Ez a topic a nagy Isao Tomita tiszteletére született hiánypótlásul, hiszen a hazai közönség számára szinte csak külföldi nyelvű források adottak.
Szabad említeni:
- más elektronikus előadókról is.
- a komolyzenei forrásokat.
Néhány javasolt téma kedvcsinálónak:
- Egyes kiadványok összehasonlítása (mivel a gyűjtők gyakran perfekcionisták, így e tapasztalat megosztás igen értékes lehet, főleg, mivel egyes kiadványok jóval drágábbak és némelyik kevésbé beszerezhető, mint az európaiak. Tehát ne rejtsd véka alá, hogy mid van, ha az feltételezhetően érdekelhet másokat)
- Ismeretlenebb felvételek feltérképezése (ez a vállalkozás nem indokolatlan: Tomita több bejegyzése, felvétele csak japánul elérhető, így ismeretlen marad a legtöbbünk számára. Erre e sorok írója szolgálhat néhány értékes példával.)
- Kinek miért tetszik/nem tetszik; mi a kedvence?
- Mely előadók "nyúltak" le Tomita samplingeket?
- Mutasd meg, ha te is alkottál már valami értékelhetőt! Alig várjuk.
- A kiadvány grafikákról.
- Megvételre ajánlod / nem ajánlod.
- Személyes best of sorrended.
- Változatok.
- Kire gyakorolt hatást a mester?
- Zenészek "szakmai" észrevételei.
Nem javasolt olyan linkek beágyazása, ami, mondjuk a legnyilvánvalóbb hozzáférés bizonyos számokhoz, hacsak nem épp kérésre, kifejezett ajánlás gyanánt.
Amint arról már szóltam, oly sok ezer felvételem van, hogy az életben már nem sok alkalmam lesz végighallgatni a teljes gyűjteményt, ráadásul ez egyre bővül, főleg, mivel az előadók egyre inkább aktívak és elérhetővé teszik a szutykaikat. Úgy döntöttem, hogy szelektálok, és kíméletlenül törlöm azt, amire még egyszer az életben már nem szánok időt, teret hagyván az értékesebbnek és az újnak, amik egy része természetesen megy a kukába.
Akit érdekel, az megkaphatja a file-okat, mappákat, mielőtt törlöm, hátha valaki nem ismeri (azt a borzalmas giccs és közhelyparádét, ami a műfaj szinte velejárója...).
Ezek csak teljes lemezek, gyakran a borítóval, néha teljes diszkográfia. Főleg elektronikus, ambient, Berlin school, egyéb. Egy részük veszteség mentesben, vagy különböző mp3 tömörítésben, ahogy épp adódott. Lehet, hogy meg lehet szerezni máshol jobb minőségben de lehet, hogy van olyan közte, amit már nem. Egyre több olyat látok, hogy már nem megszerezhető vagy csak nehezen. Sok energiát nem fektetnék a dologba, így az lenne a feltételem, hogy valahogy szájbarágósan meg legyen mondva, hová tehetem fel a törlendőeket és annyi. Onnan bárki leszedhetné X-hónapig. Majd' minden nap törlök valamit, tehát a feltöltés folyamatos lenne de csak 1 közös helyre és nem személyenként külön osztogatva.
Más: Később, ha jobban ráérek, esetleg közreadok egy mappát, ahol minden látható és lehet kérni is, ha esetleg van valakinek szívügye. Van borzalmas mennyiségű CD-rippem, amivel hónapokig molyoltam (és eddig semmi értelme nem volt). De min. 3-4 hónap még.
