Ez így van és én is jövök mindenképp. Ha más nem trollkodni (sajnos már nem dewalt színekben, az a szalonnál véget ért, most olyan mindenes vagyok az outletben is) :D
A koronáról én nem fejtek inknább véleményt, mert végén kitilt az index :D
Nos, szomorúan szeretném bejelenteni a tisztelt publikumnak, hogy az idei évre gondolt dzsembori elmarad. Ha az okokat kérdeznétek, akkor csak általános választ tudok adni: a vírushelyzet illetve az előre nem látható 2. hullám, illetve ehhez kapcsolódva olyan szervezéssel összefüggő problémák, hogy kétszer nem szeretnék ugyanabba (vagy hasonló) hibába esni, mint tavaly.
A megjelentek létszáma idén egy nagyságrenddel nagyobb lett volna, (legalábbis úgy tűnik) és azokat a programokat, amiket az első dzsemborira terveztem, (előadás, meghívott kiállítók, programok) azokat ekkora létszám mellett már meg kellene rendezni. Viszont most annyira nem tudtam eldönteni a vírushelyzetben, hogy mit tegyek, hogy nem kezdtem el a szervezést, és most már kevés az idő, hogy ezeket úgy és abban a formában megtegyem, ahogyan én szeretném.
Nálunk is van ilyen, kb három hete minden szombat este összegyűlik a társaság borozni - úgy 5-7 házaspár. Működik azok közt akik hosszú évek óta összejárnak amúgy is, de ne felejtsük, el hogy mi "idegenek" vagyunk.
Pedig pont most voltam egy ilyenen. Hatan voltunk, videóval. 8tól majdnem éjfélig ott volt az egész társaság, az utolsó hárman éjfél után álltunk fel. Nagyon finom furmint volt hozzá, legközelebb lesz mogyoró is.
Na urak, azt javaslom, ezzel menjetek vissza az offtopicba, ez a topik a Hobbidzsem előkészítésének és az élményeknek tanulságoknak a megbeszélésére szolgál.
Szép helyzet lehetett. Viszont ha a nagybátya pánikol és nekiáll kiabálni, akkor valóban csúnya vége lehetett volna a történetnek.
A szomszéd kuvasza egyszer talált rám, igencsak emelkedett hangulatban voltam (anyám kórházban, én meg a kertben, enyhén feszült hangulatban). Alsó állkapcsa megmarkol (úgy sikerült, harapni nem nagyon fog utána -> erő és erőkar, vagy ilyesmi), a kertünk szélére kivisz, fej fölül csatt a földhöz. Nem tudom, hány kiló lehetett (dög nehéz volt), de a mi kertünkbe ne akarjon már más kutyája emberkedni (azóta sajnos lejárt rá a garancia, pedig szép és utólag tisztelettudó kutya volt, bár egy darabig nem csóválta a farkát, ha meglátott). A másik kis csivavát (idegbeteg kis vakarék) is csak hárman simogathatják meg, apu, anyu, kislány. Egy személy veheti fel a földről: a kislány, mindenki mást megharap. Sajnos én erről nem tudtam, így felvettem a földről (postásmentő akció), megsimiztem, bebasztam a hónom alá és hazavittem, hogy nem-e ti hagytátok el... Szerintem érzik a törődést és a szándékot az ebek.
Akkor hát ne bánd meg. Ez nem csak a határok feszegetéséről szól, és nem is arról, hogy mit bír és mer az ember (szerintem). Egyszerűen csak jó. Félelmetes, de mégiscsak jó érzés. Ráadásul jelentősen rá tud világítani az életre: tudod, hogy mi az eleje (kiugrasz), mi lesz a végén (valahogyan majd földet érsz), de nem tudod, hogy mi lesz közben (kinyílik, nem nyílik, a másik vajon kinyílik?) és kár is aggódni, mert felesleges és idő sincs rá elég. Visszamászni nem lehet. Nincs Ctrl+Z, nincs visszaút. Csak élvezni kell, amíg lehet. :) A szar körülmények mellett ez volt a másik ok a felmondásomra - más lett az életfelfogásom. Elmondani könnyű a menetét, de átérezni az egészet... És ezt elmagyarázni... Mint ha az orgazmusról lenne szó. :)
Valami látogatás volt anyám öccsééknél akinek volt 3 igen betyár kuvasza akik napközben egy kennelben voltak.
Az én drága apám pár "kör" után kiment a házból majd a nagybátyám 1x csak lesápadva elindult kifelé nagyon de nagyon lassan, apám meg bent a kennelben a három döggel akiknek fogalma sem volt ki a f@sz az aki csak úgy bement hozzájuk mert csak a gazdi/falkavezér merte ezt addig megcsinálni. Szóval folyamatosan beszélve a kutyákhoz meg apámhoz Ő is bement és együtt dögönyözték a dögöket majd ondta apámnak, hogy szépen lassan menjen ki. Mikor elmondta a faternak a lehetőséget a kutyasz@rrá válásra az öregemet kiverte a víz.
