Hiú ábránd, egy kényszeres elmebeteget nem lehet lebeszélni a rögeszméiről. Egyszerűen be KELL avatkoznia, ezért kényszeres. A realitásérzék teljes hiányát mutatja, hogy képtelen értelmezni alapvető dolgokat, s mániákusan nyomja a sületlenségeit mindenféle relevancia nélkül. Képtelen kiszállni. Ezért elmebeteg. :D
"Ezekről is beszélgettünk két olyan kutatóval, Türk Attilával és Mende Balázzsal, akik maguk is oroszlánrészt vállaltak az elmúlt években, hogy egyre pontosabb képünk lehessen erről az időszakról. "
"A magyarok tehát nem a Kaganátus területén, hanem annak közvetlen szomszédságában telepedhettek le, de a forrásokból kirajzolódó kazár-magyar szövetségesi viszony előzményei minden bizonnyal még a Volga térségére nyúlnak vissza."
És mondd csak szépen, melyik forrás is beszél a "kazár-magyar szövetségi viszony"-ról szerény tudásod szerint ??
És egy kis útravaló a délutánra:
"Ha folytatjuk a magyarok eredetének visszafejtését, akkor a Dél-Urál és Volga-vidék térségében találhatunk a honfoglaló hagyatékkal releváns kapcsolatba hozható leletanyagot. Ez az Urál-közeli „őshaza” egyébként teljesen összhangban van a finnugor (pontosabb lenne egyébként szakmailag is a finn-magyar nyelvcsalád terminust használni) nyelvészeti alaptézisekkel, így ez esetben az írott-, nyelvészeti- és régészeti-források különösen nagy harmóniája tapasztalható."
"az ilyesfajta trollkodás de inkább vallásos ragaszkodás a téveszméidhez,"
Már fogalomzavaraid is támadnak? Egyre gyakrabban? Távolodik a haza, tudom én ...
nem vagyok én sem semmire yem büszke és valoban sajnálatos hogy eredetisége nem nyert bizonyitást, igy a középkori hoax gyanus iratok közé sorolando. Más oldalrol, mivel nem történeti munka, hanem politikai-kormányzati tankönyv, igy magyarokra vonatkozo forrásként sem tudjuk kezelni.
"A kelet-európai sztyeppén töltött őstörténeti időszakban a magyar nyelv külön életének fejlődésében rögződik finnugor előzményekből nyelvtani rendszerünk, s ez az uráli-finnugor alapú nyelv a viharos népvándorlásban és a szoros török nyelvű népgyűrűben is meg tudta őrizni jellegzetességét — leszámítva természetesen az átélt műveltség váltásokkal szükségszerűen együtt járó jövevényszó-bővülést (150-200 szó)."
[Ez egy 1997-es cikk, amikor még a "300 éves együttélés" dívott. MOSTANÁBAN kapjuk meg a magyarázatot arra, hogy "ez az uráli-finnugor alapú nyelv a viharos népvándorlásban és a szoros török nyelvű népgyűrűben is meg tudta őrizni jellegzetességét ": MERT csupán néhány évtizedes volt a vándorlás. EZÉRT téves Makkay János premisszája, amelyre mind a 80 könyve épül (kb): "a 300 év alatt nem bírta volna megőrizni a magyar nép a FU nyelvét a török népek gyűrűjében, AMIKOR a sztyeppén minden az eltörökösödésnek kedvezett".]
"A korai középkor okleveles anyagának szórványaiból mindenek előtt kiviláglik a honfoglaló magyarság nyelvhasználati egysége, a letelepül ő csoportok/törzsek nyelvi homogenitása, számottevőbb területi-nyelvjárási különbségek nélkül, ami más nyelvekhez viszonyítva azért is meghatározó és egyben jellemző, mert a magyarság feltehető lélekszámához képest viszonylag nagy területen szétterülve telepedett meg."
"1A honfoglaló magyarok lélekszámát Győrffy György 400 000-re tette, ezt sokan el is fogadták (Fodor István, Bartha Antal, Éry Kinga stb.), Kiszely István 200-400 ezernyi népességgel számol. Újabban kisebb számot emlegetnek: Makkay János 70 000-et, Kristó Gyula legfeljebb 100 000-et (vö. Kristó 1996)"
[Ilyen hatalmas tömegű, magas presztízsű hódító nép török nyelve nem tűnhetett volna el nyomtalanul röpke 150 év alatt.]