Sajnos későn jutott eszembe a jótét, így a legnagyobb részüket már kiszórtam de még így is évekig folyamatos lesz a dolog. Ízelítőül a mai törlendők: Arnaud van Beek albums, Driftin Thoughts, Synth.nl; Jetone
Gratulálok! Ezekkel már én is szemeztem de pár éve besokalltam a korong gyűjtéstől, így már nem vettem meg, viszont szívesen fizetnék, ha bedigizhetném őket. Ajánlatom -1-1 szuper high-end digitalizálás ezen felül és orvosi ultrahangos lemeztisztítás. A rendszer folyamatos javulóban, így nincs befagyasztott állapota. Mindig csak javul, míg mi romlunk...
Közben az utolsó 2 hétben sikerült pár furcsa és nagyon ritka Tomita kislemezt is beszereznem. Ilyen az, amikor az embernek már majdnem mindene megvan :)
Köszönöm! Jó hír. Épp a napokban olvastam a megjelenésről. Nem bízom a remasterben. Az újradigitalizálás nagy dolog, a remastering meg általában tönkre teszi azt...
Én feltétlenül ajánlom meghallgatásra az Alphaville - Breathtaking blue lemezét, mivel közvetlen folyománya az Afternoons in utopia-nak. 1-2 Számtól eltekintve kiváló és a hangszerelés sem rossz, annak ellenére, hogy rajta az első pcm szintik, akkor újak voltak de mégis visszalépés. A sampler használat külön egy izgalmat adott az egésznek. Emlékszem, hogy fűszer volt ott gépiesen hallani egy természetes hangot. A jazzes számok tökéletes dalok. A 6 CD-s kollaborációtól erősen tartok, mivel az Alphaville képességei a K. Schulze ellentéte, így el sem tudom képzelni mi az, amit egy Bernhard Lloyd ne tudott volna jobban...
Teljesen egyet értek az Aphex Twinnel kapcsolatban, különösen az elmebeteg jelzővel. A Selected ambient works -ön kívül (de csakis a vol 2. dupla lemez) minden, egy hisztérikus, zilált és teljesen kezdő akaratoskodásait mutatják. A BoC minden lemeze ugyanaz a színvonal és jelleg: drumloop-atmoszféra, oszt kész...
Köszönöm megtisztelő bizalmát Yamash’ta kapcsán de, sajnos nem tudok sok jót mondani: Túl sok az üres járat, ahol nem történik semmi, mintha csak a leendőt készítené elő. Értem, hogy az idő az ő kultúrájukban másképp kezelt, de egy lemez kb. 40 perc, ráadásul teljesen európai a zene. Kicsit sokat markol: megjeleníti finoman a távol keleti ütősöket de semmi konkrétummá nem válik az, csak exotikus keretet adna a lemeznek. Ez után a sok finom szintis arpeggio és delay-ezett glissandókkal szeretne miszticizálni, az erre már bevált akkordok felfelé ismétlésével. Kellemes de üres hatásvadászat, amit csak a konkrétnak szánt zenék előkészítéséül tudok elfogadni, azonban az első részben a pop, az kifejezetten keleti esztrád, a végén a szimfónia meg már későn jön. Az első részben, ami konkrét zenei motívum az gyenge, utána a szimfónia meg egy komoly Wagner-Trisztán és Izolda szerű mű. Az egész egy katyvasz mert a távol keleti exotikum kimerül a kis ütősőkben, utána jéghideg modern szinti világ, utána ódivatú pop-esztrád szimfónikus megjelenítéssel, utána sokáig megint a hideg bluggy-bluggy, a végén meg Wagner... Hogy semminek, semmi köze egymáshoz, az már ott alapvető, hogy a szintetizátor zene és bármilyen hagyományos hangszer keveredése a kijelölt potenciál szükségszerű visszaesésével jár de ez már itt kifejezetten ízléstelen: Tomita hagyományokat követne az ő finom háttér arpeggioval, miközben maga a mű 200 éve berögzülten földhözragadt. Egyszerre akar kísérletező lenni és kell neki a szimfónikus tekintély is. Az egész műszaki része kifejezetten kellemetlen: A project egy igénytelen 1 szintis dolog: egy irritáló Yamaha DX-7 végig, annak gyári hangjaival, aminek a jellegzetesen csörömpölő felhangjait a halkság és a delay-ek sem tudják lefedni, konkrét kinyilatkoztató hangszíne meg épp úgy nincs, ahogy ilyen motívumot sem játszik rajta. Mindez egy kellemesen korai de mégis digitálisan hideg reverb-térben egész végig, minden keverés vagy változtatás nélkül. Az időhöz nem ért, a szintihez kezdő, a komolyzenében meg plagizál. A zeneszerzést tökéletesen megtanulta és a szimfónikus mű végére meggyőzött, hogy annak keretein belül nem csak a fogásokkal de a dramaturgiával is tud bánni de jobban járt volna, ha megmarad, mint mondjuk film zeneszerző. Elnézést a hosszas ellenlábaskodásért újfent de Yamash'tától nem emlékszem semmi értékelhetőre. Esetleg, talán az Iroha -sorozatból a -Sui maradhat.
