1933-ban Budapesten Farczády Gerő vegyészmérnök Írisz nevű, tizennégy éves gimnazista lánya súlyos betegségéből egyik reggel felébredve, a szüleit, testvéreit nem ismerte meg és a család számára ismeretlen nyelven kezdett el beszélni.
Hihetetlen lélekvándorlás vagy ügyes átverés? 1935 tavaszán rejtélyes eset tartotta izgalomban a főváros népét: egy 16 éves budai úrilány, Farczády Írisz este rosszul lett, másnap pedig arra ébredt, hogy negyvenéves madridi családanya.
Spanyolul beszélt, azt állította, 40 éves családanya
A Budagyöngye egyik elegáns villájában, a Lepke utcában élő Farczády Gerő vegyészmérnök 16 éves lánya, Írisz, aki szülei szerint a soproni leánylíceum egyik legkiválóbb tanulójának számított, 1933-ban egy este, lefekvés előtt váratlanul rosszul lett. Édesanyja döbbenten vette észre, hogy a lány alig lélegzik, mintha kiszállt volna a lélek a testéből. Az aggódó anya már attól félt, a lány reggelre eltávozik a földi világból, másnap Írisz mégis felébredt, az igazi döbbenet azonban csak ekkor fogadta a szülőket. A lány idegen nyelven kezdett kiabálni, kiugrott az ágyból, és menekülni akart, szülei hiába próbálták visszafogni, hiába szólították, nem értette, mit beszélnek hozzá.
Hamarosan kiderült, hogy Írisz spanyolul beszél, folyton Madridot és egy bizonyos Pedrót emlegette; mivel a családból senki sem tudott spanyolul, németül kezdték tanítani a különös átalakuláson keresztülment lányt, aki néhány hónap alatt elsajátította annyira a nyelvet, hogy sikerült belőle kiszedni néhány dolgot. Legnagyobb megdöbbenésükre a lány elmesélte, hogy Lucía Altarez Salvionnak hívják, 1894-ben született Madridban a Calle Oscura 7. szám alatti bérházban, és aznap este halt meg tüdővészben, amikor Írisz rosszul lett, másnap reggelre pedig a magyar lány testében találta magát. Számos részletet is elmesélt, mint mondta, fiatalon hozzáadták egy Pedro nevű napszámoshoz, akit eleinte nem szeretett, de idővel megkedvelték egymást, és 14 gyerekük született, rendkívül szomorú, hogy ott kellett hagynia őket.
A furcsa történet csak két évvel később, 1935 áprilisában került a nyilvánosság elé, amikor Az Est fiatal riportere, Ráthonyi János fülébe jutott. A kezdő újságíró ellátogatott a Lepke utcába, és interjút készített Írisszel, vagyis Lucíával és a családjával; a titokzatos lélekvándorló asszony spanyol népdalokat énekelt Ráthonyinak, és a kérésére aláírta a nevét. A család egyöntetűen állította, a papíron szereplő girbegurba, egyszerű írás még véletlenül sem hasonlít az éltanuló Írisz szálkás gyöngybetűire. Édesanyja arról is beszámolt, hogyan lettek tanúi a lány átalakulásának: a melankolikus, szomorú, tudós természetű Íriszből latin temperamentummal rendelkező asszony lett, aki szabadidejében énekel, és szívesen táncra szökken. Farczádyék távoli rokona, a Rómában élő Hümpfner Tibor cisztercita egyetemi tanár is meglátogatta őket, amikor éppen Budapesten járt: elbeszélgetett Írisszel a madridi templomokról, melyeket meglepetésére a lány beható pontossággal ismert.
Egyre több lett a gyanús elem
Írisz édesapja aki nem volt Budapesten, amikor a titokzatos lélekvándorlás történt, és sokáig el is titkolták előle a dolgot inkább szkeptikusan állt a történethez, az édesanya azonban minden kétség nélkül elhitte, csakugyan egy negyvenéves spanyol édesanya lelke szállt bele kamasz lányuk testébe. Legnagyobb dilemmája az volt, mihez kezdjenek a nem várt vendéggel: állíttassanak ki halotti anyakönyvi kivonatot Írisz számára, és spanyol útlevelet, személyi igazolványt Lucíának? Az ügyet nagyon gyorsan felkapta a bulvársajtó, országos szenzáció lett belőle. Több ügynök is felkereste Íriszt és édesanyát, akik azt ígérték, filmsztárt faragnak a kislányból, de mutatványosok, cirkuszok is ajánlottak szerződést a számára.
