A szövetségesek célja -1943 márciusától!!- az volt, hogy „diszkreditálják a magyar vezetést a németek szemében”, és ezzel kikényszerítsék az ország német megszállását. Annak ellenére folytatták ezt az irányvonalat, hogy biztos tudatában voltak annak, hogy Magyarországon él Európa legnagyobb zsidó közössége...
A logika akkor lett volna igazán sikeres minden szempontból és a mind a keleti, mind a nyugati frontra nézve, ha sikerül ezt a német-magyar közjátékot a lehető leghosszabb ideig elnyújtani (ez teljesült is), ám a magyar fél sikeresen kiugrik.
A közjáték elnyújtásával teljesült az, hogy a németek átcsoportosítottak a nyugati frontról egy pár hadosztályt, ám a magyar fél sikertelen kiugrásával az oroszok nem tudtak hatékonyan áthaladni a KM-n Ausztria és Szlovénia irányába.
Ha Horthyék sikeresen kiugrottak volna és az országban megszűnt volna az oroszok irányába az ellenállás, vagyis szinte vértelenül bevonulhattak volna Budapestre illetve a Dunántúl stratégiailag fontos városaiba, akkor a keleti front utolsó bástyái sokkal rövidebb idő alatt omlottak volna le...
(mondjuk én az oroszok helyében nem is mentem volna tovább, mint Pest külvárosai illetve a Duna vonala, a németek benzinje és emberállománya is annyira fogyóban volt már itt 1944 végén, hogy tényleg vártak volna még 2-3 hónapot, és önként is megadták volna magukat)
Mindezzel együtt az oroszok is hamarább találkozhattak volna a nyugati front előretörő egységeivel.
Summa summárum: az egésszel a britek/amerikaiak mindössze néhány ezer halottat kerültek el a nyugati fronton, de a keleti fronton bizony ez egy hatalmas stratégiai baklövés volt, hogy nem támogatták érdemben és nem segítették elő a magyar kiugrást...
Auschwitz bombázásának kérdése a nyolcvanas évek eleje óta tartja izgalomban a korszakkal foglalkozó történészeket. A problémát egy amerikai kutató, David Wyman vetette fel először. Korábbi cikkeinek összegzéseként 1984-ben kiadott The Abandonment of the Jews. America and the Holocaust 1941-1945 című könyvében a szövetségesek érdektelenségét, burkolt antiszemitizmusátokolja a bombázás elmaradásáért.
Ami azt illeti egy cseppet sem volt katona. Tengerésztiszt volt. Altengernagyi rangban a Monarchia
tengeri flottájának, az utolsó megkoronázott Habsburg császár/király által kinevezett parancsnoka
volt.
A két világháború közötti időszakban, Magyarországon a Magyar Királyi Honvédség - nek (mert ez
volt a hivatalos neve) hármas vezetése volt (talán éppen amiatt, mert az államfő nem gyakorolta a
legfelsőbb főparancsnoki tisztséget, tehát egyidejűleg volt honvédelmi miniszter (a politikai vezető),
hadsereg főparancsnok (a kiképzésért és a békeidőbeli vezénylésért felelős katonai veető, valamint
vezérkari Főnök (az operatív katonai vezető, az ehhez szükséges műveleti törzzsel). A Kormányzó -
talán éppen amiatt, mert tengerésztiszt volt - nem töltötte be soha a fegyveres erők főparancsnoki
tisztét.
Ami pedig a kis kerek lábjegyzetedet illeti, semennyiben sem változtat a makacs tényeken. Erről
egyebekben (ha óhajtod) megérdeklődheted a dolgok alakulását például iktári gróf Bethlen István
egykorvolt Magyar Királyi Miniszterelnöktől, vagy vitéz dr. Shvoy Kálmán egykori altábornagytól, a
Magyar Királyi Honvédség egykori szegedi (békeidőben) vegyesdandár-/(hadiállapotban) hadtest-parancsnokától. Bár mindketten nincsenek már az élők sorában (béke poraikra), mégis van írott
Ami végleg lerándotta a leplet, az Auswitz jegyzőköny pedig több, mint egy hónappal Magyarország megszállása után született Pozsonyban. Végleges, német nyelvű változata 44. ápr. 27.
