A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
".. mi a büdös feneségről beszélnek a kozmológusok amikor az általános relativitásra alapuló modellt ismertetik, te a hallomásból megismert dolgokra ráhúzod a magad józan paraszti elképzeléseit."
A gravitációt is elemi töltések okozzák, mint az elektromágnesességet és nem az álrel modellben deklarált tér-idö meggörbülése.
Valószínűleg? Teljesen biztosan nem volt szingularitás, sem akkor sem semmikor. A relelm extrapopularizációja abszolút hibás, az maga a relem csődje. A középpont felé haladva csökken a vízionált térgörbület és a nullához közelít.
Ennél nagyobbat nem is tévedhet tudomány mint amit a fizika művel. A BH belsejében a tévedésnek, az elkövetett hibának van szingularitása, semmi másnak.
Az Ősrobbanás is egy master fekete lyukból indult, de abban sincs szingularitás. Függvények sincsenek benne.
"...amiben a táguló anyagnak van egy felülete. (logikusan - mint ahogy a pokolgép lokéshulláma)"
Látod?
Ezért nem értesz semmit a kozmológiához. Neked vannak saját klasszikusfizikai elképzeléseid, és ahelyett hogy megpróbálnád megérteni mi a büdös feneségről beszélnek a kozmológusok amikor az általános relativitásra alapuló modellt ismertetik, te a hallomásból megismert dolgokra ráhúzod a magad józan paraszti elképzeléseit.
Még egyszer, hátha megérted:
Ha az univerzum tere "létrejött" valamikor is, akkor totálisan függetlenül attól, hogy véges vagy végtelen térfogatúként "jött létre" ebben az eseményben, eleve HOMOGÉN MÓDON TELJESEN KITÖLTVE ANYAGGAL-ENERGIÁVAL BUKKANT FEL.
"akkor az Ősrobbanás-szingularitás körül eleve ott volt a végtelen tér?"
Valószínűleg nem volt semmiféle "ősrobbanás-szingularitás" mivel ahogy már vagy egy tucatszor leírtam: ez a szingularitás kizárólag az általános relativitáselméletre alapuló modell extrapolációja a t=0 pillanatba. De már jóóval előbb a nulla pillanat megközelítése során a modell érvényét fogja veszteni, és a pontosabb (de még ismeretlen) kvantumgravitáció veszi át a dolgok leírását.
A baj az, hogy a XX. század nagyrészében az ismeretterjesztés ezt az áltrel-modellt erőltette, és úgy beleette magát a kezdeti szingularitás a vérlaikusok gondolkodásába, hogy ki se lehet robbantani onnét.
"a . . . tér . . .amiben a táguló anyagnak van egy felülete."
Nincs felülete! Mert az csak egy elemien hibás hasonlat, hogy az Univerzum, mint a pokolgép lökéshulláma, egy létező statikus térbe tágul.
Mondom, az Univerzum nem úgy tágul, hogy a tér statikus metrikája szerint egyre nagyobb helyet foglal el a térben, hanem úgy, hogy magának a térnek a metrikája változik, a léptékfaktora nő. S ameddig vissza tudjuk követni (az infláció elejéig) ez a léptékfaktor a mai léptékfaktornak kb. 10-60 része volt.
Megáll az eszem gyerekek, nincs olyan, hogy szingularitás. Bármely test közepében a (saját) gravitáció a nullához tart és nem a végtelenhez, tehát nem alakul ki benne szingularitás. Sem a fekete lyukban. sem máshol. A szingularitás matematikai fogalom, egy függvény szélső értéke ahol a függvény végtelenbe tart.
A természetben nincs ilyen, ott nincsenek függvények és ott nincs téridő. A tér vagy téridő nem keletkezett semmikor. Sem az Ősrobbanáskor, sem a Planck időben, sem előtte, sem utána. Most sincs téridő, mert ezt a matematikai fogalmat mi alkottuk. A tér egy segédeszköz.
