"Az SZDSZ története a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékéhez nyúlik vissza. ... A csoportosulás a hetvenes évektől kezdődően működött a rendszerrel illegális formában szemben álló, kis létszámú mozgalomként. ... a csoport tagjait folyamatosan figyelték, telefonjait lehallgatták, de a mozgalom inkább csak erősödött. ..."
Az SZDSZ volt a legnagyobb antikommunista szavakban, aztán a mindkét ágról ÁVH-s származású pető, bauer stb. szépen minden antikommunista törekvést megfojtottak, majd összeálltak a gyilkos kommunistákkal.
Mint ahogy a remény, úgy az SZDSZ is örök – rossz hír, de fogadjuk el: utoljára hal meg.
Sokáig, komoly (nem megoldható) problémát jelentett számomra a(z önkifejezésük egyetlen lehetséges módján opportunista) hiábavalóság mértékegységének meghatározása - mert minek ne lehetne mértékegysége, ha (bizonyítottan) minden relativizálható.
Erre tett kísérletet anno az SZDSZ, és tesznek erre ma ugyanúgy/ugyanazért kísérletet a leszármazottjai.
Ha elfogadjuk, hogy személyiségünk fejlődésére abszolút módon van hatással az a kulturális környezet, amiben felcseperedünk, akkor kasztokra is tagolhatnánk, akár minden/bármely társadalmat – azok szereplőinek minden, állítólagosmeggyőződésen alapuló, néhol törvény(ek)be iktatott törekvését.
Csak annyit akarok sejtetni, hogy ők se, mint ahogy mi sem, nem önmagunk önálló véleménye szerint, saját akaratunkból, minden (külső) befolyás nélkül létezünk – gondolkodunk.
Vegyünk egy közérthető példát (élethelyzetet).
Egy valamire való polgári család sarja a könyvtárszobában eszmélt arra, hogy ivarérett. Addigra már (szinte) anyanyelvi szinten bírta az európai nyelveket és mindazok tanításait szívta magába, akik tózse...:-)
Most akkor mit kezdjen velük az a többség, akiknek a Mosó Masa mosodája volt a csúcs?
Olyan törvénnyel amúgy egyet értenék hogy aki választáson leváltásra került (bent ült a parlamentben, vagy kormánytag, vagy önkormányzati képviselő volt) és a következő választáson nem szerzett mandátumot, az onnantól legyen eltiltva a politikától.
Mindkettőnek bevallottan a megélhetési politikus tipikus díszpéldánya, Kuncze Miskakancsó a példaképe, mint nekem gyerekkoromban Bruce Lee, tehát mindkettő ő.