Ehhez képest a britek már 42-től tudták.
Kezd egy kicsit más optikája lenni a Hotel King Davidnak is...
Szerintem nem menteni akarja. Ez volt a szövetségesek logikája.
Minél nagyobb balhé a németek hátországában. ha lekötünk 50-100 ezer katonát + sok páncélost a németek hátában, az a nyugati/keleti fronton előny.
Hogy ennek eredménye a hazai zsidóság kiirtása lesz az őket nem érdekelte, különben is az a németek felelőssége. Ez nem volt szempont, ahogyan az iraki embargónál sem a gyermekek élete... 56 is arról szólt számukra, hogy legyen zavar a szu érdekszférájában és legyen alku tárgya... én elnézem nektek a magyar balhét, ti meg dél-amerikába nem dumáltok bele.... vagy éppen Szueznél nem izmoztok...
Magyarország német megszállása előtt annyit tudtak, hogy a németek követnek el atrocitásokat, de a módszeres megsemmisítésről nem. A lágerekről se tudtak pontosat, ugyanis a Vöröskeresztet a cseh patyomkin táborral (Therezienstadt) szépen megetették.
Ami végleg lerándotta a leplet, az Auswitz jegyzőköny pedig több, mint egy hónappal Magyarország megszállása után született Pozsonyban. Végleges, német nyelvű változata 44. ápr. 27.
"A szövetségesek célja -1943 márciusától!!- az volt, hogy „diszkreditálják a magyar vezetést a németek szemében”, és ezzel kikényszerítsék az ország német megszállását. Annak ellenére folytatták ezt az irányvonalat, hogy biztos tudatában voltak annak, hogy Magyarországon él Európa legnagyobb zsidó közössége..."
Már ez is hemzseg a tévedéstől és nem igazolt állítástól.
1, nem igaz, hogy Magyarországon élt Európa legnagyobb közössége 1943-ban. A Német Birodalomban többen éltek (ekkor még) illetve, ha külön számítjuk, akkor a Lengyel főkormányzóságban. Ha ettől eltekintünk, akkor még ott a SZU, csak a Vörös Hadseregben becslések szerint 500.000 zsidó harcolt. Amennyiben a megszállt területeket levesszük, akkor is sokkal több zsidó élt a SZU-ban, mint Magyarországon.
A diszkreditálás szubjektív kijelentés, én meg azt jelentem ki, hogy elsődleges cél a német erőmegosztás volt. Magyarország német megszállása nem volt érdekük, az érdekük az lett volna, hogy Magyarország olasz mintára megpróbáljon kiugrani. Ha nem jön össze és megszállás a vége - ezért se hullajtottak volna oroszlánkönnyeket.
Egyébként Magyarország megszállása nem volt európai szinten tényező, tehát erre rájátszani se - lévén a megszállás után a német csapatok jó része távozott és 40-50.000 közti kontingens állomásozott itt. A megszállás előtt is voltak vagy 5 ezren, logisztikai, kiképzési okokból. Ha harcolunk sokkal kifizetődőbb lett volna az angolszászoknak, mert akkor tartósan lekötött volna a Honvédség 60-80.000 katonát és komoly haditechnikát, plusz megszakad a stratégiai fontosságú román olaj birodalomba szállításának az útvonala.