Tehát az Ősrobbanáskor (és előtte is) ott volt körülötte a végtelen anyag, a végtelen mennyiségű Univerzumokkal és gravitációs sugárzással.
De tér nem volt sehol és most sincs. Mert az előbbi anyag, míg az utóbbi, a tér tisztán matematika. Nem elég jól magyarázok?
Ami végtelen az az existence, így nevezte egy értelmes lény.
Teljesen irreleváns, hogy te speciel mit nevezel anyagnak. Annyira önkényesen csinálod, hogy miközben az energiát anyagnak nevezed, az impulzust meg a perdületet nem, holott ezek mind az energiaimpulzus tenzor komponensei. Így aztán csakis azonos típusú mennyiségek lehetnek, hisz koordinátarendszer váltáskor egymásba traszformálódnak. Hasonlóan, mint a szélesség, a hosszúság és a magasság.
A többi mondanivalód még ennyi szóra se érdemes.
Ha mégis az anyagi világról akarnál gondolkodni, úgy próbálj inkább vasszegeket kalapálni a fejedben!
A yin yang nagyon alapvető szimbólum, az maga a fény foton. A középső 2 petty a két (tükör szerkezetű) graviton amely körül a 2 (tükör) elektromos töltés kering. Jó helyen kapirgálsz. Érdekes, hogy ezt a régi keletiek tudták, legalábbis tisztában voltak a szimbólum jelentőségével.
Ezek legyenek a te bölcsességeid, de segítek leválogatni,
Erő = nem anyag
Energia = ez igen, ez maga az anyag elemi részecske szinten, ő a graviton. Van mégegy, az elektromos töltésrészecske. Ezek ketten az anyag.
Impulzus = nem anyag, hanem a mozgó anyag általunk definiált tulajdonsága
Perdület = nem anyag
Mező = anyag alkotja, ezért létező
Hullám = nem anyag, a természetben nem létezik. Ami létezik az valamilyen anyag ami hullámzik. De hullám maga nincs a természetben.
Hullád = anyag, de majd csak később lesz ilyen állapotú.
Rengeteg tulajdonsága mérhető az anyagnak, például a mentő sebessége, de ettől a sebesség önmagában nem létezik a természetben, ezt a jellemzőt mi ragasztjuk a mozgó anyaghoz. Az impulzust is. A perdületet is.
A fizikusok máig vitáznak a fény részecske vagy hullám. NEM hullám. A foton részecske amely mozgása közben kifelé periodikusan váltakozó tulajdonságokat mutat, a tulajdonságok szinuszosan változnak. A foton 4 energiarészecskéből áll.
"Viszont a kicsit korábbi végtelenné tágulás közben nem hűlt le."
Tévedés.
Az infláció alatt lehűlt.
És csak akkor forrósodott fel újra, amikor lebomlott Higgs skalármező azon módusa, ami az inflációt hajtotta, s e módus energiájából gerjesztődtek a kvark és gluon mezők módusai, amivel létrejött a kvark-gluon plazma.
