellenoldaliakat olyan büntetést kapnak, ami miatt másokkal szemben már kétszer meggondolják, h merre van az arra!!
Két ember beszelgetett. Rengeteget. Megismerte a másik örömét, baját. Volt mit.
Amikor valakivel elkezdesz egyhúron pendülni, nem mindig gondolkozol. Előjönnek családi, pénzügyi, munkás dolgok.
Amikor bízol, nem feltétlenül szelektálsz.
Egyfelől iszonyat mennyiségű horror jött be, ami miatt szerves része leszel a másik mindennapjainak, másrészt elkezdesz segiteni, megoldást találni (nem arról beszélek, hogy kifli vagy zsemle kerüljön az asztalra!) a problémák özönére. Mert ugye ebben a történetben is van egy ártatlan kisgyerek a túloldalon. Tehát fokozottan nő a segitő szándék.
Közben az ember sajnos kiadja magát is. Felépitett üzleti életet, 8-9 éve tökéletesen működőt ad ki nagyrészt.
Nem golfpályán, nem szivarszobában.
Meg az elbaszott életét, mert az is kijutott.
Mindig van olyan, hogy "ennél rosszabb már nem lehet", oszt mégis.
Mert jött a kedves mama, és azután, hogy telesírta az étert, teleírta az iméledet köszönő, hálalkodó sorokkal, azután egyszerűen bedobja az atomot a vasárnapi húslevesbe. Csak ismételni tudom magam, semmi érzelem, semmi szex!!!
Van 1 apró hibapont, amit nem bir a net.
Amúgy a bolha f....n a pattanás nagyságrend, de mégis lényeges tényező. De ez nem publikus.
Ami a lényeg, az ezután jön.
Mert ez már rendőrség, jogászkodás, bíróság.
És még valami. A legfontosabb valami. Az EGÉSZSÉG. (ez az a valami, amit a hazai jog nem képes a helyén kezelni)
2 ember leépülése 9 hónap alatt. No, nem csak úgy szőr mentén.
Egyszercsak jött a "nagy bumm", mert minden történetben eljön a "de" ideje.
Rendőrségi dokumentumban rögzített tény, hogy melyik fél hányszor hívta a másikat, hány sms-t írt, hány e-mail-t írt fél év alatt.
Merthogy a gyümölcsözőnek induló, sokáig annak tűnő együttműködésből mostanra bírósági ügy lett.
És itt meg is lehetne állni, a T. testület majd eldönti kinek, s miben van igaza.
Csakhogy van itt egy kis bökkenő.
Pontosabban nem is kicsi.
A lakberendező hölgy édesanyja, a kedves lányától hallott információkkal elkezdett massanger üzenetekben családot zaklatni. Azaz azoknak a csúfos hazugsággá alakítgatásával.
Innen kezdve lesz érdekes íve a történetnek.
Merthogy etikai alapú törvénysértés ténye alakult ki, ami a hazai törvénykezés alapján molyfing az európai, amerikai jogrendhez képest.
A tervezgetésen kívül, a közben a két ember ismerkedett egymással.
No, nem kell semmi égbekiáltóra gondolni, de a millió oŕanyi beszelgetés közben természetes mód, csaknmegkérdezte a két ember a másikat, "hogy vagy, mi van veled?".
A beszélgetések megszaporodtak, fürdőszoba, konyha, étkező tervek sorjáztak, ilyen lámla, olyan lámpa, szóval pincétől a padlásig minden sorra került. Ahogy kell.
De ugyanilyen módon elmélyült a két ember a másik magánéletében is.
És nem csak a Napos oldal tekintetében.
Főleg az imélek hozták a salakot felszínre.
A hölgy mesélt, írt, és nem keveset, a látszatra csillogó életéről, ami mögött horror sztori rejtőzött.
A másik (én) bizonyos értelemben hasonló cipellőbej járt.
A két ember kezdte segíteni a másikat, rengeteg jótanács tekintetében.
Nyugodt szívvel kimondható, jót tett az egyik a másiknak, és fordítva.
Ahogy haladt a tervezés, ugyanúgy emelte a két ember egymást.
Rengeteg apró titok került terítékre. Ergo mélyült a kapcsolat. Volt olyan szomhati nap, amikor egyhúzóra 6 óra telefonozás esett meg, mert a hölgy elveszett volt a gyereke apjával szemben, aki nem volt a férje, akitől hosszú évek óta külön élt, ellenben mégis 0-24-ben terrorizálta a gyerekével együtt őt.
Technikák, praktikák, tanácsok tömege ment napi szinten.
És működött.
Szerencsére.
Kezdett magára talalni a hölgy, már nem csak panaszkodás, sírás-rívás volt napirenden.
Közben eljött az a pillanat is, amikor ő megismerkedett az én feleségemmel, én az ő édesanyjával.