..
1456-ban Hegedűs Bálint fejében Hunyadi seregét alkotó horvát huszárok (sic!), lovári pattantyúsok (sic!) és héber tüzérek (sic!) esetét, vagy a még fel sem fedezett Amerika javaiból főzött “babgulyás” feltűnését, illetve az 50 oldalon át lelki tusát vívó alternatív, félig janicsár Dugovics-testvérpár nyálas-baldahinos szerelmi háromszögét.
Van valaki a baloldali liberálisok között akivel le lehet ülni megbeszélni ezt a helyzetet ? Sajnos nem hiszem , elnézve a szánalmas fetrengést , a hazugságra épülő rabszolga törvény ellen szrtájkolókat.
Elég volt a magyar történelem meghamisításából! Elég volt a Magyar Nemzet hiteles öntudatának megkérdőjelezésből! ...
Lehetőségünk nyílt elolvasni, kijegyzetelni és részletesen elemezni a Magyar Nemzeti Filmalap által támogatott és a forgatókönyv fejlesztésekért felelős igazgatójának, Hegedűs Bálintnak a forgatókönyvét az 1456-os nándorfehérvári csatáról. Az utolsó bástya rekordösszegű, hétmilliárdra tervezett film minden elemében meghamisítja a magyar történelem e dicső fejezetét, és manipulatív eszközökkel rombolja a nemzeti öntudatot.
A nyilatkozatot aláírták: Bicskei Zoltán, filmrendező Dárday István, filmrendező Jankovics Marcell, filmrendező, művelődéstörténész, illusztrátor Olasz Ferenc, fotográfus, filmrendező Puszt Tibor, filmrendező
A film cselekménye az első jelenet megjelölése szerint 1435-ben kezdődik, a „Magyar Királyság végvidékein”. 6–8 éves gyerekeket vezet láncon egy „férfias, 35 éves” török aga. Faradzs adót és janicsároknak való „gyermekadót” szed, mint később említi is, a „tavalyi devsirme összeírás” alapján. Itt álljon meg nyomban a verekedés. 1435-ben a Magyar Királyság egyetlen darabja sem tartozott török fennhatóság alá.
1435-ben a magyar királyi címet Luxemburgi Zsigmond viselte, aki ugyan nem volt mindenben a Szent Korona országának jó gazdája, de a törökök távol tartásában sem volt éppenséggel rest.
A forgatókönyv tehát nyomban az első képekkel, az első jelenetekkel alávetettségben mutatja a magyarokat, pedig ez nem így volt. Végre, készülhetne egy olyan film, amelynek cselekménye valóban nem a török, a Habsburg, a szovjet megszállás időszakában játszódik, hanem amikor a magyar nép szabad volt, a Magyar Királyság erős, és éppenséggel eredménnyel szembe tud szállni a terjeszkedő, hódító Oszmán Birodalom seregével.
________
Máriának a film valóságában nem csupán egy gyermeke van, mint a zászlón, hanem kettő, és a történet a kettejük széthúzásáról, testvérharcáról szól. Ez alaposan átírja a Szűz Mária és Jézus kettősét, na nem szentháromsággá, hanem anyává és megkettőződött, meghasonlott Jézussá, aki egy, a nemzet számára sorsdöntő csatában mindkét fél oldalán harcba száll.
________
Hogyan jelenik meg a harangszó a filmben? Profánul, deszakralizáltan. A cselekmény elején a forgatókönyvben már előírták a harangszót, amikor Faradzs aga viszi rabláncon a janicsárnak szánt gyermekeket. A harangszó a faluhoz, a magyar tájhoz és emberekhez van kapcsolva. Később, Nándorfehérváron furcsa, dallamos harangzúgást ír elő a leleményes forgatókönyvíró. Mint a leírásból kiderül, a magyarok harangszóval üzennek egymásnak. Így irányítják távolról az ágyúkat is, ezért lehet sikeres a várvédők tüzérségi védekezése, illetve támadása.
...
Nincs a filmben pápai felszólítás a harangok déli megkongatására, nincs harangszó alatt örömünnep a hódító törökök felett aratott győzelem miatt Európa nagyvárosaiban.