"Természetszerűleg vetődik fel a honfoglaló magyarokkal érkező idegen népelemek kérdése, valamint a székelység mára sem megnyugtató módon tisztázott eredetvizsgálata. Anélkül, hogy e bonyolult kérdéskörök bármelyikét is érintenénk — hiszen nem is tartozik jelen feladatunk körébe — megállapíthatjuk: török jövevényszavaink elterjedtsége olyannyira arányos, a feltett „kabar" területeken nem mutathatók ki nyelvi különösségek — ellentétben például a kun nyelvi-névi nyomokkal —,ami arra enged következtetni, hogy türk nyelven a kabarok is aligha beszéltek a honfoglaláskor, vagy pedig csak kisebb betelepülő csoportokkal számolhatunk."
[Régészeti nyomai a kabaroknak alig-alig vannak, pl. vélelmezhetően a homokmégyi tegez és egy nemrégiben talált erdélyi rovásfelirat töröknek mondott nyelve, esetleg a délvidéki héber betűs tégla-karcolatok, azaz valóban kevesen lehettek.]
"Benkő professzor szerint lényeges mozzanat az is, hogy az egész törzsszövetség 150-200 ezernyi népességemagyarul beszélt, hiszen a pár évtizeddel ezelőtt még sokat emlegetett elmélet értelmében a kétnyelv ű (tehát a török—magyar) betelepül ők nyelvhasználata nyomot kellett volna hogy hagyjon az oklevelekben fennmaradt hatalmas névanyagban, a helynévadásban."
Egyetért László Gyulával, hogy nyelvünket nem Árpádék hozták ide.
Nem is egy könyvet írt erről.
Elég 1 könyvet írni, és azzal igazolni, mint sokat elkővetni, és azokban meg nem érteni egyet.
Ahogy Makkay is kifejtette, akkor és ott, amikor a honfoglalók a pontuszi steppén tartózkodtak, az intenzív turkizáció zajlott, így egy "szabályos" asszimiláció, amikor finnugor tömegek török csoportokat olvasztanak be, elképzelésnek szép, de a valóságban szembemegy a törvényszerűségekkel, abszurd feltételezés.
Makkay mindezt többszáz éves pusztai, török miliőben történő vándorlás esetén valószínűsítette, de most, hogy beigazolódott a mindössze 40-50 éves átnyargalás a Volga - KM között Makkay premisszái megdőltek, így következtetése az eltörökösödésre dugába dőlt. Amit az adatok igazolnak is.
Én nem lennék büszke, hogy kisiskolás anyagot nem értettem meg, de szíved joga, így legalább stabilabban állsz a hierarchiában, valahol a számegyenes negatív fertályán.
Már csak az alábbiak igazolása miattt sem lehet az:
A nevekkel nem is elsősorban a DAI magyar nyelvét, hanem a DAI adatait akartam gazolni, melyeket a nyugati források visszaigazolnak, ahogyan azzal így a DAI autentikusságát bizonyítottam is. Eltekintve a már magyar tulajdonnevektől (lásd Gyóni Mátyásnál a magyarításukat, de Hoffmannál és Bertánál is), a DAI a "türkök másik nyelve" kitétele a magyar nyelv igazolása a honfoglalóknál, melynek szerves folytatása a Bárczy- Révész igazolás a DK Dunántúlra honfoglalók hozta magyar helyneveire, többször előadva itt.
beszélve arrol, hogy képtelen egy teljes magyar mondatot idézni.
A tudomány megállapításait nem bugyuta elvárásaid alapján teszi. Egyébként fentieket a legszerényebb képességű ember is igazolásnak tekinti a vitatott kérdésekre, már csak az adatok logikája mián is,csak kekeckedő alterek kapaszkodnának bele minden fűszálba, de az meg szimplám kicsúszik a kezükből.
Ez van, vagy megszoksz, vagy megszöksz, vagy elégtelennel el fogsz kullogni -- ahogy eddig mindig.
