A szövetségesek célja -1943 márciusától!!- az volt, hogy „diszkreditálják a magyar vezetést a németek szemében”, és ezzel kikényszerítsék az ország német megszállását. Annak ellenére folytatták ezt az irányvonalat, hogy biztos tudatában voltak annak, hogy Magyarországon él Európa legnagyobb zsidó közössége...
"Magyarország 1944-es német megszállását a szövetségesek provokálták ki, nem érdekelte őket az üldözöttek sorsa – állította Borhi László történész az Indexen megjelent cikkében. Az írás éles kritikákat váltott ki, bírálói szerint Borhi túldimenzionálja egy titkos amerikai misszió jelentőségét, és elhallgatja a magyar felelősséget a holokausztban. Tudományos vagy politikai alapon támadják? Elszakadhattunk volna Hitler szövetségétől? Jobb lett volna a zsidóknak, ha ezt meg sem próbáljuk? Borhi László indulatos interjúban válaszol a kérdésekre."
"Ungváry Krisztián: Történész (szerintem valójában inkább borász)"
Ungváry Krisztián történész, a hobbija a borászat. Ez még akkor is egy van, ha a fenti megjegyzéseddel degradálni próbálod. Egyike azon történészeinknek, akik elfogulatlan műveket alkottak a 2. világháború magyar vonatkozásairól, és egyike azon keveseknek, akik nemcsak forrásokat adnak meg hivatkozásként, hanem forráskritikát is használnak. Egyike azon keveseknek, akik beismerik, ha valamiben tévednek ...
"Bizonyos vagyok benne, hogy Borhynak van igaza (a megtalált iratok alapján!!)."
Egy iratot sokféleképpen lehet értelmezni, ehhez elfogulatlan hozzáállásra van szükség. Arról nem is beszélve, hogy ezekre az "iratokra" nincs forrás megjelölve. Borhin kívül más magyar történészek számára is hozzáférhetők ezek az iratok?
Borhi hasonló kártyákkal játszik, mint a nyíltan moszkovita Krausz Tamás, aki olyan szovjet levéltárak anyagaira hivatkozik, amelyeket elfogulatlan történészek számára nem nyitnak meg.
"Ez megmagyarázza többek közt például, hogy miért nem akarták Horthyt a bíróság előtt megszólaltani."
Ennek semmi köze a nyugati szövetségesekhez. Horthy sorsáról ugyanis Sztálin döntött. Mellesleg Titoék kérték Horthy kiadatását - az újvidéki vérengzés miatt - de Sztálin ezt megakadályozta.
"Újabb adalék arra, hogy nemcsak, hogy nem törődtek a zsidók sorsával (noha tudtak róla, hogy halál vár rájuk!!), de még ártottak is nekik."
Kissé álszent dolog egyenlőséget tenni a zsidók kiirtói, és azok között, akik ezt tétlenül szemlélték. Arról nem is beszélve, hogy a szövetségesek számára első volt a háború megnyerése, erre fordították minden energiájukat. Minden más csak utána következett.
Ha olyan nagy szakértőnek tartod, mutass olyan dokumentumokat, melyek cáfolják Borhi László cikkét.
"Amerikai iratok – melyek egy része néhány hónapja került a kezembe az amerikai hírszerzés, az OSS a washingtoni Nemzeti Levéltárban található iratai között – azonban egyértelműen bizonyítják, hogy 1943 őszén Magyarország már a feltétel nélküli megadás elvét is elfogadta volna egy különbéke kedvéért."
Ami nem megy, ne erőltessük. Nem láttam az elnök/szenátus/képviselőház elé terjesztett, a korszakból származó a holokausztot érdemben bemutató dokumentumot a válaszában.
Az meg lényegtelen, hogy feltörték az Enigmát, az számít, hogy mit fejtettek meg és ebből mit használtak is.
A továbbiakban kérem ne fárasszuk egymást. Mert erre nekem nincs időm, energiám, stb.
Engem ne akasszon hasba a beszkennelt némettel, mutasson konkrét amerikai forrást amely alapján az elnök/szenátus/képviselőház részleteiben tisztában volt a táborokban folyó népirtással az említett időszakban.
Megteszi, ha 2 sort ír és egy linket.
Én nem vagyok vevő az agyonmásolásnak, tehát attól kíméljen meg, mert nem fogok belebonyolódni.
1956-ban is hasonló módon jártak el Magyarországgal:
"...Gati szerint az USA hazudott, amikor életben tartotta a magyarok reményeit a felszabadulásra, miközben erre semmilyen kézzel fogható katonai vagy diplomáciai előkészületet nem tett. Nézete szerint az amerikaiak képmutató és önámító politikáját egyedül a republikánus párt radikális jobboldalának a megbékítése motiválta. Elsősorban amerikai olvasóknak szánt könyvében nem is elemzi, miért nem avatkoztak be fegyveresen az amerikaiak 1956-ban, hanem azt feszegeti, hogy miért tettek úgy, mintha be akarnának avatkozni. ..."
