A szövetségesek célja -1943 márciusától!!- az volt, hogy „diszkreditálják a magyar vezetést a németek szemében”, és ezzel kikényszerítsék az ország német megszállását. Annak ellenére folytatták ezt az irányvonalat, hogy biztos tudatában voltak annak, hogy Magyarországon él Európa legnagyobb zsidó közössége...
1956-ban is hasonló módon jártak el Magyarországgal:
"...Gati szerint az USA hazudott, amikor életben tartotta a magyarok reményeit a felszabadulásra, miközben erre semmilyen kézzel fogható katonai vagy diplomáciai előkészületet nem tett. Nézete szerint az amerikaiak képmutató és önámító politikáját egyedül a republikánus párt radikális jobboldalának a megbékítése motiválta. Elsősorban amerikai olvasóknak szánt könyvében nem is elemzi, miért nem avatkoztak be fegyveresen az amerikaiak 1956-ban, hanem azt feszegeti, hogy miért tettek úgy, mintha be akarnának avatkozni. ..."
Történész (szerintem valójában inkább borász), országos ismertségre 2010-ben egy nagy port kavart ügy okán tett szert, amikor Kiss László alkotmánybíró korábban több pert indított ellene egy, az az Élet és Irodalomban 2007-ben megjelent, a pécsi Dialógus-csoportról szóló tanulmánya miatt. A rágalmazás (!!) vádja alól felmentették Ungváryt, azonban a Legfelsőbb Bíróság hárommillió forintos nemvagyoni kártérítésre kötelezte Ungváryt és a lapot.
-jobbat nem találtak az ügy elkenésében érdekeltek?? --nevetséges
Egy apróságot elfelejtesz: Horthy Magyarországa Hitlerrel vállvetve megtámadta a Szovjetuniót. Tette mindezt úgy, hogy a SZU-val szemben semmiféle követelésünk nem volt. Sem területi, sem egyéb. Senki nem kényszerítette 1941-ben Magyarországot, hogy hadbalépjen.
Ezek után mégis mit vártál? Hogy a nyugati szövetségesek feláldozzák katonáik életét az egyik agresszor érdekében?
"Laczó Ferenc a CEU-n doktorált, jelenleg a Jénai Egyetem tudományos munkatársa, Közép- és Kelet-Európa 20. századi történetét kutatja. Különösen a keresztény-zsidó együttélés történetében és emlékezetében mélyült el. Felvilágosult vallás és modern katasztrófa között − Magyar zsidó gondolkodás a Horthy-korban címmel megjelenés alatt áll első monográfiája az Osiris Kiadó gondozásában."
Na, ez a történet ennyit ért, itt a korrekt cáfolat. Nem kell felülni minden szélre... mint én is említettem a téma sokkal összetettebb, mint B.L. állította és ráadásul sok tényt kihagyott, megállapításai tendenciózusok. Hogy miért nem tudom, de nem is lényeges. A tudományos szakma szerencsére meg tudományos alapon működik és nem polidili.
"A Hitler által előző nap az ausztriai Klessheimbe invitált Horthy Miklós kormányzó végül azért egyezett bele a műveletbe, mert a német vezér kilátásba helyezte horvát, román és szlovák csapatok bevonását is a megszállásba, egyfajta „új kisantant” formájában. A megszállás eredményeképpen Magyarországon harcolva vonult át a front, és további több, mint egy évig elhúzódott az ország számára a háború."
"Az eseményeket követően a kiugrás egyes résztvevői Kállayt kárhoztatták a kudarcért. A diplomata Barcza György emlékirataiban arról írt, hogy Kállay túl sokáig várt, és ebben rejlett saját, illetve Magyarország tragédiája. Mindez azonban utólagos okoskodás volt. 1943. május 21-én még ő maga is így írt Ghyczy Jenő külügyminiszternek: „ha kiugrunk a háborúból, a németek azonnal megszállnak.” A demokratikus ellenzéket „letartóztatnák, esetleg ki is végeznék”, valamint „több tíz, esetleg több százezer zsidó elpusztulna.” Szavai profetikusnak bizonyultak."
Vagyis esetleg még várni kellett volna, hogy a román kiugráshoz hasonlóan megfelelően időzítve történjen meg a proklamáció.
Amikor az orosz csapatok még nem a Kárpátok mögött, hanem már a Kárpátokon átkelve mintegy a magyar határon (Kárpátalja) illetve Erdélyben lettek volna, akkor kellett volna kiugrani.
A németek valószínű így is lekapcsolták volna a demokratikus ellenzéket, egy csomó embert így is bosszúból kivégeztek volna, ameddig még náluk lett volna a hatalom Budapesten és a Nyugat-Dunántúlon (pl. Sopronkőhida), de legalább az ország nagy része nem pusztult volna el értelmetlenül és az oroszok is nagyságrendekkel kisebb véráldozattal tudtak volna átvonulni Ausztria irányába.