A 950-ig behurcolt (az ekkor induló soros temetők lakói) hatalmas nyugati rabszolgatömegek (több forrással igazolva) KM-i lingua francája értelemszerűen a magyar nyelv lett, atomizált csoportjai csak így tudtak kommunikálni egymással és a vezetőkkel, ílyen nyelven kapták a parancsokat és az utasításokat és a személyi tulajdonságokat tükröző személyneveket. Besorozáskor a magyar vezényleti nyelvet tanulták meg, otthon, a gazdaságban a magyar elöljáró nyelvét. Innen (és nem Lászlő Gyula bugyuta elképzeléséből) ered a magyar szolganév állomány tulnyomó magyar neve, mielőtt azok nagyobbik részéből keresztény nevekké válnak a későbbiekben. Hogy egztikus nevűek is kerültek az országba, annak írott nyoma van böszörmények, volgai bolgárok, besenyők, később pedig nyugatiak, akik itt egy.két generáció alatt elmagyarosodtak, mimellett a paspág és a kancellária nyelve a latin maradt.
Az itt talált és a kevés forrás szerint jobbárá szlávul beszélő népesség (1109: Vyssegrad, mint a legfontosabb íspáni várunk neve), a nagy víznevek szlávos formában törtét átvétele (mint fő tájékozódási pontok) szláv nyelvi dominanciát sejtetnek a honfoglalás előtti KM-ben igazolás még erre a csak a 14. századra felszívódó erdélyi szlávok meglégte, akiktól még vettek át helyneveket a beköltöző románok pl. Belgrad , később türkörfordították a magyarből Alba Iuliára.
Frank, germán helyneveken kívül csak szlávok maradtak fenn, török /ismeretlen csak egy.kettő mutatóba, ami e népek halovány létszámát ill. teljes elszlávosodását jelzik a honfoglalás korára. Korábbi magyar beszélőknek nyomuk sincs a KM-bn
Így a Makay-Lásző elmélet valamennyi tézise megcáfolva és elvetve.
A DAI sajnos nem jelent semmit, a nevek meg pláne nem jeleznek nyelvet. A DAI eredete ráadásul bkzonytalan, nem beszélve arrol, hogy képtelen egy teljes magyar mondatot idézni.
Buggyant és a valós adatokkal köszönő viszonyban sem álló okoskodásotok ellenében ott állnak a DAI magyar fejezeteinek már magyar tulajdonnevei, ahogyan azt nyelvészeink különböző csoportjai már többször, több oldalról igazolták (magyar hangképzéssel és toldalékolással az idegen szavak, plusz magyar törzs- és tulajdonnevek) melyekkel klappol a DAI adatolása, a "türkök" mások nyelve kitétel szerint, melyet a kavarok is megtanultak, stb.
A honfoglalók, mint a magyar nyelv hozói meg a Bárczi - Révész összefüggések miatt igazoltak a DK-Dunántúlon, már korábban megtárgyalva.
Alterség okoskodásai még egy nanomilliméterrel nem vitték előbbre a tudományt, törekvéseik mindösszesen a tudomány hitelének az aláásására irányulnak, kinél sunyi, kinél tomboló stílben előadva. De ez nem baj, a változatosság gyönyörködtet (és röhögtet).
Ahogy Makkay is kifejtette, akkor és ott, amikor a honfoglalók a pontuszi steppén tartózkodtak, az intenzív turkizáció zajlott, így egy "szabályos" asszimiláció, amikor finnugor tömegek török csoportokat olvasztanak be, elképzelésnek szép, de a valóságban szembemegy a törvényszerűségekkel, abszurd feltételezés.
------
Makkay gyakorlatilag minden efféle feltételezést kétségbe von azonkívűl, hogy nyelvünk valóban kötődik a finnségi nyelvekhez.
Egyetért László Gyulával, hogy nyelvünket nem Árpádék hozták ide.