Hannah Arendt(ő is megérdemelne valahol egy topikot...) Eichmann-története nagyon komoly vitákat váltott ki az Eichmann in Jerusalem címu kötet 1963-as megjelenését követôen. A holocaust után az egyik legnagyobb botrány volt az, hogy egy náci háborús bunös jeruzsálemi perérôl és halálra ítélésérôl egy Németországból az Egyesült Államokba vándorolt, zsidó származású, elismert filozófusnô, korábban a cionizmus híve oly módon tudósított, hogy a közép-európai zsidóság vezetôit az Ostjuden megsemmisítéséért, Izrael állam vezetôit pedig háború utáni politikájukért vonta felelôsségre – mi több, a magas rangú náci tisztrôl viszont nem mint a testet öltött Gonoszról, hanem mint ostoba pojácáról, egy hatalmas gépezet önhitt, ám jóformán jelentéktelen fogaskerekérôl beszélt...
Sok-sok szégyen van! Mind egy-egy fájó seb! A sebeket ellátni nagyon fontos dolog! S nem csak egyet - mindet!
Ám olyannak látom ezt a helyzetet, mint az alábbi példa: Odacsöppensz egy harc közepébe, ahol rögtön megpillantasz egy sebesültet. Több sebből vérzik. Van nálad elsősegélycsomag, s nézed, hogy szerinted melyik sebe a legsúlyosabb, hogy azt lásd el. Ez eddig rendben is van. Ám közben röpködnek a golyók körülötted, s félő, hogy a gondozottad újabb sebeket kap. Sőt, akár közben te is megsebesülhetsz. S ahogy körbepillantasz, egyre több harcoló, majd sebesültté váló embert veszel észre. Én nem tartom elbagatellizálásnak azt, amikor ilyen helyzetben a valódi problémára, a süvítő golyók forrására koncentrálunk inkább egy jó ideig, és megragadjuk a sérült fegyverét és ebben segítünk. Mert különben úgy járhatunk, hogy ellátunk neki egy-két sebet, ám a harcba "tétlenül" mi is belepusztulunk, s ott marad mellettünk a sebesült holtan, bár két sebbel ellátva. A jótett dicsőséges ugyan, de nem a célt szolgálta.
Háborús taktikák közé is tartozhat, hogy az ellenség azt sugallja, hogy ne harcolj ellene, hanem az általa okozott következményekkel foglald le magad. Így nagyobb az esélye a győzelemre. S ezt az esélyét csak növeli az, ha a harc helyett mi is másokat a helyreállításra buzdítunk. Ő meg csak röhög a markába.
Ma sokkal nagyobb a baj, mint volt akkor! Százmilliók forognak veszélyben milliárdok miatt. Ezt nem bagatellizálhatjuk el! Nem a sebekre, a golyókra, hanem inkább a forrását kezelőkre kell koncentrálnunk.
S ha esetleg győzünk, akkor nem ők, hanem mi írjuk a történelmet, és nyilvánosságra kerülhetnek a miértre a válaszok. De az igaz, hogy a kérdéseket mindig melegen kell tartani!
Nagyvázsonyból Bécsen át érkezik Jeruzsálembe, Eichmann segítségével 3000 zsidó gyereket ment meg Bécsben, jelent a zsidó gerillákról az angol titkosszolgálatnak, Ben Gurion „szárnysegédje” lesz, s mivel unatkozik, felépíti a modern Jeruzsálemet 28 év alatt, 95 évet megélő, arabbarát cionista, akiről elefántot neveztek el a jeruzsálemi állatkertben.
""A második világháború alatt Kollek a cionista mozgalom mentőmunkálataiban vett részt, ilyen minőségében Adolf Eichmann SS-tiszttel is tárgyalt. Kollek angol vízumokkal felszerelve került Eichmann elé Bécsben: „Egy nagy, elegáns, faborítású terem végében ült az asztalnál: szépen öltözött, borotvált fiatal férfi, barna egyenruhában, horogkereszttel a karján… Az egész interjú alatt nem ülhettem le” – emlékezett vissza a szigorú nácira, aki engedett Kollek kérésének, és több ezer zsidó kivándorlását tette lehetővé.""
-voltak, akik hajlandók voltak fizetni, gyanús nekem, hogy kerestek egy kis pénzt saját zsebre is... SZÉGYEN (?)