Egyes dolgok megértéséhez megjegyezném az alábbiakat:
Történelmi tény, s tanulmány is készült róla, hogy a zenei életben nem mindig voltak úgynevezett "zeneművek". A szerzett zenék "mű" jellege évszázadok alatt alakult ki, de pl. a barokk kor idejében (nagy képviselője pl. Bach) még nem létezett ilyesmi. Zenei alkotásokat gyakran egy-egy alkalomra, vagy gyakorlásra írtak, az alkalomszerűeket egyszer előadták, aztán maga a szerző használta fel a részeit valahol máshol. Az is gyakori volt, és semmi rosszat nem találtak benne, hogy más szerzők műveiből vettek át motívumokat, sőt voltak zenei "közkincsek" is amelyeket gyakran használtak. A plágium - vagyis az, amelyet ma zenei lopásnak nevezünk - csak jóval később tört be a köztudatba, és gyakorlatilag a zene elanyagiasodását, pénzben mérhetőségét hozta magával. Amíg nem létezett szerzői jog, vagy pl. a kottamásolás tilalma, addig a zenészeket nem tekintették zeneszerzőknek, a zenészek alapvető feladataihoz tartozott, a darabok előadása, illetve - gyakran improvizatív módon - a szerzése (hasonló vol ez mint ma a Jazz-nél van).
Meglep, bár látom, hogy a szemlélet következménye, hogy bizonyos hangzások lassan szerzői jog köré tendálnak, noha furcsának tartanám, hogy bizonyos hagyományos hangszerek hangjai (hegedű, zongora, orgona, fúvósok) ellophatatlan jog alá kerüljenek, és ily módon a zene nem hogy elanyagiasodik, hanem elüzletiesedik, s akár - horribile dictu - a tőzsdére is kerüljön. Azt hiszem ez nagyon rossz irány, bár a mai torz gondolkodás számára teljesen ésszerűnek tűnik. Valójában kulturális mélybe zuhanásnak tartom a jelenséget, amely eltünteti a művészet valódi értelmét és pénzügyi manipulációvá degradálja. Észrevétlenül ható folyamat ez, amelynek önkéntelenül a hatása alá kerülünk.
Természetesen - ahogy jeleztem - a jelenséget nem csodálom, mert az élet más területein is jelentkezik egyre észrevehetőbben a kultúra hanyatlása, miközben időnként jelentős értékek jelennek meg, ám az emberi megítélésük mindinkább az anyagiasság felé tendál, s végül lassan lehetetlenné teszi újabb értékek megszületését.
Vegyük észre: ez egy fontos jel, hogy a civilizációnk a fellendülés helyett hanyatlásba futott, s majd akár haldoklásba is kerülhet. De ez egy más történet.