Amíg a Nagy Testvér vigyázó szemei őrködtek a hazai élet felett, a pánszláv ideológiai befolyás is érezhető volt a különböző elképzelésekben. Emiatt születtek aztán a szlávok szerepét, jelentőségét aránytalanul eltúlzó elméletek. Nagy Testvér visszavonulása, visszaszorulása után most egy másfajta ideológia ernyője kezd ráborulni az elképzelésekre. Nevezzük jobb híján européer áramlatnak. Arra gondolok, hogy mostanában az európaiságot kezdik aránytalanul kidomborítani. Karoling peremkultúráknak nevezik a korábbi "szláv fejedelemségeket", ugyanakkor a régi ideológiai csökevények továbbra is élnek, s sajátosan színezik az új eszméket. Egyrészt szlávtalanítanak, ugyanakkor a szláv helynevek, nyelvi jelenségek, s más eszmék szívósan továbbélnek, s torzítják a gondolkodást. Megkerülhetetlennek látom, hogy a szlávokról is megpróbáljunk reálisabb képet festeni. Az első probléma rögtön meg is jelenik, kik voltak a szlávok, s kik voltak a Kárpát-medence lakói? Milyen népesség alkotta a karoling peremkultúrákat? A választ többféle oldalról közelíthetjük meg, s többféleképpen vázolhatjuk. A nyelvi megközelítés, ami korábban domináns volt, elég egyértelmű, de az általunk vizsgált korban igen szegényes lenyomatai vannak. Szláv nyelvű források nemigen jelentkeznek még a környéken, tömegesen biztosan nem. A későbbi korokból származó másolatok már szerkesztett iratokban jelennek meg, így semmi garancia a valósághű információkra. A régészet a tárgyi leletek oldaláról közelítve árnyaltabb képet adhat, azonban itt az a probléma, hogy a köznép sírjai elég jellegtelenek, nyelvi nyomokat nemigen tartalmaznak, s korántsem biztos, hogy azok korrelálnak az eltemetett által beszélt nyelvvel. Keresztény sírokban előfordulhat alfa/omega betű, de ez nem garantálja az eltemetett görög nyelvűségét. Vagy akár arab betűs felirat sem az arab nyelvűséget. Vallási utalásként ezek felfoghatók, de a beszélt nyelvre nem irányadók. Az elitek sírjai gazdagabb mellékletük révén árnyaltabb képet nyújtanak, de nyelvi nyomokat azok sem igen tartalmaznak, eltekintve a vallásra utaló szimbolikus felírásoktól, ha vannak egyáltalán. A különböző elméletek a nyelvek dominanciájával kapcsolatban szépek, hasznosak, de megfontolandók. Ahogy Makkay is kifejtette, akkor és ott, amikor a honfoglalók a pontuszi steppén tartózkodtak, az intenzív turkizáció zajlott, így egy "szabályos" asszimiláció, amikor finnugor tömegek török csoportokat olvasztanak be, elképzelésnek szép, de a valóságban szembemegy a törvényszerűségekkel, abszurd feltételezés. A posztavar népesség szlávosodása, amit korábban hirdettek, éppígy elég abszurd. Szlávokat a régészeti leletek alapján a perifériákon mutattak ki, belsőbb területeken helyenként. A helynévi alapon elképzelt szláv településekre más magyarázatot kell találni. Ugyanakkor nyitott kérdés marad, hogy milyen nyelvet beszéltek az avar társadalom nemelit tagjai. A genetikai vizsgálatok eredményeire is tekintettel érdemes fontolóra venni azt a lehetőséget, hogy a "kiürített" Balkán népessége nem pusztult el, hanem egy részét elhurcolták, s a KM-ben lelt új hazára, s valamilyen keverék latinizált nyelven beszélt, akár vlachnak is nevezhetjük ezt a nyelvet:) Akiknek helyébe szivárogtak be a szlávok a Balkánra. Ugyanakkor a régészeti kultúrák közül számosra rámondják, hogy szláv, ami a korai időkben eléggé bizonytalan. Utalok itt arra, ami Curta többször emlegetett könyvében is szerepel. Vajon etnikai értelemben is szlávok voltak azok, akiket más spekulációk alapján annak tartanak, vagy szlávvá lettek? Oroszország nagy területein ma oroszul beszélnek olyan népek fiai, akik korábban más nyelveken beszéltek. Az oroszok terjeszkedésével együtt terjedt a kereszténység, a pravoszláv egyház a maga szláv liturgiájával. A "szláv" szó etimológiája is vitatott, többféle elképzelés létezik. Egyet, bár nyelvészeti spekulációk nélkül, én is fölvetettem. Az egyház pravoszláv, a kereszténység terjedésével az "igazhitű" hívek számának gyarapodásával az emberek identitása is inkább a hit által alakult, s így a szláv, mint a hívő szinonímája terjedt el, s a pravo- szláv, az igaz- hitű a többiektől való megkülönböztetést szolgálta, s a kezdeti "pravoszláv" helyébe idővel a "szláv" lépett, amit aztán a pánszláv ideológia még tovább misztifikált. Ideológiákról beszélek, mint amik rendre befolyásolják az értelmezéseket. S amiktől általában szeretnek elhatárolódni az emberek, de mégis a hálójukban vergődnek, ha elkezdenek elmélkedni. Tehát vegyük számításba! A fentebb vázolt folyamatot, az egyház szerepét azért említem újra, mert véleményem szerint a szlávok "lettek", ellentétben a pánszláv ideológia spekulációival, nem roppant népes alapnépesség volt a szláv, hanem a Curta által vázolt területen (A Kárpátok külső karéján eredendően, de belülre is szivároghattak) élő népesség, amelynek nyelve Cirill és Metód szláv liturgiája nyomán stabilizálódott, majd terjedt el általuk illetve tanítványaik által a kereszténység, a térítés, és a liturgia nyelve okán. Persze erre fel lehet hozni, hogy a latin volt a nyugati misék nyelve, mégsem lettek latinná az európai népek, vagy a magyarok. