Itália művészete sokszor volt a kor élvonalában, az etruszkok, a rómaiak, a reneszánsz, a barokk kora, de még Mussolini korabeli építészet is monumentális alkotásokat hozott létre.
Végül 1807-ben I. Napóleon megszüntette a feudalizmust, és I. Civitella Giovanni Antonio régensnek le kellett mondania az ősi privilégiumokról. 1810-ben visszavonták és fia, V. Ruggero visszakapta rangját, amelyet 1817-ben végleg elveszít. Ő volt az utolsó régens, és örököse, Giovanni Antonio II, feleségül veszi Altavilla Bourbon di Sorbellót, és megalpitja a ma is virágzó Ranieri di Sorbello dinasztia új vonalát. A várat a Pápai Állam államositja, és Umbertide önkormányzati területének részévé vált.
A Civitella birtok helyzetének fontossága miatt komoly megszállási kísérleteket vlának, többek között 1360-ban Arlotto Michelotti is. 1443-ban Zsigmond császár, Perugiaban, személyes hűbéresévé fogadja Civitella urát, az összes kapcsolódó kiváltsággal együtt, amelyet a napóleoni törvénykönyv alkalmazása után csak 1807-ben szüntetnek meg. A megye tehát a kezdetektől fogva Ghibeline (császár) párti volt, majd aghibelini párt eltűnésével pápai hűbér volt, még akkor is, ha a régensek és a pápai kormány között sok volt a konfliktus adóügyi okokból.
1078-ban Raniero I Ranieri, Uberto unokaöccse megkezdte a fellegvár építését,
Uberto, a család őse, valószínűleg Szászországból származott, 970 körül, III. Ottó császárt követve, vagy más krónikák szerint Monferratoból jött. Tőle származik a törzs sok ága - köztük a Velencei Köztársaságban is -, de végül csak Civitella nevű ága maradt fenn a mai napig.
Aztán a renaissance idején háboruságok történtek. Az Oddi család felügyelete során az apátság nyugalmát megzavarta az Oddi és Baglioni családokat viszálya. A baglioni katonák betörtek az apátságba és megfosztották a leggazdagabb berendezéseitől, tűzzel pusztítva a szerzetesek helyiségeit. Az archívumokban őrzött ősi könyveket és kéziratokat az Oddiak részben áthelyezték a spoletoi erődbe, részben a baglioni brigantik égették el.
majd a 11. századtol a bencéseké volt. 1275-ben 21 templom felett volt joghatósága, gyógyszertárral rendelekzett már akkor, a meditáció, az ima, a kultúra és a kutatás központja volt, valamint a vendéglátás zarándokok és utazók számára.
Perugia megye Umbertide városa már 16 500 fős. Eredetileg egy római falu volt Guidi néven, majd a 9. században várossá lett Fracta filiorum Huberti néven.
Végül 1863-ban, Umberto di Savoia herceg tiszteletére megváltoztatták a nevét Umbertidére.
Ascanio della Corgna márki megbízásából 1563-ban, az erőddel egy alagut kötöte össze a Corogna palotával ahova a trónteremben található ajtóból lehet bejutni.Ascaniorol a pápai unokaöccsröl elöbb volt szó.
1642-ben volt ostroma, amikor Odoardo pármai herceg serege megtámadta, gyenge eredménnyel, hogy megszerezze a Corgna hűbérbirtokot.
Majd 1647-ben, pápai joghatóság alá került, aztán 1860-ban a helyi önkormányzathoz került. Jelenleg folklór- és színházi előadásokra használják a nyár folyamán.
Egyiken Asciano párbajozik, a másikon térdepel a pápai nagybácsi, III. Gyula előtt. Lenn III. Gyula portréja. Nem csoda hogy III. Gyula nem kedvelte, nyilván nem akart az udvarában még egy Cesare Borgiat.
De Castello di Lagonak és a renaissance művészetnek ez nagy szerencse.