Természetesen az Alphaville-nek csak arra a lemezére értettem amit írtam, amelyet Schulze-val csináltak. Állítólag van még egy 6 CDs kollaboráció is, ami még kiadásra vár. Az Alphaville első lemezét én is rongyosra hallgattam, de csak a 90-es évek elején egy lengyel Eurostar kazettáról:)
Az utolsó sorban felsorolt előadók egy-ket lemeze megvan, de csak főleg elektronikus zenetörténeti celból (ilyen is volt / van). Kedvencem az Autechre ezek közül. Az Aphex Twin körüli nagy hűhót sem értettem soha. Őszintén megvallva a Selected Ambient Works-ök még elmennek nálam, de a Drukqs úgy ahogy van (story, címek, zene) egy szétesett elméjű elmebeteg ember képét sugallják nekem. Maguk a számok max demo szintűek szvsz. Na, itt véget is ér nálam az Aphex Twin története.
Boards of Canada-tól van 3 lemezem, de a körülöttük lévő nagy felkapottságot sem értem.
Ez van ...
Viszont ha már Japán elektronikus zene - mi a véleménye Stomu Yamash’ta Sea and Sky c. lemezeről? Engem fejbe vágott már az első meghallgatásnál és azóta is imádom.
Pardon, az évszámokat kicsit összekevertem, noha teljesen egyértelműek. Igen, így történt.
Ezek szerint fölösleges szidnom K. Schulzét. Mert megkérdem: milyen ember az, aki úgy csinál(t) prog. elektrót, hogy nem lelkesedik a Kraftwerk/Tomita/Jarre/vangelis,stb.. dolgaiért. Ez a legnagyobb képteleség, amit el tudok képzelni. Mellesleg a végeredmény felől nézve nem is csodálom. Én Schulzét egy utolsó szögig alkalmatlan embernek tartom mindenre. Egy ilyen lehetőségű embernek kár elpazarolnia magát trance-ra. Sajnos az említett Alphaville kritikával egyáltalán nem értek egyet. Amikor 83-nyarán meghallottam a német csajoktól importálva a balatonon az Alphaville slágereket, akkor azonnal hallani lehetett, hogy ilyen még nem volt: csodálatos ének, szuperkomplex és organikus hangszerelés úgy, hogy mesterien játszott a határokkal: a töményen hatásvadász slágerromantika mellett érezni lehetett, hogy német, hogy a Kraftwerk országából érkezett technokrácia és helyenként gépies kimértség jellemezte. Egy olyan dicsőséges és ennek ellenére finoman távolság tartó pátosz, ami már a Marlene Ditrich-i füstös lokálokban is jellemző volt. Ez olyan jellege lehet a németeknek, mint a magyaroknak a tavaszi szél víízeet ááraszt. A Schulze az Alphaville 3., azaz már leszállóágban lévő lemezére, ha jól emléxem valami sampleres vonóssal segített be, amihez egyáltalán nem értem miért volt szükség Schulzéra? (Most, csak találgatok, de abban látom a magyarázatot, hogy Schulze szerezhetett egy friss Akai S-1000 samplert, amikor kijött és talán egy nagy sampling memóriája volt és azt gondolták, akkor nagyobb lesz a vonós hang... de akkor még nem létezett akaira ekkora vonós hangbank... Gondolom ez azért kellett, mert az Alphaville-nek és, ahol felvettek, még nem volt ekkora MB-os samplere.) Egyébként, szerintem az Alphaville az egyik valaha volt legfantasztikusabb, színesebb, komplexebb elektro-pop, amit valaha csináltak.