Nem vagyok egy megbánós fajta így ha korábban sem akartam a határaimat feszegetni most még annyira sem akarom ;-)
Szeretem a stabil "földi" dolgokat.
Ugyanaz volt az anyám 51 éven keresztül, feleségem is ugyanaz vagy 30 éve, a lányom is 22 éve, 36 éve járok ugyanazon a kapun a munkahelyemre...(bár nem mindennap)
És ez a legszebb a világban, hogy nem vagyunk egyformák ;-))
Miért? Apád is belenyúlt véletlenül egy németjuhász szájába, amikor az hajnalban meg akarta csócsálni kerékpározás közben? Tök jó poén, nincs kettő perc és elájul - ráadásul hátul van valami kapaszkodó és még harapni sem tud közben. :]
Utóbbit meg bánhatod... Most már sokkal komfortosabb érzés (már régen nem körkupolással ugranak), ráadásul megváltoztatja egy kissé az ember életre való rálátását. Nagyon.
Szerintem csak egy darabig. Ha már megfelelő mennyiségű alkoholt fogyasztottam, akkor már tudok érdekes történeteket előadni, csak annyi a baj, hogy olyankor kezd előtörni belőlem sok-sok számomra igazán érdekes gondolat és olyanokba is képes vagyok beleszólni, amibe nem kellene (Hmm. Öt mázsa drótkötél Németországból? Miért akarod belerakni a csomagtartóba, hiszen ott a vonóhorog - legfeljebb kissé hosszabb lesz a vontatvány...). S nagyon el tudok kanyarodni valami mellékszálhoz, amit igazándiból már senki sem fog megérteni negyed óra elteltével, mire is arról is elfeledkeznek, hogy miből is indult ki a történet... Összegezve: sztori, amihez kapcsolódik egy gondolat, amelyből leágazik még egy mellékszál és még egy sztori, és hirtelen visszatérek az eredeti történethez - ezt sokan képtelenek követni...
Mindezek után a szeszes ital bevitel fokozódik és akkor kezdenek felszínre törni a jóval egyszerűbb szálvezetésű történetek, mint pl. az, amikor elszakadt a film a diszkóba menet, és onnantól folytatódik számomra a történet, hogy egy kertes házban ép egy kaukázusit kezdtem el becserkészni, mondván, hogy azt most márpedig megeszem... Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy ki nézett rémültebben - én vagy a kutya. Lehetett volna csúnyább vége is a dolognak, mint az, hogy megsimiztem az ebet és szépen kimásztam a kerítésen... Illogikus gondolkozás volt (nyolc deci vodka, meg pár sör, aznap már harmadszor - mert szilveszter volt).
Szóval nem biztos, hogy örülnétek nekem. :D Bent a kollégák is azt mondták (amikor mentem ugrani), hogy szerintük fél úton ki fognak baszni a gépből, csak kussoljak már el. A reptéren csak a szám bevarrását helyezték kilátásba...
Nyilvan nem rangatnank el sehova akaratod ellenere, csak szerintem elhallgatnank paran szivesen a sztoriajidat. Na, egye fene, egy simaszkra is osszedobunk es akkor a felvetel indulhat. :)
Lentebb leírtam az okokat, hogy miért nem mentem. Egyszerűen amivel valami okból kifolyólag nem ért egyet az ember, azt a szóbeli vagy írásbeli megállapodást nem fogadja el. Ha én valahova elmegyek mintegy vendégségbe, akkor még csont részegen is be szoktam tartani a társadalmi normákat, így ez a része nem érintett túl mélyen a szabályzatnak, mint ahogyan a gépek és a műhely tilalma sem, alkoholos befolyásoltság alatt. Griff fenntartotta a jogát, hogy akár személyes haszonszerzésre is felhasználhassa a videofelvételeket. Rólam az elmúlt húsz évben csak háromszor négyszer (elfelejtettem az ideiglenes személyit) készült megőrzésre szánt videofelvétel vagy kép. Mert zavarnak a felvételek, jobban szeretek láthatatlan maradni, és csak ennyi ennek az oka. Az ejtőernyős videót is csak szűk ismeretségi körnek linkeltem - akikhez hozzátartoztok ti is, aki akarta megnézhette, már régen töröltem - majd megnézem élőben ismét. :D
Sajnálatos módon én nem fogok ebben résztvenni. Nem mintha erkölcsi aggályaim lennének, csak továbbgondoltam.
Odamegyünk, lefogjuk, elcipeljük. És utána mi lesz? Megérkezünk, és mivel haza akar majd menni mi meg ezt nem engedhetjük természetesen lekötözzük valahová. De ha neki nem lesz szabad a keze akkor valakinek a sört töltögetni kell bele. Én meg magamba akarom töltögetni nem másokba. :P
Szóval tisztán emberbaráti (értsd magambaráti) indokaim vannak.
