Itália művészete sokszor volt a kor élvonalában, az etruszkok, a rómaiak, a reneszánsz, a barokk kora, de még Mussolini korabeli építészet is monumentális alkotásokat hozott létre.
Lenyűgöző freskókat fedeztek fel néhány héttel ezelőtt Pompeiiben, amik régészek szerint a település romjai között valaha megtalált legszebb között vannak – derül ki a BBC és a The Times csütörtöki riportjaiból.
A műalkotásokat, amelyek görög mitológiai alakokat ábrázolnak, egy egykori díszterem fekete falaira festették. A freskók egyike Heléna és a trójai király fiának, Parisznak a találkozását ábrázolja, amely a homéroszi eposzok szerint végül elvezetett a trójai háború kitöréséhez.
A szinte teljesen ép mozaikpadlóval borított szobára egy egykori lakásban bukkantak rá, 12 hónappal az elmúlt évtizedek legnagyobb szabású ásatásának kezdete után. A Vezúv kitörése által i. sz. 79-ben elpusztított város egyharmada továbbra is feltárásra vár.
A BBC-nek a most megtalált szobát Gabriel Zuchtriegel, a pompeji régészeti park vezetője mutatta meg. A német régész szerint a falakat azért festhették feketére, mert az eltakarta az esti megvilágítást biztosító lámpásokból keletkező kormot. „A pislákoló fényben a festmények szinte életre kelhettek” – mondta.
A feltárás után a régészek eltávolítják a freskókat a falakról és megóvásuk érdekében egy erre a célra kialakított raktárhelyiségben helyezik őket el. Azoknál a műalkotásoknál, amiknél ez nem oldható meg, gipsz ragasztót fecskendeznek mögéjük, hogy ne potyogjanak le a falakról. A falakat eközben állványokkal támasztják meg, és a szoba fölé ideiglenes tetőszerkezetet húznak majd fel.
„Szenvedélyesen és nagy szeretettel végezzük a munkánkat, mert az, amit feltárunk, és megőrzünk, az az utánunk következő nemzedékek örömét is szolgálja majd” – mondta el a BBC-nek a restaurálást vezető régész, Roberta Prisco.
1840-ben az olaszországi Cortona városának határában egy vízelvezető árokból került elő az az etruszk kézművesség jegyeit viselő bronzból készül olajlámpás, amelynek díszítését egészen mostanáig nem sikerült egyértelműen azonosítani – írja a Heritage Daily.
Korábban azt feltételezték, hogy a figurák a folyóisten Akhelóosz ábrázolásai, az Etruscan and Italic Studies folyóiratban most megjelent tanulmány viszont azt állítja, hogy az egyértelmű bizonyítékok arra utalnak, hogy a lámpás az etruszkok által Fufluns néven tisztelt Dionüszosz kultuszának míves kelléke volt.
A mai Umbria, Lazio és Toszkána tartományok területén időszámításunk előtt 900 és 27 között virágzó etruriai civilizáció ikonográfiai és irodalmi forrásai alapján a kutatók a kultusz egyértelmű jegyeit, a kecskelábú szatírokat, a lótestű kentaurokat és a jellegzetes bika motívumokat is kétségeket kizáróan azonosították.
A lámpás az istennnek misztikus körtánccal hódoló híveket, a dionüszoszi thiasust ábrázolja – nyilatkozta a szaklapnak Ronak Albruz, a Melbourne Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője.
A pápai állam alatt húzódó, ókori római temetőt mutatta be Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeum igazgatója kedden a nemzetközi sajtó jelenlétében.
A temető a Kr. e. 1. századtól a Kr. u. 4. századig működött az ókori Rómából kivezető, via Triumphalis nevű országút mentén. A dombra épített - és ezért teraszosan kialakított - temetőben sorakozó több száz sírból negyven kripta maradt meg jó állapotban.
Fennmaradtak a sírkamrák falát díszítő freskótöredékek, a padlókat borító mozaikdíszítések, a szarkofágokat borító borostyánkőlapok, a hamvakat őrző urnák, az olaj tárolására szolgáló cserépedények, valamint számos halotti felirat, márványszobor, használati tárgyak.