Nektek, magyaroknak az utolsó nagy, eredményes csatátok 1456-ban volt – borzolja a kedélyeket ez a cím. Egyébként nem az utolsó bástya volt Nándorfehérvár, mert pár évvel később kezdődtek Mátyás király dicső uralkodásának évtizedei, aki számos eredményes csatát vívott a törökkel, és megvédte az ország határait. Hetven évvel később a török ugyan leigázta hazánk egy részét, de még akkor is volt egy „utolsó bástya”, Eger vára, amelyik 1552-ben ellenállt a harmincszoros túlerőben lévő oszmán seregnek.
...az emberek észre se vettek olyan provokációkat, mint
amikor Kossuth Lajos Adolf Hitler versét olvassa (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, 1998), az Árpád-házi királyok ősanyja meddő, céda és vámpír (Anyád! a szúnyogok, 1999)
vagy például az, amikor Mátyás király két embert öl meg saját kezűleg (Oda az igazság, 2010).
a Föltámadott a tenger (1953), amelynek végén a magyarok a románokkal és más, Duna-menti népekkel együtt folytatják az 1848–1849-es szabadságharcot;
Élve vagy halva (1979) amelyben szintén a valóságtól teljesen elrugaszkodva egy tót legény, egy zsidó térképész, egy sváb hadászati szakember és egy szerb gróf segíti Noszlopy Gáspár volt kormánybiztos reménytelen gerillaharcát a világosi fegyverletétel után.
még mielőtt valaki félreértené: a művészi szabadságba belefér az ördöggel való cimborálás rész, noha lehet is benne valami igazság, szerintem nem teljesen igaz (hiszen miután Rózsa Sándor távozott, vissza akarták hívni, h fegyelmezze és vezesse a szabadságharcosokkal maradt betyárcsapatot).
a bajom azzal van, h ha a rácokat szegény ártatlanoknak akarnák beállítani, az színtiszta hazugság
(1900-ban) a szegedi Páva vendéglő előtt elmondja az igazi, eddig eltitkolt, megdöbbentő sztorit. ...melyben nemcsak a szegénylegényekről hullik le a lepel, de magáról a történelemről is. Mert Veszelkától megtudjuk, semmi sem úgy történt, ahogy eddig tudtuk. Sömmi! https://moly.hu/konyvek/cserna-szabo-andras-sommi
Bodó János szerint „Rózsa Sándor maga a csatában ötöt lőtt agyon, hetet levágott, és ahol a legveszedelmesebb volt, ott volt a csapatja". Hogy voltak-e ott túlkapások vagy sem, arról lehetne ugyan vitatkozni, ám az mindenképpen tény, hogy Vetter hivatalos jelentésében megdicsérte Rózsáékat, később egyik 1848. december 15-én kelt „hirdetményben" pedig Kossuth is megerősítette amnesztiáját, hangsúlyozva „azon vád alaptalanságát is, mintha strázsai (lagersdorfi) csata alkalmával tilos kicsapongásokat követett volna el".
A május 13-15-i karlócai szerb nemzeti gyűlésen már fegyverkezésre szólították fel a lakosságot. ... a június közepétől megkezdődő fegyveres küzdelem népirtó kegyetlenséggel folyt. A szerviánusok és határőrök erődített táborokat hoztak létre, majd ezekből kicsapva megtámadták a Bácska és a Bánság védtelen német, román és magyar településeit. A lakosságot részben elűzték, részben meghódoltatták. Foglyaikat gyakran válogatott kínzások közepette ölték meg...
...a szerbek legyilkolták a szenttamási magyarság nagy részét, illetve a Szenttamás közelében lévő Földvár település polgári lakosságát.
az etnikai tisztogatás gondolata Kossuthtól sem állhatott távol: Vetter Antal vezérőrnagynak ezt írta például a szerbek elleni hadműveletről 1848 novemberében: "a harc, mely ellenök egész kérlelhetetlenséggel megindítandó, csak a kiirtásnak, a kipusztításnak a harca lehet. Ha Isten győzelmet ad szent ügyünk mellett kivont fegyvereinknek, s a hálátlan faj razirozva leend (...) E faj számára a nincs kegyelem! Istennél a kegyelem!" -
1848. november 17-én „Rózsa Sándor csapata Asbóth Lajos utasítására Ezeres lefegyverzésére indul, de a parancs ellenére feldúlja a falut, s 36 embert megöl".
"...újabb filmtervvel pályáztunk, Cserna-Szabó András Sömmi című kisregényének filmváltozatával. ...arról szól, hogy Rózsa Sándort és seregét a 48-as szabadságharcban behívták harcolni, mint betyárhadsereget. Lent, a Délvidéken rendesen osztották is a szegény rácokat."