A kvantumot, mint adagot, én a tér és az idő végességéhez kapcsolom, amennyiben egy potencia pont olyan, mint egy kvázi „szingularitás”, amely nem végtelen, hanem véges potenciával, dinamikus megnyilvánulási készséggel rendelkezik. Ez a véges potencia az az elsődleges létalap, ami öröktől van, és ami megnyilvánul a létezés téridő kvantumaként. Ugyanakkor a potencia pontok, az egyéni téridő kvantumok száma az, ami megszámlálhatatlanul „végtelenül”sok. Ezzel a végtelen sokaságával alkotja azt a lét és létezés között fluktuáló téridő struktúrát, amit „kvantumhabnak”, is neveznek. A kvantumhab diszkrét eleme, „egy buboréka” a végtelen téridőnek. Így kerül közvetlen kapcsolatba a véges, a végtelennel. Számomra nehéz elfogadni azt, hogy a végtelen nagy potenciaerő, vagy a végtelen nagy energiasűrűség, egy darab kiterjedés nélküli pontban, a szingularitásban /statikus állapotban/ legyen. Azt már jobban el tudom képzelni, hogy végtelen sok véges potencia, a statikus és dinamikus állapot fluktuációjával, eredményezi a tér és az idő együttes megnyilvánulását. Amíg egy téridő kvantum energiája, a saját létezésére fordítódik, a végtelenül sok létező kvantumnak, végtelen nagy, de nem egy pontba koncentrált energiája van, hanem egy homogén, alapgerjesztésű, sík geometriájú végtelen struktúrában, /a de Sitter téridőben/ oszlik el. Ha az anyagmentes téridő, valamilyen oknál fogva elvesztené a homogenitását, egy lokális energiasűrűség lépne fel, akkor ott görbület is keletkezne a struktúra geometriájában. Tételezzük fel, hogy ez az ismeretlen ok hozta létre az anyagot oly módon, hogy /a Higgs mechanizmus/ felhasználta az anyagmentes téridőnek inhomogén, elgörbült halmazában található összes energiáját. Azzal, hogy létre jött a véges mennyiségű anyag, egy minőségi változás és szimmetriasérülés jött létre a globális téridőben, mert megszületett benne az anyagi univerzum.
Az anyagról: az anyag is kettős természetű létező, amely részecske és hullám formátumú, véges mennyiségű létező, amely keletkezésétől fogva, állandóan mozgásban van.
Én úgy gondolom, hogy a (field) mező, az anyag elemi részecskéinek hatása, a terméke, vagyis a töltéseikből fénysebességgel ki és beáradó „hatóerő”, ami mindenirányban átjárja azt a téridő tartományt, amely még az érzékelési határunkon is túl terjed. Képzeljük el, hogy az elektromágneses hatás kék színű, a gravitációs, pedig sárga. Ezek keveréke a zöld színű mező, egy zárt halmaz, ami az anyagi hatóerőknek állandó fénysebességű, mindenirányú, az univerzumon belüli áramlása. Mivel ebben a halmazban találhatók a töltéssel, (gravitációs tömeggel bíró) részecskéket formáló anyag is, ezek mozgási sebessége már nem éri el a fénysebességet. Mivel a mezők egy állandó sebességű zárt halmazt képeznek, eltekinthetünk a mozgási irányultságoktól, így egy „kvázi álló” vonatkoztatási rendszernek vehetjük. Ehhez vonatkoztatjuk a részecskékből álló anyag mozgási sebességének a maximumát, amihez meg viszonyíthatjuk a minimumát. A mezőhöz, mint vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva álló részecske nincs, csak az együttmozgó testek egyike áll, a másikhoz képest.
Most képzeljük el, hogy az álló vonatkoztatási rendszernek minősített mező „színe fekete”. Ez lenne a sötét égboltozat, amin fehér fénypontként látszanak a nem fénysebességgel mozgó, de fényt is kibocsájtó égitestek. A fehér fénysugár, aminek színét az irányultságának figyelembevétele adja, fénytöréssel (prizmával) további irányultsággal szétbontható a szivárvány színeire. Ezek szóródása és visszaverődése, pedig a kevert színeket adja.
A kínai univerzalizmus szimbóluma a Jin Jang, jól szemlélteti az elgondolásomat. A kör, amiben a két cseppalak van, az egységet, az egészet jelöli. A fekete cseppben lévő fehér kör, és a fehér cseppben lévő fekete kör, az anyag duális természetét és a vonzó, taszító hatásokat is szimbolizálja. A cseppalakok görbülete, pedig a mozgást, a körforgást jelképezi, ami a galaxisokra jellemző. Ha az anyagmentes végtelen téridőt színtelennek tekintjük, akkor a benne lévő Jin jang szimbólum az anyagi univerzum.