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a Biblia eredetileg héber illetve görög nyelvű szövegekből állt. Európa déli részének újlatin népei, illetve nyelvei alighanem erős korrelációban vannak a kereszténységgel, s a latin nyelvű misékkel. Magyarországon a magyar nyelv is telítődött latin kifejezésekkel, ugyanakkor már korán megjelentek a magyar nyelvű szövegek is, mert a nép számára egyes alkalmakkor szükségszerűen a nép nyelvén kellett szólni. Gyónás, temetés, keresztelő, ha csak latinul folyt volna, a nép elpártol, mert "nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul". Könnyebben enged a csábításnak az, akihez a saját nyelvén szólnak. Röviden, s újra: Az egyház, s annak nyelve meghatározó szerepet játszott véleményem szerint a nyelvi folyamatokban. Ahogy a pravoszláv egyház élen járt a szlávosításban, vagy Bulgáriában is a keresztény egyház lehetett a szlávosodás élharcosa, úgy a Kárpát-medencében is az egyház lehetett az, ami tekintélyénél, súlyánál fogva közrejátszott a nyelvi folyamatokban is.
Válasszuk ketté a dolgokat: 1. rész a honfoglalás előtt, 2. rész a honfoglalás után.
Honfoglalás előtt: A frankok támadásai után összeomlott Avar Birodalom romjain nem alakult új, egységes állam. Feltehetően helyi kiskirályok, fejedelmek ragadták magukhoz a hatalmat, s helyi fejedelemségek alakultak, ahol a vezetők a honos népességet uralták. Hogy konkrétan milyen formában, az nyitott kérdés, nagyobb szervezettséget a nyugati részen találunk, ahol a "karoling peremkultúrák" régészeti leletekkel is megtámogatott népessége élt. Itt a frank birodalmi érdekeknek megfelelően megindult valamiféle államszervezet kialakulása, s jelen volt az egyház is a maga intézményeivel, s kéz a kézben a frank birodalmi érdekekkel, vagyis azok előfutáraként. A helyi kiskirályok, fejedelmek a politikai realitásokkal számolva hűségesküt tettek a frank uralkodóknak, de a szoros függés ellen rendre lázadoztak. Szvatopluk karrierje ezt jól példázza. Hol hű szövetségese, legfőbb támasza a frank keleti régió urának, hol lázadó. Aki felbéreli a honfoglalókat, de aki ellen a másik oldal szolgálatában fellépnek a honfoglalók. Nem feltétlenül ugyanazok! Hiszen még a DAI is azt írja, hogy a nemzetségek saját vezéreiknek engedelmeskednek. Igazi egységet a törzsek közt alighanem csak Szent István hódításai hoztak, a korábbi idők árpádi dominanciája az utódok, s középkori krónikások vágyálma, fantazmagóriája volt. S ezzel elérkeztünk a fő motívumhoz. Az egyház központi szerepet játszott a korabeli eseményekben. A nyugati egyház a frank birodalmi érdekek kiszolgálója, szálláscsinálója volt. A helyi kiskirályok is jól látták ezt, így a függőség lazítását az egyházon keresztül próbálták megvalósítani. Rómából kértek püspököt/érseket. A pápa küldött is Metód személyében. Azt a Metódot, aki a szláv liturgia élharcosa volt! A fejedelmek számára végső soron mindegy volt, hogy milyen nyelvet nem ért a lakosság, a latint vagy a szlávot. A lényeg az volt, hogy a püspököt/érseket ne a frank udvar irányítsa. (Bulgáriában hasonlóképp a bizánci érdekeket kiszolgáló egyházzal szemben Róma felé kacsingattak. Szent István hasonló okokból fordult direkt Rómához) Maga Szvatopluk sem viselt eredetileg szláv nevet, Zventiboldnak hívták, s alighanem a keresztség alkalmával nyerte a megtisztelő "fényhozó" megnevezést. Az adminisztrációt a papok készítették, így értelemszerűen szláv nyelven maradt fenn. Az egyházi adminisztráció nyomán keletkeztek szláv nyelvi nyomok! S nem azért, mert a hívők szlávul beszéltek volna... Legalábbis olyan tömegben biztosan nem, ahogy beállítják. Az egyébként megbízhatatlannak nyilvánított PVL közlésének transzformálásával vélik bizonyítani a szláv jelenlétet a Kárpát-medencében, holott a közlés elég egyértelműen az Al-Duna vidékére utal, a Curta által vázolt térségre.