Az Est eközben madridi tudósítója révén nyomozni kezdett a spanyol fővárosban, és arra az eredményre jutott, hogy sem az állítólagos Salvion család, sem az Írisz által a család lakhelyeként emlegetett Calle Oscura nem létezik. Mi több, a tudósító megmutatta madridi ismerőseinek a titokzatos Lucía által leírt egyik mondatot Ahora yo habito en Budapest, es una muy hermosa ciudad, vagyis Most Budapesten élek, nagyon szép város. A helyiek egyöntetűen azt állították, aki ezt írta, tankönyvből tanulhatott meg spanyolul (manapság azt mondanánk, Google-fordítót használt), a mondat ugyanis így hangzik helyesen: Ahora vivo en Budapest, es una ciudad muy hermosa.
Átverés vagy meghasadt személyiség?
Ekkor már a budapesti rendőrség és a Spanyol Köztársaság magyarországi ügyvivője, Carlos Arcos y Cuadra is nyomozott az erősen átverésszagú ügyben, a Farczády családot beidézték, és négyszer is kihallgatták a főkapitányságon. A spanyol követség munkatársai megerősítették Az Est véleményét: a lány jól, de egyáltalán nem természetesen beszél spanyolul, minden mondata tankönyvízű, és Madrid számos jellegzetességével nincs tisztában. Völgyesi Ferenc pszichiáter egyértelműen kijelentette, nem lélekvándorlásról, hanem meghasadt személyiségről lehet szó, továbbá kiderült, az édesanya megszállottan vallásos, saját bevallása szerint húsz év óta bensőséges kapcsolatot ápol Istennel, akivel egy angyal segítségével kommunikál. Többnek tartja magát, mint embernek, hiába mosolyognak rajta a szkeptikus, materialista gondolkodású személyek írta a Magyarország című napilap.
Az anya és lánya szavahihetősége akkor foszlott szét teljesen, amikor a nyomozók spanyol nyelvkönyveket találtak a Farczády család otthonában. Az olvasóközönség csalódottan vette tudomásul, hogy szó sincs lélekvándorlásról, az ügy pedig hamar feledésbe merült. Farczády Írisz a második világháború után férjhez ment, gyerekei születtek, és a kohó- és gépipari minisztérium tervezőirodájában dolgozott. Hatvan évvel később egy televíziós dokumentumfilm stábja megtalálta az akkor már csaknem nyolcvanéves hölgyet, aki továbbra is azt állította, minden igaz abból, ami a 30-as években vele történt, és ragaszkodott hozzá, hogy Lucíának szólítsák.
Nos lehet a témát jobban kutatni kellett volna hogy kiderüljön mi is ennek az egésznek a tényleges magyarázata.
Irisz Lucia nem szélhámos. Tehát vagy megtörtént vele valami nagyon fura, vagy beteg volt. Az azt feltáró Rátonyi újságíró is hiteles személy. A dolgot könyvben megíró Paulinyi Tamás .... eléggé "kamugép", mesemondó. Kutatni kellett volna a témát jobban, de én mással voltam elfoglalva. Tagja voltam akkoriban számos más tudományos társaságnak is, többek közt a Gépipari Tudományos Egyesületnek is. Egy ilyen gépipari probléma megoldása kötött le, amit meg is oldottam, sokakkal közösen és sikeresen. CNC ováldugattyú eszterga gépet fejlesztetünk és sikerült. Lásd a képen engem és egy ilyen gépet (kat a képre és nagyobb lesz):
"Egy 3 éves kislány idegen nyelven beszél és egy másik életből emlékszik emberekre
2022. 12. 26. 12:00
Amikor háromévesen elkezdett beszélni az előző életéről, a szülei biztosak voltak benne, élénk a fantáziája. Arra azonban nem számítottak, ami ezután történt.
A Mirror című brit lap beszámolója szerint a lány akkor mesélt először egy másik életről, amikor családjával Észak-Indiában autózott, és megkérte a sofőrt, hogy álljon meg "az ő házánál". Bár a szülei már akkor is zavartan reagáltak, az eset után jó ideig az eszükbe se jutott ez a dolog. Később kiderült, ez csak a kezdet volt. Swarnlata Mishra később egy olyan nyelven kezdett beszélni, amelyet senki más nem ismert a környezetében. Olyan hagyományos táncokat is előadott, amelyeket hazájában senki sem ismert.
A lány apja végül úgy döntött, hogy szakemberhez fordul, és végül a Rajasthani Egyetemről egy H. N. Banerjee nevű úrral sikerült beszélnie. Meghallgatta a lány történetét, és néhány információ alapján sikerült is találnia egy olyan családot, amelyikre ráillett a gyermek leírása. Szerinte ugyanis Mishra folyamatosan Biyah Pathakról beszélt, egy 40 éves nőről, aki kilenc évvel a lány születése előtt halt meg.
Amikor a kislány betöltötte a 11-et, úgy döntött a két család, találkoznak!