Történész (szerintem valójában inkább borász), országos ismertségre 2010-ben egy nagy port kavart ügy okán tett szert, amikor Kiss László alkotmánybíró korábban több pert indított ellene egy, az az Élet és Irodalomban 2007-ben megjelent, a pécsi Dialógus-csoportról szóló tanulmánya miatt. A rágalmazás (!!) vádja alól felmentették Ungváryt, azonban a Legfelsőbb Bíróság hárommillió forintos nemvagyoni kártérítésre kötelezte Ungváryt és a lapot.
-jobbat nem találtak az ügy elkenésében érdekeltek?? --nevetséges
Egy apróságot elfelejtesz: Horthy Magyarországa Hitlerrel vállvetve megtámadta a Szovjetuniót. Tette mindezt úgy, hogy a SZU-val szemben semmiféle követelésünk nem volt. Sem területi, sem egyéb. Senki nem kényszerítette 1941-ben Magyarországot, hogy hadbalépjen.
Ezek után mégis mit vártál? Hogy a nyugati szövetségesek feláldozzák katonáik életét az egyik agresszor érdekében?
"Laczó Ferenc a CEU-n doktorált, jelenleg a Jénai Egyetem tudományos munkatársa, Közép- és Kelet-Európa 20. századi történetét kutatja. Különösen a keresztény-zsidó együttélés történetében és emlékezetében mélyült el. Felvilágosult vallás és modern katasztrófa között − Magyar zsidó gondolkodás a Horthy-korban címmel megjelenés alatt áll első monográfiája az Osiris Kiadó gondozásában."
Na, ez a történet ennyit ért, itt a korrekt cáfolat. Nem kell felülni minden szélre... mint én is említettem a téma sokkal összetettebb, mint B.L. állította és ráadásul sok tényt kihagyott, megállapításai tendenciózusok. Hogy miért nem tudom, de nem is lényeges. A tudományos szakma szerencsére meg tudományos alapon működik és nem polidili.
"A Hitler által előző nap az ausztriai Klessheimbe invitált Horthy Miklós kormányzó végül azért egyezett bele a műveletbe, mert a német vezér kilátásba helyezte horvát, román és szlovák csapatok bevonását is a megszállásba, egyfajta „új kisantant” formájában. A megszállás eredményeképpen Magyarországon harcolva vonult át a front, és további több, mint egy évig elhúzódott az ország számára a háború."
"Az eseményeket követően a kiugrás egyes résztvevői Kállayt kárhoztatták a kudarcért. A diplomata Barcza György emlékirataiban arról írt, hogy Kállay túl sokáig várt, és ebben rejlett saját, illetve Magyarország tragédiája. Mindez azonban utólagos okoskodás volt. 1943. május 21-én még ő maga is így írt Ghyczy Jenő külügyminiszternek: „ha kiugrunk a háborúból, a németek azonnal megszállnak.” A demokratikus ellenzéket „letartóztatnák, esetleg ki is végeznék”, valamint „több tíz, esetleg több százezer zsidó elpusztulna.” Szavai profetikusnak bizonyultak."
Vagyis esetleg még várni kellett volna, hogy a román kiugráshoz hasonlóan megfelelően időzítve történjen meg a proklamáció.
Amikor az orosz csapatok még nem a Kárpátok mögött, hanem már a Kárpátokon átkelve mintegy a magyar határon (Kárpátalja) illetve Erdélyben lettek volna, akkor kellett volna kiugrani.
A németek valószínű így is lekapcsolták volna a demokratikus ellenzéket, egy csomó embert így is bosszúból kivégeztek volna, ameddig még náluk lett volna a hatalom Budapesten és a Nyugat-Dunántúlon (pl. Sopronkőhida), de legalább az ország nagy része nem pusztult volna el értelmetlenül és az oroszok is nagyságrendekkel kisebb véráldozattal tudtak volna átvonulni Ausztria irányába.
Tehát a történelmi kudarc kettős volt: a britek/amerikaiak hiányzó támogatása és a nem megfelelően időzített és végrehajtott (hiszen a magyar hadvezetés nagy része hűséges maradt a németekhez) kiugrás...
A végeredmény pedig a keleti front szempontjából egy elég nagy fennakadás és Mo. teljes kifosztása-kirablása 2 nagyhatalom által.
"1944. Március 17-én délben sok angolszász repülőgép a Dunántúl légi terén északi irányban, majd később visszatérve, déli irányban átrepült. Gyújtó- és rombolóbomba Mosonmagyaróvár és Kaposvár városokra, valamint a Dunántúl cs a Csallóköz sok községére esett. Több helyen csekély épületkár keletkezett. Két helyen a vasúti pályatest megrongálódott, de a forgalomban zavart nem okozott. Négy sebesülés és egy haláleset történt.”