Oplontis város, Poppaea Sabina ( Néró császár felesége ) villája
Az antik Oplontis egyetlen látogatható műemléke, a Villa Poppaeaként is ismert Villa A, ami az időszámítás előtti első század közepén épülhetett. Az épület a tengerre nézett, több helyiségéből csodás kilátás nyílt a víztömegre. A villát mindenre odafigyelve alakították ki, díszítése, elrendezése, méretei különleges jómódról tanúskodnak. Egy amfora feliratának tanúsága szerint a villa Nero császár második felesége, Poppaea Sabina vagy a családja tulajdona lehetett, innen kapta közismert nevét is. A régészek szerint a lelet nem elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, valóban a császárné élhetett a falak között, ám Torre Annunziata lakói nem értenek egyet velük.
A komplexum legrégebbi része gazdagon díszített pihenő- és étkezőhelyiségekből állt, amelyek ablakai a szobrokkal, szökőkutakkal tarkított kertre nyíltak. A lakók kényelméről privát termálfürdők is gondoskodtak. Az időszámítás szerinti első század közepe táján keleti irányba kibővítették a villát, építettek például egy óriási, 61x17 méteres úszómedencét. A medence mentén vendégszobákat, étkezőket, télikerteket alakítottak ki, a helyiségeket pompás festményekkel dekorálták, a kertekbe ciprusokat, olajfákat, illatozó rózsákat és citromfákat ültettek. A falfestmények a kor legszebb és legjobb állapotban fennmaradt példái közé tartoznak.
Érdekes figura volt, igazi reneszánsz személyiség, a pápaság történetének egyik erkölcsi mélypontja, ő és a következő pápák romlottsága volt a reformáció elindulásának közvetlen kiváltója, miután Luther római útján szemtanúja volt az ottani állapotoknak.
Múzeumot hoznak létre az olasz San Casciano dei Bagni toszkánai kisváros római kori termálfürdőjének romjai alatt tavaly novemberben felfedezett bronzszobrok számára.
Az olasz kulturális minisztérium egy 16. századi palota épületét jelölte ki a múzeum helyszínéül San Cascianóban. A tárca várakozásai szerint a páratlan leleteket bemutató múzeum vonzó idegenforgalmi célponttá válhat majd Toszkánában.
Azt egyelőre nem közölték, hogy az új intézmény mikor nyithatja meg kapuit.
A mintegy 1600 lakosú San Casciano dei Bagniban 2019-ben kezdődött el az ókori romok feltárása.
Tavaly nyáron emberi testrészeket ábrázoló bronz szobrocskákra és több ezer pénzérmére, novemberben pedig 24, kiváló állapotban fennmaradt nagyobb bronzszoborra, köztük öt csaknem egyméteres darabra, továbbá számos kisebb, szobrocskára és rengeteg pénzérmére bukkantak a régészek, akik szerint az értékes lelet 2300 éves.
Szakértők szerint a termálvíz konzerváló hatásának köszönhető, hogy a műremekek szinte érintetlen állapotban maradtak fenn.
A szobrok égetett agyag helyett bronzból készültek, ami arra utalhat, hogy magasan fejlett kultúrájú, elit települést díszíthettek.
Nagy valószínűséggel helyi kézművesek munkáiról lehet szó. A szobrok egy melegvizes medencékkel, teraszokkal, szökőkutakkal és oltárokkal teli szentélyből kerültek elő, amelyet legalább az i. e. 3. században építhettek, és az i. sz. 5. századig üzemelhetett.
San Casciano dei Bagni termálvizei miatt ma is közkedvelt. A település restauráltatta fürdőit, amelyeket már a Mediciek is látogattak a 16. században.
Igen, alapvetően a neolit földművesek és az indoeurópaiak keverékei, ahogy délre megyünk egyre több a neolit eredetű, ahogy északra egyre több az indoeurópai származású.
Az olaszok őstörténete és etnogenezise a történelmi források és a mára már bőséges archeogenetikai kutatások alapján azért mára már elég egyértelműnek tűnik, ugye, Vörösvári?
Egy Rennes, illetve a római korban Condate Riedonum melletti egykori római palafejtő feltárásakor a régészek egy első-második században készült, körülbelül tíz centi magas Vénusz-szobrot találtak. A környéken lakóépületek épülnek, ezek alapozásánál került elő a szobor is, ami a lelőhely eddigi legérdekesebb leletének számít.