Tehát a történelmi kudarc kettős volt: a britek/amerikaiak hiányzó támogatása és a nem megfelelően időzített és végrehajtott (hiszen a magyar hadvezetés nagy része hűséges maradt a németekhez) kiugrás...
A végeredmény pedig a keleti front szempontjából egy elég nagy fennakadás és Mo. teljes kifosztása-kirablása 2 nagyhatalom által.
"1944. Március 17-én délben sok angolszász repülőgép a Dunántúl légi terén északi irányban, majd később visszatérve, déli irányban átrepült. Gyújtó- és rombolóbomba Mosonmagyaróvár és Kaposvár városokra, valamint a Dunántúl cs a Csallóköz sok községére esett. Több helyen csekély épületkár keletkezett. Két helyen a vasúti pályatest megrongálódott, de a forgalomban zavart nem okozott. Négy sebesülés és egy haláleset történt.”
A logika akkor lett volna igazán sikeres minden szempontból és a mind a keleti, mind a nyugati frontra nézve, ha sikerül ezt a német-magyar közjátékot a lehető leghosszabb ideig elnyújtani (ez teljesült is), ám a magyar fél sikeresen kiugrik.
A közjáték elnyújtásával teljesült az, hogy a németek átcsoportosítottak a nyugati frontról egy pár hadosztályt, ám a magyar fél sikertelen kiugrásával az oroszok nem tudtak hatékonyan áthaladni a KM-n Ausztria és Szlovénia irányába.
Ha Horthyék sikeresen kiugrottak volna és az országban megszűnt volna az oroszok irányába az ellenállás, vagyis szinte vértelenül bevonulhattak volna Budapestre illetve a Dunántúl stratégiailag fontos városaiba, akkor a keleti front utolsó bástyái sokkal rövidebb idő alatt omlottak volna le...
(mondjuk én az oroszok helyében nem is mentem volna tovább, mint Pest külvárosai illetve a Duna vonala, a németek benzinje és emberállománya is annyira fogyóban volt már itt 1944 végén, hogy tényleg vártak volna még 2-3 hónapot, és önként is megadták volna magukat)
Mindezzel együtt az oroszok is hamarább találkozhattak volna a nyugati front előretörő egységeivel.
Summa summárum: az egésszel a britek/amerikaiak mindössze néhány ezer halottat kerültek el a nyugati fronton, de a keleti fronton bizony ez egy hatalmas stratégiai baklövés volt, hogy nem támogatták érdemben és nem segítették elő a magyar kiugrást...
Auschwitz bombázásának kérdése a nyolcvanas évek eleje óta tartja izgalomban a korszakkal foglalkozó történészeket. A problémát egy amerikai kutató, David Wyman vetette fel először. Korábbi cikkeinek összegzéseként 1984-ben kiadott The Abandonment of the Jews. America and the Holocaust 1941-1945 című könyvében a szövetségesek érdektelenségét, burkolt antiszemitizmusátokolja a bombázás elmaradásáért.
Ami azt illeti egy cseppet sem volt katona. Tengerésztiszt volt. Altengernagyi rangban a Monarchia
tengeri flottájának, az utolsó megkoronázott Habsburg császár/király által kinevezett parancsnoka
volt.
A két világháború közötti időszakban, Magyarországon a Magyar Királyi Honvédség - nek (mert ez
volt a hivatalos neve) hármas vezetése volt (talán éppen amiatt, mert az államfő nem gyakorolta a
legfelsőbb főparancsnoki tisztséget, tehát egyidejűleg volt honvédelmi miniszter (a politikai vezető),
hadsereg főparancsnok (a kiképzésért és a békeidőbeli vezénylésért felelős katonai veető, valamint
vezérkari Főnök (az operatív katonai vezető, az ehhez szükséges műveleti törzzsel). A Kormányzó -
talán éppen amiatt, mert tengerésztiszt volt - nem töltötte be soha a fegyveres erők főparancsnoki
tisztét.
Ami pedig a kis kerek lábjegyzetedet illeti, semennyiben sem változtat a makacs tényeken. Erről
egyebekben (ha óhajtod) megérdeklődheted a dolgok alakulását például iktári gróf Bethlen István
egykorvolt Magyar Királyi Miniszterelnöktől, vagy vitéz dr. Shvoy Kálmán egykori altábornagytól, a
Magyar Királyi Honvédség egykori szegedi (békeidőben) vegyesdandár-/(hadiállapotban) hadtest-parancsnokától. Bár mindketten nincsenek már az élők sorában (béke poraikra), mégis van írott
Ami végleg lerándotta a leplet, az Auswitz jegyzőköny pedig több, mint egy hónappal Magyarország megszállása után született Pozsonyban. Végleges, német nyelvű változata 44. ápr. 27.
Ehhez képest a britek már 42-től tudták.
Kezd egy kicsit más optikája lenni a Hotel King Davidnak is...