1456-ban ismét nagy keresztes hadjáratot terveztek. A szervezés lelke, Kapisztrán János ferences szerzetes mindenféle együttmûködés feltételéül azt szabta, hogy György áttér a katolikus kereszténységre. Erre azonban az öreg despota nem volt hajlandó. A helyzetet ráadásul – éppen az oszmán támadás elõestéjén
– egy máig tisztázatlan eredetû incidens is rontotta. Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály, akkor Nándorfehérvár kapitánya, talán éppen a vár védelmének szervezése közben, véres összetûzésbe keveredett a despota embereivel. Bosszúból nem sokkal ezután foglyul ejtette az öreg Györgyöt, Nándorfehérvárra hurcolta, és csak két vár átadása, valamint súlyos váltságdíj ellenében engedte szabadon. Nem meglepõ ezek után, hogy Brankovics megújította szerzõdését a szultánnal, és nem vett részt Nándorfehérvár védelmében. Még megélte szép sorban Hunyadi János, Kapisztrán János, majd veje, Cillei Ulrik halálát, mielõtt nyolcvanéves kora táján maga is sírba szállt (1456. december 24.).
habár úgy néz ki, Brankovics akkor éppen Szilágyi túsza volt
Brankovics György, aki a közeli Becse várából kísérte figyelemmel az eseményeket, szintén küldött néhány szerb sajkát, de a magyar hajóhad így is jelentős minőségi hátrányban maradt a törökkel szemben.
Hunyadi János ekkor kétszáz sajkáját rakta meg fegyveresekkel és ráúsztatta a török hadihajókra. A törököket felkészületlenül érte a támadás, mert arra számítottak, hogy az ellenük induló sajkák gyönge kis tákolmányok az ő gályáikhoz képest. Hunyadi sajkái és a várőrség a török hajóhadat ötórai küzdelemben győzte le, és ezzel helyreállították Nándorfehérvárnak a magyarokkal való összeköttetését.
1451. június-július között Hunyadi János hadat vezetett Brankovics ellen, és számos várát elfoglalta. 1451. augusztus 7-én Szendrőn békekötésre került sor közöttük. Hunyadi János és Brankovics György közti szerződés értelmében Hunyadi László Szendrőbe ment túsznak. Brankovics pedig hozzájárult, hogy a gyermek Hunyadi Mátyás eljegyezze kiskorú unokáját, Cillei Ulrik leányát, Cillei Erzsébetet.
1455. végén, amikor az oszmánok elfoglalták Dél-Szerbiát, Szilágyi Mihály fivérének méltatlan halálát nem hagyta megtorlatlanul. Pár nappal tőrbe ejtésük után, hirtelen összegyűjtött maroknyi hadával, váratlanul rajta ütött Brankovicson Kupiniknál, a Száva mellett. Nagy ellenállás és Brankovics jobb keze két ujjának levágása után, amelyekkel sokszor esküdött hamisan, a szerb kiskirályt elfogta és több magyarországi uradalmát magára ruházta. De ekkor már unokaöccsének, Hunyadi Mátyásnak a királlyá emelését forgatta a fejében, nem akarta örök ellenségévé tenni a despotát, hanem inkább annak pártjára szerette volna állítani. Kibékült vele és a kicsikart uradalmakról lemondott, majd szabadon bocsátotta Brankovicsot.
Brankovics György a szabadulása után azonban, 1456. december 24-én belehalt sérüléseibe.
1456-ban, amikor II. Mehmed oszmán szultán hadai Nándorfehérvár, a mai Belgrád felé özönlöttek, sógora, Hunyadi János e legfontosabb magyar végvár kapitányságát őrá bízta. A vár védelmében erélyt és hősies elszántságot tanúsított. A július 22-én Kapisztrán Szent János ferences hitszónok, Hunyadi János, Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén társaságában végrehajtott végső kirohanása döntötte el az ostromot: Mehmedet a vár alól, nagy vérontás árán elűzték.
Szilágyi Mihály a vár főkapitánya napokkal korábban elfogott egy levelet, amit Cillei az apósához, Brankovics Györgyhöz intézett. Abban az állt, hogy hamarosan két golyót fog neki küldeni (a Hunyadi testvérek fejét) amivel kénye-kedve szerint játszhat majd.