Az elhunyt nő, Pathak rokonai eleinte kritikusak voltak a találkozót illetően.
De míg kezdetben fantáziálásnak hitték a történetet, a találkozó során hamar rájöttek, hogy nagyon úgy tűnik, Mishra mindannyiukat ismeri. A lány olyan dolgokat is el tudott mondani a családnak a 40 éves nő életéről, amit még a rokonok is alig tudtak - például, hogy tömések vannak a fogaiban, és hogy a férje egyszer pénzt lopott tőle. A Mirror híre szerint azonban voltak olyan "emlékek" is, amelyek nem feleltek meg a valóságnak. A gyermek például néhány nevet elírt, és Pathak halálának okát is helytelenül nevezte meg.
Mindenestre Pathak családja most már biztos benne: Mishra minden bizonnyal az elhunyt nő reinkarnációja. Ráadásul az is kiderült, a fiatal lány nem csak erre az egyetlen múltbéli életre emlékszik. Azt állította, élénken él az emlékezetében, amikor 9 éves korában meghalt. Most azt gyanítja mindenki, ez az az 9 év, ami a 40 éves nő halála és a kislány születése közt telt el.
Vagy lehet, hogy a kettő közt egy harmadik testben élt egy rövid életet."
"Az emlékek tárolási módja valóban ma még homályos. Csak általánosságokat tudunk róla. Az emberi agy memorizáló funkciója alapvető jelentőségű, mégis inkább csak azt tudjuk, hogy többféle módon valósul meg, és többféle esete is van. Van vizuális memória, amely pl. kisgyermekkorban még ismeri a fényképszerű memorizálást, ám felnőttkorra állítólag a térbeli tájékozódás átveszi a szerepét. A megmaradt nyomait a gyorsolvasás módszere használja ki (sok autistánál meg megmarad). De van auditív memória is, ezzel tudnak sokan magukban végigjátszani már ismert zeneszámokat, de pl. W.A. Mozart gyerekkorában egy koncertre vissza tudott emlékezni és lejátszani. Lényeges a motorikus memóriánk, amely az ügyességi sportokban nagyon hasznos, de számtalan sztereotípiánk ehhez fűződik (pl. az ajtó bezárása). Sorolni lehetne még"
Azt is sorolni lehetne még, hogy az általad képviselt materialista tudomány miért nem képes a dolgok legmélyére hatolni.
Ameddig e tudomány nem ismeri el az étertest és az asztrálsík (az intellektuális és spirituális zóna!, tehát maga a valódi intellektualitás és a spiritualitás) létezését, ameddig az emberi agy felépítésével és az előző életbeli huzalozottságával (lásd gondolkodáslényeg a homlokközép mögött, ahol ezek az emlékképek tárolva vannak) nem képes tisztába jönni, addig természetesen mindezen dolgok homályosak.
Ahogy a belső elválasztású mirigyek végső célja és rendeltetése (pl. nemi mirigyek) is homályos.
A jelenlegi orvostudományban sok minden homályos. Aztán szerencsére vannak olyan emberek is, akik mindebben nem hisznek, mert ők egy másfajta (gyakorlati) tudás birtokosai és számukra érdekes módon nem is homályos.
Ám ők nem is materialisták avagy dogmatikus idealisták, de nem is homi ezohívők... hanem egy teljesen másfajta rendszer gyakorlói.
Pont aznap voltam ott szerintem, még a belépőjegyem is megvan valahol.
Attól függetlenül Déri János nem bírta felemelni azt a széket a kamerák előtt.
A saját laborban való elemzésnél valóban az derült ki, hogy egy asztalosnál, vagy egy ácsnál nincs több esze.
Valóban ezek eltanulható technikák. Magam is elsajátítottam néhányat, de lehet rosszul tettem, hogy nem használtam. Erkölcsi okok miatt. Persze emiatt meg is tehetném.
Ignatyenkó több bemutatót tartott. Bp.-en az egyikről röviden beszámolt a TV híradó. Mutatták, hogy az épület előtti parkolóban imádkozó alakok császkálnak, majd Ignatyenkó odabenti panaszát is leadták, melyben elnézést kért a közönségtől amiatt, hogy "ma valamiért nehezen tud koncentrálni".
(nem tartom kizártnak, hogy ez egy általa szervezett akció volt - reklámfogás - fokozott érdeklődést kelteni a turnéja további színhelyein.)
Egy riportban egyébként megkérdezték, hogy a hipnotizőri képessége egyéni adottság e, mire azt válaszolta, hogy ez egy megtanulható "technika".
Először is ördögűző papot kellett volna hívni. (Bibliához nagyon értő jehovistától tudom, hogy Krisztus után a csodák kora lezárult, tehát aki furcsán megváltozik, annak nem szabad hinni)