A FSOL emlékezetem szerint nem csinált mást csak kollázst. Még büszkék is voltak rá, hogy mekkora hangbankjuk van. Csak azt nem tették hozzá, hogy nyúlások, CD-romok, egyszóval mások által megkreált atmoszférák, amiből ők keverték a salátát. (A Prodigy egy ilyen hozzáállással viszont szuperegyedi tudott lenni, tehát nem a kollázzsal van a baj). Ha én azt mondanám, hogy semmi zene/ötlet/techno nincs a FSOL-ban, ami ne egy közepes amatőr munka lenne, akkor a világ haragja tomboló orkánként csapna le, de íme, elég jól műveltnek lenni, hogy az ember láthassa, hogy a híd, amit ők építettek a 80-as és 90-es évek közé, az milyen alapokon áll. Az a baj, hogy ők kreáltak ebből a "mindenből lehet minden" mixből divatot. (Lásd még: ORB, BoC, némileg még Aphex Twin, Autechre...)
Csak kis kiegészítes - a Misty Kid of Wind 1989-es, a Storm from the East 1992-es, de gondolom mint sokan mások Ön is később szerezte be (nekem eltelt vagy 15 év mire sikerült beszerezni egy Mistyt a Storm után).
A samplinges résszel teljesen egyetértek. Én szeretem Schulze zenéjét, de ismert, hogy ő (állítólag) nem hallgat más nagy (vagy nagynak tartott) elektronikus zenei előadókat. Annál inkább kokettál 0 (nulla) azaz nulla hírnevű (vagy csakis Németország.-ban ismert) trance / dance előadókkal (volt egy pár a 90-és években, aztán ott vannak az Alphaville-os meg Schiller kollaborációi, amik messze állanak minden minőségi zenének nevezett dolgoktól).
FSOL - Lifeforms - na, ez az az album, ami teljesen kiverte a biztosítékot nálam. Nagyon sokan a 90-és évek legjobb elektronikus lemezének tartják (pffff:( és ha jól meghallgatjuk, akkor miből is áll: egy sampling / szinti alaphangokból álló saláta, ami hozzá nem értő füleknek jól szólhat, de egyébként meg kurva zavaró hallgatni és felfedezni, hogy hoppá, itt egy Schulze-hang, ott egy Tomita-hang, amott egy Schnitzler-effekt, Fripp gitár riff, Froese-és Aqua-csobogás stb. stb.
1.- Snowflakes are dancing (részben, mivel Debussy rajongó vagyok)
2.- Pictures at an exhibition (szerintem a legkomplexebb, legszínesebb lemeze)
3.- Dawn chorus (talán mert ez az egyik legmélyebb, legdrámaibb lemeze dacára a digitális hidegségnek)
4.- Daphnis et Chloé; Cosmos; Planets....
5.- The Bermuda triangle
A Firebird is tökéletes de valahogy sorrendnek lennie kell. A Grand Canyon már halványul de ezt főleg a szerzeménynek tulajdonítom, ami tipikusan amerikai, hatásvadász és kissé filmzenei ürességű. Ráadásul ez talán az egyetlen lemeze, ahol a finomabb részleteket nem érzékelteti. Persze ez is a szerzeményt minősíti: milyen tartalom az, ami a részleteken múlik.... No, mindegy.
A Storms from the east-ot nem jut eszembe meghallgatni majd' 25 éve. A funkciójának megfelel. Ellenben kellemes meglepetés volt utána a Misty kid of wind. Az előző lemez szamurájos véres-komolysága után üdítően játékos..