III. László 1457-ben belgrádi várnagy volt, midőn testvérével Mihálylyal együtt Brankovics György által orozva megtámadtatott, testvére a kocsiról leugorván, és lóra kapván, megmenekült, azonban László sebekkel terhelten halva maradt. *
Hunyadi János ötezer zsoldost küldött a várba, s kapitánynak sógorát, Szilágyi Mihályt nevezte ki. A török csapatok 1456. július 3-án értek Nándorfehérvár alá, s azonnal megkezdték az ostromot. A vár védői csak Hunyaditól várhattak segítséget. A hadvezér, a Kapisztrán János által vezetett keresztesek, és a szerb sajkások támogatásával áttörte az ostromgyűrűt, s átvette az erősség parancsnokságát, majd visszafordulásra kényszerítette az ország elfoglalására érkező török csapatokat.
Az 1567. évben Szőcs Gergely egri huszárfőlegény arra vállalkozott, hogy elhozza vagy ellopja a leggazdagabb budai zsidó kereskedőt. Szőcs formális szerződést kötött Forgách Simonnal. Ez utóbbi ugyanis kikötötte, hogy az elhozandó zsidó sarcának egyharmada az övé leend. És Szőcs Gergely néhány jó huszárral Ráckevére ment, s nemsokára kötve hozta Egerre a gazdag Mojzes zsidót Budáról. Musztafa budai basa levele szerint a szegény Mojzest úgy lopták el a huszárok. Hasztalanul követelte vissza a zsidót; hiába küldtek Egerre vegyes bizottságot, az ellopott Mojzest nem találták ott. Ő szegény csak akkor került elő, amikor a tízezer forintnyi sarcát lefizette az egri huszároknak.
A bőrük alatt is pénz volt. Keresztény rabszolga-kereskedelem, pénzváltás(devizázás) stb. Jól be voltak vágódva a török nagypolitikánál.
Az 1567. évben Szőcs Gergely egri huszárfőlegény arra vállalkozott, hogy elhozza vagy ellopja a leggazdagabb budai zsidó kereskedőt. Szőcs formális szerződést kötött Forgách Simonnal. Ez utóbbi ugyanis kikötötte, hogy az elhozandó zsidó sarcának egyharmada az övé leend. És Szőcs Gergely néhány jó huszárral Ráckevére ment, s nemsokára kötve hozta Egerre a gazdag Mojzes zsidót Budáról. Musztafa budai basa levele szerint a szegény Mojzest úgy lopták el a huszárok. Hasztalanul követelte vissza a zsidót; hiába küldtek Egerre vegyes bizottságot, az ellopott Mojzest nem találták ott. Ő szegény csak akkor került elő, amikor a tízezer forintnyi sarcát lefizette az egri huszároknak.
Az 1584. évben a vitézek a hatvani sokadalom kifosztását határozták el. Nem könnyű dolog volt ez; mert sok jó török vitéz állt a szomszédságban. Az egykorú jelentések szerint a vásárütő seregnek a kapitánya Balassi Bálint volt. A vásárütés pompásan sikerült. Sok török és zsidó kereskedőt kifosztottak, és temérdek zsákmányt szereztek.
a film nem a törökverő Hunyadi Jánosról, nem a világraszóló nándorfehérvári győzelemről szól, se Kapisztrán János, se Dugovics Titusz nevével nem találkozott, nincs benne szó sem kereszténységről, sem pápáról, déli harangszóról. Hazaszeretetről meg aztán végképp… Nem rólunk, magyarokról szól az egész – mintha mi ott sem lettünk volna…
Hegedűs Bálint forgatókönyvét érintette. Huth Gergely felvezetésében felidézte, hogy ez a szkript már a harmadik verzió: volt olyan változata, mely Hunyadi Jánost románként ábrázolta. Bár a jelen variációban ez – szerencsére – már nem így van, a szkript így is több mint aggályos. Stefka István részleteket olvasott fel a 94 oldalas szkriptből, melyben Hunyadi egyébként csupán a 60. oldalon szerepel először.