Honfoglalás után: A honfoglalók berendezkedése a Kárpát-medencében alapjaiban változtatta meg a helyzetet. Egyszerűen elsöpörték a nyugati egyház hadállásait, elzavarták a püspököket, felgyújtották a templomokat. Bizánc persze próbálkozott, s ért el sikereket elsősorban a keleti részeken, de nemcsak ott, lásd például Tihanyt. Ami együttjárt az adminisztráció görög/szláv nyelvével. A térítő papoktól függően. Mindenesetre a korai idők jelentős számú délszláv jövevényszavai a szláv rítus meglétét igazolják. Az meg már az írástudók hipokritizmusa, hogy más írástudókat részesítenek előnyben, vagyis amikor bekövetkezett a nyugati fordulat, s a keletről érkezett térítők helyét nyugatról érkezettek váltották fel, s megkezdték a lakosság átkonvertálását, az elődök munkáját csak részben írták fölül. Megmaradtak a kereszténység délszláv eredetű szakszavai, helyenként átvették az iratokban talált helyneveket is. Ez magyarázhatja azt is, hogy olyan elterjedt a délszláv eredetű helynévadás, pedig bolgárokat sehogy nem bírnak kimutatni... Másfelől az is általános tapasztalat, hogy az újonnan érkező népesség saját nyelvén nevezi meg a környezetét, a korábbiaktól való átvétel esetleges, s azt leginkább az adminisztráció tarthatja fenn, amit nevezzünk kancelláriai gyakorlatnak. Amely gyakorlat viszont függ a politikától is. Buda dűlő-és helynevei a XIX. század végén nyerték el mai szép magyar nevüket a korábbi német nevek helyett, pedig Buda már Mátyás alatt virágzó magyar város volt, a török alatt sem pusztult el, mégis magyarítani kellett a helyneveit.., valamiért a beköltözők nem vették át a korábbiak által adott neveket. A helynevekkel kapcsolatban érdekesek az elképzelések, de korántsem állapíthatók meg univerzálisan érvényes szabályok. A szláv eredetű helynevekről éppúgy kései források vannak, mint a más eredetűekről. A honfoglalók a pontuszi steppén szláv(nak tekintett) kultúrák mellett is éltek, hozhattak magukkal szlávokat, akik névadóul szolgálhattak.
Szumma szummárum: A Kárpát-medence szlávosodása akármilyen alapon tekintjük, egyáltalán nem állja meg a helyét. Az egyház, az általa használt liturgia szláv nyelve, de még inkább az adminisztráció szláv nyelve rányomhatta bélyegét a későbbi korok adminisztrációjára, ahogy a magyar eredetű helynevek is inkább a kancelláriai gyakorlat termékei, s nincsenek direkt összefüggésben az adott területen élő lakosság nyelvével. Akármilyen szépen hangzanak a szobatudósi elmélkedések a nyelvi folyamatokról, számos ellenpélda hozható a valódi életből. S csak az ideológiai elköteleződés teszi egyik vagy másik elképzelést uralkodóvá. Egzakt bizonyítás nem létezik egyik vagy másik elképzelés mellett sem.