A palafejtő az első században kimerült, ezután szemétdombnak használták, a középkorra pedig teljesen feltöltötték. A Vénusz-szobron kívül az egykori kőfejtőben rengeteg pénzérmét, fibulát és edénytörmeléket találtak. Nicolas Ménez régész, az ásatás vezetője szerint a szobrocska tökéletes állapotban maradt meg, és a kőfejtő (vagy szemétdomb) legmélyén találtak rá, vagyis még akkor kerülhetett oda, amikor az üreget még nem töltötték fel egészen szeméttel. A régész a szobor pozíciója alapján úgy gondolja, hogy valaki szándékosan dobhatta ki Vénuszt.
Meglepő hely
Ménez szerint nem is annyira a lelet az érdekes, hanem inkább a megtalálás körülményei: az első-második században a rómaiak lakta területeken rengeteg hasonló szobor volt, amelyek a házi szentélyekben, Laresekben kaptak helyet. A legtöbb ilyen szobrocska ráadásul éppen a mai Franciaország és Németország területén készült, innen szállították el őket a birodalom minden szegletébe (itteni volt az a Vénusz-szobor is, amelyet Angliában, Gloucesterben találtak egy építkezésen).
A régész szerint ennek ellenére ritka, hogy a szobrok ilyen jó állapotban maradjanak fenn. Ez a szobor a hajviselete és a kidolgozása alapján az első század végén vagy a második elején készülhetett, többet majd akkor tudnak róla elmondani, ha további vizsgálatokat folytatnak rajta. Emiatt nem is tisztították meg: a kutatók azt remélik, hogy így még pigmenteket is találhatnak rajta, amiből kiderülhet, hogy vajon színes volt-e a szobor, és ha az volt, milyen színű.
A terület régészeti feltárása folytatódik: a kutatók szerint a palakitermelés ennél jóval nagyobb területen folyt, így még akár a szemétdombról is előkerülhetnek még további leletek. A terület az első században a város szélén feküdt, a kimerült fejtő pedig kiválóan alkalmasnak tűnhetett arra, hogy a feleslegessé vált, törött vagy megunt tárgyaktól itt szabaduljanak meg a helybéliek.
Többé nem lesz ingyenesen látogatható a római Pantheon – jelentette be az olasz kulturális minisztérium, miután megegyezett a római egyházmegyével a kérdésben.
A belépőjegy öt euróba fog kerülni, de a 25 év alatti nagykorúaktól csak két eurót kérnek.
A Pantheont évente mintegy hétmillióan keresik fel, és a hatalmas épület, amelynek kupoláján egy kilenc méter átmérőjű, kör alakú nyílás található, ezzel Róma leglátogatottabb műemléke.
A Pantheon Róma belvárosában, a Piazza Navona közelében található. Az épület többször leégett, és Hadrianus római császár gyakorlatilag teljesen újjáépíttette. 609-ben keresztény templommá szentelték fel Szűz Mária és valamennyi keresztény mártír tiszteletére. Az épületben rendszeresen miséznek, és számos híresség, köztük Raffaello (1483-1520) olasz festő, valamint olasz királyok nyughelye.
Daniele Micheletti, a Pantheon főpapja elmondta, hogy a római gyakorlat szerint egyetlen templom sem szedhet belépődíjat, így a Pantheon ilyen szempontból különleges eset. Rámutatott, mivel az állam a felelős a műemlék megóvásáért, és fizeti az ezzel járó magas költségeket, nem maradhattak érzéketlenek a minisztérium igényeivel szemben.
Az olasz állam 1906 és 1926 között négy köztéri alkotást ajándékozott Romániának, mindegyik a római Lupa Capitolinát utánozta, ezzel ismerve el a román nép latin eredetét. Az első anyafarkast Bukarest kapta Dacia rómaiak általi meghódításának az ezernyolcszázadik és I. Károly román király uralkodásának a huszonötödik évfordulóján. A második „fasiszta anyafarkas” Kolozsvárra került 1921-ben, annak örömére, hogy Erdély Románia része lett. Ugyanebben az évben Olaszország a moldovai Chisinaut (Kisjenő) is meglepte egy anyafarkassal.
Temesvárt negyedikként koronázták meg a latin testvériség szimbólumával. Ez az első olyan térplasztika, amelyet a román királyság és Erdély egyesülése után lepleztek le a városban. A jelképállítási mánia folytatódott, hiszen a későbbiekben több mint húsz anyafarkast avattak fel országszerte, ám ezek már Romániában készült replikák voltak, nem a fasiszta olasz állam adományai.