A nándorfehérvári harcot egyértelműen a keresztények és a keresztény magyarok vívták meg az iszlám hódítás ellen. Ma, amikor az iszlám erőszakos nyomulása, térhódítása egyre nyilvánvalóbb Európában, megengedhetetlen egy olyan Hunyadi film létrehozása, amely nem keresztény, nem nemzeti központú.”
a lovári pattantyúsok (Hegedűs a cigányokra gondol, bizonyára nem tudja, hogy a lovári egy nyelvjárás, egyébként történelemhamisítás, mert a védőseregben nem voltak ilyen alakulatok), a horvát huszárok (történelemhamisítás, e magyar eredetű fegyvernem Mátyás király idején született meg), a szerb sajkások (történelemhamisítás, a Nándorfehérvárt védő sereg kifejezetten katolikus volt, tehát aligha lehettek benne ortodox keresztények), a héber tüzérek (történelemhamisítás, ilyen fegyvernem sohasem létezett, és nemcsak azért, mert a héber újfent nyelv, nem pedig népnév), a cseh husziták (történelemhamisítás, valójában Hunyadi és Kapisztrán Szent János is szemben állt a huszitizmussal.)
...közben semmit nem tudunk meg Hunyadi Jánosról, Hunyadi török elleni harcairól, kormányzói tevékenységéről, ...
....nem derül ki, hogy ki volt Kapisztrán János, a pápai küldött, aki szuggesztivitásával, személyes példamutatásával ezrével gyűjtötte a kereszteseket a táborába, így a parasztokat, a kézműveseket, a diákokat, és indult a harcba. Az sem derül ki, hogy II. Mehmed szultán, a kiváló hadvezér, a világhódító személyesen vezette az ostromot Nándorfehérvár ellen, amit az első tíz napban Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védett mintegy 7000 főnyi seregével, míg a Dunán ezután érkezett Hunyadi János kétszáz egységből álló flottája élén áttörte a török hajózárat. Arról az erőfeszítésekről sincs szó, hogy szultán a heves öldöklésben maga is megsebesült, menekülni kényszerült ágyúit és egyéb felszereléseit hátrahagyva....
...ez a képzelt történet történelmietlen. Sehol sem lehet igazolni. A várnai csata után a románok, a bulgárok visszautasították Hunyadi felhívására a török elleni harcot. A horvátok valóban derekasan harcoltak a magyarok mellett, ahogy a rác hajósok is odatették magukat, de pápai felhívásra indított keresztes hadjáratokban soha nem vettek részt zsidók, a cigányok meg éppenséggel még csak a túloldalon kalapálták a kicsorbult kardokat, a husziták pedig a pápa ellenségei voltak.
Az ország központi részét felölelő, s a Török Birodalomhoz tartozó hódoltságban viszonylag kedvező volt a zsidóság helyzete, az oszmán hatalom által tanúsított vallási türelem következtében. A hódoltsági zsidók elsősorban Budán telepedtek le, 1580-ban már 88 zsidó családfőt írtak össze. A budai közösségben a királyi Magyarországról érkező askenázok mellett a Balkánról és Kis-Ázsiából érkező szefárdok is megtelepedtek.
Többségük kereskedelemmel foglalkozott, s jelentős szerepük volt a Török Birodalom különböző részei és a Nyugat közötti közvetítő kereskedelemben. Egy részük ipart űzött, ezenkívül kincstári bérleteket is kötöttek - zsidók bérelték a budai hídvámot, a budai és pesti kincstári kocsmát és váltóházat - de hiteleztek is a kincstárnak.
A török sereghez több keresztény törökbarát magyar polgár is csatlakozott és a török seregek oltalma alatt a zsidók is elmentek Budáról. A török elől elmenekült, majd óvatosan visszatérő magyar lakosság súlyos anyagi károkat szenvedett, és sokan életüket is vesztették.
Az 1526-1541. közötti, Buda és Pest körüli hadi események következményeképpen a Buda határain belüli falvak teljesen elnéptelenedtek, a török uralom évei alatt emlékük is elenyészett.
Egy névtelen erfurti lovag leírása szerint a zsidók ünnepélyesen felvonultak Mátyás király és Beatrix 1476-ban lezajlott esküvői menetében: Buda várának bejáratánál a zsidók élén agg elöljárójuk ment, lóháton, kivont karddal, melyen kosár függött, amelyben tíz font ezüst volt. Mellette fia, szintén lóháton, karddal és ezüst kosárral. Utánuk jött huszonnégy lovag, mindnyájan bíbor díszruhában, kalapjukon három szál strucctollal. A leírás szerint Fekete (Schwartz) Mendel, fia Jakab és a lovagok (nyilván a hitközségi elöljárókról van szó) Dávid-pajzzsal díszített zászlóval jelentek meg az esküvői menetben. (Mellesleg, ez az első említés a világon a hatágú csillagról, mint a zsidóság szimbólumáról.)
ez a jelkép rajtuk túlmutat:
Dávid pajzsa a legtöbb szöveg szerint egyenest Isten, aki (valószínűleg) nem hatszögű, és még kevésbé csillag.