Hogy miért nyúlták még "nagy" előadók is Tomitát: A magyarázat annyira profán, hogy embernek nem jutna eszébe... Ugyanis a 90-es évek közepe felé, amikor kezdtek elterjedni az olcsóbb sampling CD-k és sampler CD-ROM-ok, akkor több garázs cég csinált ilyen lemezeket főleg AKAI és EMU samplerekre. Master bits, Syntec - Wall of sound... Gyakran, szabályosan zenékből vettek ki motívumokat, mégpedig vacak minőségben, néha igénytelenül. Így került vissza a szakmai körforgásba rengeteg hangzás, Tomita több effektje mellett pl. a Kraftwerk dobjai, amit 1:1-ben leszedtek a lemezekről és, mivel a samplerező zenészeknek fogalmuk nem volt, hogy honnan van, így egyszerűen felhasználták a Musique non-stop dobjait, ami egyébként nonszensz. A gyártók letojták az együttesek szellemi termékeit és annyi sütnivalójuk nem volt, hogy összeállítsanak egy kis modulár szintit egy effekttel, hogy saját hangot csináljon a bedolgozó, a felhasználók meg annyira taplók voltak, hogy nem ismerték a nagy elektronikus zenei elődöket. Így buktatták le magukat az értők előtt azok, akik valójában üresfejűségből és igénytelenségből használtak olyan CD-ROMokat, amin Kraftwerk, Bartos, Tomita effekt is szerepelt. "Gyári" samplingek pakolgatása, kollázsolása... Ez egy teljesen bevált attitűd volt 25 éve, ami azóta valamit változott. Azt már nem is minősítem, hogy egy FSOL; K. Schulze ennyire nem ismeri Tomitát, aki e műfajban, ahogy mondják "alap"...
Ha nem akarsz direkt a klasszikus feldolgozásokkal kezdeni (ezekből a The Ravel Albumot meg a The Planetst ill. a már említett Pictures at an Exhibitionst ajánlanám), akkor ajánlom a Storm from The Eastet. Szerintem az kicsit közelebb van ahhoz, amit Te szeretsz.
Nagyon jó kezdeményezés! Nálam benne van a Top 5-ben!
Kedvenc album - The Ravel Album
Lenyúlások: most hirtelen Klaus Schulze jut eszembe, aki a The Dome Event-ben használt egy Tomita sample-t a The Bermuda Triangle-ból. Biztosan van több is.
Kis érdekesség, amit kb. 2 hete tudtam meg (vadászva a 2003-as The Planets DVD-A-t). Állítólag annak, akinek megvan az Ultimate Edition SACD-je, semmi újat nem kap az “eredeti” DVD-A-tól (amit jelenleg elég magas árakon ajánlanak itt-ott, de mindenképp jóval magasabb árakon, mint az Ultimate Edition-t). Én egyszer (kb. 15 éve) a Duna Plázában láttam 10000 forintért. Akkor nekem ez túl sok volt, azóta is bántam viszont, hogy nem vettem meg. Most már nem bánom (annyira:)
Ez a topic a nagy Isao Tomita tiszteletére született hiánypótlásul, hiszen a hazai közönség számára szinte csak külföldi nyelvű források adottak.
Szabad említeni:
- más elektronikus előadókról is. - a komolyzenei forrásokat.
Néhány javasolt téma kedvcsinálónak:
- Egyes kiadványok összehasonlítása (mivel a gyűjtők gyakran perfekcionisták, így e tapasztalat megosztás igen értékes lehet, főleg, mivel egyes kiadványok jóval drágábbak és némelyik kevésbé beszerezhető, mint az európaiak. Tehát ne rejtsd véka alá, hogy mid van, ha az feltételezhetően érdekelhet másokat) - Ismeretlenebb felvételek feltérképezése (ez a vállalkozás nem indokolatlan: Tomita több bejegyzése, felvétele csak japánul elérhető, így ismeretlen marad a legtöbbünk számára. Erre e sorok írója szolgálhat néhány értékes példával.) - Kinek miért tetszik/nem tetszik; mi a kedvence? - Mely előadók "nyúltak" le Tomita samplingeket? - Mutasd meg, ha te is alkottál már valami értékelhetőt! Alig várjuk. - A kiadvány grafikákról. - Megvételre ajánlod / nem ajánlod. - Személyes best of sorrended. - Változatok. - Kire gyakorolt hatást a mester? - Zenészek "szakmai" észrevételei.
Nem javasolt olyan linkek beágyazása, ami, mondjuk a legnyilvánvalóbb hozzáférés bizonyos számokhoz, hacsak nem épp kérésre, kifejezett ajánlás gyanánt.
