A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Nem éppen kvarc órára gondoltam, hanem ehhez hasonlókra.
"Az oganeszon[1] (korábbi nevén ununoktium) a periódusos rendszer 118. eleme, amely a természetben nem található, mesterséges magreakcióval lehet előállítani. Elnevezését egy orosz atomfizikusról, Jurij Oganyeszjanról (Юрий Цолакович Оганесян) kapta."
„Talán az ember már a teremtőképesség közelébe érkezett...”
Az Ember legyártott olyan anyagot, amit Földi viszonylatban nem lehetett kibányászni. Ez már valahol a teremtés kategóriába tartozik. Ha majd a Naprendszer bolygóin is bányászunk, kiderül, hogy van-e új a Nap alatt. Ha az Avatár című filmben látott lebegő hegyek anyaga létezik a kozmoszban, akkor az emberi fantázia sosem múlja felül a Teremtőét.
Isten a mindentudattal, a nem istenlények ön, vagy én tudattal rendelkeznek. Isten öröktől örökké, a többi, ideiglenesen. Isten dönti el az elemi részecskék és az atomok rezgésszámát, a tér és idő mértékszámát, vagyis a hol és mikor „mennyiségét”.
Mi van akkor, ha a KEZDETI, meg a JELENLEGI, vagyis a szélső időparamétereket nem vesszük figyelembe, úgymint a statisztikai átlagolásnál? A végtelenekből és nullákból nem jön össze egy véges világ, hacsak nem az Úristen teremtette. :)
Az meg, hogy az áltrel egyenleteiből kiszámolt univerzummodell függvénye a t=0 időpontra a=0 skálaparaméter-értéket ad meg, egy matematikai szükségszerűség, és nem a valódi univerzum szükségszerű tulajdonsága.
Akár mit is csinálsz, a modell valahol mindig kimászik a saját érvényességi köréből, kicsúszik a lába alól a talaj.
De már jóval Gödel előtt is megmondták a nagyszakálú angyalok, hogy a világ ilyen szempontból is kimeríthetetlen.
Próbáld meg felfogni (bármennyire is nehezedre esik), hogy topológiailag egyszem geometriai pontból ugyanakkora "ugrás" széttágulni egy végtelen térfogatú térré, mint egy véges zárt térfogatú térré, legyen az bármennyire is icike-picike.
Az elképzelhető legkisebb véges térfogatú önmagába záródó tér precízen pontosan ugyanannyi geometriai pontot tartalmaz, mint egy végtelen térfogatú tér: kontinuum végtelen számút.
Az meg, hogy az áltrel egyenleteiből kiszámolt univerzummodell függvénye a t=0 időpontra a=0 skálaparaméter-értéket ad meg, egy matematikai szükségszerűség, és nem a valódi univerzum szükségszerű tulajdonsága. Majd amikor sikerül kvantumfizikailag modellezni a legelső pillanatot, el fog tűnni az az a=0 skálaparaméter-érték is.
Mivel a mondandómból ezidáig egy árva büdös szót nem értettél meg, feleslegesnek tartom a további szócséplést.
Megjegyzem: a kettes pontba foglalt ostobaságot senki hozzáértő nem mondta, csak a te fejedben csapódott le ilyen hülyeség formájában, amit valóban magyarázatnak írtak neked.
Az igaz, hogy elméleti számításokon alapulnak a Planck egységek, de nem okoznak akkora anomáliát az elméleti fizikusok számára, mint a TE elméleted. Volna egy javaslatom számodra.
A számításaid alapján megadott paraméterekkel, lehetne egy virtuális kísérletet végeztetni egy arra beprogramozott számítógéppel. Ezzel a módszerrel már galaxisok ütközését is szimulálták. Kíváncsi lennék arra, hogy mennyire közelíti meg a valóságot az elvárt és a kapott eredménye.
A "... a gravitáció kvantummechanikai effektusokat kezd mutatni..." mégpedig elemi, kvantált gravitációs töltések fomájában, amiket a stabil elemi részecskék hordoznak, de ehhez a "Planck hossznak" semmi köze sincs.
"Planck tömeg" meg nem létezik a természetben, csak a fizikusok beteges agyában. Ez is mutatja a fizikának fogalma sincs a tömegröl.
„Bizonyos mérettartomány alatt, hacsak aktív észlelés lehetséges, az eredeti valóság már észlelhetetlen, esetleg matematikailag visszafejthető lenne. Ha lenne ilyen szándék, de jelenleg nincs ilyen.”
Vagy van, de nem tudunk róla.
„A planck-hossz alatt, meg sehogy, mivel az észleléshez szükséges energia értelmezhetetlenné teszi az eredeti információt.”
A Planck-hossz skáláján a gravitáció kvantummechanikai effektusokat kezd mutatni, ez azt jelenti, hogy az anyagi energia ezt a legkisebb távolságot és időt képes betölteni. Ezért értelmetlen a nála kisebb távot és időt keresni az anyagi univerzumon belül. Ha azonban feltételezzük a téridő kvantumok létezését, amelyek jóval kisebbek nála, akkor van értelme arról beszélni, hogy az anyag legkisebb formátuma, (a mini fekete lyuk) egy nála sokkal sűrűbb közegből van „felnagyítva, felhígítva”.
„A Planck-tömeg egy olyan fekete lyuk tömege, aminek Schwarzschild-sugara szorozva π-vel a Compton-hullámhossz. Egy ilyen fekete lyuk sugara kb. a Planck-hossz, aminél a feltételezés szerint az általános relativitáselmélet és a kvantumelmélet együtt válnak fontossá.” Wiki
Egy autó összeütközik a másik (5m hosszú) autóval a kereszteződésben 12:00-kor, amikor adott sebességgel haladva az 5 méter pont másik elé kerül.
A sebességből kiszámolható, hogy mekkora az adott időintervallum amikor az ütközés bekövetkezhet.
Ha az idő (s tér) "elmosódott", akkor a sofőr számára (aki az autóval együtt mozog) a kereszbe áthaladó autó sokkal tovább halad át. Olyan mintha 5 métertől hosszabb lenne, ezért az ütközésük (kölcsönhatásuk) valószínűsége nagyobb lesz.