A nyugati határszélen, a királyi fennhatóság alatt maradt Sopronból és Kőszegről például kiűzték a zsidó lakosságot, akik ezután a környező Esterházy, illetve Nádasdy-birtokokon, Kismartonban, Nagymartonban, Lakompakon, Sopronkeresztúron (ennek héber neve Célem volt), Köpcsényben, Kaboldon és Boldogasszonyban, illetve Rohoncon találtak menedékre. (A kiűzöttek egyébként ezekben a helységekben élve, mintegy háromszáz évig perelték a két várost, amíg 1840-ben végül kénytelenek voltak visszafogadni őket.) Noha az elűzöttek haragja indokolt lett volna, a Kőszegről eltávolított zsidók hat évvel később, az 1532-i török támadás során, szállításaikkal jelentős mértékben hozzájárultak a város sikeres védelméhez, amelynek kapitánya a horvát Jurisich Miklós volt.
A budai zsidók 1526-ban elhagyták a várost, és csak a város eleste után, 1541-ben tértek oda vissza. Visszatelepülésüket héber betűkkel megörökítették a zsinagóga alapkövén.
A mohácsi csatavesztés jelentős változást hozott a budai zsidók számára is. Mivel a várost és a várat mind a katonaság, mind pedig a magyar és német polgárság elhagyta, így a szegényeken és az itteni közösség tagjain kívül senki sem maradt. A zsidó közösség az önkéntes behódolás mellett döntött. Elöljáróik ezért Dunaföldvárnál jelképesen átnyújtották a város kulcsait Szulejmán szultánnak.
„Buda szent gyülekezetében laktam” – írta visszaemlékezéseiben a már idézett Schulhof Izsák. „A város a török birodalom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas”. Valóban, a török alatt virágzó közösség jött létre Budán.
Igaz, az oszmán uralom nem indult éppen kedvezően a zsidók számára: a várost elfoglaló törökök elhurcolták őket a birodalom belső területeire. A budaiak azonban még szerencsések voltak például pécsiekhez képest, ott ugyanis a muzulmán hódítók egyszerűen kardélre hányták a helyi zsidókat.
A török uralom alatt Buda sokszínű várossá vált. Magyarok, törökök, görögök, zsidók, olaszok, dél-szlávok, cigányok éltek együtt a falak között, három világvallás templomai várták a hívőket. A városban újra megtelepedett zsidóknak három különálló közösségük, és több zsinagógájuk, imaházuk működött. A 16. század végén összesen körülbelül ezren voltak, ami az akkori budai lakossága 4-5 százalékát tette ki.
Nem emlékszel a Jobbik kuktúrpolitikájára? Felháborodtak, hogy az érettségin a biszexuális Faludy György szövegét kellett értelmezni, ezzel akadályozván a nebulók nemzeti érzésvilágának "egészséges" fejlődését. Helyette Tormay Cécile-t követelték - aki köztudomásúlag leszbíniánus volt.
:-)
József Attilát sem kellett volna szerintük tanítani, hiszen egy öngyilkos(!) ugyan miféle példaképet állít a szittya ifjúság elé?! Inkább Wass Albit kéne tanítani szerintük...!
"a babot csak később hozták be Amerikából , nem számít."
Egy filmben (művészi alkotásban) valóban nem számít. Engem nem zavar, hogy József napraforgókat termesztett a rajzfilm szerint Kánaánban, vagy hogy a középkori festményeken a szőke(!), kék szemű(!) Jeshuát nem római katonák, hanem szeldzsuk törökök feszejtik keresztre. Nem érted a művészetet. A művésznek szabadságában áll az alkotását aktualizálni, anakronizálni stb., ha a mondanivalója szempontjából azt szükségesnek érzi...
Úgy néz ki , megfelelő díjazásért a végén még a törökök fognak nyerni Nándorfehérvárnál a filmben, ami már akkor is Jugoszláviához tartozott, így Hunyadi jelenléte is provokáció......
Előre Lóvári pattantyusok , Héber tüzérek , horvát huszárok , védjük meg az erdélyi vajdát.
Mit kell ezen csodalkozni? Az amerikai filmekben mar reg megy a PC-nek megfelelo forgatokonyv atiras. Lassan Kolumbusz is neger lesz, de el jutunk odaig, hogy meg a Vikingek is.
