Ezt a topikot azért hoztam létre, mert sajnos én is fiatal özvegy lettem, és úgy érzem, jól esne olyanokkal társalogni, gondolatokat megosztani, akik hasonló cipőben járnak. Már az is vígasztaló lehet, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül a tragédiánkkal.
Köszönöm, hogy írtál. Én sem vagyok azért annyira fiatal (40), de az özvegységhez igen. Illetve a férjem sem abban a korban hagyta el az élők sorát, ami az élet rendje. Sajnos a család ebben a témában nem tud segíteni.
Érdekelne, hogy másoknál hogy alakult az "anyós téma", mert nyilván egy anyának a gyermekét elveszíteni - mégha felnőttként is - a legtragikusabb dolog az életben. Ez másoknál mit váltott ki anyósból, és hogy alakult ezek után a családi viszony vele, illetve ha volt, az elhunyt testvérével, ő hogy élte meg a dolgokat.
Érdekelne az is, hogy a temetés után kinél mi történik a sírhellyel, ki milyen sűrűn megy oda, és mit érez ott.
Érdekelne, hogy mások kiskorú gyermekei hogyan viselik a gyászt, milyen szituációk jönnek, és azokat hogyan oldják meg.
Érdekelne, hogy egyáltalán mások hogyan oldják meg életüket, hogyan rendezik el a dolgaikat, hogyan szoknak hozzá az új élethez, hogy bírkóznak meg a hétköznapokkal.
Én mint a nikkem is mutatja érintett vagyok, de a jelző tekintetében nem, azért is nem szóltam hozzá eddig. Kétségtelen, hogy nehéz, de reméljük hogy ott áll melletted a család és van kivel megbeszélned a nehézségeket, és megosztanod az érzelmeket.
Sajnos ez év elején két fiammal maradtam egyedül. Férjem beteg volt, két év alatt vitte el a rák. Nehéz ez az időszak nélküle, és sok gondolat felmerül ilyenkor az emberben, amit jó lenne megosztani másokkal. Jó lenne tudni, mi vár ránk ilyenkor, min mentek mások keresztül, mi segített, mi nem. Milyen nehézségekbe ütköztetek, a család többi tagja segített-e, vagy inkább rontott a helyzeten?
Elsősorban azon özvegyeknek szántam ezt a topikot, akik fiatalon vesztették el szeretett párjukat, és úgy érzik, túl sok hátra van még az életből ahhoz, hogy ezt nélküle kell leélni.
Köszönöm, ha megosztjátok sorsotokat, és megírjátok gondolataitokat.
